Forgókínpad

A kormánylap harakirije

2020. február 04. - Szele Tamás

Kérem tisztelettel, én sok mindenen és sok mindenkin tudok segíteni, de azon, aki felugrik a levegőbe és páros lábbal farba rúgja magát – nem. Az ne sírjon, hogy fáj a farizma, maga tehet róla. Márpedig ennek az attrakciónak voltam a tanúja a minap, amikor is a Mindenszo.hu című ultrakormánypárti oldal szó szerint bebizonyította, hogy egy kalap lócitromot sem ér.

mndenszo_grafikon.png

(Fotó: mindenszo.hu)

Illetve, a többi kormányhű online lap is ugyanennyire értékes, és a független lapok egészen pontosan 3,2-szer jobbak náluk.

Mondjuk én tudtam erről korábban is nem sokat kellett volna győzködjenek, de azért mégis más, ha pont az érdekelt veri meg saját magát, illetve és esetünkben bizonyítja tulajdon silány mivoltát, egzakt számokkal. Nem egészen értem, mi folyhat a Mindenszo.hu-nál, súlyos ébertelenség történhetett, netán szabotázs folyik, az ellenség keze betette a lábát, de a legkézenfekvőbb magyarázat mégis az lenne, hogy semmi ilyesmiről nincs szó, egészen egyszerűen ennyire ostobák.

Ami azért nem kis teljesítmény, és komoly pénzt kereshetnének azzal, ha cirkuszban és hetivásárokon lépnének fel, mint mutatványosok. Az ember fizet egy ötszázast, mert nem hiszi el, hogy van ekkora marha a világon, megtekinti a díszelőadást, diákoknak és katonáknak féláron, aztán – elhiszi.

De hát térjünk a tárgyra, lássuk, miről beszélek.

Először azonban ismertetném pár szóban a Mindenszo.hu-t, mert kevesen ismerik. Hát nem egy Zsenmin Zsipao (Zhénmin Zhibao, a pontosság kedvéért), annak az olvasottságát meg sem közelíti, valahol a kormánymédia perifériáján vegetál és röhejesnél röhejesebb akciókkal próbálja felhívni magára a figyelmet, csak mindig hasra esik a cirkuszi porondon. Főbb produkcióik: mikor a svéd kormány kissé kifogásolt pár dolgot Magyarországon, bojkottot akartak szervezni az IKEA ellen, tekintet nélkül arra, hogy az nem egy állami cég, nem a Svéd Királyság tulajdona. De ők listázták „500 szellemi terrorista” címmel a honi értelmiség színét és virágát (ezt az ötletüket aztán lenyúlta a Figyelő), ők akarták kirúgatni az ország összes középiskolájából Nagy Blankát, ők kezdeményeztek népszavazást az önkormányzati választások után, hogy legyen az ország fővárosa inkább Debrecen, és legutóbb ők csináltak magukból bolondot azzal, hogy elkezdték az „OK, Boomer” ellentéteként használni az „OK, Gamer”-t. Ezt a bődületes marhaságot még hosszú írásban is indokolták. Pont akkor haragították magukra a fiatalokat, mikor a kormány „meg akarta szólítani” őket.

Szóval, számosak az ő érdemeik, és igen javallott a sajtóipari kézműves termék fogyasztása, leginkább kedélybetegek számára, ugyanis ennyi baromságot nem lehet nem kiröhögni.

Na, most mivel álltak elő?

Az inkriminált írás négy napja jelent meg, bár én csak tegnap lettem rá figyelmes, és azt kívánja bizonyítani, miszerint szó sincs jobboldali médiatúlsúlyról, sőt, ellenkezőleg, az online térben – hiszen a Mindenszo.hu is online kiadvány – súlyosan elnyomják a kormány oszlopait. Már a címe is mutatja, micsoda szellemóriásokkal van dolgunk:

Cseh Katalinék figyelmébe! Most megmutatjuk, kinek a kezében van a magyar média”

Hát, én eddig úgy tudtam, hogy legnagyobb részt a kormány kezében, mert nekik van majd' ötszáz lapjuk, míg független és ellenzéki oldalon alig evezgetünk vagy húszan-harmincan, végvári lapok, ahol gyakorta se pénz, se posztó, de legalább nincs annyi agyatlan prosztó. (Bár azért akad nálunk is néhány). Ráadásul a bal kezében lehet a média a kormánynak, mert igen sután bánik vele.

Mint kiderült, nincs igazam, mert nem úgy számolok, ahogy kell. Ahogy a Mindenszo.hu írja:

Az Európai Bizottság 2018-as DESI (Digital Economy and Society Index) jelentése szerint Magyarországon 2017-ben a magyar lakosság 76 százaléka használta rendszeresen az internetet. Ebből is következik, hogy aki az internetet uralja a hírek tekintetében, az mindent ural. Tehát aki a legtöbb embert el tudja érni az interneten, akinek a híreit olvassák, ő lesz az uralkodó akár a politikai térben is (pl. egy választások után).

Nem is olyan nehéz megvizsgálni, hogy ki uralja az internetet a hírek közvetítésével kapcsolatosan. Mi megvizsgáltuk, hogy melyik hírportált olvassák a legtöbben Magyarországon, és ezt a teljes hazai online médiára kivetítettük! AZ EREDMÉNY MEGDÖBBENTŐ!”

Aha, szóval csak az online piacot tetszik figyelni. Jó, abban otthon vagyok, lássuk azt a megdöbbentő eredményt, így reggel, éhgyomorra, egy kávé után, ma még úgysem döbbentem meg. Jól fog az jönni az emésztésnek. Csak a bontás adatait hagyom ki, én sem lopom a terjedelmet. Térjünk egyenesen a végeredményre!

KONKLÚZIÓ

Kijelenthető tehát, hogy itt semmiféle elnyomó Orbán-kormányról nem beszélhetünk. Nem lehet arról beszélni, hogy az Orbán-kormány lábbal tiporja a sajtószabadságot. Nem lehet kijelenteni, hogy jobboldali túlsúly van az online hírportálok terén!

Kijelenthető továbbá, hogy a balliberális, ellenzéki oldal 3.2-SZERES túlerőben van a 2/3-os parlamenti többséggel rendelkező nemzeti kormánnyal szemben! Tehát több mint háromszoros túlerőben van a balliberális oldal az interneten!


145 millió (baloldal hírportálok) látogató
vs.
44 millió(jobboldali hírportálok) látogató

A számok egyértelműek.”

Bizony egyértelműek, csak azt nem értem, hogy mernek ezzel még dicsekedni is? Teljesen elment az eszük? El, kérem, és most messzi, kietlen tájakon kóborol.

Édes uraim. Maguk ki vannak tömve pénzzel, befolyással, bármikor rendelhetnek toronyórát láncostól és ha úgy tartja úri kedvük, akár pávatollat is a fenekükbe, ezt maguknak mind finanszírozzák. Azért egy pávatollas értekezletet megnéznék, de legalábbis bemutatnék, ám ez mellékszál. Mindent vehetnek maguknak tehát, csak két dolgot nem: olvasót és tehetséget.

Maguk épp úgy online hírtartalmakat állítanak elő, mint a kicsiny és roppantul fragmentált konkurencia, vagyis „mi”. Ezzel a „mi” kifejezéssel óvatosan bánnék, mert ezen az oldalon egy kupacba sepertek pártlapokat, online híroldalakat, bulvárlapokat, szóval már elnézést, de az Index vagy a HVG sosem árult egy gyékényen az Alfahírrel vagy a Zsúrpubival, tehát már a számítás módja is hibás, de legyen és tegyünk úgy, mintha ez egy oldal lenne.

Mindkét oldalon ingyen adjuk az árunkat.

Na most figyeljenek. Tegyük fel, mindketten csizmadiák vagyunk a hetivásárban, és mindketten ugyanannyiért adjuk a lábbelit. Most speciel ingyen. Mármost sokféle csizma van, mert van sárga csizma, piros csizma meg rámás csizma, olyant visel a babám. Maguk mondjuk piros csizmát varrnak, mi sárgát meg rámásat. Tőlünk 3,2-szer annyi csizmát visznek, mint maguktól. Mondható tehát, hogy azért, mert mi aljas gazemberek vagyunk és befeketítettük a piros csizma jó hírét?

Nem mondható: ha a maguk piros csizmája kényelmes és tartós lenne, akkor jobban fogyna, szóbeszéd ide, szóbeszéd oda. De hát nem az. Egyszerűen arról van szó, hogy maguk pocsék csizmadiák, és mivel mindketten ingyen adjuk a portékát, a forgalmat kizárólag az áru minősége befolyásolja. Semmi egyéb, ingyen holminak ugyanis már nem lehet levinni az árát. Nincs hova.

Akkor mit lehet tenni? A sárga és rámás csizma, az ellenzéki és független online média ennyivel jobb, épp maguk mutatták be, számszerűen. Az adatoknak ugyan nem néztem utána, de tekintve, hogy az elmúlt héten nekem magamnak három különböző sajtóorgánumban mindösszesen hetvenezer olvasóm volt (hej, ha mind adna csak tíz forintot, kint lennék a vízből, de hát nem adnak, ha kérnék, inkább nem olvasnának), ezek az olvasottságok nagyjából reálisnak tűnnek.

Akkor mit lehetne tenni, édes uraim?

  1. Szuronyos puskával kötelezni az olvasót arra, hogy a kormány online lapjait olvassa, másokat viszont meg se nyisson. Ez kicsit drága volna, emberi erőforrás-igényes és meglehet, elégedetlenséget szülne.

  2. Maguk megtanulhatnának írni. Ez komoly akadályokba ütközne, például kéne hozzá úgynevezett tehetség, műveltség, stílusérzék, csupa olyasmi, amit pénzen nem kapni, szóval ki van zárva.

  3. Be lehetne tiltani minden olyan online sajtóterméket, ami nem a kormányé. Ez nehezen vagy inkább sehogy sem kivitelezhető a világháló természete miatt, ugyanis ez a műszaki eszköz egyelőre még nincs a magyar kormány tulajdonában. De maguk ezt szeretnék elérni, ha kimondatlanul is.

  4. Be lehetne tiltani magát az olvasót. Az olvasást. Ez egy csapásra megoldana minden gondot, csak akkor maguknak is felkopna az álluk.

Uraim, lássák be: nincs megoldás. A KESMA megvehet ötszáz print lapot, elsorvaszthatja, ami nem tetszik neki, ez a papír alapú piacon lehetséges, ugyanis az egy nagyon sérülékeny üzlet a papírköltség, nyomdaköltség, terjesztés miatt. Ahol befolyásolni tudják a piacot az önöktől megszokott aljas és tisztességtelen eszközökkel, ott maguk győznek.

Azonban az online térben még mindig valós piaci viszonyok uralkodnak, és ezek azt mutatják, hogy maguk sajnos olvashatatlanok, unalmasak és laposak. Írni sem nem akarnak megtanulni, sem nem tudnak, az online piacot nem képesek megszerezni, olvasót nem vehetnek fél véka ezüstért, fél véka aranyért, szóval ez egyelőre így marad.

A kapitális a történetben az, hogy pont maguk bizonyítják be a saját munkájukról, mennyire silány. Azért én ezzel nem dicsekednék nyilvánosan, de önök tudják.

Gratulálok: sikerült ennen dugájukba dőlni.

De legalább nyilvánosan: idevágó írásukat eddig 1600 ember látta.

Fogadjunk, hogy ezt több fogja.

Egy belga sörbe.

Áll a fogadás?


Szele Tamás