Azért most már meg kéne kicsit állni és összeszedni azokat, amiket Szijjártó Péter gondolatoknak nevez, ugyanis lassan már senki sem érti, miről van szó, azon kívül, hogy hadat üzenünk Skandináviának, mert idősebbek vagyunk náluk, de legalábbis a Szijjártó idősebb. És ha nem az, akkor is annak kell tekinteni. Egyúttal megvalósította az Egyesült Északot is, a kalmari unió óta először.

Először vegyük a hírt, a legautentikusabb forrásból, a magyar külügyminisztertől magától, aki tegnap este a következőket tette közzé Facebook-üzenőfalán:

„Ez a hétvége sem múlt el a nemzetközi liberális mainstream álhírterjesztése nélkül.

Öt észak-európai ország (Dánia, Finnország, Izland, Norvégia és Svédország) külügyminisztere levélben biztosította támogatásáról az Európa Tanács magyar koronavírus-törvény miatt „aggódó” főtitkárát, s közülük többen külön-külön is nyilatkoztak (=álhírt terjesztettek=nem mondtak igazat) rólunk.

Természetesen előjöttek a már unalomig ismert hazugságok a diktatúraépítésről, a vég és határ nélküli felhatalmazásról, satöbbi, satöbbi.
Semmi új, gondolhatjuk, és léphetünk is tovább vállunkat megrántva.

Tovább is lépünk, de egyet tegyünk most is világossá: a magyar egy több mint ezer éves nemzet, mely nem kér a szánalmasan képmutató gyámkodásból. Ne gondolja magáról se a dán, se az izlandi, se a finn, se a norvég, se a svéd külügyminiszter, hogy jobban tudja a magyaroknál, hogy mi a jó a magyaroknak. Bízzák nyugodtan ezt ránk, a magyar emberek el tudják dönteni, hogy mit akarnak és mit nem. Ők pedig foglalkozzanak nyugodtan a saját dolgaikkal.

Természetesen mind az öt ország Budapesten akkreditált nagykövetét holnap berendeljük a Külügyminisztériumba.”

Erre mondják azt, miszerint „rá kell csukni az ajtót, ne játssza a bolondot máshol, mint saját házában” és a gonosz történelem, a mostoha sors fintora, hogy még ezt is egy dán királyfi mondja, bizonyos Hamlet, egy tipikusan euroatlanti szerző drámájában. Hiába, Európa mintegy előkészítette Magyarország elárulását ezzel a Shakespeare-rel, mint a mellékelt bizonyíték is mutatja. Akkor most először is tegyünk úgy, mintha komolyan vennénk Szijjártó állapotfrissítését (habár állapota nem frissült, hanem romlott) és nézzük, mi a Halál kaszájáról beszél. Egyáltalán, van levél, ami miatt hisztériázhatna?

Valami van. Nem volt könnyű előásni, ugyanis az európai politikában sem játszott központi szerepet, május hatodikán adták fel, valóban öt skandináv ország külügyminisztere írta alá, valóban az Európa Tanács főtitkárának, Marija Pejčinović Burićnak szól és valóban előfordul benne Orbán Viktor neve egy helyen. Eddig a tények. Itt olvasható.

A tartalmáról annyit, hogy Skandinávia külügyminiszterei merőben helytelenítik a koronavírus tevékenységét és a mostani járványt is általában, mely ragálynak mindenképpen számottevő következményeit tapasztalják és ezek távolról sem kellemesnek mondhatóak. Egy bekezdés szól Orbánról (is), de ez is inkább általánosságokat fogalmaz meg:

„Szintén üdvözöljük a március 24-én Orbán Viktor miniszterelnöknek írt levelét, és osztjuk az abban kifejezett aggodalmait. A joguralomnak még veszélyhelyzetben is érvényesülnie kell. Ezentúl, teljes mértékben támogatjuk az Ön, minden tagállamunknak szóló emlékeztetőjét, hogy a tagállamok a járvány miatt rendkívüli jelenlegi körülmények között hozott intézkedéseinek egyaránt meg kell felelniük az országok alkotmányainak és a nemzetközi normáknak, valamint tiszteletben kell tartaniuk a demokratikus alapelveket. Arányosnak és időben korlátozottnak kell lenniük.”

Tehát nem csak Magyarországon kell arányosaknak és időben korlátozottaknak lenniük a rendkívüli intézkedéseknek a levél szerint, hanem az Unió összes tagállamában. Szóval, igazából ez egy szinte teljesen üres, tartalmatlan diplomáciai nyilatkozat, amiben Skandinávia külügyminiszterei május hatodikán egybehangzóan leszögezik, hogy általában, közösen és külön-külön is egyetértenek az Európa Tanács álláspontjával a járványügyi intézkedéseket illetően, még ha Orbán Viktor ezeket a maga módján vezette is be. Mit állítunk? Azt, hogy egyetértenek. Kik értenek egyet? A külügyminiszterek, országaik képviseletében.

Mit nem lehet állítani? Azt, hogy álhírt terjesztettek vagy ne mondtak volna igazat, ez képtelenség is lett volna, hiszen voltaképpen csak annyit mondtak, hogy egyetértenek. De ez nem zavarja a magyar külügyek miniszterét, aki ezek szerint azt is gyűlöli, aki csak „lelkesedni rest” az ő eszméiért, gyűlöli, „akár a pestisest.” És mellesleg rossz viszonyba került a naptárral is, nem csak Skandináviával en bloc, hiszen azt írja: „Ez a hétvége sem múlt el a nemzetközi liberális mainstream álhírterjesztése nélkül.”

Milyen nap volt május hatodika? A Gergely-naptár alapján múlt szerda. De ez a szerda Szijjártónak vagy múlt vasárnapra esett vagy odáig húzódott. Boldogult úrfikoromban velem is megtörtént, hogy összefolytak a napok, főként a hétvégiek, de nem voltam külügyminiszter. És azért ez a korszak is elmúlt nekem.

Azt mondja a legény, hogy:

„A magyar egy több mint ezer éves nemzet, mely nem kér a szánalmasan képmutató gyámkodásból. Ne gondolja magáról se a dán, se az izlandi, se a finn, se a norvég, se a svéd külügyminiszter, hogy jobban tudja a magyaroknál, hogy mi a jó a magyaroknak.”

Egyrészt nem gondolta senki, másrészt egy klubban vagyunk, amit speciel Európai Uniónak hívunk (mellesleg: nem azonos az Európa Tanáccsal, akkor sem, ha Szijjártó apró szegeket ürít nagy kínok közepette), eszerint azonos szabályok szerint kéne játszani, erről volt szó, nem beavatkozásról.

Az ügyben, hogy melyik nemzet hány éves, megnézném Szijjártó érveit, ugyanis Skandinávia népeiről már Tacitus ír, a jóval későbbi viking kort is a 793-as Lindisfarne-i támadástól számítjuk, bár olyan nép, hogy „viking” nem létezett, az egy életforma volt, mint a rock and roll, csak kicsit veszélyesebb a környezetre nézvést. Normandiát 911-ben hódították meg az északiak, ellenben Novgorodot – a másik irányban – 859 táján alapíthatták szintén ők, adószedés és dézsmagyűjtés céljából, ideértve az akkoriban virágzó rabszolga- és prémkereskedelmet is. Ezt a sportot különben Angliában is űzték, de minket az érdekel, hogy melyik államiság idősebb. Nos, a központosított dán királyság 980 körül születhetett, Kékfogú Harald vagy még előbb, atyja, az Öreg Gorm idején, a svéd Yngling-ház alapítása hivatalosan 970 körülre tehető, a norvég uralkodók közül Snorri Sturulsson elsőnek Ingjladot, a Beteget említi, 660 körülről (bár ez félig legendás időszak még), Finnország őstörténelme pedig jelentős részben közös a miénkkel, akármit is mondjon erre a Magyarságkutató Intézet. Azzal együtt, hogy már Tacitus ír a fennicusokról. Izlandot külön nem említem, ugyanis a korai időktől a demokrácia fertőjében fetrengenek, az Althinget, az izlandi országgyűlést 930-ban hívtták össze először és ez azóta is folyik. Bár magát az országot 874-ban alapította Ingólfur Arnarson, vérbosszúból kifolyólag. Mármint azért, mert száműzték Norvégiából, vérbosszú miatt.

Szóval, a mi évezredes honfoglalásunk (ami azért annál kicsit régebbi) nem érv olyan országokkal szemben, akik Árpád idején már régóta közismert, jól működő és prosperáló, fosztogatásra és kereskedelemre specializált, mondhatni virágzó bűnszövetkezeteket tartottak fenn, az államiság minden sajátjával, így uralkodókkal és bizonyos törvényi rendszerrel együtt.

Az pedig, hogy ezeket a nagyköveteket ma Szijjártó ilyen alapon berendelte a magyar külügybe, már a pszichopatológia tárgykörébe tartozik, nem a történelemébe vagy a diplomáciáéba: ha nem telt volna el ezer év, most maximum arról tárgyalhatna velük, mennyi ezüstöt fogadnak el ajándékba, mármint évente, ugyanis az akkori skandinávok kissé pénzéhesek voltak. Azonban eltelt, történt közben egy és más, szóval ennek a gesztusnak így, ahogy van, a világon semmi értelme, és csak a magyar kormányzat kollektív neurózisát bizonyítja, mely arra hajlamosítja annak minden résztvevőjét és irányítóját, hogy hisztérikusan sértődési lehetőségeket keressen, és az élőfába is belekössön ezért.

Ez nem diplomácia, hanem ideológiai alapú kötekedés: ráadásul egy olyan ideológia nevében, ami koherens formában nem is létezik, senki ki nem mondta, le nem írta, csak Orbán Viktor beszél köztudomású tényként a „szuverenizmus” eszméiről. Hát, maximum az ő fejében köztudomásúak.

A skandináv nagykövetek „szőnyegszélre állítása” emberi logika szerint még egy euroszkeptikus politikai vonalba sem illik bele, hiszen az a tárgyalásos, komolyan vehető diplomáciai viszony kénytelen megőrzésével járna: ez egyetlen helyre illik, éspedig a sarki, „Zöld Takonyhoz” címzett, hatodosztályú italmérés pofozkodási frakciójába, ott lenne tökéletesen elfogadható és bevett eszköz.

Ez tehát nem diplomácia, ez állami szintre emelt trollkodás.

Vagy várjunk, hiszen a „troll” is egy skandináv fogalom...

De légyen akármi: Szijjártó most bebizonyította, hogy ősi skandináv vér folyik az ereiben. Nem a krónikák hőseinek a vére, az tény, de skandináv.

Ő a trollkirály és a nagyköveteket berendelte a barlangjába.

A haja mindenképp megvan ehhez a ranghoz.

Csak napfényre ne menjen, mert menten kővé válik.

Szele Tamás