Még pár nappal ezelőtt is nyeregben érezhette magát a magyar és az európai populista szélsőjobboldal egyaránt. Ha figyelmen kívül hagyták a józan elemzéseket, még gondolhatták, hogy Salvini csodát tesz, Strache vasmarokkal csap az asztalra, Orbán diadalmenetben hódítja meg Brüsszelt, sőt, még Toroczkai is kijut az Európai Parlamentbe.
Lehetett hinni – ha valaki nagyon akarta – hogy a jövő, ha nem is menetel karszalagban és egyenruhában, de mindenképpen a barnás eszméké. Aztán, ha már övék a hatalom, barnulhatnak tovább a politikusok, amennyire csak lehet.
Ma reggel viszont már más a helyzet.
Magyarországon is, Európában is.
A szélsőjobboldali és populista irányzatok érzékeny sebeket szenvedtek, éspedig rövid idő alatt többet is – ne gondoljunk valamiféle összehangolt támadásra vagy összeesküvésre, tapasztalataim szerint a velük szemben álló politikai erők a szervezettségnek még a minimális szintjét is alig érik el. Egyszerűen azért pont most történnek a bajok velük, mert most van választási kampány.
Az első csapás – mely csak Magyarországot érinti – a Mediaworks-lapok Facebook-reklámjainak letiltása volt. Van szakértő, aki szerint ez örökre szól, én – tapasztalatom és ismereteim birtokában – óvatosan fogalmaznék, csak abban lehetünk biztosak, hogy addig nem fognak reklámozni, míg meg nem voltak a választások, le nem csengett a kampány. A kormány és hívei természetesen riadót fújtak, sőt, vörös riadót – a demokráciát, a szólásszabadságot emlegetik, ellenben azt kihagyják a képből, hogy nem a szólás, hanem a hirdetés, reklámozás szabadságáról van szó. Ha ezt reklamálják, a Facebook nevű vállalat önrendelkezési jogát vitatják el. Persze, olyan társadalom is van, amiben államosítják a nagyvállalatokat, ők is felvetették már a Facebook magyar állami tulajdonba vételét, csak nem tudom, mi lenne az ilyen rendszernek a neve, mert, hogy nem demokrácia, az hétszentség.
„Facebook nélkül nagyon nehéz választást nyerni.”
Nehéz bizony, öcsém. De legalább nem kötelező: lássuk csak, nélküle menni fog nektek?
És a jobboldal pozíciói tovább gyengülnek. Tegnap a közösségi oldal törölte vagy legalábbis elérhetetlenné tette Toroczkai László egyik oldalát. Azért hangsúlyozom, hogy az egyiket, mert a másik most is él, igaz, azt nem használja két éve. A Mi Hazánk, amely politikai pozícióját tekintve mindent megtesz, hogy jobbra álljon a kormánypárttól, eget verő sivalkodással tudatja, mely gyalázat érte elnöküket.
„FONTOS KÖZLEMÉNY!
Facebook törölte mozgalmunk elnökének, Toroczkai Lászlónak az oldalát!
Jó ideje tudjuk, hogy a facebook üzemeltetői szembehelyezkedtek a normalitással, hadat üzentek a fehér európai keresztény kultúrkörnek és a különböző degenerált viselkedési formák, devianciák egyik első számú védelmezőiként léptek elő!
Mai lépésükkel nyílt támadást hajtottak végre közösségünk, a Mi Hazánk Mozgalom ellen és ezzel durván beavatkoztak az Európai Uniós választásokba!
Tájékoztatni szerettelek volna Titeket.
Kérlek, továbbítsátok a hírt nemzetünk többi része felé!
Osszátok amíg van rá lehetőség!”
És közlik mindezt a degenerált, deviáns Facebookon. Hát, ha olyan büdös nekik ez a közösségi oldal, mit keresnek rajta? Ja: lásd a fentebb idézett géfodori tézist. Nagy a felháborodás jobbszélen, de azért ne feledjük, a Mi Hazánk alapvetően mindenben egyetért a kormánnyal, a politikai elveiket csak a radikalizmus különbözteti meg teszem azt Kövér László nézeteitől – tényleg, megkülönbözteti? Meg azért kellenek ők állítólag ellenzékiként a kormánynak, mert mindent megtehetnek, amit az úri szalonban tilos. Alapíthatnak légiót, masírozhatnak, törhetnek, zúzhatnak, elvégezhetik a rájuk bízott koszos melót.
No, egyelőre azt látjuk, hogy kezd a Facebook egyre elviselhetőbb hely lenni, ha tökéletes soha nem is lesz. Nem lesz, ugyanis itt valamit a rossz megszokások miatt tökéletesen félreért a magyar és európai jobb- valamint szélsőjobboldal. Éspedig azt, hogy eddig is tilos volt náculni a közösségi oldalon, csak eddig senki sem figyelte. Ezt a közösségi oldalt tulajdonképpen egyetemistáknak találták ki, ismerkedés céljából, és mire észbe kapott a vezetősége, már benne volt az egész világ. Próbálták irányítani mindenféle gazdasági – tehát nem politikai - szempontok alapján és közben valóságos mennyországa lett mindenféle politikai szélsőségnek. Eleinte észre sem vették: a világ minden nyelvén kellett volna érteni a veszély konstatálásához, és az az igazság, hogy abból indultak ki, miszerint a felhasználók felnőtt emberek, tudják, mit művelnek, magánéleti konfliktusaik lehetnek, de annyira tán csak nem hülyék, hogy neonáci propagandát fejtsenek ki. Aztán kiderült, hogy de – és ebben komoly nagyhatalmak is szívesen támogatják őket. Az európai szélsőjobb előretörésében vitathatatlan szerepe van az orosz befolyásnak, mint azt mindjárt látni is fogjuk. Márpedig Zuckerbergék nem ilyen lovat akartak, az amerikai elnökválasztás és a Brexit – tehát pont a populisták két legnagyobb sikere – ébresztette rá őket hogy itt már mozdulni kell, figyelni kell.
Tehát: eddig is tilos volt az asztalra piszkítani, csak eddig nem foglalkoztak ezzel különösebben, most, mikor már komoly tétje van a dolgoknak, foglalkoznak: nincs értelme a reklamációknak, nem az eddigi figyelmetlenség, hanyagság volt a normális, hanem a mostani figyelem az. Mindig mondtam és mindenkinek: tessék elolvasni aláírás előtt azt a szerződést!
Ezek eddig a mi kis magyar ügyeink voltak, most térjünk rá a tegnapi nap hírére, ami viszont már európai jelentőségű és alapjaiban rázza meg a választási kampány dandárjában vitézkedő populistákat: két rangos német lap, a Spiegel és a Süddeutsche Zeitung videófelvételeket mutatott be egy 2017-es ibizai találkozóról. Ezeken a szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt vezetője, az azóta alkancellári rangra emelkedett Heinz-Cristian Strache a választások előtt néhány hónappal, egy hosszú italozós estén zsíros közbeszerzési győzelmeket ígért egy állítólag orosz ügynöknőnek, ha az megveszi Ausztria legbefolyásosabb bulvárlapját, és a kampányban Strache eszközévé teszi.
Igen, ez az a Strache, aki a minap Budapesten járt és akinek a látogatása alkalmából Orbán Viktor bejelentette, hogy Manfred Webert nem tartja alkalmas jelöltnek az Európai Bizottság elnöki tisztjére. Ez az a Strache, aki a második-harmadik legfontosabb személy Salvini alakuló populista-szuverenista frakciójában. És ez az a Strache, akinek a pártja – épp úgy, mint Salvini Legája - hivatalosan is van együttműködési szerződése a putyini Egységes Oroszország párttal.
Ez a Strache 2017-ben arról győzködött egy állítólagos orosz örökösnőt Ibizán, hogy vegye meg neki a Kronen Zeitungot, ami tényleg a legnagyobb osztrák bulvárlap, „királycsinálónak” is mondják, némi tévedéssel – az igaz, hogy általában az nyeri az osztrák választásokat, aki mellé a finisben ez a lap odaáll, de inkább hinném, hogy nem a győzelem köszönhető a Kronen Zeitungnak, hanem a lap vezetőségének van finom érzéke ahhoz, hogy kiválassza: ki győzne nélkülük is. És aztán azt támogatják, győzzön nagyobbat.
Ráadásul a felvétel olyan részeket is tartalmaz, amelyeken Strache és társa arra az esetre, ha az állítólagos örökösnő (most nem csengeri) megveszi és átállítja nekik a Kronen Zeitungot és esetleg egy tévéadót is, azt ígérik, hogy a közbeszerzésen a Strabag által elnyert megbízásokat inkább orosz cégeknek adják – ahogy Strache fogalmaz, „felárral”.
„Mint az kiderült, az alkancellár a Népszabadságot is felvásárló Heinrich Pecina segítségét vette volna igénybe a legnagyobb osztrák bulvárlap felvásárlásához.
„Pecina nagy játékos. A figura 15 évvel ezelőtt elkezdte venni Orbánnak a médiát, mert a németek szabadulni akartak mindentől, mivel mínuszos volt az üzlet.”
- mondja Strache a videófelvételen a magát orosz oligarchának kiadó nőnek.” (Mérce)
Hát ez bizony már valódi, huszonnégy karátos korrupció. Már a Kronen Zeitung ügye is az lenne, de a Strabag- ajánlatért sok-sok évet lehet ülni, reményeim szerint Kufsteinben. Mármost az igaz, hogy az örökösnő nem volt orosz, az is, hogy az üzletekből nem lett semmi, csak éppen ezt Strachénak nem volt honnan tudnia: ő kapott egy ajánlatot, és ahelyett, hogy ordítva elutasította volna, két kézzel kapott rajta. Mi több, nem csak korrupcióról van szó, tárgyaltak arról is, hogy az orosz partner miként juttathatna nagy összegű támogatást az FPÖ-nek egy egyesületen keresztül, amely nem kapcsolódik a párthoz. A Der Spiegel és a Süddeutsche Zeitung szerint az ismertetett támogatási modell felveti az illegális pártfinanszírozás gyanúját. És ez is külön büntetendő.
A legszebb mondat Strache részéről az volt, miszerint:
„Olyan médiakörnyezetet szeretnénk kiépíteni, mint az Orbáné.”
Nem tehetek róla, egy régi vicc jut eszembe. A jelentkező ezer akadályon és veszélyen keresztül eljut a Saholin kolostorba. A főapát fogadja:
- Mit kívánsz tőlünk, fiam? Nehéz utad volt idáig.- Mester, olyan szeretnék lenni, mint Steven Seagal.
- Nem értelek, fiam. Tehetségtelen színész akarsz lenni?
Hát itt is hasonló a helyzet. De akkor most mi lesz? A felvétel a szakértők szerint hiteles, a kérdés csak az, ki készítette és miért adta át a sajtónak. Bizony, még az sem kizárható, hogy maguk az oroszok lehetnek az eredeti forrás: ha nekik most érdekükben áll egy belpolitikai válság Ausztriában. Bár ezzel sokat ártanak a saját populista-szuverenista zsoldosaiknak az EP-választáson. De rajtuk kívül is sok lehetőség van... Mindenképpen, a belpolitikai következmények elkerülhetetlenek. Sebastian Kurz kancellár, az Osztrák Néppárt (ÖVP) elnöke péntek este nem foglalt nyilvánosan állást. Szóvivője az APA osztrák hírügynökség kérdésére közölte, hogy a Kurz kancellár szombaton fog nyilatkozni az ügyről. Az ellenzék Strache lemondását, a NEOS pedig egyenesen új választások kiírását követeli.
Közben pedig Salvini remegő nadrággal kampányzáró demonstrációt tart Milánó főterén az európai „szuverenista” erőkkel. Ott lesz minden zsoldos és haramia, mindenki, akihez elgurult pár zservonyec, Marine le Pentől Geert Wildersig. Az egész banda, ami végigkilincselte a Karmelita Kolostort az utóbbi hónapokban. És nem hiszem, hogy ez után a botrány után nagyon jó kedvük lesz – kifelé lehet ez kampányzáró tömeggyűlés, de a színfalak mögött inkább zajlik majd válságtanácskozás.
Kérem: nem kéne most már komolyabb összegben fogadni az európai populista-szuverenista erők győzelmére.
Strache az ő Sztálingrádjuk.
Még nincs vége a háborúnak, de mostantól kezdve ők már csak visszavonulnak.
Azonban messze van még Normandia.
Szele Tamás
