Forgókínpad

Semmi és valami

2020. január 10. - Szele Tamás

Azért lehetne kicsit kegyelmesebb a magyar sajtó munkásaihoz a sors: igaz ugyan, hogy csak évente egy alkalommal tartja a kormányinfót a miniszterelnök, de legalább akkor mondhatna is valamit, mert tegnap semmi értékelhetőt nem tudtunk meg. Sem az, aki ott volt, sem az, aki nem volt ott mert nem engedték be: annyi hangzott el, hogy minden marad, ahogy eddig.

orban_sajtotaj.jpg

(Fotó: Botár Gergely/kormany.hu)

Illetve nem minden, de erről majd később.

Hogyan is történt, hogy volt, aki nem jutott be erre az eseményre?

Elvileg úgy – hangsúlyoznám, elvileg – hogy ilyen helyekre eleve csak regisztráció után engedik be az embert. Valamennyivel az esemény előtt jelezzük, hogy odamennénk, elkérik az adatainkat, rávezetik a listára és annak alapján beengednek. Mármost ez általában e-mailen keresztül zajlik, aminek jó oka van: így mindkét fél kezében írásos bizonyíték van arra, hogy mit beszéltek egymással. Idén azonban megváltozott a kormányinfó regisztrációs rendszere, és most telefonon kellett volna regisztrálni, telefonon jött volna a visszahívás is, csak éppen erről a miniszterelnöki sajtóiroda senkit sem értesített. Aki tudta, tudta, aki nem, az nem, így aztán a mailben jelentkezők közül nem jutott be a 24.hu, a Direkt36 és az Átlátszó, sőt, a Hócipő fotósa sem. Erről Havasi Bertalan később a következő közleményt adta ki:

A miniszterelnök sajtófőnökének közleménye Budapest, 2020. január 9., csütörtök (OS) – Miniszterelnöki Kormányinfó – Senki nem maradt le semmiről
A miniszterelnök által tartott évindító nemzetközi sajtótájékoztatóra - az idei első Kormányinfóra – azok a belföldi szerkesztőségek kaptak meghívást, melyek munkatársai rendszeres meghívottai, résztvevői az év közben megtartott Kormányinfóknak.

A miniszterelnök két és fél órán keresztül állt a megjelent csaknem száz sajtómunkatárs rendelkezésére; az eseményt két televízió is élőben közvetítette, valamint a miniszterelnök facebook-oldalán is követhető volt.
Senki nem maradt le semmiről.

Havasi Bertalan,
a miniszterelnök sajtófőnöke” (MTI OS)

Mármost akkor lemaradtak a kollégák vagy nem maradtak? Nem volna miért hazudniuk – bizony nem jutottak be, más kérdés, hogy amennyiben Havasi úgy érti a „senki nem maradt le semmiről” kifejezést, hogy nem veszítettek semmit, nem maradtak le a semmiről, akkor van némi igaza, ugyanis a nagyon autonóm kérdéseknek nincs helyük Orbán Viktor megszólalásain, az irányított kérdéseket meg ezek a lapok fel sem tették volna. Én magam annyira nem akartam odamenni – nem mintha hívott volna valaki – hogy még az élő adást sem néztem, ugyanis pontosan tudom, hogy nem az az érvényes szöveg, ami ott elhangzik. De nem ám, ha szóról szóra leírná az ember, azért utólag még képesek lennének perelni, rágalmazni, akármennyire is azt mondta a minielnök. Nem: a kormany.hu-n valamivel később, rövidítve megjelenő MTI-szöveg az érvényes. Azt fogadják el, abból már ki van irtva egy csomó marhaság is, meg az összes mekegés-nyökögés úgyszintén. A sajtóval lejátszott cirkusz csak a szokásos rosszindulatú kötekedés volt, nem több: voltaképpen be is engedhették volna őket, úgyis a kormany.hu-ból kell dolgozzanak, ha jót akarnak maguknak.

De azért ne panaszkodjunk, így is benne hagytak a szövegben épp elég tücsköt és bogarat ahhoz, hogy tisztában legyünk az elhangzottak alapján azzal: kormányfőnk szellemi és lelki állapotában nem állott be gyökeres és váratlan változás az utóbbi idők eseményeinek hatására.

Az első fontos megállapítás az volt részéről, hogy nem kis megkönnyebbülésünkre, Irakban állomásozó katonáink biztonságban vannak. Az igaz, hogy lőnek rájuk, mégpedig rakétával, de attól még nincs baj, senki sem sérült meg. Idetartozik egy későbbi megállapítása is, mely szerint:

A miniszterelnök az iráni-amerikai konfliktusnak az ország energia- és szövetségi politikájára gyakorolt hatására vonatkozó kérdésre azt válaszolta, eddig sikerült a két dolgot külön kezelni és erre törekszik a jövőben is. Szeretné elérni, hogy Irán ügyében az Európai Unió és az izraeli-amerikai álláspont közötti távolság csökkenjen.”

Érdekelne, hogyan érné el a távolság csökkenését, ugyanis a két álláspont még csak nem is ellentétes egymással, bár távolról sem azonos: az izraeli-amerikai elképzelés az, hogy Iránnak egyáltalán ne lehessen atomfegyvere, az európai uniós meg az, hogy úgyis megcsinálják, csak legalább ne segítsünk nekik ebben. Érdekes még, hogy pár éve Magyarország aláírt Iránnal egy megállapodást kis atomreaktorok szállításáról (más kérdés, hogy nem szállítottunk nekik semmit sem), és azt se feledjük, hogy Irán első atomreaktorait éppenséggel az Egyesült Államok szállította, még 1955-ben, az 1953-ban indított „Atoms for Peace” program keretében, leginkább azért, mert akkor úgy gondolták: amúgy is lesz mindenképpen nukleáris technológiájuk, a fejlődés elkerülhetetlen, legalább ne a szovjet alkatrész- és hasadóanyag-utánpótláshoz kötődjenek, hanem az amerikaihoz. De sem ezek az eszközök, sem azok a magyarok, amiket nem szállítottunk le nem volnának alkalmasak „tenyésztő reaktornak”. Szóval, érdekes a Közel-Kelet nukleáris helyzete, kár, hogy erről Orbán Viktor nem sokat tud. De térjünk vissza a belpolitikára, mert még arra sem lesz helyünk, hogy minden kijelentését elemezzük, csak a fontosabbakra fogunk tudni kitérni.

Boldog idők voltak, mikor a kellemes magyar népszokások közé a bográcsolás tartozott és nem a migráncsolás. De ezek az idők elmúltak, a kormányfő megint előadta a szokásos műsorát, amiből annyit volt érdemes megjegyezni, hogy a kormány úgy döntött, megnöveli a déli határon szolgáló katonák és rendőrök számát. Lassan mindenki ott lesz majd, aki csak hadra fogható, sőt, küldünk Macedóniába is egy rendőri kontingenst. Aminek a rendőreink bizonyára nagyon fognak örülni, bár szerintem nem így és ebben formában gondolták kamaszkorukban, hogy világot fognak látni.

Viszont:

A foglalkoztatás és a bérek növekedését is folytatni akarja a kormány, mert a szegénység felszámolásának nincs más útja – jelentette ki a miniszterelnök.

Fantasztikus teljesítménynek nevezte, hogy harminc év után először a foglalkoztatottak száma meghaladta a 4,5 milliót. A bérek pedig 82 hónapja folyamatosan nőnek – tette hozzá.

Kiemelte, hogy a bérnövekedés aránya a legalacsonyabb jövedelműek esetében volt a legnagyobb.”

Igen, hogyne nőnék a bérek, számszerűen mindenképpen nőnek, egészen pontosan abban az ütemben, ahogy a forint romlik, szóval nem lennék biztos abban, hogy ez egyértelműen örömhír: bár, ha még csökkennének is a pénzromlás mellett, az rosszabb volna. Így csak követi a gazdaság a törvényszerű folyamatokat.

Hanem az egészségügyben nagy bajok lesznek.

Véget kell vetni a kórházak adósságfelhalmozásának – jelentette ki a miniszterelnök.

A kormányfő hangsúlyozta: az Állami Számvevőszék súlyos jelentést fogadott el a kérdésről, az adósságfelhalmozás nem bocsánatos bűn, hanem komoly ügy, ez fedezet nélküli kötelezettségvállalás.

Ezt a gyakorlatot fel kell számolni, egyetlen kórház sem halmozhat fel adósságot – hangoztatta, hozzátéve: ezért arra kérték az illetékes minisztert, hogy a kórházak gazdálkodásának ellenőrzéséhez és irányításához szükséges eszközökre tegyen javaslatot. Minden eszközt megadnak a kórházi adósságok felszámolására – közölte.

Orbán Viktor kitért arra: átcsoportosítják a fejlesztési forrásokat, és az első helyre teszik a kórházi várók, kórtermek és az azokhoz kapcsolódó szociális helyiségek felújítását.”

Azért az egészségügy nem egészen olyan üzletág, mint egy cipőbolt, ahol ha fizet a vevő, kap árut, ha nem, akkor nem. A kórházak nem azért adósodnak el, mert nem tudnak bánni a pénzzel és hülyék az üzlethez: az a helyzet, hogy Magyarországon százezreknek rendezetlen a TB-jogviszonya, és ez a gazdasági alapú megközelítés lehetetlenné is teszi a rendezést. Aki ugyanis munkanélküli volt az elmúlt évtizedekben hosszabb ideig – és sokan voltunk így – annak nem elég az, ha most van munkája és fizetik érte a TB-járulékot: neki a kieső időszak hátralékát is rendeznie kéne, és ha pár évig munka nélkül volt, akkor ez majdnem lehetetlen. Ráadásul a magyar többnyire nem úgy munkanélküli, hogy nem dolgozik és ezért nincs egy vasa sem – hanem úgy, hogy dolgozik, de éhbérért és zsebből fizetik, a munkaadó megspórolja a járulékokat. Szóval, nagyobb itt a baj, mint ahogy azt Viktorka elképzeli.

Aztán még mit mondott? Nemzeti lesz az energia- és klímavédelmi stratégia, vagyis egyszerűbben szólva einstandolni akarják a környezetvédelmet is. A meddőségi kezelések ügye szintén nemzetivé válik, de a legérdekesebb mégis az volt, amit a kampánystratégiáról beszélt. Lássuk csak!

A kampánynak vége, vissza kell térni a korábbi politikához, újra kell például indítani a nemzeti konzultációkat – mondta.

Úgy fogalmazott, túl hosszú volt a politikai kampány, küzdelmes, harci, konfrontatív időszak, ezt az emberek nem szeretik, nehezen viselik, „én sem örülök neki”. Hozzátette, ezt az időszakot le kell zárni, vissza kell térni a konzultációkhoz, amelyekből a miniszterelnök legalább kettőt tervez 2020-ban. (…) Készen állok a következő miniszterelnök-jelöltségre.”

Tetszik látni, ezt azonban éppen nem úgy kell érteni, ahogy hangzik meg oda van írva. Ez egy tipikus orbáni kijelentés, ami pont a saját ellenkezőjét jelenti, fordítsuk is le magyarra:

Elcsesztük az önkormányzati választások kampányát, minek okából be vagyok tojva, és mert régebben nem csesztük el, most áthelyezem a Rogánt papírkosárnak, visszahívom a Habonyt a sohói sztriptízbárból és inkább vele fogjuk folytatni a propagandamunkát, a jól bevált levél-konzultáció útján, mert abból még sosem volt baj. Én leszek a miniszterelnök, életem végéig, ne nagyon tapsikoljatok ti a kis eredményeiteknek.”

Hát, aztán ez vagy beválik, vagy nem, de aki nyugalmas két évre számít 2022-ig, az az elhangzottak fényében nagyot téved.

Pedig igazán lehetne már valami szórakoztatóbb, színesebb egyéniség magyar miniszterelnök.

Ezt ugyanis már nagyon unom elemezni.

De egyelőre nincs más.



Szele Tamás