Forgókínpad

Forgókínpad

A Káoszgép

2019. február 13. - Szele Tamás

Ma megint kicsit az álhírekről lesz szó csak ma kicsit oroszosan. Meg egy kis külpolitikáról. Meg úgy egy kicsit mindenről, hiszen Vlagyiszlav Szurkovnak, aki az orosz álhír-rendszer – és mellesleg a mai orosz politikai rendszer – egyik feltalálója, főideológusa beláthatjuk, hogy mindenhez van köze.

szurkov.jpg

Most például a putyinizmus százéves fennmaradását jósolta meg.

Azt nem értem, miért nem mindjárt ezer években számol? A módszer akármeddig hatékony maradhat, ha nem változik meg az emberi természet, és az nem igazán változékony: illetve, pont az az egyetlen reményünk, hogy marad, amilyen mindig is volt, és egyszer csak odacsap az asztalra, a harmincmilliomodik hazugság után. De mielőtt a mostani tézisekre térünk, lássuk Szurkov rendszerének alapvetéseit!

Ő egyébként ezt a rendszert „szuverén demokráciának” nevezi és az egyik fó tulajdonsága a bizonytalanság.

Bárki bármikor lehet liliomos szűz, ezüst páncélos Grál-lovag, emberevő sátánista vagy gyilkos útonálló, ugyanis semmi sem állandó, nincsenek tények, nincs bizonyosság, csak vélemény és hit van: valakinek vagy valaminek a minőségét nem a valós tulajdonságai döntik el, hanem az, mit hisznek el róla. És hányan. Az információáradat befogadói ne mérlegeljenek, hanem fogadják el, amit kapnak: nyilván azt fogják elfogadni, amit többször hallanak egybehangzóan. Itt nyer értelmet a KESMA létrehozása is. A propagandagépezet lényeges eleme azonban a Káoszgép, ami összevissza, értelmezhetetlen, szenzációs, elbizonytalanító tartalmakat, álhíreket ont magából, így aztán az olvasó belefárad a bonyolult igazság fáradságos keresésébe, és elfogadja a koherensen fogalmazó média hazugságait, ugyanis azokat legalább érti.

Szurkov álellenzéki pártokat alapít és szüntet meg Oroszországban, a pillanatnyi érdekek mentén, tulajdonképpen egy globális méretű Kerényi Imreként rendezi a rendszer politikáját, ami így már tényleg nem más, mint egy valóságshow a tömegek számára.

Kavargó káoszt teremt, és megmutatja benne az egyetlen biztos pontot – Putyint.

Goebbels kisinas sem lehetne mellette.

Bár Goebbels is gonosz célokat szolgált – ilyen eszközökkel jókat nem is lehet. Hiszen ez manipuláció.

Tulajdonképpen ez a második nagy iskolája a tömegmanipulációnak az utóbbi száz évben, illetve a harmadik: Goebbels a vezérkultusz és a nemzetvesztő veszély hazug sulykolására alapozta a magáét, ahogy Sztálin emberei is, Finkelstein az ellenfél totális megrágalmazására, Szurkov pedig viharos örvényekbe dobja az alanyát, aztán mentőövet mutat neki, amin Putyin neve áll. Nem dobja oda azt a mentőövet, ugyanis nem a kimentés a cél, hanem az alany benntartása a kavargó árban, de úgy, hogy higgyen benne: egyedül Putyin segíthet rajta, egyedül ő a stabilitás.

Más országokban persze más a Nagy Megmentő. Bármilyen nevet fel lehet írni bármilyen mentőövre. Olyanra főleg, ami nincs.

Marionett-színház ez, amiben a néző a bábu, őt mozgatják a zsinórokon keresztül.

Nos, ennek fényében tekintsük, hogy Szurkov már tavaly áprilisban azt írta a Global Affairs magazinban megjelent cikkében:

Oroszország feladta azt a több évszázados törekvését, hogy egyesüljön Nyugat-Európával és új korszakot nyit a történelmében. Ezt a geopolitikai magány időszakának nevezhetjük. Oroszország hősies utazása a Nyugat felé véget ért, ezzel lezárul az a négy évszázados korszak, amelyben az oroszok többször megpróbáltak a nyugati civilizáció részévé válni – hiába. Oroszország kereskedelmi kapcsolatokat tart majd más országokkal, amelyekből befektetések érkezhetnek, a felek know-how-t cserélhetnek vagy háborúzhatnak, kooperálhatnak és félhetnek egymástól, utálhatják vagy csodálhatják egymást, de az oroszok nem tűznek maguk elé hamis célokat. Nem tagadják meg önmagukat, hogy olyanok próbáljanak lenni, mint a nyugatiak.”

Ezt ne úgy tessék olvasni, hogy egy csalódott értelmiségi pesszimista véleménye: ez a Kreml főideológusának optimista nézete!

És ezt a gondolatmenetet folytatta a Nyezaviszimaja Gazeta című napilapban hétfőn megjelent cikkében. Szerinte a demokrácia illúzió, Oroszország pedig, amelyben új típusú állam van kialakulóban, az évszázad végéig a putyinizmus útján fog fejlődni.

Mielőtt alaposabban is idéznénk, felhívnám a figyelmet egy elég fontos ténykörülményre: ezt a cikket a magyar sajtó az MTI híreiből ismeri, ami annyit jelent, hogy államilag terjesztett információról van szó. Így értékeljük tehát.

Az orosz állam (a Szovjetunió széthullása után) tovább él és most már ez egy olyan új állam, amilyen sohasem volt nálunk”

Ez mindenképpen igaz, ugyanis ha már előbb is lett volna ilyen állam, akkor a mostani másféle lenne. Valamint kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba, mert másképp lesz vizes a lábad – mondta Hérakleitosz, vagy valami hasonlót emlegetett.

A politikus szerint a terhelési próbák azt bizonyítják, hogy éppen ez a szervesen kialakult modell jelenti az orosz nemzet túlélésének és felemelkedésének hatékony eszközét, nemcsak az elkövetkező évekre, hanem évtizedekre és az a legvalószínűbb, hogy az egész előttünk álló évszázadra. Úgy vélekedett, hogy az orosz történelemben négy olyan alapvető államszervezési modell ismert, amelyet az alapítójukról neveztek el: III. Iváné, Nagy Péteré, Leniné és Putyiné. Ez utóbbi nagy politikai gépezete felpörög, és Oroszország még sokáig Putyin állama marad, mint ahogy a jelenlegi Franciaország de Gaulle ötödik köztársaságának tekinti magát, Törökország továbbra is Atatürk hat nyíl ideológiájára támaszkodik, az Egyesült Államok pedig az alapító atyák értékeire.”

Ahogy vesszük. A modell, a rendszer „szervesen alakult ki”? Mint mindegyik a világon, olyan rendszer ugyanis nincs, amelyik ne hivatkozna tömegek akaratára, nemzeti érdekre, Magasztos Lócitromra, történelmi szükségszerűségre vagy a Gondviselésre: még Kádár egypárt-rendszere is „történelmileg alakult így”. Minden véres mészárlásra vagy aljas hazugságra, kétszínű cselre mondhatjuk utólag hogy „de hiszen ez természetes volt”, „ennek így kellett történnie”, amit az is bizonyít, hogy nem történt másképp. Putyin államisága is vagy fennmarad, vagy jön egy még szervesebb valami, és még természetesebben átveszi a helyét. És akkor az lesz az egyedüli és magától értetődő államrend – mármint a befogadók számára.

Itt két fontos dolgot ne feledjünk: az egyik, hogy Szurkov befogadókban gondolkodik, közönségben, nem választókban. A másik, hogy az államrend magától értetődik és természetes, ez legitimitásának forrása.

Oroszországban nincs mély állam, az teljességében látható, de van mély nép. A mély nép mindig észnél van, a szociológiai felmérések, az agitáció, a fenyegetések, valamint a közvetlen tanulmányozás és hatásgyakorlás egyéb eszközei nem érnek el hozzá.”

Nem a fenét. Ez az írás sem egyéb, mint hatásgyakorlás. A „mély állam” konteós kifejezés az állami tisztviselők, hivatalnokok, intézmények és az állami médiumok által alkotott rendszerre, ami „állam az államban” - no, az ugyan még Oroszországban van csak igazán, galambocskám! A „mély nép” kifejezésnek meg semmi értelme, hiszen a nép halmaza tartalmazza a rendszer híveinek és a rendszer ellenzőinek halmazát egyaránt.

Az orosz rendszer becsületesebb a nyugatinál, mert Oroszországban hagyományosan nem rejtik él, hanem épp ellenkezőleg, demonstrálják a katonai és a rendőri funkciókat, és ott a legfontosabb az államfő és a nép közötti bizalom.”

Nyugaton sem rejtik el: legfeljebb azért nem találjátok őket, mert nincsenek is. Nyugaton nem „ravaszabb a cenzúra”, nem „megfoghatatlan”, nincsenek világösszeesküvések: hanem nincs cenzúra, a rendőr nem azért van, hogy téged fegyelmezzen, és a katona nem veheti el a karórádat, mert nem. És kész. Oroszország rendszere nem „becsületes”” hanem leplezetlen. Mert hát minek ott már bármit is leplezni?

Putyin államának egyedi és fő erénye a nép meghallgatásának és megértésének, valamint a vele összhangban való cselekvésnek a képessége. A lényeget tekintve, a társadalom megbízik az első számú vezetőben, ami azonban nem azonos a jó cárba vetett hittel.”

Nem hát. Csak épp egyforma. A nép meghallgatása és megértése? Mikor is jön a nép kihallgatásra, jövő héten valamelyik csütörtökön? Kár, hogy akkor fog Putyin antilopra vadászni a sarkkörön túl. Hogy ott nincs antilop? Te csak ne aggódj, népecském, lesz, kívánj inkább jó vadászatot.

Az orosz állam korszerű modellje a bizalomból ered és a bizalomra támaszkodik, ez a gyökeres eltérés közte, valamint a bizalmatlanságot és a kritikát kultiváló nyugati modell között.”

Az orosz politikai rendszer jelentős exportpotenciállal is rendelkezik, egyes elemeit külföldön is tanulmányozzák és alkalmazzák.”

Bizalom? Hiszen próbálnál csak bizalmatlan lenni és ennek hangot is adni... a nyugati rendszer erőssége épp a kritika szabadsága, ugyanis ha léket kap a hajó, azon nem az segít, ha vízbe dobjuk a hajósinast, aki észrevette, hanem az, ha betömjük. És mindegy, milyen büszkék vagyunk a mi hajónkra, mennyire állítjuk, hogy nem kaphat léket. Bízni? Politikusban? Majd, ha piros hó esik. Előbb veszek telket a Marson és vetem be hibrid kukoricával.

Igen, az orosz rendszer elemeinek külföldi alkalmazása tagadhatatlan, mi is egy ilyen kísérlet alanyai vagyunk.

Voltunk is.

De most vált kritikussá a helyzet. Az állam – ha csak a sajtó világát nézem – megengedte egy ellenőrizhetetlen álhír-birodalom létrejöttét, sokszor tíz vagy akár több száz elemmel, nem tartom kizártnak, hogy nem csak engedi a hamis hírek terjesztését, mintegy hallgatólagosan, hanem néha be is segít a szervezésbe. Aztán létrehozott egy hatalmas, monolitként álló, vezényszóra működő sajtóbirodalmat, ami a központi véleményt mutatja. Ahhoz lehet igazodni az álhírek dzsungelében, ugyanis az jut el mindenkihez. Ezzel a két óriással szemben áll a maroknyi független sajtóorgánum Dávidként a maga kis parittyájával – de bocsánat, még a Bibliában sem volt szó két Góliátról! Itt meg annyit kéne legyőzni, pénz nélkül, hátrányból indulva, mondhatni egy szál csavarhúzóval két óriás csatahajó ellen.

A magyar állam ezen a területen – is – sikeresen alkalmazza a Szurkov-doktrínát.

Az már kissé tragikomikus, hogy minden jel arra mutat: annak érdekében teszi, hogy egy bezárkózó Oroszország határai mentén lehessünk vazallus ütközőállam, amely felfogja az esetleges nyugati csapást.

Ennél többet nem kaphatunk a Kremltől.

De hiszen megkaptuk tőlük a Káoszgépet.

És most dolgozik!

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása