Forgókínpad

A győzelem ára

2019. május 27. - Szele Tamás

Hát akkor most mi lesz? Most az lesz a jelek szerint, hogy eljön a Kánaán, mert mindenki győzött tegnap. Akkora Kánaán jön, hogy arról fogunk koldulni. És bocsánat, de én vagyok az ünneprontó: unokáink is nyögni fogják ezt a tegnapi diadalt. Szóval, ha csak fél milliméterrel tovább nézünk a magyar belpolitika posványos vizein: baj lesz, vége a szép napoknak.

orban_gyozott.jpeg

(Fotó: Koszticsák Szilárd/MTI/MTVA)

Az, hogy a Fidesz 52,26 százalékkal győzött, Magyarországon, egy olyan állítás, ami igaznak ugyan igaz, de körülbelül annyit jelent, mintha valaki a Baross téren volna világhírű. Tessék megkövezni, mert nem ünneplem extázisban sem ezt, sem az ellenzék érdekesen alakuló eredményeit, de azért még így, utólag is elmondanám: tegnap nem magyar országgyűlési választásokat tartottak. De nem ám. Tegnap az uniós parlament összetétele dőlt el, éspedig nagyjából várható módon. Sőt: az eredmények fényében én most nem cserélnék Orbán Viktorral, ugyanis most került abba a helyzetbe, amiből jót nem lehet lépni, beszéljen akármilyen korszakos győzelemről is.

Akkor lássuk, hogyan is néz ki az a lényegtelen, messzi uniós parlament, kik kerültek bele és hányan?

Az Európai Néppárt 179 képviselőt küldhet az Egyesült Királyság európai uniós kilépésének halasztása miatt az újabb ciklus elején ismét 751 tagú testületbe.

A második helyezett szociáldemokraták (S&D) 150, a harmadik liberálisok (ALDE) pedig Emmanuel Macron francia elnök pártjával együtt 107 mandátumot kaphatnak.A zöldek frakciója 70 tagú lehet. Az eddig a harmadik legnépesebb képviselőcsoportnak számító Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) a brit kormánypárttal kiegészülve 58 helyre számíthat ebben a régi-új konstellációban, ugyanannyira, mint a Matteo Salvini olasz belügyminiszter által létrehozott, radikális jobboldali Népek és Nemzetek Európai Szövetsége, amelynek elődje a Szabadság és Nemzetek Európája (ENF) volt.

Ezt követi 56 képviselői hellyel az olasz Öt Csillag Mozgalom és a Nigel Farage vezette Brexit Párt szövetsége, amely eddig Szabadságjogok és Demokrácia Európája Mozgalom (EFDD) néven működött.A legkisebb frakciót a patkó bal szélén ülő Egyesült Európai Baloldal - Északi Zöld Baloldal (GUE-NGL) fogja adni, előreláthatólag 38 mandátummal.

Ez különben majdhogynem a papírforma szerint eredmény, fogadni nem is lett volna rá érdemes, mert minimális összeget fizetett volna. De mit jelent?

Első sorban is azt jelenti, hogy a Fidesz tizenhárom képviselője most vakarhatja a fejét. Az az orbáni mesterterv, miszerint a Népek és Nemzetek Európai Szövetsége elsöprő győzelmet arat majd, és minimum a Néppárthoz hasonló méretű frakciót adhat, melyhez majd a Fidesz is csatlakozik, teljes kudarcot vallott. Lehetne mondani, hogy „de hiszen a Fidesz még nincs kizárva a Néppártból”, de azért erős, barokkos túlzás lenne azt mondani, hogy esélye is volna ennek a pártnak bent maradni a történtek után a frakcióban. Manfred Weber, aki bizonnyal az Európai Bizottság elnöke lesz, világosan megmondta tegnap este a Politiconak:

Nem fogunk együttműködni azokkal, akik szét akarják verni Európát.”

És, ami ennél is több: nincs is semmi ésszerű okuk arra, hogy továbbra is tűrjék ezt az elmérgesedett, Fidesz nevű pattanást az alfelükön. Még egy pár hónapig tologatják a papírokat, ne feledjük, közben nyár lesz, szabadságolások lesznek, de olyan szeptemberre csak megszületik a döntés és az ezerszer megalázott, vérig sértett Néppárt végül csak kizárja Orbán Viktor csapatát, akik aztán ülhetnek, ahova akarnak.

De hova akarnak? Salvinihoz? Az nem is olyan biztos. Erre csak akkor mutatkozik esély, ha Orbán lehetőséget lát arra, hogy magához ragadja a populista-szuverenista szemétdomb vezetését, és ő lehet rajta a kiskakas. Nem az az ember, aki beérné a másodhegedűsi poszttal. De Salvini is ugyanilyen, Marine le Pen nemkülönben, szóval az nem is egy frakció, hanem egy túlélőtábor a dzsungelben. Vagy a Hegylakó című film, mert náluk a végén tényleg csak egy maradhat.

A konzervatív frakció talán örülne ennek a tizenhárom képviselőnek, mert így egy egész fővel lekörözhetnék a zöldeket, de nem örülnének az óhatatlanul velük járó pártütésnek és hatalmi harcoknak És még így sem kerülnének a valódi döntéshozatal közelébe sem – a harmadik helyezett ALDE-nak is másfélszer annyi képviselője lenne, mint nekik így, kiegészülve.

Az a helyzet, hogy a mostani erőviszonyok között ez a tizenhárom képviselő sehonnét sem hiányzik. Ennyire sehol nincs szükség, többre talán lenne, de így sem nem osztanak, sem nem szoroznak. Majd zátonyra futnak valahol, de nem a nagyok frakcióiban: fennakadnak egy kis, kopár sziklán, lengethetik onnét a győzelmi lobogót.

Illetve: nem is lengethetik.

Nem lesz mit.

Ugyanis arról tetszünk megfeledkezni, hogy őszre épp beérik a kukoricán kívül a hetes cikkely is, és mire bárki elkezdhetne valamiféle politikának tűnő tevékenységet végezni, legalább fél évre megvonják minden magyar uniós kéviselő szavazati jogát. Igen, az ellenzékiekét is, amit majd megint nem fognak Magyarországon érteni, annak dacára, hogy jó ideje mondjuk páran. De ez a szabály.

Vegyük a legenyhébb esetet, és tekintsük úgy, hogy csak félév kispad következik: nos, pont az a fél év ez, amikor döntenek majd az Európai Unió következő öt éves költségvetéséről. Melyet majd csak nézhetünk, de nem szólhatunk bele. Azt tudjuk, hogy 2020-tól megszűnik a kohéziós alapok folyósítása, de ez még nem a büntetés része: mindenképpen megszűnne. Az lejár és kész. A kohéziós alap az a ruhapénz, amit a szegény Pistikék kapnak a gazdag iskolában, hogy mégse járjanak lyukas cipőben, foltozott kabátban az úrigyerekek között, legyen úthálózatuk, csatornájuk, mindenféle infrastruktúrájuk, olyan külsejük, amiben mutatkozhatnak. Igen, csak mi ezeket a pénzeket már nagyon hosszú ideje kapjuk és lopjuk is. Ezekből épült egy csomó minden, stadiontokól le és fel, ezekből élt a magyar építőipar és ördögien bonyolult alvállalkozói rendszere. Meg ezekből szokás a végén Audit venni.

Na, ezek 2020-tól lejárnak. Sok egyéb támogatás marad ugyan, de ez az ellenőrizhetetlen pénzözön el fog apadni. A maradék támogatások még fenntarthatnák a magyar gazdaságot, ha előnyös pozícióból lobbiznának értük a költségvetési vitában, de ugye nem lesz sem előnyös, sem előnytelen pozíciónk, nem lesz nekünk abban még szavunk sem.

Ráadásul nem látszik kétségesnek, hogy Manfred Weber lesz az Európai Bizottság elnöke, és ha az lesz, akkor felállítja rettegett bizottságát. Manfred Weber ugyanis tett korábban egy javaslatot, mely szerint a választások után fel kéne állítani egy kilenc tagú uniós testületet. Állna pedig ez a testület tekintélyes jogászokból, a tagállami legfelső bíróságok és alkotmánybíróságok, valamint az Európai Unió Bírósága egykori tagjaiból. És az lenne a dolga, hogy ellenőrizze a jogállami elvek érvényesülését az Európai Unió tagállamaiban.

A testület sárga lapot mutatna fel – a fociból kölcsönzött módszerrel – ha a jogállamiság sérülésének alapos gyanúját állapítja meg. Az Európai Bizottság ebben az esetben jogállamisági eljárást indítana az adott tagországgal szemben.

Ellenben a jogállamiság komoly, súlyos sérülése esetén piros lapot mutatna fel. Ebben az esetben az ügy az Európai Unió Bírósága elé kerülne, az EB pedig szankciókat javasolna az EP-nek és a tagállami állam-, illetve kormányfőket összefogó Európai Tanácsnak arra az esetre, ha az Európai Unió Bírósága elmarasztalja az adott tagországot. Ezeket a büntetőintézkedéseket csak az EP vagy a tanács többségi, adott esetben minősített többségi döntésével lehetne megakadályozni. Ilyen döntés hiányában a szankciók a bíróság ítéletének kihirdetése után automatikusan életbe lépnének.

Manfred Weber az elképzelést összekötötte az EU-s támogatások kifizetésével. A hitelminősítő intézetek országjelentéseivel párhuzamot vonva úgy gondolja, hogy a független jogi elemzői tanács nyilvános jelentései a jogállamisági hitelképesség megállapítására szolgálnának, és ez a hitelképesség lenne a feltétele az EU-s támogatások maradéktalan kiutalásának.

Magyarul: hatalmaskodásra nem lenne pénz.

Mármost akárhova is ül a Fidesz-frakció, vége a szép napoknak: eláll a végtelennek hitt aranyeső. És ezt valahogy majd meg kell magyarázniuk, szóval nem lennék a bőrükben.

Persze, nem kétlem, hogy meg fogják: a magyarázatok ideje szerencsétlen módon csak az őszi önkormányzati választások után következik el, amikor már különösebb következmények nélkül mondhatnak itthon a kialakult córeszről egészen pontosan azt, amit akarnak. Nyilván majd a migránsbarát Unió és az európai baloldal ármánya lesz náluk a felelős, meg persze Soros, ők és a magyar rendszer semmiképpen sem – majd lesznek politikai perek, koncepciós eljárások, csak kell találni pár békaembert, és lesz majd igen nagy nyomor, ugyanis egész iparágak fognak leállni. Az építőiparba már most sem fektetnék egy vasat sem. Még ha volna is nekem - de nincs.

Szóval így győzni nem túl nagy öröm: de sajnos még azt sem mondhatjuk, hogy egy más eredményű választás változtatott volna a helyzeten. A hetes cikkely élesítése a kritikus periódusban akkor is bekövetkezne, ha a magyarországi EP-választásokat más nyeri: a Fidesz most tulajdonképpen azt a kétes dicsőséget szerezte meg, hogy elviheti a következő legalább öt év gazdasági visszaeséséért a balhét. Persze ezt is meg fogják úszni, ők mindent megúsznak – mi, az istenadta nép már nem biztos, hogy annyira derűsen nézhetünk a közelgő nehéz idők elébe, mint választott képviselőink.

Ez persze elkerülhető lett volna, ha Orbán Viktor nem kezd populista álmokat kergetni, és ha a magyar politikai rendszerbe nem lenne valósággal belekódolva a korrupció, a hatalmaskodás, a visszaélés.

Szóval, kérem: ünneprontó vagyok, bármi is jöjjön ősszel, az önkormányzati választások alkalmából, helyzet van, helyzet lesz és erős fokozódás várható. Nincs mit ünnepelni egyik politikai oldalon sem.


Szele Tamás