Iránban újabb, talán minden eddiginél nagyobb támogatottságú demonstráció-sorozat zajlik, amit egyelőre nehéz hova tenni: ezek már nem zavargások, inkább beszélhetünk országos méreteket öltött éhséglázadásról, ugyanakkor egységes forradalomról vagy közös célokról egyelőre nehéz beszélni, bár ami késik, nem múlik. Ma az iráni helyzetet fogom elemezni.

(Képünk illusztráció)

Előre jelezném, hogy mivel előttem ismeretlen, rejtelmes okok miatt az ISW-CTP napi jelentése ma minden hadszíntérről és válságzónából elmaradt, a friss híreket egyenként kellett összevadásznom, de ez talán nem is baj: amúgy is meglehetősen sokkolóak. Forrásom elsősorban az Iran International nevű, emigrációból működő ellenzéki hírcsatorna volt. Lássuk tehát először is a legfrissebb eseményeket. Megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések véégn teszem meg.

A tüntetők és a biztonsági erők közötti összecsapásokban csütörtökön hat ember vesztette életét Irán nyugati részén. Az áldozatok között volt a Baszidzs, a Forradalmi Gárda, az Iszlám Köztársaság ideológiai hadseregéhez tartozó milícia egyik tagja is.

A Tasnim hírügynökség csütörtök este arról számolt be, hogy Teheránban harminc embert vettek őrizetbe „a közrend megzavarásának” vádjával, bár a fővárosi hatóságok az elmúlt napokban hivatalosan nem jelentettek semmilyen incidenst.

A tüntetések vasárnap kezdődtek Teheránban, ahol a boltosok bezárták üzleteiket, hogy tiltakozzanak a hiperinfláció és a gazdasági válság ellen. Ezután az egyetemekre és az ország többi részére is átterjedtek.

Csütörtökön több közepes méretű városban is összecsapásokról számoltak be.

Lordeganban (délnyugaton) két ember meghalt, közölte a Fars hírügynökség, nyilvánvalóan civilekre utalva.

Az ügynökség szerint „a tüntetők köveket kezdtek dobálni az adminisztratív épületekre, köztük a kormányzóságra, a mecsetre, a városházára és a bankokra”, a rendőrség pedig könnygázt vetett be. Az ügynökség „jelentős károkról” és több, „vezetőként” jellemzett személy letartóztatásáról számolt be.

Ezt követően három halálesetről és 17 sérültről számoltak be Aznában az „összecsapások során”, ismét nyilvánvalóan civilekre utalva. Az ügynökség szerint „egy csoport lázadó kihasználta a tüntetést (...), hogy megtámadjon egy rendőrőrsöt”.

Hamedanban pedig „egy csoport lázadó megpróbálta felgyújtani a mecsetet (...), de rosszindulatú szándékukat meghiúsították” – jelentette a Tasnim.*

*Ez eddig elképzelhetetlen lett volna. Az ISIS robbantott már ugyan mecsetet Iránban is, de ők szunniták, tehát az ő vallásuk szempontból nem szent helyet támadtak meg – most viszont nem terroristákról, hanem éhező tüntetőkről van szó. Egy teokratikus államban.

Csütörtök reggel a biztonsági erők egyik tagját megölték a Kouhdashtban történt összecsapások során – jelentette az állami televízió, a helyi kormányzót idézve. A Baszidzs tagja „a közrendet védte” – állította a tisztviselő, aki „kődobálásról” és 13 megsérült rendőrről számolt be.

Maszúd Pezeshkian elnök csütörtökön mozgósította kormányát. Mint mondta:

„Iszlám szempontból elmondható, hogy ha nem oldjuk meg az emberek megélhetésének problémáját, a pokolban fogunk kikötni.”*

*De fénysebességgel.

Szerdán egy kormányépületet támadtak meg Fassa városában, miközben szinte az egész országot szabadságra küldték a hatóságok döntése alapján, akik a hideg időjárásra és az energiatakarékosság fontosságára hivatkoztak.

Nem kezdeményeztek hivatalos kapcsolatot a tiltakozókkal. Iránban egyébként hosszú hétvége kezdődik, amely vasárnap ér véget.

A tüntetések kezdete óta a hatóságok megpróbálták konszolidálni a helyzetet, elismerve a gazdasági nehézségekkel kapcsolatos „jogszerű követeléseket”.

„Bármilyen kísérlet”, amely ezt a mozgalmat „biztonságtalanság, közvagyon megsemmisítése vagy külföldön kidolgozott forgatókönyvek végrehajtásának eszközévé” teszi, „elkerülhetetlenül határozott válaszreakciót fog maga után vonni (...)” – figyelmeztetett Mohammad Movahedi-Azad főügyész.

A hét elején virálissá vált a közösségi médiában egy videó, amelyen egy személy ül Teherán egyik utcájának közepén, motoros Baszidzs-tagok előtt, hogy megakadályozza azok rohamát. Egyesek ezt „Tienanmen-pillanatnak”, és a lázadás szimbólumának tekintették.

Az állami televízió csütörtökön elítélte a „szimbólum létrehozására” szánt eseményt, és megmutatta egy rendőr fedélzeti kamerájával állítólag más szögből felvett videóját. A tüntető keresztbe tett lábakkal ül, mozdulatlanul, lehajtott fejjel, majd kabátjával eltakarja a fejét. Mögötte a tömeg menekül a könnygázfelhő elől.*

*Ezzel tehát nem sikerült diszkreditálni a jelenetet, viszont sokkal többen láthetták a felvételt, mint korábban. Gratuláljunk az iráni köztelevízónak.

Szerda este a Tasnim bejelentette hét olyan személy letartóztatását, akiket „az Egyesült Államokban és Európában székhellyel rendelkező, az Iszlám Köztársaságot ellenségesen szemlélő csoportokhoz” tartozóként tartanak számon.

Az ügynökség ezeket a személyeket azzal vádolta, hogy „feladatuk a tüntetések erőszakossá tétele” volt anélkül, hogy további részleteket közölt volna a letartóztatásokról.

A nemzeti valuta, a rial az elmúlt évben több mint harmadával veszített értékéből a dollárhoz képest, míg a hiperinfláció évek óta gyengíti az irániak vásárlóerejét abban az országban, amelyet a nukleáris programjával kapcsolatos nemzetközi szankciók amúgy is fojtogatnak.

A friss hírek közé tartozik az is, hogy Donald Trump amerikai elnök magyar idő szerint néhány órája arra figyelmeztetett, miszerint az Egyesült Államok beavatkozik, ha az iráni hatóságok békés tüntetőket gyilkolnak meg. A Truth Socialon közzétett bejegyzésében Trump azt mondta, hogy az USA „készenlétben áll”, és hozzátette:

„Ha Irán sortüzeket nyit saját népére és megöli a békés tüntetőket, ami általában szokásuk, az Amerikai Egyesült Államok a segítségükre siet.”

Reza Pahlavi iráni száműzetésben élő herceg üdvözölte a tüntetőket Irán-szerte, tisztelgett a legutóbbi tüntetéseken megöltek előtt, és nemzeti egységet sürgetett, mondván, hogy a demonstrációk résztvevői áldozatvállalásukkal közös utat nyitnak Irán szabadsága felé.

Ausztrália elítélte az iráni hatóságok által alkalmazott erőszakot, sürgette a békés tüntetők védelmét, és közölte, hogy kiterjesztette szankcióit, többek között az IRGC-hez kötődő személyek ellen.

A tüntetések az ötödik napon döntő szakaszba léptek, amikor megerősítették legalább három tüntető megölését: Dariush Ansari Bakhtiarvandét Fooladshahrban, Amir-Hessam Khodayarifardét Kuhdashtban és Shayan Asadollahiét Aznában. Máshol is legalább négy további halálos áldozatról érkezett jelentés, ami az állam erőszakos fellépésének erőteljes fokozódását jelzi.

A tüntetések átterjedtek Irán szent városára, a síita papság és az Iszlám Köztársaság egyik legfontosabb fellegvárára, Qomra, ahol a tüntetők a szigorú biztonsági intézkedések ellenére monarchiapárti jelszavakat skandáltak.

A zavargások földrajzilag és társadalmilag is kiterjedtek, több tucat városból, köztük Teheránból, Mashhadból, Iszfahánból, Zahedanból. Lorestanból, Khuzestanból és kisebb településekről is tüntetéseket és sztrájkokat jelentettek.

A tiltakozó jelszavak jóval túlmutatnak a gazdasági sérelmeken, nyíltan a klerikális hatalom és a legfelsőbb vezető ellen irányulnak, sőt, egyre gyakrabban követelik a rendszerváltást és a Pahlavi-korszakhoz való visszatérést. Az elmúlt öt évtizedben ez az első alkalom, hogy a monarchista jelszavak dominálnak a tüntetéseken.*

*Ha a síita hitfelekezet nem lenne rossz véleménnyel a zenéről és a táncról, azt mondanám: áll a bál Perzsiában.

Akkor most azt is nézzük meg, mi váltotta ki a korábban is erős, de mára példátlanná fajuló népharagot.

Nos: az általános szegénység, sőt: nyomor. Amit Pezeshkian elnök most pénzügyi és személyzeti bűvészmutatványokkal igyekszik palástolni. Az ország politikai vezetése sietős lépéseket tesz annak a gazdasági reformprogramnak az újjáélesztésére, amely sok iráni szerint már nem lenne képes lecsillapítani az össznépi haragot.

Miközben a tüntetők az egész rendszer ellen tiltakoznak, Maszúd Pezeshkian elnök kormánya a gazdasági vezetők átcsoportosítására és a régóta halogatott valutareformok folytatására összpontosította válaszlépéseit, arra számítva, hogy a technikai megoldások révén még mindig sikerülhet hatástalanítani a válságot, amely egyre inkább politikai jellegűvé vált.

A kiújult zavargásokat a valutaárfolyam hirtelen ingadozása váltotta ki, amely rövid időre 1,45 millió rial körüli értékre emelte az amerikai dollár árfolyamát a szabad piacon, felerősítve az amúgy is magas inflációt és felgyorsítva a vásárlóerő erózióját. Mint Mustafa Danandeh újságíró az Ettelaat napilapban írta:

„A dollárárfolyam elleni tiltakozás az instabilitás elleni tiltakozás; a nem tervezhető élet elleni tiltakozás. Az emberek már nem tudják, hogy hat hónapon belül megduplázódik-e a lakbérük, lesz-e gyógyszerük, vagy megmarad-e a munkájuk.”

Válaszul Pezeshkian átalakította az Iráni Központi Bank vezetőségét, újra kinevezte Abdolnaser Hemmatit az intézmény élére, és újjáélesztette az egységes árfolyam bevezetésének ellentmondásos kísérletét – egy olyan elképzelést, amelyet közgazdászok régóta támogatnak, de a politika, a szankciók és a berögzült érdekek miatt többször is zátonyra futott.

Hemmati, a centrista párt prominens alakja, kevesebb mint hét hónapos gazdasági miniszteri megbízatása után távozott, miután a parlament az árfolyam-ingadozás miatt vádat emelt ellene.

Visszatérése – ezúttal egy olyan posztra, amely nem igényel parlamenti jóváhagyást – feldühítette a keményvonalas törvényhozókat, és rávilágított a politikai eliten belül egyre mélyülő szakadékokra.

Hemmati a kinevezése utáni első nyilvános nyilatkozataiban közismert prioritásokat fogalmazott meg: az infláció megfékezése, a devizapiac irányítása és a bankok felügyeletének szigorítása.

A reformtörekvések középpontjában az iráni többárfolyamos valutarendszer lebontása áll. Ez egy olyan rendszer, amely az 1980-as évekbeli iraki-iráni háború idejére nyúlik vissza, amikor kedvezményes árfolyamokat vezettek be az alapvető importtermékek támogatására. Idővel a hivatalos és a piaci árfolyamok közötti egyre növekvő különbség a rendszert a haszonszerzés, a korrupció és a bizonytalanság fő forrásává tette.

Ahogy a Tejarat News üzleti hírportál megjegyezte, a politika „nem nyújtott fenntartható támogatást a hazai termelőknek, és súlyos bizonytalanságot teremtett a beruházások és a termelés tervezésében”.

Az Entekhab híroldal arra figyelmeztetett, hogy egy szankciókkal, költségvetési hiányokkal és politikai bizalmatlansággal terhelt gazdaságban az inflációs várakozások hajlamosak gyorsan regenerálódni, amint a rövid távú beavatkozások elhalványulnak.

Csütörtökön az elnök bejelentette, hogy azonnal eltörli az alapvető termékek és az állati takarmányok importjára vonatkozó, 285 000 rial/dolláros támogatott árfolyamot, mondván, hogy a támogatást ehelyett közvetlenül a fogyasztóknak utalják át, hogy megszüntessék a „bérleti díjat, a megvesztegetést és a korrupciót”.

Pezeshkian szokatlanul nyers megjegyzéseiben elismerte, hogy a közvélemény haragja maga a rendszer és az állam ellen irányul. Az elégedetlenségért – mondta – a kormány a felelős, hozzátéve, hogy „nem kell minden mögött Amerikát keresni, Amerikát hibáztatni”.

Úgy tűnik, sok tüntető nagyon is tisztában van azzal, hogy Pezeshkian hatáskörét szorosan korlátozzák a bebetonozott hatalmi központok, és ezt a tényt tükrözik azok a jelszavak, amelyek inkább magát a teokratikus rendszert és annak legfelsőbb vezetőjét támadják, mint az árfolyamot.

Láttunk már Iránban tömeges tüntetéseket, megmozdulásokat, a Mahsa Amini-demonstrációk majdnem megdöntötték az ajatollahok rezsimjét is: de ne legyintsen senki se fáradtan, rezignáltan, azzal, hogy „majd a rendőrök meg a Baszidzs leverik a lázadókat, ahogyan eddig is minden alkalommal történt”.

A rendszer már nem nagyon számíthat a tulajdon karhatalmára. A Forradalmi Gárdára és a Baszidzsra természetesen igen, de a rendőrséget és az Artesht, a reguláris hadsereget lassan már elfelejtheti. Igen, a nyomor miatt. Már a két utóbbi fegyveres testület tagjai is nyilvánosan tiltakoznak.

Az iráni rendőrök súlyos anyagi nehézségekről szóló, virálisan terjedő videóinak sorozata széles körű reakciókat váltott ki, és amikor az érintett rendőrök ezeket visszavonták, mindenki tudta: nyomást gyakoroltak rájuk.

Az első ilyen felvételen, mely széles körben terjed a közösségi médiában, egy rendőr látható a délnyugati Kohgiluyeh és Boyer-Ahmad tartományból. A Mohammad-Amin Ardeshir-Moghaddam törzsőrmesterként ismert tiszt a tartomány fővárosában, Jaszúdzsban szolgál, Irán egyik legszegényebb régiójában.

A videóban Ardeshir-Moghaddam a fegyveres erőknél, különösen a rendfenntartó parancsnokság alakulatainál tapasztalható alacsony bérezésre panaszkodott. Elmondta, hogy sok rendőr kénytelen másodállásban dolgozni – többek között sofőrködni –, hogy fedezni tudja az alapvető megélhetési költségeit. Saját helyzetére utalva elmondta: olyan nagy anyagi nyomás alatt áll, hogy már azt fontolgatja, hogy eladja a veséjét.

Kevesebb mint 48 órával később a tiszt közzétett egy második videót, amelyben visszavonta a kijelentéseit, mondván, hogy a videó csupán „egy szívhez szóló panasz volt Radan tábornokhoz, az országos rendőrfőnökhöz”.

Hozzátette, hogy soha nem gondolta volna, miszerint szavai „ürügyet szolgáltatnak majd arra, hogy bizonyos személyek és csoportok visszaéljenek velük”, és éket verjenek a rendőrség, a nyilvánosság és a „rendszer hűséges bázisának” nevezett réteg közé.

Néhány nappal később egy hasonló videó jelent meg – ezúttal a dél-iráni Bandar Abbászból. A klipben Mostafa Loghmani rendőrhadnagy azt mondta, hogy éppen most kapta meg havi 23 millió tomán (nagyjából 171 dollár) fizetését. (2019 júliusában jelentették be, hogy a magas infláció miatt új pénznemet vezetnek be, az iráni tománt, ami 1925-ig volt az ország fizetőeszköze. 1 toman 10 000 riált ér, de nem használatos az élet minden területén).

Mivel három iskoláskorú gyermeke van, albérletben lakik és súlyos ingázási költségekkel küzd, azt mondta, hogy ő sem látott más lehetőséget, minthogy fontolóra vegye a vese eladását.

Loghmani tovább ment, mint kollégája, nyíltan megosztotta bankkártyája számát és elérhetőségét, és felkérte a nézőket, hogy lépjenek vele kapcsolatba a szerv megvásárlása érdekében.

Kollégája második videójára utalva, és arra, hogy szerinte ez egy nyomás vagy fenyegetés hatására készült bocsánatkérés volt, Loghmani azt mondta, hogy nem fog meghátrálni. „Nincs vesztenivalóm, és nem vonom vissza, amit mondtam”.

Arra hivatkozva, hogy sok kollégája hasonló nehézségekkel néz szembe, de a következményektől való félelem miatt hallgat, Loghmani egyenesen Irán legfelsőbb vezetőjéhez és magas rangú tisztviselőkhöz fordult, és arra figyelmeztetett, hogy a rendőri erők életkörülményeinek elhanyagolása végül elfogyasztja a türelmüket.

Másnap újabb videót tett közzé, amelyben elmondta, hogy az első klip rögzítésekor bizonyos gyógyszereket szedett, és nem volt stabil mentális állapotban, hozzátéve, hogy nem akarja, hogy megjegyzéseivel visszaéljenek az interneten.

Egy másik, a közösségi médiában keringő videóban egy elváltoztatott hangú rendőr, akinek az arca nem látható, azt állítja, hogy a visszavonulós videókat nyomás alatt rögzítik. Megfenyegetik a nyilatkozók családtagjait, de figyelmeztet: „Parázs vagyunk a hamu alatt”.

Az ilyen esetek mintázata a nyilvánosságnak üzen – írta a Rouydad24 mérsékelt hírportál. „Még ha hivatalosan kivételnek is tekintik őket, jelzik, hogy létezik ez a probléma, amelyből nincs más kiút, mint a hirtelen kitörés a közösségi médiában”.

Egy másik keringő klipben egy ismeretlen rendőrezredes azt mondta, hogy 25 év szolgálat után lehetetlenné vált a megélhetése, ezért kénytelen volt idő előtt nyugdíjba menni és más munkát keresni.

Ilyen videókra gyakorlatilag még nem volt példa Iránban. Az interneten a felhasználók a videókat az iráni biztonsági intézményeken belüli „elhasználódás”, „erózió” és „csendes válság” jeleinek nevezték.

A közösségi média felhasználói megjegyezték, hogy a gazdasági nehézségek a jelek szerint jobban érintik a rendőrséget, mint a reguláris hadsereg vagy a Forradalmi Gárda tagjait, akik közül sokan részesülnek támogatott lakhatásban és egyéb kiváltságokban.

A Radio Dej nevű Telegram-csatorna közzétette a rendőrség és a hadsereg alkalmazottainak fizetési bizonylatait és üzeneteit, amelyek rendkívül alacsony jövedelmekről tanúskodnak.

Az egyik bejegyzés, amelyet egy 17 éve szolgálatban lévő légvédelmi tisztnek tulajdonítanak, azt állítja, hogy havonta 16 millió tomant (119 dollár) keres, és bírálta a „korrupt parancsnokokat, akik a harci dobokat verik”.

Egy másik üzenetben egy katona házastársa a Radio Dejnek azt mondta, hogy férje 24 év szolgálat után havonta 18 millió tomant (134 dollár) keres, és hogy a család már nem tud megélni ennyiből. Az idézett Telegram-csatorna azt is írta, hogy:

„A fegyveres erőkön belüli lemorzsolódás olyannyira elterjedt, hogy még a rendszer iránt elkötelezett lojális réteget és az állományt is elérte, ami azt mutatja, hogy a katonák milyen mélyen belegabalyodtak a megélhetési és szervezeti problémákba.”

Egyelőre nem tudjuk, mi lesz a jelenlegi tiltakozások kimenetele, mert az irániak helyében én nem nagyon számítanék hatékony amerikai segítségre – azonban ha Khamenei már a saját, éhbéren tartott hadseregében és rendőrségében sem bízhat, jó esély van arra, hogy nem is lesz szükség külföldi beavatkozásra, maguk az iráni állampolgárok veszik kezükbe a tulajdon sorsukat az övével együtt. Sajnos ehhez le kéne győzni a Forradalmi Gárdát és annak csatolt részeit is.

A legtöbb bizonytalanságot a „hogyan tovább” kérdése okozza. Lévén, hogy az iráni ellenzék hihetetlenül fragmentált, megosztott, és csak a rendszer iránti gyűlölet fogja össze, értelmes lenne már most tárgyalásokat tartsanak egymás között a teokrácia ellenfelei, hogy konszenzuális célok érdekében tudjanak együtt harcolni.

Ilyen konszenzuális cél lehetne esetleg egy parlamenti demokráciára alapuló alkotmányos monarchia, amely Iránt szövetségi államként kezeli, a különböző kisebbségek valódi autonómiájának tiszteletben tartásával. De ez egyelőre a jövő zenéje.

A jelenben fegyvertelen tömegek rohannak a rájuk támadó Baszidzs-alakulatokra és a háttérben rendőrhadnagyok árulják a veséjüket.

Nagyon valószínű, hogy Khomeini álmának és Khamenei valóságának, az iráni teokráciának rövid időn belül vége lesz.

Szele Tamás