Forgókínpad

Na, mi újság, Wágner úr?

2020. január 13. - Szele Tamás

Wágner úrral az az újság, hogy könyékig benne van a légió ügyeiben. Mondjuk ez vele kapcsolatban nem volna hír, ha Rejtő Wágneréről volna szó, polgári nevén Zaturek Manfrédról, aki többször is nősült, de nem rosszakaratból, hanem pénzért, valamint kék volt a szakálla, de ez nem mentő körülmény. Csakhogy most egy másik Wágnerről beszélünk.

prigozsin1.jpg

Ezt a Wágnert Jevgenyij Prigozsinnak hívják és nem a francia, hanem az orosz idegenlégió dolgaiban érdekelt, de annyira, hogy valószínűleg az övé is az egész. Az orosz idegenlégiót hívják különben Wagner Groupnak, elvben egy zsoldoshadsereg, akik „védelmi feladatokat” látnak el, viszont mostanság főként a Közel-Keleten és Afrikában. Szóval ott, ahol az eredeti légió is működött (meg néha mostanság is teszi). Prigozsin-Wágnernek különben nem ez az egyetlen érdeme, ő áll az orosz propagandaalakulatokat vezető Internet Research Agency, oroszul Агентство интернет-исследований, másként Glavset mögött is, és ez nem egyéb, mint a legendás olginói trollközpont. Neki köszönhetjük tehát a világ politikai álhír-termésének legalább nyolcvan százalékát. Prigozsin az orosz köztudatban „Putyin séfje” néven közismert, ugyanis eredetileg rablásért tizenkét évre ítélt rab volt, kilencet le is ült, majd vendéglátóipari vállalkozó lett, vagyis hot dog-árus, már amennyire ezt egyáltalán lehet tudni, ám az ő feladata már 2002 óta az orosz elnököt és vendégeit ellátni a legfinomabb falatokkal. Például mikor először szóba került a neve a nemzetközi sajtóban, az annak kapcsán történt, hogy személyesen szolgálta fel a kaviárt George W. Bushnak és az őt vendégül látó Putyinnak.

Szóval, sokoldalú üzletember, több lábon áll.

Mint egy pók, vagy még inkább, mint egy százlábú.

És nem is akármilyen lábakon.

Most úgy merült fel a neve, hogy az Átlátszó beszámol róla, miszerint a Novaja Gazeta munkatársai, Irina Dolinina, Alesya Marohovskaya, Denis Korotkov és Jakub Šimák igen sok munkával megszerezték a Prigozsin cégeinek tulajdonában álló magánrepülőgépek útvonalait az utóbbi évekből, és igen érdekes eredményre jutottak.

Többek között arra, hogy a Légió Afrikában van!

Mármint nem a francia, az orosz.

Sőt, jó ideje ott tevékenykedik, nem újdonság ez. Újdonság azonban az utóbbi időben megélénkülő orosz és kínai terjeszkedés ezen a kontinensen, minek következtében rövidesen várható a földrész neokolonializálása, újragyarmatosítása ezen két állam részéről. Külön vicc a történetben, hogy pont Oroszország és Kína volt hagyományosan az elnyomott, kicsiny gyarmati népek nagy barátja az elmúlt hetven évben, legalábbis névleg, és ők voltak a neokolonializmus ellen harc legnagyobb hívei is. Nyilván azért barátkoztak, hogy most már ők gyarmatosítsanak.

Vegyük először a Novaja Gazeta információit.

Azt mondja az írás, hogy:

Az egyik repülőgép például a szudáni felkelés után jelent meg az afrikai országban, pár nappal azután, hogy az oroszok által támogatott elnök, Omar al-Bashir megbukott. Másik három repülőgép a Közép-Afrikai Köztársaság területén repkedett ahhoz az időponthoz közel, amikor itt három orosz újságírót gyilkoltak meg, akik a Wagner orosz magánhadsereg után nyomoztak.” (Átlátszó)

Igen, ugyan is 2019 tavaszán Szudánban némi forradalom tört ki, amit a korábban harminc évig regnáló zsarnok, Omar al-Bashir orosz segítséggel kívánt vérbe fojtani. Mármost Oroszország nem is zárkózott el a támogatástól, annyira nem, hogy Al-Bashir többször találkozott Putyinnal, és kifejezte neki a háláját, mert az orosz elnök katonai segítséggel támogatta. Az más kérdés, hogy hivatalosan orosz katona be sem tette a lábát Szudánba, de hát mire való a Wagner? Azonban támogatás ide vagy oda, al-Bashir csak megbukott, miből kifolyólag:

Egy nappal azután, hogy fegyveres erők eltávolították al-Bashirt az elnöki székből, Oroszország külügyminisztere, Dmitry Peskov kijelentette, hogy a szudáni konfliktus kizárólag a szudániakra tartozik, ezzel jelezvén, hogy az ország nem akar belefolyni az afrikai konfliktusokba. Mégis, egy héttel később egy csoport magasan képzett orosz katona indult Szudán fővárosa, Khartoum felé. Az út célja máig ismeretlen, de feltehetőleg az új, katonai rezsimhez volt köze a látogatásnak.

A riporterek által megszerzett repülési adatok szerint a katonák az M-SAAN lajstromszámú Embraer ERJ-153 géppel repültek, amit az USA ügynökei Prigozinnal való kapcsolata miatt megfigyeltek.

Egy héttel később a gép még egyszer megtette a Moszkva – Khartoum távot, ám ez alkalommal az új, szudáni kormány tagjai utaztak vele, hogy tiszteletüket tegyék Oroszországban, és megbizonyosodjanak Putyin támogatásáról. Legalább egyszer csatlakozott hozzájuk a repülőúton maga Prigozin is.” (Átlátszó)

De hát mi történhetett, kedves elvtársaim? Csak annyi, hogy az Oroszországi Föderációs Fegyveres Erői a Vörös Hadsereg jogutódjaként verhetetlenek ugyan, de ez a megállapítás a Wagner Groupra nem mindig vonatkozik. Az új szudáni junta győzött, és Moszkva a korábban támogatott diktátor helyet havert váltott, most már őket támogatja. Ezt hívjuk reálpolitikának.

Menjünk tovább, mert még érdekesebb dolgok következnek, a Közép-Afrikai Köztársaságból. Azt az államot már évtizedek óta pusztítja a polgárháború, gyakorlatilag tönkre is tette, és főleg azért nem lehet ott béke, mert – roppant gazdag ásványkincsekben. Nem csak ritka földfémekben, hanem gyémántban is. Itt a baj, kérem. Prigozsinnak saját cége működik Yawában és Pamában, a Lobaye, ami aranyat és gyémántot termel ki, igen nagy bőséggel. Mondanunk sem kell, hogy ezt is a Wagner biztosítja az ellen, hogy a helyi hadurak kirabolják, pontosabban fogalmazva megzavarják az ország kirablásában. Ez után kívánt érdeklődni, erről akart dokumentumfilmet forgatni 2018 nyarán három orosz újságíró, Orkhan Dzhemal, Alexandr Rastorguyev és Kirill Radchenko, azonban érkezésük után két nappal katonák végeztek velük, egy rajtaütés során. Milyen katonák? Erről több elmélet létezik, melyek csak annyiban vágnak egybe, hogy az illetők egyenruhát viseltek és földig ért a lábuk. Nyilván a „cui prodest” elve alapján leginkább a Wagner Groupnak állt érdekében megszabadulni az érdeklődő sajtótól, és hát Közép-Afrikában nem nehéz megszervezni egy rablótámadásnak álcázott rajtaütést.

Szegény Wagner, miért is bántjátok? Ja azért, mert:

Tíz nappal az újságírók érkezése előtt egy Hawker 125-800B szállt le az országban, VP-CSP lajstromszámmal. A gép Prigozin egyik cége, a Seychelles-szigetekre bejegyzett LindBurg Industries Ltd tulajdona. Két másik, Prigozin cégeihez köthető magánrepülőgép is landolt az országban a gyilkosságok előtt.” (Átlátszó)

Mármost Közép-Afrika az orosz Afrika-politika egyik fókuszpontjának tűnik. Az új gyarmatosítás egyik bázisának, ugyanis Prigozsin más eszközökkel is célba vette tavaly. Például tavaly novemberben a Facebook bejelentette, hogy három fiókhálózatot távolított el, összesen több tucat oldallal, melyek különböző afrikai országokat céloztak meg dezinformációikkal. Igen, ezek Prigozsinhoz voltak köthetők, naná, nem is a dalai lámához. Éspedig Alexander Malkevich, egy, az Egyesült Államokból kiutasított propagandista vezetésével működtek. Madagaszkárra, a Közép-afrikai Köztársaságra, Mozambikra, a Kongói Demokratikus Köztársaságra, Elefántcsontpartra, Kamerunra, Szudánra és Líbiára irányultak, részben helyi, részben orosz fiókokat használva. A letiltott oldalak egyike, az AFRIC kifejezetten aktív úgy az online, mint a valós életben – Oroszországban épp úgy, mint Afrikában.

Lehet különös egybeesés, de a Facebook tisztogató akciója alig pár nappal azután történt, hogy Vlagyimir Putyin pompázatos külsőségek közepette vendégül látta ötvennégy afrikai ország küldöttségét egy Szocsiban rendezett csúcstalálkozón. Az AFRIC, amely magát „független kutatók, szakértők és aktivisták közösségének” írja le, kiemelkedő szerepet játszott a szocsi fórumon, sőt partnernek ajánlkozott a jelenlévő országok számára egy Malkevich vezette alapítványon keresztül:

Alapítványunk szakértőket, tudósokat és közgazdászokat fog biztosítani bármely kormánynak, az AFRIC pedig az egész kontinensen biztosítja hálózatát, mivel gyakorlatilag minden afrikai országban jelen vagyunk.”

nyilatkozta Malkevich az AFRIC vezetőjével, Jose Matemulane-vel együtt tartott rendezvényükön. Ha emellé tudjuk még azt is, hogy Malkevich szervezetének neve „Hagyományos Értékek Védelmének Alapítványa” és azt sugallja partnereinek, hogy Afrika sokkal jobban jár az Oroszországgal való együttműködéssel, mint bármely más megoldással, ugyanis ők „nem erőltetnek idegen normákat” üzletfeleikre, ellentétben a nyugati országokkal, nos, előttünk is áll az a mechanizmus, ami biztosítani fogja az orosz befolyást a fekete kontinensen. Már három ország is alkalmazza stratégiai tanácsadóikat – igaz, ezek közül kettő bele is esett a Facebook tisztogatásába… Sőt, két másik „szakértőt” még májusban letartóztattak Líbiában, őket azzal vádolják, hogy befolyásolni akarták az ottani választásokat, bár Malkevich azt állítja, csak szociológiai és közvélemény-kutatásokat végeztek. Kérem, aki már látott magyar nemzeti konzultációt, pontosan tudja, hogy lehet a közvélemény-kutatást befolyásolásra felhasználni – és hát a mieink is Moszkvától tanulhatták a módszert.

Sőt, a Facebook letiltott egy olyan propagandaanyagot is, amely Putyinnak és a Közép-Afrikai Köztársaság elnökének, Faustin-Archange Touadéranak a csúcstalálkozón készült közös fotóját kísérő felirattal sürgette az ENSZ-t, szüntesse meg az országra kiszabott fegyverembargót – hogy Oroszország végre szállíthasson nekik nehézfegyvereket. Touadéra különben a szocsi csúcstalálkozón felajánlotta Putyinnak egy állandó orosz katonai bázis létrehozásának lehetőségét is. Más kérdés, hogy a bázisépítést engedélyezte Kínának is, tehát várható némi súrlódás az országban színre lépő hatalmak között, de ez smafu ahhoz képest, hogy múlt december közepén Oroszország közölte: újra engedélyezné, hogy exportálták a Közép-afrikai Köztársaságból az úgynevezett „véres gyémántokat”, vagyis azokat a drágaköveket, amelyeket általában illegális módon hoznak a felszínre, s a bevételből a hosszú ideje elhúzódó harcokban résztvevő milíciákat finanszírozzák. 

Lehetővé kell tennünk, hogy az illegálisan bányászott gyémántok elérjenek a legális piacra, mert ezzel bevételhez jutnának az emberek, s az állam is beszedhetné az adót. A helyzet úgy sem javul a Közép-afrikai Köztársaságban, nincs értelme a további időpocsékolásnak” (HVG)

javasolta a The Moscow Times szerint Alekszej Mojszejev orosz pénzügyminiszter-helyettes.

Hölgyeim és uraim, a jelek szerint tehát a gyémánt, eredetére való tekintet nélkül nem csak a lányok legjobb barátja, de a zsarnokoké és a séfeké is. Az Egyesült Államok és az Európai Unió hallani sem akar ugyan a Kimberley-folyamat módosításáról (ez az az eljárás, amivel távol tartják a legális piactól a konfliktus-zónákból származó köveket), de Oroszország másként látja a dolgokat. És hát lehet az a közép-afrikai véres gyémánt egy kis utaztatással szibériai orosz gyémánt is. Nincs ráírva, hogy hol ásták elő: Afrikában vagy Jakutföldön.

Szóval ez az újság mostanában, Wágner úr.

Oroszok, légiósok, trollok, séfek mindenfelé.

 


Szele Tamás