Mint közismert, Elon Musk és az ukrán hadsereg egy bizonyos „fehér listás” módszer segítségével sikerült leállítsa az orosz fegyveres erők Starlink-használatát, amelynek komoly hatásai vannak ugyan, de nem végzetesek. A front nem omlott össze egyik oldalon sem, bár tény, hogy a kommunikációs gondok komoly sikereket biztosítottak Ukrajnának. A The Insider alapos elemzésben járta körül, mekkora veszteség érte az orosz erőket, ezt mutatom be az alábbiakban – fogalmazzunk úgy, hogy nem örvendeznek, de azért még végük sincs emiatt. Megjegyzéseimet szokás szerint a bekezdések végén, csillag alatt teszem meg.

(Képünk illusztráció)

Miután az orosz drónüzemeltetők körében jelentősen megnőtt a Starlink műholdas internetszolgáltatás használata, az ukrán hatóságok az Elon Musk-féle SpaceX segítségével fehér listát vezettek be az ellenőrzött terminálokról, és nagyrészt sikerült megzavarniuk az Oroszországi Föderáció Fegyveres Erőinek rendelkezésére álló „szürke” (tehát csak félig legálisan működő) eszközök működését. Ezt követően az ukrán haderő megindította 2023 nyara óta legsikeresebb támadó hadműveletét, egyes becslések szerint kevesebb mint egy hét alatt több mint 200 négyzetkilométernyi területet foglalt vissza a zaporizzsjai és a dnyipropetrovszki területeken. Bár még korai lenne megítélni a Starlink-zárlat hosszú távú következményeit, az már most világos, hogy nehéz lesz gyorsan hasonlóan kényelmes és hatékony kommunikációs megoldásokat találni – az orosz hadseregnek valószínűleg a szélessávú hozzáféréshez szükséges kábeleket és telefonvonalakat kell lefektetnie, valamint hadvezetési rendszerét is az új körülményekhez kell igazítania.

Mi történt?

2026. január 27-én egy orosz drón, amelyet feltehetően a Starlink segítségével irányítottak, lecsapott egy személyvonatra a harkivi régióban. Ennek következtében hat ember életét vesztette és többen megsérültek. A vonaton katonák és civilek is tartózkodtak, de a halottak közül csak egy volt a hadsereg tagja.

Ez az epizód szolgált hivatalos indokként arra, hogy Ukrajnában kampányt indítsanak az úgynevezett Starlink-drónok ellen, bár az orosz Rubicon Központ közösségi hálózatain 2025 végétől rendszeresen kezdtek megjelenni olyan videók, amelyeken ilyen járművek az ukrán hadsereg taktikai és műveleti-taktikai hátországában (a frontvonaltól 50-250 km mélységben) lévő célpontokat találnak el. A Starlink használata ellenállóvá teszi a drónokat a rádiózavaró eszközökkel szemben, és lehetővé teszi azok valós idejű irányítását.

Ukrajna már január 31-én „sürgősségi” intézkedéseket hozott az orosz Starlink ellen. Először is sebességkorlátozást vezettek be a fizikailag is mozgó terminálok számára: 90 km/h feletti sebességnél blokkolták a jelet. Február 2-án Mihail Fedorov védelmi miniszter bejelentette a fehér listák bevezetését és az ezeken nem regisztrált eszközök kikapcsolását a szolgáltatásból.*

*A sebességmérő ötlet egyébként jó lett volna, hiszen nincs sem olyan ukrán, sem olyan orosz parancsnoki harcálláspont, ami óránként kilencven kilométerrel mozogna, ellenben a drónok legalább ilyen gyorsak kell legyenek – azonban ez az ukrán pilóta nélküli eszközök irányítását is lehetetlenné tette volna, ezért kellett a fehér listás módszert bevezetni.

A terminálok ellenőrzése úgy zajlik, hogy a katonai személyzet a DELTA harcászati ellenőrző rendszeren keresztül továbbítja az azonosító adatokat, a civilek, jogi személyek és szervezetek pedig az MFC és a Goszuszlugi ukrán megfelelőin keresztül teszik ugyanezt.

Szigorúan véve a Starlink-terminálok orosz hadsereg általi illegális használatának problémája már elég régen felmerült. Az erről szóló jelentések már 2024-ben megjelentek. A rendszereket a „párhuzamos import” rendszerének keretében importálták, harmadik országokban lévő hamis személyek bankszámláinak felhasználásával. Az illegálisan importált Starlinkek még az állami adatbázisokban is úgy jelentek meg, mint amelyek megfelelnek az orosz műszaki előírásoknak. Idővel az orosz fegyveres erőknél az Elon Musktól származó műholdas internet elterjedtsége egyre nőtt, és túllépett a kommunikációs feladatok ellátásán, ami a Starlin általános bevezetéséhez vezetett.

Hogyan használják a Starlinket a hadviselésben?

A Starlink rendszer hozzáférést biztosít a műholdas internethez, és ezért különösen keresett a frontvonalon, ahol a kommunikáció megszervezése a jelenlegi harcászati környezetben komoly kihívást jelent. A Starlink lehetővé teszi a frontvonalon bevetett felderítő drónok valós idejű adásait. Lehetővé teszi továbbá a tüzérségi tűzkorrekciót és az FPV (első személy-nézetű) drónok számára az ellenség megcélzását, valamint kulcsfontosságú elemként működik az úgynevezett „kill chainben” – egy olyan parancsnoki láncban, amely lehetővé teszi az ellenséges célpontok megtalálását, felsmerését és megtámadását.

A folyamatos kommunikáció kulcsfontosságú előfeltétele a helyzetfelismerésnek, amely lehetővé teszi a szétszórt harci alakzatokban történő műveleteket, amelyek esetében a saját és az ellenséges állások gyakran összekeverednek. A kiterjedt „szürke zónában” a kis csoportokban történő „beszivárgás” taktikája csak akkor működik, ha lehetséges a támadókat koordinálni, ellátni és tűzzel támogatni, szó szerint tudják őket „vezetni” az állások között, és folyamatosan visszajelzést kapnak róluk vagy tőlük.*

*Márpedig pont ezt a taktikát alkalmazták az orosz erők az elmúlt év folyamán a front majdnem minden vonalán.

Ehhez stabil kapcsolatra és nagy adatátviteli sebességre van szükség, amit a SpaceX alacsony Föld körüli pályán lévő eszközei biztosítanak. Az orosz fegyveres erők ezért igyekeztek a Starlink terminálokat a lehető legközelebb telepíteni a frontvonalhoz, sőt, lóháton mozgó mobil hozzáférési pontokat is létrehoztak, azaz lovakra telepítették az adókat.*

*Azért ez már Monty Python, képzeljük el a fogatolt drónirányító alakulatokat – de kétségtelenül voltak ilyenek és még működtek is.

Ma Ukrajnában mintegy 200 ezer Starlink-terminál van – a szolgáltatás felhasználóinak száma alapján ez a legnagyobb piac Európában. De csak a felét fizették ki és szállították hivatalos csatornákon keresztül. Az ukrán hadseregben a SpaceX műholdas kommunikációját sokkal alaposabban alkalmazzák mind taktikai, mind műveleti szinten. Valójában ez a kommunikáció és a harci irányítás fő eszköze a fegyveres erők egészének szintjén. Ugyanakkor a Starlink „katonai változatához” (a magasabb titkosítási és jelerősségi követelményekkel rendelkező Starshield rendszerhez) csatlakoztatott terminálok száma mindössze néhány ezer.

Hogyan befolyásolja a blokkolás a hadműveleteket?

Közvetlenül az információs blokád kezdete után a Z-csatornák (vagyis az orosz ultrapatrióta-militarista hírcsatornák) rendkívül kedvezőtlenül értékelték a történteket, sőt, akár a „káosz” és a „szervezetlenség” jelzőkkel is illették a kialakult helyzetet. Egyikük figyelemre méltó (és jellemző) videót tett közzé arról, hogy a Starlink-terminált a katonaság étkezőasztalként használja.

Alekszandr Szladkov propagandista azt írta, hogy „a frontvonalon a helyzet ellenőrzésének mértéke a 2022-es szintre esett vissza”, valamint „eltűntek a videokonferenciák és lehetetlen az egyes támadó repülőgépek akcióinak nyomon követése”. Ugyanerről írt Vlagyimir Romanov „haditudósító” („voenkor”) is. Szerinte a legtöbb parancsnoki központ „kapcsolat nélkül maradt”, és az ellenség által lehallgatott kommunikációs állomásokon keresztül tartják a kapcsolatot a fronttal. Egy orosz propagandista, a „Vault 8” című csatorna szerzője, „Sanctuary No. 8.” egy kicsit optimistább: értékelése szerint a csapatok „visszatérnek majd a hazai műholdas internetre – indokolatlanul drágán és az adatátviteli sebesség alacsony is lesz”.

A Starlink hiánya nem fosztja meg az orosz fegyveres erőket teljesen a kommunikációtól mint olyantól, de jelentősen csökkenti a döntéshozatal és a koordináció sebességét, elsősorban a taktikai hátországban lévő mobil célpontok kilövése szempontjából. A hírlánc mentén a műholdas internet hiánya a Telegramon keresztüli kommunikációt is érinti. Mint egyes oroszbarát források rámutatnak, a frontvonal földi drónok általi ellátása is megszakadt.*

*Magyarul: nagyon nehéz odajuttatni mostantól mindent, ételtől lőszerig.

Az ukrán vezérkar jelentései szerint az orosz fegyveres erők támadásainak száma február eleje óta jelentősen csökkent: míg február 1-jén 338 támadás zajlott, addig február 2. és 8. között ez a szám nem emelkedett 200 támadás fölé, de összességében január és február folyamán az orosz aktivitás napi 180 támadás körüli szinten volt.

Eközben a zaporizzsjai és dnyipropetrovszki területeken a legsikeresebb ellentámadó hadművelet zajlik 2023 nyara óta. Az ISW információin alapuló számítások szerint kevesebb mint egy hét alatt több mint 200 négyzetkilométert sikerült visszafoglalniuk az ukrán erőknek. Egy mérsékeltebb becslés úgy látja, hogy 49 négyzetkilométeres az ukrán előrenyomulás Zaporizzsjától délre és Huljajpolétól északra.*

*Mindenesetre 2023 óta nem láttunk ilyent, és a „béketárgyalásokon” minden négyzetcentiméternek fontossága lesz.

A NATO közvetlenül a Starlink leállításának tulajdonítja az ukrán fegyveres erők sikereit, és a független katonai elemzők is ugyanezt mondják. Lehetséges azonban, hogy több tényező együttes hatásáról van szó, melyet többek között befolyásolt a nagy létszámú ukrán erők átcsoportosítása is a déli, donyecki és zaporizzsjai irányba.

Egy adott pillanatban a Z-közösségen belüli elégedetlenség elérte azt a pontot, amikor az orosz védelmi minisztérium egy magas rangú képviselője nyilvánosan nyilatkozott a Starlink-problémáról. Alekszej Krivorucsko miniszterhelyettes szerint a terminálok leállítása „nem befolyásolta a pilóta nélküli rendszereket használó csapatok tevékenységének intenzitását és hatékonyságát”. Valerij Tiskov, az orosz fegyveres erők kommunikációs főigazgatóságának vezetője viszont azt mondta, hogy „a fronton csak egyes egységek használtak ellenséges kommunikációs eszközöket, és ők is elsősorban az ellenség félrevezetésére”, hozzátéve, hogy az irányítóközpontok minden modern, hazai gyártású kommunikációs szolgáltatással és eszközzel el voltak látva. A Z-közösség, vagyis a milblogger szféra ezeket a kijelentéseket „rohadt hazugságnak” nevezte.*

*Mondjuk úgy, hogy tényleg nem nevezhető igaznak az állítás. Mint majd látni fogjuk, a „hazai”, tehát orosz műholdas internet használata kissé nehéz lenne, kétségtelen ugyan, hogy létezik, de az is kétségtelen, hogy nagyon nagy és tulajdonképpen alkalmatlan eszköz.

Hogyan fog harcolni az orosz hadsereg Starlink nélkül?

Az ország keleti részén harci feladatokat végrehajtó különleges műveleti erők egyik egységénél a felderítő drónrepülések számának jelentős csökkenését és az ezekről az orosz parancsnoki központokba történő videoközvetítésekkel kapcsolatos problémákat állapították meg. Ráadásul ugyanezen forrás szerint semmilyen alternatív megoldás nem lesz olyan könnyen használható, mint a Starlink, mivel sokkal munkaigényesebb telepíteni, álcázni és konfiguráln.

A The Insiderrel folytatott beszélgetésben egy ukrán katonai összekötő tiszt arról beszélt, hogy az orosz fegyveres erők katonái az ő frontszakaszán átálltak a rádióállomások és a vezetékes katonai tábori telefon használatára, ami szó szerint a második világháború korabeli technológia, amikor a frontvonalakon a kommunikáció a telefonkészülékek közötti kábelen keresztül zajlott.*

*Esetleg javasolnám még a szikratávírót vagy a füstjeleket. Netán tamtamdobokat.

Az oroszbarát milbloggerek szerint egyes területeken már csak rádiók maradtak, de ezek alig 10-15 kilométeres hatósugarúak, és többnyire Kínában gyártott polgári termékek, amelyekhez átjátszó adókat kell telepíteni. A szolgálati rádiók, mint például az Azarta, funkcionalitás és a csapatoknál való elérhetőség tekintetében nem hasonlíthatóak a polgári megfelelőikhez.

Egy másik alternatíva az optikai kábelek fektetése. Az internetkapcsolat eszközeit (kábelek, routerek, számítógépek) pedig általában vagy a hadsereg vásárolja saját költségén vagy önkéntesek és regionális hatósági szponzorok szerzik be. Vannak még rádióátjátszók, amelyek egy lánc mentén továbbítják a jelet az egyik csomópontból a másikba. Pokrovszk irányában ukrán drónpilóták csapásokat mértek a Wi-Fi hidak antennáira, és utólag az amerikai Ubiquiti cég antennáit azonosították az objektív ellenőrző felvételeken.*

*Jó a kérdés, hogy miképpen kerülhettek azok az eszközök az oroszokhoz. De tudjuk a választ: pénzért.

Úgy tudni, az orosz hadsereg a Starlink használatára vonatkozó korlátozásokat „droidok” – ukrán lakosok, akik pénzért vállalják, hogy a nevükre regisztrálják a terminálokat – segítségével próbálja kijátszani. A hadifoglyokkal való bánásmóddal foglalkozó ukrán koordinációs központ közleményt adott ki, amelyben azt állítja, hogy ukrán hadifoglyok családjait zsarolják Oroszországból, hogy regisztrálják a terminálokat a nevükre. Egy orosz szakcsatorna azt állítja, hogy személyesen tud 200 sikeres, ilyen módon történt regisztrációról.

Közben az ukrán „256 KiberSzturmova Divizija” hackercsoport azt mondta, hogy a Telegramon keresztül létrehozott hamis botok segítségével közel 2,5 ezer orosz terminál helyéről gyűjtöttek információt, közel 6 ezer dollárt kaptak fizetségként a hamis regisztrációs szolgáltatásokért, valamint azonosítottak 31 ukrán állampolgárt, akik készek voltak kolllaborálni. Az akciót az ukrán védelmi minisztérium megerősítette, és a Z-csatornákon figyelmeztetések olvashatók a Telegram-csatornák „ellopásáról”, hogy megtévesszék az orosz fegyveres erők Starlink-hálózatot visszaszerezni szándékozó állományát.

A Starlink kikapcsolása után orosz önkéntesek pénzt kezdtek gyűjteni a Gazprom Jamal műholdas internetrendszerére. Ezek azonban geostacionárius műholdak (vagyis messze a Starlink-konstelláció felett helyezkednek el, és ez késlelteti a jelátvitelt), maguk az antennáik pedig hatalmasak, és bonyolult beállítási eljárást igényelnek. Az egyik Z-csatornán jelent meg a Gazprom rendszeréről a következő ismertető, egyenesen a frontról, olyan szerző tollából, akinek személyes tapasztalatai voltak a rendszerrel:

- A Jamal sugárrendszerrel működik. A tányér felállításakor szükség van egy sugárkódra. Ennek megszerzéséhez internetre van szükség... aminek az eléréséhez pont a Jamal kéne. A Starlink aktiváláskor viszont egy-két óra ingyenes hozzáférést ad a hangoláshoz stb.

- A kapcsolat gyenge és instabil. Ha fúj a szél, ha esik a hó, esik az eső, a tányér elmozdul, a kapcsolat megszakad – irány újból a beállítás.

- A rendszer nagyon drága, plusz maga az antenna költségei is magasak. A harcoló állomány tagjai panaszkodnak, hogy 6 ezer rubelért vettek 50 Gb adatforgalmat (a saját zsebükből). Ennek a csomagnak a mérete messze nem elegendő az egy tányér által kiszolgált emberek számához képest.

- A méretekkel is gondok vannak. Ez egy hatalmas parabola-antenna, amely még fel is forrósodik használat közben és szinte kiabálja a hőkameráknak is, hogy „ide lőjetek, emberek, ide!”.

- A sávszélesség csapnivaló. Hivatalosan 100 mbps lenne, de ez csak papíron ennyi. Valójában csak ahhoz elég, hogy üzenetet lehessen küldeni a vonalon.

Ugyanezen a csatornán azt írják, hogy a „Jamal” teljesen alkalmatlan a képközvetítésre, a szomszédos egységek közötti képátvitelre, és még egy csoportos videohívást sem képes kezelni. Külön felháborítja a felhasználókat, hogy a Gazprom műholdas internetén keresztül a Telegramhoz való hozzáférés csak fizetős VPN-szolgáltatáson keresztül lehetséges.*

*És ezt a rendszert valaki megtervezte, valaki kivitelezte, műholdakat lőttek fel a kedvééért és – nem utolsósorban – ki is fizették. Szent Oroszország, nálad semmi sem lehetetlen!

Egy ukrán katonai szakértő a The Insidernek elmondta, hogy a Starlink-alternatívák nagyméretű parabolaantennáit valóban elkezdték észlelni a harci övezetben, és jelenlétük gyakran lehetővé teszi a század- és zászlóalj-parancsnokságok helyének kiszámítását.

Elmondása szerint, ha korábban szinte „minden lövészárok” egyetlen információs mezőbe tartozott, most már az internetkapcsolaton történő teljes körű kommunikáció legalábbis egy ideig csak a parancsnoki lánc legmagasabb szintje számára áll majd rendelkezésre, a többieknek be kell érniük a hagyományos kommunikációs eszközökkel, azaz a hangüzenetekkel.

Mindenesetre a Starlink ennek dacára sem tekinthető az orosz frontkommunikáció nélkülözhetetlen elemének. A stabil internethez kötött rendszerekkel valószínűleg lesznek problémák, a helyzetfelismerési képesség csökkenni fog, és a parancsnoki-irányítási láncok újjáépítése időbe telik majd ( ukrán becslések szerint akár hat hónapba is), de a csapatok nem maradnak teljesen kommunikáció nélkül.

Az egyetlen kivétel a Starlink által vezérelt drónokat jelenti; valójában az illegális terminálok blokkolására irányuló műveletet a Starlink irányította csapások gyakorlatának visszaszorítása érdekében indították. Február eleje óta a Rubicon Központ egyetlen videót sem tett közzé az ukrán fegyveres erők távoli hátországában álló célpontok eltalálásáról. Az ukrán hadsereg a maga részéről a „Molnyija” típusú drónok eltűnését jegyzi meg, amelyeket korábban a dnyipropetrovszki területen használtak az ukrán logisztika ellen.

Érdemes megjegyezni, hogy korábban a háború folyamán a Starlink működésének korlátozása, illetve az azzal való fenyegetés már érintette az ukrán csapatokat is. 2022 őszén Elon Musk személyesen adott utasítást a Starlink működésének leállítására a herszoni régióban zajló ukrán ellentámadás idején. A Reuters forrásai szerint az üzletember az ukrán fegyveres erők túl jelentős sikerei miatt orosz nukleáris válaszlépéstől tartott. Ugyanezt a logikát alkalmazta a Krím térségében lévő ukrán tengeri drónok műholdas internetkapcsolatának lekapcsolásakor is, amelyek állítólag egy „mini Pearl Harbour” létrehozására készültek az orosz Fekete-tengeri Flotta számára.

Végül a Starlinkhez való hozzáférést az amerikai tárgyalófelek a 2025-ös békefolyamat kezdetén befolyásoló eszközként használták Volodimir Zelenszkij ellen. A műszaki hibák az ukrán erők hadműveleteinek végrehajtását is befolyásolják, ahogy ez 2025 nyarán történt. Ez a tényező most először hat az Oroszországi Föderáció Fegyveres Erői ellen.

Ez tehát a helyzet. Az orosz fegyveres erőknek komoly kommunikációs gondjaik vannak és, mint a fentiekből kitűnik, nem lesz egyszerű a hazai hálózatra való átállásuk... annyira nem, hogy lehetetlen is lesz. A Jamal-rendszerről egy régi orosz vicc jut az eszembe:

„Honnan tudja a moszkvai amerikai nagykövet, hogy lehallgatja a KGB? Egy szekrénnyel több van a szobában és az udvaron áll egy aggregát.”

Szele Tamás