Forgókínpad

...hogy te ne is legyél

2020. június 29. - Szele Tamás

Meneküljön ki merre lát, vagy legalábbis tessék felvenni a barna nadrágokat, a magyar kormány meg- és feltalálta a csodafegyvert. Időnként ez előfordul, aztán mutogatják, büszkélkednek vele, beszélnek róla sokat, de nyilvánosan el nem sütik, mert már a lőtéren is vagy csütörtököt mond, vagy szétdurran. Most épp Megafon.hu-nak hívják.

hangtolcser.jpg

Hívták Nemzeti Regiszternek is, Blogstarnak is, hívták mindenféleképpen. Tegnap jött szembe a felhívásuk a világhálón, idézném is, hogy lássuk, miféle csodával van dolgunk.

Mi nem akarjuk megmondani, hogy mi legyen a véleményed, de szeretnénk, ha te is hallatnád a hangod.”

Van egy olyan érzésem, édes úr, Kovács István, úgy is, mint az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója - mert övé a kezdeményezés - , hogy ha nem egyezne a mi kettőnk véleménye, nem szeretné maga, ha én hallatnám az enyémet. Amint azt sem szereti, hogy hallatom.

NEKED IS FELTŰNT MÁR, HOGY A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁT ELÖZÖNLIK A BALLIBERÁLIS TARTALMAK?

Cunamiként jönnek szembe veled a nyílt társadalom hálózata által finanszírozott tartalmak? Szeretnél valamit tenni ez ellen? Olyan sok mindent szeretnél elmondani, viszont nem tudod, hogyan vágj bele? Vagy már esetleg meg is próbáltad, de átütő sikert még nem tudtál elérni? Facebook, Instagram, online tartalomgyártás?
A Megafon Központ segít neked! Mi nem akarjuk megmondani, hogy mi legyen a véleményed, mégis szeretnénk, ha te is hallatnád a hangodat.

Olyan online közösségeknek adunk otthont, amik akár politikai, akár piaci okok miatt alig jutnak levegőhöz. A Központot azért hoztuk létre, hogy ne érezd úgy, egyedül harcolsz a világ ellen.
A Megafon Központnál nem kevesebbet vállaltunk, mint hogy:

megtaláljuk a nemzeti érzelmű kortársainkat

felerősítsük a hangjukat

hozzájáruljunk a sikerükhöz

közösséget hozzunk létre

A MAGYARORSZÁG JÖVŐJÉÉRT DÚLÓ HARC ITT DŐL EL, EZÉRT ÖSSZE KELL FOGNUNK!”

Lejjebb lehet csatlakozni, halihó, honfiak!

Hát ez meg mi? Ez, ahogy elnézem, nem akar egyéb lenni, mint egy szép, kövér kormánypárti híroldal, közösségi beütésekkel, külsős-amatőr legénységgel, szerteágazó tevékenységgel mindenféle online felületeken, újabb kísérlet az online tér elfoglalására. Annyiban különbözik a kormány eddig tapasztalt ilyen irányú kísérleteitől, hogy azok bevallottan közpénzből zajlottak, ezt most állítólag önkéntes alapon támogatják kormánypárti üzletemberek. Próbálnák csak nem támogatni, előbb üzletemberek nem volnának, aztán már kormánypártiak sem.

De úgy szeretem, mikor a kormány felpántlikázza az ő öreg, pöfögő gőzhengerét, lombos ágakat aggat a vezetőkabin mellé, zászlók elöl, zászlók hátul és megindulnak, óránként tizenöt kilométeres sebességgel, rohannak a nemzeti forradalomba, ifjonti hévvel, lendülettel.

Próbálkoztak ők már ilyesmivel, többször, mindig csúfos kudarc lett belőle. Lássuk a dolog strukturális problémáit, elvégre nem ma kezdtem online médiával foglalkozni. Először is: ez egy protest-felület akar lenni, ami az ellenzék ellenzékét tömöríti. Mármost az egy dolog, hogy van kormány (mindig van), ezt akadnak, akik szeretik és akadnak, akik nem. Akik nem szeretik, azok az ellenzékiek, őket szokás egy kalap alatt kormányoldalról „balliberálisnak” nevezni, holott a baloldal alapvetően nem liberális, a liberalizmus sem okvetlenül baloldali, és ez a kettő így, egyesítve akkora gyűjtőfogalom, hogy beleférne a Lófej Köd az Androméda galaxissal együtt. De nagy is kell legyen, mert a kormányt nem kedvelők pontosan annyifélék, ahányan vannak, kisebb kalap alatt nem férnének el. Mármost, vannak azután olyanok, akik a kormányt nem kedvelőket utálják. Ennek mellékterméke, hogy a kormánnyal valószínűleg, bár nem okvetlenül rokonszenveznek ugyan, de ez másodlagos: őket a kormányt ellenszenvesnek találók iránt érzett ellenszenv tartja egy csapatban, nekik szólna ez a felület.

Akárhogyan is nézem, túl sok ebben a történetben az utálkozás ahhoz, hogy békeidőben sikeres felület lehessen a kísérletből. A rendszer origója a kormány, ehhez képest két ellenszenv, két csavar is következik, míg eljutunk a célközönségig, amely aztán meg is termeli a tartalmakat saját magának, tehát gyakorlatilag örökmozgó lenne ez a valami, maga eszi amit maga termelt, maga főzött saját magának, bár mégis kell hozzá két külső tényező, úgymint kormány és balliberálisok, az energiaforrása pedig a nemzetmentő harci szellem. Hiszen írják is, hogy Magyarország jövőjéért harc dúl.

Na, akkor harcoljon a Bem apó.

Amint elnézem, egyszerre akarnak mindent, minden felületen, a feltörekvő ifjú és kevésbé ifjú titánokat és titániákat kiképzik, segítenek a tartalomgyártásban, elhelyezik őket a saját felületükön de a közösségi oldalakon is (illetve: a saját felületük közösségi oldalakon elérhető változatán, ami nagy különbség), gondoskodnak a sikerről (ami valószínűleg hirdetéseket, esetleg szponzorációt jelent), és közösséget hoznak létre. Hát ez eleinte meglepően nehéz lesz, később ezzel szemben lehetetlen, és nem azért, mert a techóriások olyan nagyon elkötelezettek volnának a baloldal felé. Ugyanis kicsit sem azok, sőt, teljesen kapitalista vállalkozások. Nem azok fogják gáncsolni őket, velük maximum akkor kerülnek szembe, ha megsértik a közösségi alapelveket, az meg nem nehéz feladat, mert azok hetente változnak, tessék elképzelni, én itt, ezen az oldalon is pár hetente megsértem őket, akaratlanul, szóval maguk is beléjük fognak akadni. Csakhogy közösséget nem emiatt nem fognak létrehozni, hanem azért, mert ennek a közösségnek minden tagja vetélytársa a többinek, az online tartalomkészítés nem csapatjáték, legalábbis a szerzők szempontjából nem az. De lépjünk ezen túl.

Azt láttuk, hogy egy elképzelt balliberális ellenfél feltételezetten nagyon szervezett munkája ellen akarnak harcolni. Hát ez engem inkább emlékeztet rohamosztagra, mint békés közösségre, főként, hogy a kormánnyal egyet nem értők sem nem egységesek, sem nem szervezettek, legfeljebb a maguk esze tokja szerint azok. Maguk valami népfelkelő sajtóalakulatban gondolkodnak, ami „elmossa” a „véleménytúlsúlyt”. Hát nézzék, kérem.

Nekem például az a véleményem, hogy Magyarország mostani rendszere borzalmas, ennek hangot is adok, de nem erőltetem senkire. Sőt, ha valaki gyaláz érte, udvariasan le is tiltom, egyrészt mert nincs időm kósza hiénákkal csatázni, másrészt gondoskodni kívánok arról, hogy a jövőben ne zavarjam őket a véleményemmel. Ez idáig világos.

A maguk véleménye az, hogy ennél jobb rendszer nincs, nem volt és nem is lesz – ezzel mit kezdjek? Ha ezt akarják hinni, ám tegyék, annál tapasztaltabb vagyok, hogy megpróbáljak meggyőzni bárkit is, váljék egészségükre, dőljenek hátra és próbálják élvezni, hátha sikerül.

Tehát nekem nincs bajom azzal, hogy maguk elmondják a nézeteiket, csak maguknak van azzal, ha én teszem ugyanezt. Maguktól már tényleg csak egy lépés Hofi Géza iróniája a Macskaduettből, miszerint: „én azért vagyok, hogy te ne is legyél!” Ha jól értem, ez a lényegi mondanivalója és célja a vállalkozásnak.

Azonban ebből sem üzleti haszon, sem közönségsiker nem lesz. Ugyanis hiába öntik el mindenkinek a képernyőjét a fizetett hirdetésekben reklámozott tartalmakkal, az attól még vagy szórakoztató, esteleg kellemes nem lesz, a vicsor nem vigyor, a közönség át fog rajta tekerni elég hamar, ugyanis ez nem színház, ahol végigülik a matinét vagy a Király Tevepárducát, akármilyen pocsék is, ha már egyszer kifizették a jegy árát, itt nem kötelező maradni a szkeccs végéig.

Aztán meg jönnek a buktatók, amikkel minden online médiával foglalkozó ember találkozik, csak a jobboldal azt hiszi, egyedül őket veri a balsors. Nem, mindenkit ver, tessék tudomásul venni. Első sorban is lehet előkészíteni a bankszámlát, ha „ki akarják emelni” vagyis reklámozni szeretnék a tartalmakat: a közösségi oldalakat nem kishalaknak találták ki. Azokon ugyanis a forgalom növekedésével progresszívan emelkedik a hirdetési költség, tehát minél olvasottabb, nézettebb egy oldal, annál többe kerül a kiemelés, csilingel a kassza. A sikert különben igen nehéz lemérni, ugyanis a rendelkezésre álló eszközök még véletlenül és tévedésből sem mutatnak egybevágó vagy akár csak hasonló adatokat: valójában senki sem tudja, igazából hányan olvastak és mit, kivéve a Mark Zuckerberget, de neki a középső neve Oszkár lehet, mert tudja, de nem mondja.

Szóval, ez a csodafegyver, aminek már voltak elődei, a szépnevű Nemzeti Regiszter, ami például átkerült még a kormány honlapjára is, de az utolsó bejegyzés rajta tavaly októberi szintén ilyen összkormánypárti kreatív megafórum és vidámpark, valamint kedvezményes koporsókészítő akart lenni, nulla sikerrel. A már említett Blogstar, és a Hirado.hu-hoz kötött kormánypárti blogszféra sem aratott átütő sikert: tessék elhinni, ennek van egy adott közönsége (ahogy a kifogásolt „ellentétének” is) és ez semmitől a világon nem lesz nagyobb. Siker a szenzációból és a szórakoztatásból lehetne. Talán.

Épp ezért félek, hogy arra a kormányoldalról nézve logikus következtetésre fognak jutni a szokásos kudarcok után – az online tér a kormánypárt Oroszországa, ahányszor oda megpróbál bevonulni, elvérzik a számára túl nagy, sőt hatalmas terepen, amit képtelen megszállni, akkor is képtelen lenne rá, ha senki sem tiltakozna ez ellen – hogy ha már nem lehet megakadályozni a kormánnyal szemben álló vélemények sikerét, akkor azoknak a publikálását kell megakadályozni. De ugye, erre maguk sohasem vetemednének. Vagy de, jut eszembe pár egyszervolt sajtóorgánum példája.

Szóval, mondom: aki azzal a mentalitással vág bele, mint idéztem, az online tér elfoglalásába, hogy „én azért vagyok, hogy te ne is legyél”, az rövid úton fog eljutni az online tér elnéptelenítésének ötletéhez.

Ha azonban mégsem így lenne, akkor Isten hozta magukat a szabad versenyben, csak előre szólok: ez egy nagyon veszélyes és alákanázott terep, itt a profik is irtják egymást, itt dzsungelharc folyik, ez maga a szabadkapitalizmus.

Búcsúzóul egy tanács. Olvasom a Kovács Istvánnal ez ügyben készült interjút a Pesti Srácokban, van abban egy gyönyörű részlet:

- Hány fő tartópillére lesz a Megafonnak? Kettőt már említett, a hangfelerősítést és a képzést. Ez a két fő láb?

- A Megafon tartóoszlopa a közösség ereje lesz, de négy lábon fogunk állni. A konzervatív hang felerősítése, a tartalomgyártás és a képzés mellett az önkéntes munka és segítés, valamint az anyagi támogatás is fontos lesz.”

Na, kérem. Ezt a négy lábon állást, ezt tessenek megrajzoltatni egy jó grafikussal. Ebből lesz a logó, ez már biztosít némi sikert.


Szele Tamás