Azért vannak dolgok, amik mindig meglepnek, és döbbent elmélkedésre késztetnek, ezek közé tartozik Stonehenge, a Nazca-vonalak, a differenciálmű és a magyar kormánymédia magabiztossága. Míg az első háromnak párja nincsen, az utóbbihoz hasonlót azért láttam én már életemben. Az igaz, hogy Ceausescu Romániájában – de láttam.
Magam is szégyellem lassan, hogy sorozatos baklövéseikkel kell foglalkoznom, holott hasznosabb volna értelmes híreket elemezni, olyanokat, amik szólnak is valamiről, van fontosságuk, de nem lehet, ahogy az ember munkához látna, jönnek ezek a vásári paprikajancsik és tesznek valami olyant, amit nem lehet szó nélkül hagyni. Mivel pedig folyamatosan ezt művelik, benne van nekik ez a munkaköri elírásukban, mi több, nem is lehet tőlük rendes munkát végezni, mert azonnal támadnak érte, muszáj időnként kicsit megmutatnom, miről is szól ez az ő dalocskájuk, amit oly fennen zengenek.
Csak ezen a héten sikerült ennen dugájukba dőlniük, rezesbanda szavára, és most készülnek újból hatalmas pofont adni önmaguknak, de mielőtt a konkrét tényekre térnénk, lássuk az elvi alapot, azt a gránitkeménységűt, a morális piedesztált, melyről megmondják a frankót. Ez voltaképpen egyetlen mondaton nyugszik, mely Gulyás Gergely ajakáról cseppent el tavaly februárban:
„Az biztos, hogy ezen az oldalon újságírónak lenni önmagában morális fölényt jelent.”
Korábban is olyanok voltak, amilyenek, de ez a kinyilatkoztatás tette őket teljesen gátlástalanokká, olyan ez, mint a keresztesek pápai bűnbocsánata, mindenre vonatkozik útonállástól pénzhamisításig – de csak akkor, ha valaki keresztesnek áll. És biza nem minden keresztes volt lovag, már bocsánat, de nem sokra ment volna Bouillon Godofréd nehézlovassággal, viszont gyalogság nélkül, az urak, tisztek között is akadt haramia és vérnősző barom szép számmal, de a közkatonák, gyalogosok még inkább a korabeli alvilágból verbuválódtak volt.
Ez a mai magyar kormánysajtóban már finomabban jelenik meg, egészen konkrétan úgy, hogy
A világ minden médiuma és újságírója hazudik, ha mi azt mondjuk, nincs kivétel.
Mi mindig igazat mondunk, akkor is, ha ma megcáfoljuk a tegnapi írásunkat.
Az olvasó hülye és eszerint kezeljük.
Független sajtó nem létezik, ami így nevezi magát, az Sorosé, mi sem vagyunk függetlenek, de mi a kormányé vagyunk testestől-lelkestől.
Nekünk nincs múltunk, mindenki másnak van. Mindenkiről az iagz, amit mi állítunk róla.
Általában is az igaz, amit állítunk, éspedig mindig akkor igaz, amikor mondjuk, tegnap nem volt, holnap nem lesz, nálunk mindig ma van.
Voltaképpen nem tudni, hány újságíró is van a világon – csak az International Federation of Journalist hatszázezer tagot számlál, de kell legyen még legalább háromszor ennyi – na, az mind hazudik, ha a magyar kormánymédia körülbelül egy-kétezer alkalmazottjának olyanja van (bár ebből száznál is kevesebb ír önálló anyagokat, a legtöbben egy csinovnyik szintjére korlátozva rakosgatják be a lapokba a hivatalos szövegeket). Akkor lássuk, miket volt képes elkövetni ez a különös, sztálini anyagból gyúrt gárda az elmúlt pár napban?
Két nagy húzásuk volt, az elvtelen, túllihegett szervilizmus két briliánsként ragyogó példája.
Elsőként a New York Timesnak estek neki, mert a világlap riportot köözlt Magyarországról. Ebben megemlítettek egy titkos diplomáciai táviratot, amiben a WHO magyarországi vezetője, Dr. Ledia Lazeri beszél a járvány terjedéséről. A 24.hu eredeti cikkében először a „tömeges megbetegedések” szerepelt a „community spreading” fordításaként. (Később hozzátették, hogy „a kifejezés jelentése és fordítása még nem tisztázott”.) Ezt még később a legmagasabb magyarországi hely tisztázta, de ne szaladjunk előre.
Az ügyben viszont megszólalt Müller Cecília országos tisztfőorvos, aki a következőket mondta:
„A WHO magyarországi vezetőjével folyamatos szakmai kapcsolatban vagyunk. Tehát nagyon nehéz azt elhinnem, hogy bármi olyan nyilatkozatot tett volna, ami nem fedi a valóságot, ami nem a magyarországi viszonyoknak megfelelő helyzetet tükröz. Én azt mondanám, de nem mondom, hogy a New York Timesnak nagyon sok dolga lehet otthon. Én azt gondolom, hogy New Yorkban van most éppen elég probléma ahhoz, hogy azzal tudjanak foglalkozni. A magyar járványügyi viszonyokat, azoknak a kezelését pedig bízzák a magyar hatóságokra.”
Hallali-halihó, megvan a kilövési engedély, indul a vadászat! Először a Híradó támadt a New York Timesra:
„A New York Times is Magyarországgal foglalkozik egy magyar szerző írása alapján. A cikket itthon is észrevette és terjeszteni kezdte az ellenzéki sajtó. Vadabbnál vadabb álhírek terjednek az interneten.”
Ha meg amerikai lenne a szerző, az lenne a bajuk, hogy nem ért Magyarországhoz, de ne is menjünk bele az undorító ad hominem érvelésbe. A Magyar Nemzet rátromfol:
„Leleplezzük a NYT tollnokát
...a 444 csak rugózik azon, hogy idézem: „Müller Cecília beleszállt a New York Timesba…”. Persze, „beleszállt”, azaz leszállította a földre, és bár ki nem mondta, aki ért magyarul, tudja, hogy nagyon visszafogott és méltóságteljes válaszával csendben „leféknyúzozta” a nagymúltú amerikai lapot.”
Innentől kezdődik a személyeskedés és hazudozás, amit már nem idéznék. Azonban ezek szerint kedd délben még az volt a Szentírás, azt mondta meg nekik a Mindenható a Szináj hegyén, azt vésték kőtáblába, hogy Magyarországon nincsenek tömeges megbetegedések. Igaz, hogy nem Ő mondta, hanem Müller Cecília, de hát van, akinek mindegy. Meddig tartott ez az örök igazság?
Egészen pontosan péntek reggelig. Ugyanis akkor nyilatozta a saját szájával Orbán Viktor a Kossuth rádióban, miszerint:
„Most a csoportos megbetegedés felől haladunk a tömeges megbetegedés irányába, a tömeges fertőzés irányába, azért vártam ki, hogy hátha szigorúbb intézkedéseket kell hozni.”
És ő még az országos tisztifőorvosnál is hatalmasabb, tehát péntek reggeltől már tény az, ami péntek hajnalban még mocskos, sorosista, nemzetáruló hazugság volt. Szép dolog ez a mindenhatóság, még ilyen kicsiben is, csak nem nagyon szép. Bocsánatot nem kért senki, a sértések, hazugságok maradtak, ahogy voltak.
Ezzel szemben ők maguk nagyon is elvárják a bocsánatkérést, éspedig azonnal, ha úgy vélik, megilleti őket. Ez a tárgya a most zajló körvadászatuknak is, ami nem kisebb vad ellen zajlik, mint a CNN és Christiane Amanpour.
Az történt ugyanis, hogy Christiane Amanpour élő beszélgetést folytatott Szijjártó Péterrel, és a helyzet rövid, tárgyilagos ismertetése után feltette neki a kérdést:
„Mit szól hozzá, hogy úgy szerepelnek a címlapokon, mint az első olyan ország, amelynek demokráciáját a koronavírus irtotta ki?”
Szijjártó erre egy körmondattal válaszolt, melynek az volt a lényege, miszerint
„Sajnálattal közlöm, hogy újabb álhírt terjeszt Magyarországról, mivel azt mondta, hogy a parlamentet beszüntették (...), ami nem igaz. A parlament ülésezik. Ezen a héten például (...) három napon is ülésezett.”
Christiane Amanpour szárazon megjegyezte:
„Szijjártó miniszter úr, mint tudja, mi nem foglalkozunk álhírekkel, szóval nincs is értelme, hogy ezt a kifejezést használja.”
Ennyi történt, de tessék megnézni, meghallgatni, itt van, magyar felirattal:
A honi kormánysajtó azonban Szijjártó mondatát újabb kilövési engedélynek értelmezte. Azt követelik, hogy Christiane Amanpour kérjen bocsánatot Szijjártó Pétertől. Lássuk a címeket!
„Szijjártó Péter helyretette a CNN álhírt terjesztő műsorvezetőjét” (888)
Ezek az első reakciók voltak. Lássuk a ma reggelieket!
„Újságírónak látszó televíziós terroristák” (Pesti Srácok)
Ebből idéznék is:
„Szijjártó Pétert s rajta keresztül hazánkat vádolta különféle hazugságokkal a nyugati álhírgyártás zászlóshajója, a CNN riporternője. Külügyminiszterünk ugyan pompásan helyretette a pimasz nőszemélyt, ám a nemzetközi balliberális maffia ennyitől még nem fog leállni. Az fáj nekik, hogy Magyarországnak szuverén, nemzeti érdekű kormánya van, nem Nyugatról irányított bábkormánya. Addig ütik, fenyegetik, zsarolják majd hazánkat, míg itteni bábjaikat hatalomra nem segítik. Addig nem adják föl, míg újra gyarmat nem leszünk. (…) Amanpournak és terrorista társainak tehát a mindennapos rutin része a háborús uszítás, a gyengébb országok gyalázása, megfélemlítése, politikai karanténba terelése.”
Csak megjegyezném, hogy nem tudom, a szerző, Pilhál Tamás hány éves, de mivel Christiane Amanpour az 1980-as években kezdte a szakmát, első önálló tudósítói státusa épp Kelet-Európában volt 1986-tól, ő jó eséllyel már akkor profi, világszerte ismert sajtómunkásnak számított, amikor szerzőnk még azzal játszott a porban, amije nem lenne, ha lánynak születik. A vádak? Egyszerűen nevetséges rágalomáradat, a legrosszabb összeesküvés-elméletek paranoiája keveredik benne az önkéntes, sőt túlbuzgó seggnyalással. Az ember azt hinné: ezt nem lehet fokozni.
Dehogynem lehet, a 888 meg is teszi:
„CNN = a hírtelevíziózás pöcegödre
Christian Amanpour kérdéseknek álcázott hamis állításokat fogalmazott meg. Ez a teljesítmény bármelyik újságíró iskolában elégtelen eredményt jelentene az első évfolyamon is.
Akkor miért teszi ezt a CNN riportere – tehetnénk fel a kérdést?
Szakmai szempontból alkalmatlan. Felkészületlen. Ostoba. Nincsen képben. Egyik válasz sem helytálló, éppen ellenkezőleg. Amanpour nagyon is profi, már ha a profit most abban a kontextusban értelmezzük, hogy professzionálisan képes manipulálni a nézőit. A CNN riportere nem újságíró, nem szakmai szereplő, hanem egy aljas propagandista. Nem érdeklik a tények, nem érdeklik a válaszok, csakis a saját agymosott liberális világképe és a megrendelőinek öröme.
Most már tényleg eljött az ideje annak, hogy leszámoljunk a liberálisok – szakmaiság álcája mögé bújó – hazug világképével.
Nem ők a szakma, nincs náluk semmilyen igazság és fogalmuk sincs arról, hogyan működik a világ. Mire alapozom ezt? Az életre, ami folyamatosan megcáfolja őket.”
Szóval a 888 le akar számolni. A 888 nem veszi tekintetbe, hogy az, amit ők igaznak tekintenek (annyira nem gondolnám ostobának őket, hogy igaznak is vélik) az térben és időben korlátozott: egészen pontosan Biharkeresztestől Nemesmedvesig tart térben és időben addig, amíg Orbán Viktor nem mondja az ellenkezőjét, amint az a múlt héten történt a New York Times esetében is. Nem lennék ezeknek a lapoknak munkatársa, igaz ez a veszély nem is fenyeget.
Annyit azonban megjegyeznék, hogy Christiane Amanpour számos egyéb kitüntetés mellett a Brit Birodalom Rendjének parancsnoka.
Ezt az ellene acsargókról nem tudnám elmondani, sőt, a jelek szerint esély sincs arra, hogy bármikor viselhessék ezt a címet.
Christiane Amanpour a világ tudósítóinak egyik legnagyobb tekintélye, elég volna csak harci cselekmények során szerzett sebesüléseit összeszámolni, hogy bármelyik valódi újságíró elnémuljon a tisztelettől.
Ezzel szemben nehezen tudnék olyan helyzetet elképzelni, amelyben a kormány csahos médiahordája munkavégzés közben egyáltalán képes lenne megsérülni. Nem dolgoznak ők éles körülmények között.
Maradjunk annyiban, hogy ők másként értelmezik a sajtó feladatát. Sajátosan, tényektől független pártfeladatként.
És mindenki hülye, a világ sok százezer, sok millió újságírója mind bolond és hazug, egyedül ők helikopterek.
Médiahelikopterek.
A forgószárnyas nénikéjük piros viganóját, azt.
Szele Tamás
