Forgókínpad

Második koreai háború?

2020. június 16. - Szele Tamás

Ma reggelre kelvén is megállapíthattuk, hogy nem tört ki a váratlan béke és harmónia a két Korea között, heveny ölelkezési rohamokkal tarkítva, ellenben ellenkezőleg, sőt. Észak saját állítása szerint megindította a demilitarizált övezet katonai megszállását, mely lépéssel felrúgta a fegyverszüneti egyezmények egész sorát és ennek következményei lesznek.

eszak-koreai_gyalogsag.jpg

Sokszor mondták, hogy területi szempontból a koreai háború volt a leghaszontalanabb a világon, mert ott ért véget, ahol elkezdődött – a harmincnyolcadik szélességi körnél. Az itt fekvő Panmindzsonban írták alá a két Korea és a hadviselő felek (jegyezzük meg őket, szükség lesz rá), vagyis az Egyesült Államok, Kína és Észak-Korea küldöttei 1953. jólius 27-én a fegyverszünetet. Hogy eredetileg nem ezek voltak a hadviselő felek, hanem Dél-Korea és az ENSZ, valamint az Egyesült Királyság is szerepelt közöttük? Akkor és ott ennek volt ugyan fontossága (ha ugyanis Dél-Korea aláírja, békekötés lett volna és nem fegyverszünet), de ez abban a helyzetben nem sokakat érdekelt, véres háború végére tettek pontot Panmindzsonban, amiből mindenkinek elege volt már. Végül Dél-Korea is elfogadta a kialakuló status quot – próbált volna nem belenyugodni, ráadásul hatalmas amerikai gazdasági támogatást kapott jutalmul – de jogilag az a lényeg, hogy a koreai háború máig nem ért véget, mert nem kötöttek békét, csak fegyverszünetet.

Mi az a demilitarizált zóna?

Az az, amikor Jancsika meg Pistike rosszalkodik órán, bántják egymást, és szétültetik őket. Négy kilométer széles, 250 km hosszú demilitarizált övezet a két ország között, ahová fegyveres elvben nem teheti be a lábát. A mostani állapot egyetlen előnye, hogy mivel még turistákat is csak kevéssé és nagyon ellenőrzött formában engednek oda, a terület élővilága szinte érintetlen, számos védett állat- és növényfaj él itt. De lehet, hogy ez már múlt idő, vége az ökoparadicsomnak, tekintve a ma reggeli híreket, melyek a 444-ben azt mondják:

Készültségbe helyezték az észak-koreai hadsereget, és felmerült a lehetősége annak, hogy a két Koreát elválasztó demilitarizált zónába vezénylik a katonákat. Erre Kim Dzsongun húga, Kim Jodzsong adott ki utasítást.

A katonák kivezénylésére az észak-koreai rezsim szerint azért lehet szükség, mert Dél-Korea felől folyamatosan rendszerellenes propagandákat juttatnak be az országba. A jellemzően léggömbökön átküldött szórólapok kérdése miatt hetek óta egyre feszültebb a viszony a két ország között. Dél-Korea védelmi minisztériuma kedden közölte, hogy az Egyesült Államokkal szorosan együttműködve figyelik az észak-koreai csapatmozgásokat.

A BBC elemzése szerint ugyanakkor sok jel utal arra, hogy nem pusztán a szórólapokról van szó, és az észak-koreai rezsim eltervezte a felháborodását, és elképzelhető, hogy azért akarnak most konfliktust gerjeszteni, hogy aztán ezt kihasználhassák a béketárgyalásokon. Érdekes az is, hogy az akciót az az Kim Jodzsong rendelte el, akit sokan Kim Dzsongun utódjaként is szokás emlegetni.” (444)

Hát a 444 kiváló lap, a BBC még kiválóbb médium, de nekem van egy olyan érzésem, hogy többről van itt szó, mint egy kis hisztikéről, egy későbbi előny reményében. Éspedig azért mondom ezt, mert a hír láttán beleolvastam az észak-koreai központi hírügynökség, a KCNA anyagába is – valósággal rendszeres olvasójuk lettem, nem azért, mert olyan jók volnának, azért, mert rákényszerül az ember – és ott régi, kardcsörtető időket idéz a stílus is, a szóhasználat is, de még a tartalom is, mely a forma mögött áll. Annyit még megjegyeznék, hogy ebben nem lehetünk biztosak, de ha Kim Jodzsong utasíthatja a KNDK hadseregét bármire is, az azt jelenti, hogy vagy

  1. a bátyja, Kim Dzsongun helyetteseként működik, mint eddig, vele szoros együttműködésben

  2. vagy ő maga lett a saját bátyja, akit most már csak mutogatni vesznek elő a naftalinból.

Mindenképpen meglepő a fordulat, de eltörpül a demilitarizált övezet megszállásának súlya mellett, ezzel ugyanis Észak-Korea hadat üzen a fegyverszünetet 1953-ban aláíró feleknek is! Hogy pillanatnyilag az Egyesült Államok is, Kína is mással vannak elfoglalva, és az Úristen sem ér rá a háta mögé nézegetni, az nem sokat számít, mert nem lesz ez mindig így: ha Kim Jodzsong sürgősen nem vonja vissza a megszállásra vonatkozó parancsot, most már valódi válaszlépéseket provokálhat ki (ráadásul Washington lehet tőle messze, de Peking bizony kellemetlenül közel van, igaz, azt is nehezen hinném, hogy mindez Peking tudta nélkül zajlik).

Ami a KCNA-t illeti: utóbbi időben több baja volt az embernek azzal, hogy ki sem látszottak a termelési riportokból meg a semmit, jobban mondva nagyon is sokat, csak épp kelet-ázsiai jelképes virágnyelven mondó, látszólag lényegtelen hírekből, Phenjanban nyílnak a rózsák, Kim Dzsongun elvtárs az akárhányas tüzérségi egységnél ebédelt, felavatták a sokadik műtrágya-kombinátot és mint a viccben, akárhogy rakják össze a terméket, mindig lőszer lesz belőle, de ma reggel nagyon megváltozott a hangnem. Ez már harci trombitaszó. Vegyük az első idevágó hírt:

A KNDK lankadatlan megtorló intézkedéseket tesz!

A gyenge és impotens dél-koreai hatóságok burkoltan ellenséges politikája az észak-déli kapcsolatok katasztrófáját és a Koreai-félsziget legrosszabb feszültségi állapotát eredményezte.

A dél-koreai hatóságoknak emlékezniük kell majd, hogy mi világító lámpásként figyelmeztettük őket, mikor elérkeznek hozzájuk a romlás sötét fellegei.

A szerencsétlenség elkerülése érdekében ki kell küszöbölni a mögöttes okokat, és a megoldás elkötelezettsége nélkül is többre van szükség néhány szójátéknál.

Még most, ebben a percben pillanatban is remegnek a sötét, konzervatív bestiák és retteg az az emberi söpredék, amely alantas magatartást tanúsított Észak irányában, akik alárendelvén magukat a déli hatóságoknak pokolra küldik a népet egy újabb röpirat-kampány indításával.

A dél-koreai hatóságok alig képesek irányítani ezeket a nyomorúságos démonokat az őrült konfrontációs hisztéria miatt. Követeljük tőlük, hogy továbbra is vállalják: megakadályozzák a hasonló eset megismétlődését. Ez abszolút az egyetlen helyes cselekedetnek számít, a szócséplés helyett. (az eredetiben nem „szócséplés”, hanem „üres szútra kántálása” szerepel, ami ugyanazt jelenti, de csodás kelet-ázsiai fordulat. Sz. T.)

Arra a következtetésre jutottunk, hogy nincs szükség szemtől szembeni találkozóra a dél-koreai hatóságokkal, és nincs semmiféle kérdés, amit megvitassunk velük, mivel ez csak felgerjeszti a mi dühünket. Számukra csak egy megoldás lehetséges: a súlyos büntetés.

Népünk egységes abban, hogy le akar számolni a csőcselékkel, akik meg merte sérteni legfelsőbb vezetésünk presztízsét és szemetet hajigáltak hazánk sérthetetlen területére, de azokkal is, akik megpróbáltak az ilyen huliganizmus mellett kiállni.

Szigorú megtorlási akciónk folytatódnak ellenségeink ellen, akik ujjal mertek a nap felé mutatni.”

És ez a hétfői Rodong Sinmun vezércikke! Ha láttam már kelet-ázsiai nyílt hadüzenetet, ez mindenképpen az, sőt, ilyen szép, alapos átkozódást utoljára a Vízparti Történetben olvastam. Szöulban most nagy a baj, ugyanis a dél-koreai fővárost ebből a most megszállásra kerülő demilitarizált övezetből (sőt: annak előszobájából szintén) könnyedén el lehet érni még a régi szovjet tüzérséggel is: és az ellen nem használnak a rakétaelhárító rendszerek. Akkor lássuk az északi vezérkar ma reggeli közleményét.

Hadseregünk készen áll a cselekvésre

Phenjan, június 16. (KCNA) – A Koreai Népi Hadsereg (KPA) parancsnoksága kedden közzétette a következő nyílt jelentést:

Hadseregünk éber figyelemmel kíséri a jelenlegi helyzetet, amelyben az észak-déli kapcsolatok egyre romlanak, és teljes mértékben felkészült arra, hogy biztos katonai garanciát nyújtson a párt és a kormány által meghozandó bármely külső intézkedéshez.

Hadseregünk gyorsan és alaposan végrehajtja a párt és a kormány minden döntését és parancsát.

A Párt Központi Bizottsága Egyesült Frontjának részlege és a fegyveres erők részéről elfogadtunk egy közös döntést egy cselekvési terv tanulmányozásáról, amelynek célja a hadsereg újbóli előrelépése az észak-déli egyezmény által demilitarizált zónába, a zóna erőddé alakítása és a déli erők elleni katonai tevékenység élénkítése.

Szintén elfogadtunk egy véleményt, amely szerint számos szárazföldi és tengeri frontot nyithatunk meg, főként az említett területeken és a délnyugati vizeken, ezzel párhuzamosan alapos biztonsági intézkedéseket hozunk az élet minden területén dolgozó emberekkel való pozitív együttműködés érdekében az ellenségtől várható nagyszabású szórólap-terjesztő akció alatt, amely várhatóan bekövetkezik.

Felvázoljuk a katonai cselekvési terveket az említett tervek gyors végrehajtására, hogy a párt központi katonai bizottsága minél előbb jóváhagyást kapjon.

Kifejezetten hangsúlyozzuk: hadseregünk fokozottan figyel, hogy biztosak legyenek a katonai garanciák a párt és a kormány által meghozandó utasítások végrehajtására bármilyen külső lépés ellen.”

Rád zúdítjuk haragunk, óriás vihart kavarunk, reméljük, nem zavarunk: háborúzni akarunk” – mondaná az észak-koreai népdal, ha magyarul szólna és egyáltalán létezne, nem én találtam volna ki. Hát, akkor semmi akadálya ennek az inváziónak az északi hadsereg részéről, a fenti közlemény egyetlen értelme ugyanis annyi, hogy jelezték: nem fognak sem fellázadni, sem átállni, hűségesek a rendszerhez.

Kezd világossá válni, miért ebédelgetett annyit Kim Dzsongun pont tüzérségi kantinokban. Hölgyeim és uraim: reméljük, én tévedek, de indul a Második Koreai Háború, és két lehetőség van: vagy véresebb lesz, mint az első, vagy nukleáris, de akkor már világméretű is.

Egyebekben kellemes napot kívánok mindenkinek ezek után.

 

Szele Tamás