Ma is Irán fekete krónikáját folytatom. Vérrel írják azt Teheránban, amit én Budapesten betűvel, nem is kevés vérrel... ma érkeztek meg az első megbízható, ellenőrzött információk a hatósági erőszak áldozatainak számáról. Rengeteg halottról van szó, legalább tizenkétezer (12 000) fő vesztette életét a Forradalmi Gárda és a Baszidzs terrorja miatt.

(Képünk illusztráció)

Az információs blokád továbbra is fennáll, sőt, valószínűleg orosz segítséggel, de a hatóságok sikerült rájöjjenek arra, hogyan zavarják és/vagy blokkolják a Starlink-terminálokat is, épp ezért a friss eseményekről még a tegnapinál is kevesebb hírt kaphat a nagyvilág, de azért mégis sikerült megszokott forrásaim, a CTP-ISW és az Iran International segítségével talán még többet is megtudnom, mint amennyit szerettem volna... térjünk tehát a tárgyra. Vegyük elsőként a CTP-ISW napi jelentését. Megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem meg – vigyázat, ezek ma fontosak lesznek!

A CTP-ISW január 12-én hat tartományban 14 tüntetést regisztrált, míg január 8-án 27 tartományban 156 tüntetés volt. A CTP-ISW január 12-én elsősorban a nagyvárosokban, például Teheránban, Mashhadban és Karajban regisztrált tüntetéseket. Az irániak valószínűleg a városi területeken könnyebben hozzáférnek az olyan eszközökhöz is, mint a Starlink műholdas kapcsolat, és ezeket az eszközöket használják arra, hogy a tüntetésekről készült videókat megosszák a külföldi médiával. A rezsim internetleállítása ezért valószínűleg legalább részben magyarázza a január 8. óta rögzített tüntetési aktivitás látszólagos csökkenését.

Számos jel utal arra, hogy a tüntetések olyan területeken is folytatódnak, ahol január 12-én nem regisztráltak tiltakozásokat. A Fox News vezető külföldi tudósítója január 12-én arról számolt be, hogy sikerült kapcsolatba lépnie egy iszfaháni forrással, aki megerősítette, hogy a városban továbbra is tüntetések zajlanak. A CTP-ISW január 9. óta nem észlelt tüntetéseket Iszfahánban, ami arra utal, hogy az iszfaháni tüntetők az internet leállítása miatt nem tudták megosztani a tüntetésekről készült videókat. Az Iszlám Forradalmi Gárdához (IRGC) tartozó Tasnim hírügynökség január 12-én 114-ről 121-re frissítette a biztonsági állomány halálos áldozatainak számát. A Tasnim január 12-én további hét halálos áldozatot regisztrált Fars tartományban, ami arra utal, hogy ebben a tartományban folytatódtak a tüntetések, vagy legalábbis a rezsimnek az ellenzékiekkel szembeni fellépése zajlik. Ugyanakkor a CTP-ISW utoljára január 10-én jelentett tüntetést Fars tartományban. A Tasnim szerinti haláleset-szám valószínűleg nem tükrözi a biztonsági személyzet veszteségeinek teljes mértékét, mivel a CTP-ISW három halálesetről tud a biztonsági személyzet tagjai közül Teherán körzetében, míg a Tasnim egyetlen halálesetről sem számolt be ebben a tartományban.*

*A Tasnim elérhetősége Budapestről eléggé kérdéses, de erről majd később.

Lehetséges, hogy a tiltakozó akciók aránya Irán-szerte a rezsim brutális fellépése miatt csökkent. Egy norvégiai székhelyű emberi jogi csoport január 11-én arról számolt be, hogy a rendszer a tiltakozások december 28-i kezdete óta legalább 544 embert ölt meg és több mint 10 681 embert tartóztatott le, bár egyes (hitelesnek tűnő) becslések szerint a tüntetők halálos áldozatainak száma több ezerre tehető. A CTP-ISW 24 tartományban 83 olyan esetet jegyzett fel, amikor a biztonsági erők éles lőszerrel lőttek a tüntetőkre december 28. óta. Az iráni kórházak és egészségügyi központok is arról számoltak be, hogy a sebesült tüntetők száma miatt túlterheltek. A rezsim brutalitása egyeseket eltántoríthat a tiltakozásokban való részvételtől, és ezáltal csökkentheti a tiltakozások arányát.*

*Ilyen mértékű brutalitásra eddig még sosem volt példa 1979 óta.

Az IRGC szárazföldi erőinek egységeit alkalmazzák a tüntetések elfojtására. A fenyegetettség mértékét mi sem jelzi inkább, mint az, hogy a rezsim továbbra is jelentős veszélynek tekinti a tüntetéseket a stabilitására nézve, ami összhangban van azzal az értékeléssel, hogy a tüntetések száma meghaladja a regisztráltakat. Az AFGS-hez kapcsolódó Defa Press kiadvány dicsérte az IRGC szárazföldi erőihez tartozó Hamzeh Seyyed ol Shohada műveleti bázis és Saberin különleges dandárjának képességét arra, hogy „bármilyen helyzetben szembeszálljanak a terroristákkal”, azt sugallva, hogy az IRGC bevetheti ezeket az egységeket a tüntetések elfojtására[. Az iráni tisztviselők és a kormánymédia többször is „terroristáknak” nevezte a tüntetőket. A Hamzeh Seyyed ol Shohada Műveleti Bázist, amely az IRGC szárazföldi erők nyugat-azerbajdzsáni és kurdisztáni tartományokban lévő egységeit felügyeli, az IRGC legfontosabb védőbástyájának tartják a politikai ellenzékkel szemben a kurdok lakta területeken. Amanollah Goshtasbi dandártábornok 2025 márciusa óta irányítja ezt a bázist. Az Egyesült Államok szankciókat szabott ki Goshtasbira a Mahsa Amini-mozgalom idején a beludzs nemzetiségű állampolgárok elnyomásában és meggyilkolásában játszott szerepe miatt, amikor az IRGC szárazföldi erők Szalmán hadtestének parancsnokaként szolgált Szisztán és Beludzsisztán tartományban. A Saberin különleges dandár egy terrorizmus elleni küzdelemre specializálódott alakulat, amely 2015-ben Szíriában harcolt az Aszad-rezsim védelmében, és a Mahsa Amini-mozgalom idején részt vett a teheráni és más nagyvárosokban zajló tüntetések elfojtásában. A hmad Ali Feizollahi dandártábornok 2023 júniusa óta parancsnoka a Saberin Különleges Erők Dandárjának. Ő korábban az IRGC szárazföldi erők Ansar-e Rasoul Különleges Erők egységének parancsnoka volt, és állítólag 2022 novemberében a Kermanshah tartománybeli Javanroudban közvetlenül a tüntetők közé adatott le sortüzet.

Az IRGC szárazföldi erőinek egységei már több helyen is bevetésre kerültek Nyugat-Iránban, ami arra utal, hogy a Rendfenntartó Parancsnokság (LEC) és a Baszidzs esetleg nem képes egfékezni a tüntetéseket ezekben a tartományokban. A 29. Nabi Akram műveleti hadosztály január 8-án a Kermanshah tartománybeli Kermanshah városában a tüntetések elfojtására vonult be. Ez az alakulat az IRGC földi erők Najaf-e Ashraf műveleti bázisának alárendeltségében működik, amely az IRGC földi erők Kermanshah, Ilam és Hamedan tartományokban lévő egységeit felügyeli. Mohammad Karami dandártábornok, az IRGC szárazföldi erők parancsnoka nemrégiben - vagyis 2025 novemberében - Mohsen Najaf Karimi dandártábornokot nevezte ki a Najaf-e Ashraf műveleti bázis parancsnokává. 2025 novemberében az Egyesült Királyság és az Európai Unió szankciókat szabott ki Karimi ellen, amiért az IRGC Ruhollah hadtest parancsnokaként súlyos emberi jogi atrocitásokat követett el Markazi tartományban a 2022-2023-as Mahsa Amini-tüntetések leverése során. Egy kurd emberi jogi szervezet külön beszámolt arról, hogy január 10-én az IRGC erőinek „nagy létszámú bevetése” zajlott a Nyugat-Azerbajdzsán tartománybeli Bukanban, mivel lehetséges, hogy az IRGC bukani erői a Hamzeh Seyyed ol Shohada műveleti bázis irányítása alatt működnek, tekintettel arra, hogy e bázis székhelye a Nyugat-Azerbajdzsán tartománybeli Urumiyehben van. A BBC perzsa osztáláynak egyik munkatársa emellett január 8-án az IRGC Ilam tartományban való állomásoztatásáról szóló, meg nem erősített jelentést tett közzé. Az IRGC-hez kötődő média január 12-én arról számolt be, hogy tüntetők megölték Mehdi Rahimi IRGC ezredest Ilam városban, Ilam tartományban, ami megerősítheti az IRGC Ilamban való állomásoztatásáról szóló közelmúltbeli jelentéseket.

Az iráni rezsim valószínűleg bátorítja a rezsimpárti demonstrációkat, mint ellentüntetési taktikát, hogy a rezsim nyilvános támogatását sugározza, lejárassa a tiltakozó mozgalmat, és esetleg még közvetlenül is szembeszálljon a tiltakozókkal az utcán. A rezsim január 12-én felszólította az irániakat, hogy vegyenek részt a rezsimpárti tüntetéseken. Az IRGC-hez kötődő média arról számolt be, hogy a rezsimpárti tüntetők legalább 13 városban, köztük Teheránban is az uitcákra vonultak. Maszúd Pezeskhian iráni elnök is részt vett január 12-én Teheránban egy rezsimpárti tüntetésen. A kormány támogatóinak az utcára hívása természetszerűleg azzal a kockázattal jár, hogy a rendszerellenes tüntetők találkoznak a rezsim támogatóival, akik közül sokan valószínűleg az iráni biztonsági intézmények, például a Baszidzs tagjai A kormányzat szinte biztosan tisztában van ezzel a kockázattal, és megpróbálhat a rezsimpárti és a rezsimellenes tüntetők közötti bármilyen összecsapást a tüntetők civilek elleni támadásaként beállítani, így fenntartva azt a narratívát, hogy a rezsimellenes tüntetők „terroristák” és „lázadók”. A további biztonsági állomány jelenléte a közterületeken szintén segíthet a rezsimnek a tüntetések gyors elfojtásában és annak megakadályozásában, hogy azok nagyszabású demonstrációkká váljanak. Végül a rendszer valószínűleg arra is igyekszik felhasználni a kormánypárti gyűléseket, hogy demonstrálja, hogy fenntartja a közvélemény támogatását, és hogy megőrizze legitimitását.*

*Ezt később részletesen elemezni is fogom, egyelőre csak annyit mondanék, hogy ez az iráni Békemenet. Aminek pont annyi köze van a békéhez, mint a magyarnak: semennyi, maximum az ellenkezőjéről lehet szó.

A Maszúd Pezeshkian-kormány kifejezte hajlandóságát az Egyesült Államokkal folytatott nukleáris tárgyalások folytatására, hogy ezzel is próbálja csökkenteni a Washingtonnal szembeni feszültséget az ország elleni esetleges amerikai csapásokkal kapcsolatos iráni aggodalmak miatt. A CTP-ISW nem észlelt arra utaló jeleket, hogy Irán váloztatott volna az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalásokra vonatkozó vörös vonalakon. Két „jól informált” forrás január 12-én azt mondta az Axiosnak, hogy Abbász Araghchi iráni külügyminiszter nemrégiben felvette a kapcsolatot Steve Witkoffal, az Egyesült Államok közel-keleti különmegbízottjával annak érdekében, hogy „de-eszkalálják” a feszültséget az USA-val, vagy legalább „időt nyerjenek” az Irán elleni esetleges amerikai katonai fellépés előtt. A források szerint Araghchi és Witkoff megvitatták a „következő napokban” létrejövő találkozójk lehetőségét. Trump január 11-én megerősítette, miszerint Irán felkereste az Egyesült Államokat, hogy tárgyalásokat javasoljon egy nukleáris megállapodásról. Az Axios jelentése azután született, hogy január 10-én Teheránban Szajjid Badr Albusaidi ománi külügyminiszter találkozott Maszúd Pezeshkian iráni elnökkel, Ali Laridzsánival, a Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanács titkárával és Araghcsival. Teheráni politikai bennfentesek január 12-én azt mondták a brit székhelyű Amwaj Media-nak, hogy Albusaidi a látogatása során a Trump-kormányzat üzenetét adhatta át, hiszen Omán hagyományosan közvetítő szerepet tölt be Irán és az Egyesült Államok között. A Pezeshkian-kormánynak az Egyesült Államokkal való feszültségek de-eszkalálására irányuló kísérletei akkor zajlanak, amikor Trump arra figyelmeztet, hogy az Egyesült Államok beavatkozhat a folyamatban lévő eseményekbe. Trump január 11-én kijelentette, hogy az Egyesült Államok „megvizsgálja” az iráni tüntetők támogatásának lehetőségeit. Amerikai illetékesek január 12-én a Wall Street Journalnak elmondták, hogy Trump inkább diplomáciai lépéseket mérlegelne a katonai csapásokkal szemben, de jelenleg „előnyben részesíti” a katonai fellépés alkalmazását Irán ellen. Irán elutasította, hogy az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalások során megbeszéléseket folytasson arról, hogy képes-e uránt dúsítani, támogatni az Ellenállás Tengelyét és fejleszteni ballisztikus rakétaprogramját. Egyelőre tehát semmilyen jele nincs annak, hogy Irán hajlandó lenne engedményeket tenni ezekben a kérdésekben.*

*Trump már megtette „elrettentő” lépését: 25%-os vámot vet ki Irán minden kereskedelmi partnerére. Minő csodafegyver... ha ettől nem tántorodik meg a Forradalmi Gárda és a Baszidzs, hát semmitől. Mondjuk ki egyenesen: ez egy látszatintézkedés, nem egyéb.

A rendszer oszlopai

Akkor most lássuk csak, mi a helyzet azokkal a bizonyos „hűségtüntetésekkel”. Gyomorforgató dolog az ilyesmi, annyi biztos. Ismerünk mi is hasonlót, a saját ajatollahjaink is felvonultatják időnként a híveiket, hogy aztán tízszer annyinak hazudhassák őket, mint ahányan valójában vannak, de azért nálunk vér még nem folyik és ne is folyjék. Gyalázat az iráni helyzetben a rendszer mellett tüntetni, de van, aki mégis megteszi, akár magától, akár kényszerből. De lássuk, mit mond erről az Iran International.

A teheráni vezetés hétfőn több városban nagyszabású kormánypárti gyűléseket tartott, amelyek célja az uralmát megkérdőjelező országos tüntetések ellensúlyozása volt. Ezt a stratégiát alkalmazta a korábbi tömeges zavargások során is, amelyeket végül gyilkos erőszakkal vertek le.

A cél ez esetben nem feltétlenül a szkeptikusok meggyőzése, hanem az, hogy a látható feszültségek idején az ellenőrzés és a népi támogatottság képét sugározzák.

A rendszer megdöntését követelő, napok óta tartó tüntetések után a hatóságok hétfőn több városban is ellentüntetéseket szerveztek, amelyeket a tüntetések nyilvános elítéléseként tüntettek fel.

Az állami televízió a gyűléseket a zavargások tömeges megtagadásaként mutatta be, visszhangozva a hivatalos állításokat, miszerint a felkelést „fegyveres terroristák” és külföldi ellenfelek irányítják.

Ismerős mozgósítás

A gyűlések mechanizmusa a sok iráni által ismert forgatókönyvet követte. Az állami szervek Teherán és más nagyvárosok központi helyszíneire terelték a résztvevőket, adminisztratív nyomást gyakorolva és a közforrásokhoz való hozzáféréssel zsarolva őket.

Az állami televízió és az Iszlám Forradalmi Gárdához kapcsolódó médiaorgánumok aztán terjesztették az eseményekőrl szóló tudósításokat.

A legutóbbi adásokban az állami csatornák földi felvételek és légi felvételek keverékét tették közzé, amelyek célja a méretarányok érzékeltetése volt. A képek némelyikén komoly tömeg látható, ami azt jelzi, hogy a hatóságoknak továbbra is van támogatottságuk.

Nehéz meghatározni a pontos számokat, a gyülekezések időtartamát, vagy azt, hogy az összes kép ugyanazon a napon történt eseményeket ábrázol-e. Hasonló vizuális technikákat – beleértve a régebbi felvételek újrafelhasználását vagy a dátum nélküli légi felvételek terjesztését – alkalmaztak már korábbi tiltakozási ciklusok során is.

A gyűlések időtartama és földrajzi kiterjedése még a hivatalos adatok szerint is korlátozottnak tűnt.

Ezzel szemben a kormányellenes tüntetések hetek óta tartanak: az aktivisták és kutatók által összeállított kimutatások szerint több száz helyszínen törtek ki, az ezzel járó kockázatok ellenére.

A kontrasztot kiélezi, hogy a rendezvények milyen körülmények között valósulnak meg: a kormánypárti gyűlések erős biztonsági intézkedések mellett zajlanak, míg a tiltakozóknak sortüzekkel, tömeges letartóztatásokkal és gyilkos erővel kell szembenézniük.

Az információs szféra ellenőrzése

A gyűléseknek ez a fordulója a kommunikáció szokatlanul szigorú korlátozása mellett zajlott. A digitális jogvédő csoportok és a felhasználók beszámolói szerint Irán nagy részén már több egymást követő napja erősen korlátozzák az internetkapcsolatot, így milliók nem képesek szabadon kommunikálni vagy információt megosztani.

Az állami és a Forradalmi Gárdához kötődő kiadványok ezzel szemben továbbra is zavartalanul publikálnak. Az olyan ügynökségek, mint a Tasnim, a Fars és a Mehr továbbra is teljes hozzáférést élveznek a világhálóhoz, és a televíziós vagy online platformokat hivatalos beszámolókkal árasztják el.*

*Ide kívánkoznak tegnapi és mai tapasztalataim pontosan az említett orgánumokkal. A Tasnim Budapestről elérhetetlen, onnan tudom, hogy megpróbáltam utánanézni rajta, mit hazudik az IRGC az eseményekről, a Fars úgyszintén, bár ez utóbbi azt állítja, hogy „az Egyesült Államok tette elérhetetlenné”. A fentiek alapján Iránon belül viszont mindkettő működik, ami nem azt jelenti, amit először hittem – miszerint az IRGC akkora műszaki zseniket alkalmaz, hogy még a saját médiájukat is elérhetetlenné tették – hanem azt, hogy egyáltalán nem kívánnak külföldre semmiféle információt kiengedni, még propagandát sem, legalábbis egyelőre.

Az eredmény egy rendkívül aszimmetrikus információs környezet. Míg az átlagpolgároknak nehézséget okoz az események dokumentálása vagy a fejlemények ellenőrzése, addig az államhoz kötődő médiumok szerkesztett képekkel uralják a nyilvánosság terét.

Ilyen körülmények között a gyűléseket nagyrészt a hatóságok feltételei szerint mutatják be, és kevés független eszköz áll rendelkezésre a lépték, az időzítés vagy a részvétel mértékének megerősítésére.

Egy ismétlődő jelenség

Hasonló államilag szervezett gyűlések követték a 2009-es, 2019-es és 2022-es nagy tiltakozó megmozdulásokat, amelyeket minden alkalommal a tartós legitimitás demonstrációiként mutattak be. A gyúlések minden esetben egybeestek a biztonsági intézkedések szigorításával és a másként gondolkodók szigorúbb ellenőrzésével.

A hatósági fellépés halálos áldozatairól szóló bizonyítékok a dokumentáció korlátozására irányuló erőfeszítések ellenére folyamatosan napvilágot látnak.

Az elmúlt napokban az interneten keringő videók holttesteket mutattak egy Kahrizak-i hullaházban, a közelben gyászoló hozzátartozóikkal – ezek a képek éles ellentétben állnak az egységről és elszántságról szóló hivatalos közvetítésekkel.

Egy vasárnap este közzétett üzenetében Reza Pahlavi a pillanatot a nemzeti felkelésnek nevezett eseménysorozat új szakaszának nevezte, és arra buzdította támogatóit, hogy támadják meg az állam ellenőrzését az információk és a nyilvános tér felett.

Az egymással versengő képek végső soron egy olyan kérdést hangsúlyoznak ki amelyre a látvány önmagában nem adhat választ: hogyan néznének ki az iráni városok, ha a szemben álló felek egyenlő feltételek mellett gyülekezhetnének.

A hűségtüntetések ismételt megrendezése nem az össznépi bizalomra, hanem arra utal, hogy nincsenek már egyéb eszközök a kormányzattal való egyetértés kinyilvánítására. A gondosan megszerkesztett képek egy ideig terjedhetnek, de nem helyettesíthetik a végtelenségig a széles körű közbizalomban gyökerező hitelességet.

Most érkeztünk el ennek az elemzésnek a legmegrázóbb részéhez. Igen, az áldozatok számáról lesz szó. Hangsúlyoznám, hogy nem becslést, hanem ellenőrzött adatokat közlök most forrásom, az Iran International nyomán.

Láthatjuk, hogy az iráni összehangolt hírzárlat célja nemcsak a biztonsági ellenőrzés, hanem a tények elhallgatása is. Az internet leállítása, a kommunikáció megbénítása, a média leállítása, valamint az újságírók és a tanúk megfélemlítése egyetlen célt szolgál: megakadályozni, hogy egy hatalmas és történelmi jelentőségű bűncselekményt lássanak.

Miután az elmúlt napokban elszórt, de megdöbbentő és mélyen nyugtalanító jelentések érkeztek a hatósági erőszak áldozatainak számáról, az Iran International az információk ellenőrzésére összpontosított, hogy tisztább képet alkothasson az elnyomás mértékéről és a legutóbbi tüntetések során elkövetett gyilkosságokról.

Egy olyan országban, ahol a hatóságok szándékosan korlátozzák az információkhoz való hozzáférést, egy ilyen értékelés nehéz és időigényes – különösen azért, mert a hiányos halálozási számadatok sietős közzététele az események dokumentálása során elkövetett hibák kockázatát rejti magában, és eltorzíthatja a tragédia valódi mértékét.

Vasárnaptól kezdve a bizonyítékok mennyisége és a beszámolók konvergenciája elérte azt a pontot, amikor viszonylag pontos értékelés vált lehetővé.

Az elmúlt két napban az Iran International szerkesztősége – szigorú, többlépcsős eljárás keretében és a bevett szakmai normáknak megfelelően – áttekintette az összes beérkezett információt. A Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanácshoz közel álló titkos forrástól kapott adatokat; az elnöki hivatal két forrásától; az Iszlám Forradalmi Gárda több, Mashhad, Kermanshah és Iszfahán városában működő forrásából származó beszámolókat; a szemtanúk és az áldozatok családtagjainak vallomásait; helyszíni jelentéseket; az egészségügyi központokhoz kapcsolódó adatokat; valamint a különböző városokban dolgozó orvosok és ápolók által szolgáltatott információkat.

E felülvizsgálatok alapján arra a következtetésre jutottak, hogy:

Irán újkori történelmének legnagyobb tömeggyilkosságában – amelyet nagyrészt két egymást követő éjszaka, január 8-án és 9-én, csütörtökön és pénteken hajtottak végre – legalább 12 000 embert öltek meg.

A földrajzi kiterjedés, az erőszak intenzitása és a rövid idő alatt bekövetkezett halálesetek száma tekintetében ez a mészárlás példátlan Irán történetében.

A kapott információk alapján az elhunytakat főként az Iszlám Forradalmi Gárda és a Baszidzs erői gyilkolták meg. A mészárlás teljesen szervezett volt, nem tekinthető „szórványos” és „nem tervezett” összecsapások eredményének.

A Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanácstól és az elnöki hivataltól kapott információk szerint a tömeggyilkosságot Ali Khamenei közvetlen parancsára hajtották végre, mindhárom hatalmi ág vezetőjének kifejezett tudtával és jóváhagyásával, valamint a Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanács által kiadott éles tűzparanccsal.

A megöltek közül a legtöbben 30 év alatti fiatalok voltak.

Az áldozatok becsült száma

A rendelkezésre álló adatok és a megbízható forrásokból, többek között a Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanács és az elnöki hivatal által végzett keresztellenőrzések alapján az Iszlám Köztársaság biztonsági intézményeinek első becslése szerint legalább 12 000 ember halt meg ebben az országos méretű öldöklésben.

Nyilvánvaló, hogy a kommunikációs blokád alatt és az információkhoz való közvetlen hozzáférés nélkül a végleges számadat megerősítéséhez további részletes dokumentációra lesz szükség.

Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a biztonsági intézmények következetesen visszatartották az információkat, és elkerülték a meggyilkoltak számának pontos rögzítését és bejelentését.

Az Iran International vállalja, hogy közönsége segítségével - dokumentációgyűjtéssel, a beszámolók keresztellenőrzésével és az információk folyamatos felülvizsgálatával - pontosítja ezt a számot, hogy egyetlen név se vesszen el, és egyetlen áldozat családja se maradjon meghallgatás nélkül.

Kommunikáció és médiakizárás

Az országon belüli médiumokat leállították. Csütörtök óta több száz országos és helyi újság hallgatott el, amire még nem volt példa az iráni sajtó történetében.

Az Iráni Iszlám Köztársaság Műsorszolgáltatóján (IRIB) kívül ma már csak néhány hírportál működik az országban, de ezek is cenzúra és a biztonsági intézmények közvetlen ellenőrzése alatt dolgoznak.

Ez nem „válságkezelés”. Ez az igazság kiderülésétől való félelem beismerése.

Felhívás bizonyítékgyűjtésre

Az Iran International felszólítja az országon belül és kívül élő honfitársait, hogy küldjenek el minden dokumentumot, videót, fényképet, hangfelvételt és információt a meggyilkoltakról, az egészségügyi központokról, az összecsapások helyszíneiről, az incidensek idejéről és helyéről, valamint az elmúlt napok eseményeivel kapcsolatos minden egyéb ellenőrizhető informt.

A források biztonsága és az információk bizalmas kezelése abszolút prioritás számunkra.

Ellenőrzött megállapítások és nemzetközi nyomon követés

A gondos ellenőrzést és értékelést követően az Iran International közzéteszi megállapításait, és azokat minden érintett nemzetközi szerv és intézmény rendelkezésére bocsátja.

Az Iszlám Köztársaság nem titkolhatja el ezt a bűntettet azzal, hogy elzárja az iráni népet a világtól. Az igazságot feljegyzik; a meggyilkoltak nevét megőrzik; és ezt a mészárlást nem fogják csendben eltemetni.

Ezek a hősi halottak nemcsak gyászoló családjaikhoz és szeretteikhez tartoznak, hanem az irániak nemzeti forradalmához is.

Az ember szava eláll. Ehhez nincs mit hozzáfűzni: bizonyított, hogy vérfolyam öntötte el Iránt, tömeggyilkosságok zajlanak. Ezekért Khamenei rendszere fizetni fog. A történtek nem maradnak, mert nem is maradhatnak büntetlenül.

Szele Tamás