Azért erős lehet most a fejetlenség álhírlapos körökben, nem nagyon, csak annyira mint a Tudor családban, mikor Henrik király rájött arra, hogy meg lehet spórolni a válóperes ügyvéd költségeit. Az egyik orgánum jó előre sietett közölni, hogy fennállása óta még igazat nem írt (ettől függetlenül lelkesen osztják a rémhíreit, akik eddig is osztották), a másik már a Demokratát lopja nagy nyalonci buzgalmában, a harmadik felfedezte a gordiuszi csomót és belégabalyodott.

(Fotó: Magyar Hang)

Szóval, szaladgálnak észvesztve, mint pók a falon, ugyanis a Nemzeti Nyomozóiroda Gulyás Gergely miniszter feljelentése nyomán három ilyen sajtó szégyene után már valóban nyomoz is. Mármost eddig ez az üzletág viszonylag biztonságosnak tűnt, maximum arra kellett benne ügyelni, hogy semmilyen személyes adat ki ne menjen a nyilvánosság elé, mert az ismertebb emberek, akiknek halálhírét költötték, még megjönnek egy bikacsökkel és ellátják a szerkesztő baját, meg arra, hogy még véletlenül se írjanak le valamit, ami igaz: hát, ennek most látszólag vége.

De csak látszólag.

Az érintett otpercpiheno.com például lazán megjelenik most is, azonban feltűnően tartózkodik attól, hogy politikába avassa magát (megégette őket a Gulyás Gergely). Pillanatnyilag Gesztesi Károly halálából élnek, Isten nyugtassa szegény művészünket, ez is elég ronda tőlük, és bizonyos, hogy a sok nekrológban előbb-utóbb el fogják vetni a sulykot, mert tőlük más nem telik – azonban ők voltak azok is, akik még december elején kitették a következő impresszumot – csak hát kevesen olvasták, mert az a réteg, amely korábban sajtónak fogadta el ezt a förmedvényt, most is annak tekinti:

„Tisztelt Mindenki!

Ez egy álhíroldal. Tele hírparódiákkal. Az oldalon feltüntetett hírek kizárólag a szerkesztőség álláspontját, vagy annak teljes ellentétét tükrözik. A valósággal való bármilyen egyezés kizárólag, vagy egyes szituációkban a valóság definíciójának értelmezésétől függően részben a véletlen műve. Ezt persze nagyban befolyásolja a véletlen definíciója is: azokat az összefüggéseket, amelyeket még nem ismerünk, vagy amelyek kiszámítása túlságosan költséges lenne, véletlennek tekintjük.

Az oldal tartalmáért nem vállalunk semmilyen felelősséget, mint ahogy semmi másért sem. Az emberek szájába adott hírek kizárólag a szórakoztatás kedvéért történnek, ezeket senki ne vegye komolyan, mert nem cél, hogy bárki is komolyan vegye.

Azonban helyreigazítási kérelmet vagy egyéb változtatási kérést, csak levélben, felbélyegezett válaszborítékkal együtt tudunk elfogadni. Helyreigazítás esetén pedig a levélnek tartalmaznia kell a pontos igényeket. Ezek hiányában semmilyen kérésnek nem tudunk eleget tenni.

A műsorvezetőket édesanyjuk és a kínaiak öltöztetik.”

Mielőtt azt tetszene mondani, hogy legalább a szöveg szellemes, meg kell nyugtatnom a tisztelt mindenkit, hogy ezt is a Hírcsárdától lopták. Szóval, ez egy „bőrpapír”, azt hiszik, hogy menthetik vele a bőrüket, ha valahol, eldugva elérhető ez a szöveg a lapfelületen, úgy vélik, ez szabadalmat ad nekik a hazudozásra. Meg persze az, hogy macedón szerverről dolgoznak, de a dolgok nem így működnek. Ha személyes jó hírnévhez való jog megsértése miatt indul ellenük vizsgálat, a kicsi kutyát nem fogja érdekelni, igazak-e az állításaik, avagy sem. A bíróságot főleg nem ez érdekli, hanem az, hogy sérti-e a felperes személyes jó hírnévhez való jogát az adott írás. Persze, ha rágalmazás miatt tesz feljelentést a felperes, akkor kell vizsgálni az állítások igazságtartalmát, de ezt már sokszor említettem.

Hát, az otpercpiheno.com körül szorul a hurok, hosszú csendespihenőre számíthatnak (vagy nem), de mi a helyzet a kormánypárti álhírgyárakkal? És most nem a nagyiparra, a KESMA-ra gondolok, nekik valóban koncessziójuk van minálunk a hazugságra, hanem a kézműves, háztáji álhírportálokra?

Kapkodnak, mint Bernát a ménkűhöz. A cafe2news például azt próbálja kihasználni, hogy „az az álhír, amit annak nevezünk” és kormányárnyékba igyekszik húzódni. Hiszen a kormány is előszeretettel nevezgeti a neki nem tetsző valódi csak épp független orgánumokat „fake-news gyárnak”, „Soros-blognak”. Hátha majd ők segítenek most, amikor zeng az ég. A café2news tehát fogta magát, és szó szerint ellopta a Demokrata egy kevéssé átgondolt, erősen kormánypárti álhír-ellenes anyagát, igaz, a szignó mellett említik a forrást, de linket már nem adnak – ettől úgy érezhetik magukat, mint a középkori kereskedőhajók, mikor kitették az orra a békepajzsot, rájuk már nem lehet lőni, ők haverok, de nagyon ám. 

Van annak némi pikantériája, hogy a Demokratát meglovagolva egy olyan orbánum (és nem orgánum) kel ki az álhírek ellen, aminek a címlapján a következő vezető hírek olvashatóak ebben a pillanatban is:

„Kelemen Anna megdöbbentő kijelentést tett”

„Salvini az asztalra csapott”

„Lady Botox szerint lopják a Köztársaságot”

„Felrobbant az internet”

„A Quimby 1 óráért 6.5 milliót kapott Kamu Geri buliján”

„Beindult a baloldal: ötvenszeresre drágul az óbudai parkolás!”

„Veszélyben az ország, veszélyben a nemzet!”

Folytathatnám, de unnák: maradjunk annyiban, hogy bújik a farkas a báránybőrbe, de szűk neki a bekecs, kilóg alóla a bundája. Láthatjuk a címekből is, milyen mértéktartó, kissé visszafogott, de főleg feltétlenül hiteles lap szállt ki hirtelenjében a többi álhírportál ellen: ezek még ott tartanak, hogy a kormány mellett hazudni nem hazugság, vagy legalábbis nem büntetendő.

A mindenszo.hu is ezen a csapáson halad, bár nekik voltak már bajaik, látszik az öreg ladik bordázatán, hogy megfordult pár csatában és nem is mindig győzött – már, ha csak nem nevezzük győzelemnek a sikeres menekülést. A múlt héten kellett velük foglalkoznom, ugyanis erős találatot értek el a szarv közti tőgyvadászat terén, mivel nekiálltak szítani a generációs ellentéteket. Mondjuk ennél nagyobb marhaságot fanatikusan kormánypárti lap nem is tehetne ilyenkor, amikor a kormány épp „meg akarja szólítani a fiatalokat” – teljesen szembe mentek az aktuális kormánypolitikával, sőt, most már belé is gabalyodtak. Esküszöm, ezeknek a zseniknek nem szabad üveggolyót vagy fakockát sem ajándékozni, mert képesek elrontani.

Arról van szó, hogy a „Te csak ne boomerezzél! Ok, gamer? Nyílt levél az Y-nak, és a Z-nek!” című örökbecsűnek szánt dramolettjük kiváltott némi érdeklődést, visszhangot – hiszen magam is felfigyeltem rá – és némi jogos felháborodást is, melynek következtében most magyarázzák a bizonyítványt. De olyan ostoba módon, amit én sajtóban csak ritkán láttam, pedig jó pár évtizede koptatom a betűt. Azt mondják:

„A boomerezős, gamerezős cikkünk kivágta a biztosítékot – Itt a leleplezésünk

Lesz meglepetés….”

No. Állok elébe. Mivel tudsz meglepni engem, Hétszűnyi Kaponyányi Monyók?

„Hatalmasat ment tegnap óta a Boomerezős, gamerezős cikkünk! Akkor most mutatjuk a leleplezést:
A cikket egy kolléganőnk írta, Ágnesnek hívják, és 26 éves, tehát Y generációs. Bizony! Csak rohadtul elege van ebből az átlag Y és Z generációs bullshitből, akik vita helyett folyton csak ok, boomereznek. Ő most tükröt tartott elétek, és úgy néz ki, nem tetszik, amit láttok benne! Pedig ezek vagytok! Tisztelet a kevés kivételnek!”

Ez a meglepetés meg a leleplezés? Azt hittem, kánkánt fognak táncolni gyíkembernek öltözve. Az meglepetés lett volna. Ez szánalmas. Egyfelől: hiszem, ha látom, hogy nekik van egyáltalán munkatársuk. Nem huszonhat éves, hanem akárhány éves. A szövegeik stiláris egysége inkább mutat arra, hogy egy ember terméke ez a valami, ami úgy úszott meg egy korábbi sajtópert, hogy az NMHH-val kimondatták még tavaly február elején, miszerint a Minden Szó nem sajtótermék. Bizony-bizony, kedves közönség... ez nem orgánum, nem is orbánum, ez meghatározása szerint semmi és ilyen nincs is, csak mégis van. Ezt úgy érték el, hogy „politikailag inkorrekt portál”-ról átkeresztelték magukat „politikailag inkorrekt blog”-ra. Csiribí-csiribá, már nincs is felelősség, ahogy arról akkoriban a Magyar Hang is beszámolt (képünk is tőlük származik). 

De mondjuk, hogy létezik a kollegina, Ági van, és mondjuk, hogy huszonhat éves. Na, akkor mi van, mindenki hülye, csak ők helikopterek?

Nem. Az alapírás továbbra is ugyanakkora megosztó, hergelő baromság marad, ha huszonhat éves írta, ha hatvanhat éves, ha férfi, ha nő, ha marslakó. Az írást követő szánalmas magyarázkodás csak annyira jó, hogy férjen belé egy kis belpestizés, Körúton belülizés, ami a szalonzsidózás egyik módja, és némi szerecsenmosdatás:

„Anyázás helyett, tessék inkább elgondolkodni azon, hogy egy y generációs lány, miért írta meg azt a cikket….
(Nem, propagandisták sem vagyunk, nem fizet minket a Fidesz, mi csak szeretjük a hazánkat, és ha kell a társadalom elé görbe tükröt tartunk, még akkor is, ha ez valakiknek majd nem tetszik..)”

Hát azt készséggel elhiszem, hogy a Fidesz ezért a selejtért nem fizet, ennyire ők sem hülyék, nem is balekok. Hiszen látszik is az egész valamin – most már magam sem tudom, minek nevezzem, „ha a merengés alkonyában szép szemeinek esti-csillagát bámulva nézik szemeim” – hogy az önkéntes seggnyalás hajtja, a kóbor kutya gazdakereső, farokcsóváló buzgalma, persze, hogy nem fizet nekik a kormánypárt.

Bolond lenne azért fizetni, amit ingyen is megkap.

Nem is fog, csak, hogy nyugtassam meg az érintetteket.

Szóval, forr az álhírek bús tengere, oh, magyar, mondaná Berzsenyi, és ádáz Erynnis lelke uralkodik.

Tehát csak a szokásos a helyzet.

Az egész álhír-botrány pusztán a valódi sajtó kiirtását célozza majd.

Fogadjunk, hogy az inkriminált otpercpiheno.com akkor is megjelenik még, amikor minden egyebet már rég betiltottak – de az sem tart majd örökké.

Hogy egy klasszikus viccet idézzek:

„Maga rég nem lesz rendőrkapitány, mikor én még mindig kurva leszek Miskolcon!”

Szele Tamás