Forgókínpad

Az Index mellett

2020. július 25. - Szele Tamás

Üljünk le és gondolkodjunk, most annak van ideje. Aztán a cselekvésnek: de fontolás nélkül a tett mit sem ér. Nincs Index, és még nagyon sok, sőt, rengeteg minden nem lesz ennek következtében – sokkal több, mint amit gondolni tetszenek – ellenben várható még pár rossz dolog, ha tűrjük. Vagy tűrjük, vagy nem: de előbb tekintsük át a helyzetet.

index_tuntetes.jpeg

(Fotó: 444)

Egyszerű faékek és félanalfabéták, valamint szövegértési nehézséggel küzdők most menjenek át a szívüknek kedves bármely pártlap oldalára innen, ugyanis egyfelől ebben a szituációban nem lesz sem időm, sem türelmem kis hülyék szintjén magyarázgatni, másrészt a dolgok pöttyet bonyolultabbak a Grimm-meséknél, szóval aki nem akarja, hogy fájjon az a buksi fejecskéje a gondolkodástól, akinek ez a tevékenység kihívást jelent, az itt hagyja abba az olvasást és foglalkozzon mással. Későbbi reklamációt nem fogadok el. Kommentben sem.

Akkor azokkal, akik itt maradtak, kezdjük.

Mától nincs Index.

Nincs, abban az értelemben, hogy alig frissül, a szerkesztőség tagjainak tegnapi egységes felmondása után csak valami három-négy anyag ment ki, azok is sporthírek (nem tudom, csak feltételezem, hogy rosszul informált külsősöktől) meg egy beszámoló az Index melletti tüntetésről. Méghozzá pontos beszámoló, nem rosszindulatú kezek munkája, hanem a felmondásukat már leadott munkatársaké. Helyes: hagytak a srácok egy minimális őrséget, ne lehessen akármit közölni a jogilag még létező orgánumban. Ha valaki tudósít a fejleményekről, inkább legyenek ők maguk, mint más. De egyéb írás nem jelent meg.

Baj ez?

Mérhetetlenül nagy baj, aminek súlyát még át sem látja a nagyközönség. A legtöbben annyit érzékelnek, hogy „megszűnt egy nagy, kormánypártinak nem mondható lap”. Nem ennyi történt. A független hírszolgáltatás szűnt meg.

Az Index szakmai szempontból ugyanis alapvetően hírszolgáltató volt. A mai online sajtóban kétféle írás szokott előfordulni. Az egyik a hírjellegű írás (most idesorolok mindent, ami hírrel kapcsolatos, tehát a tudósítást, riportot, interjút, elemzést és társaikat) és a vélemény-jellegű írás. Az Indexen – bármit is hörögjenek a kormánymédia munkatársai véres ajkaikkal – nagyon kevés vélemény jelent meg, ha valami mégis ilyen volt, mindig külön jelezték. Az Index a hírműfajban volt erős, sőt, a legerősebb. Ha Orbán Viktor hármat szellentett egy Brüsszeli tárgyaláson, magyaros recsegéssel, arról épp úgy beszámoltak, mint arról, ha Kuala Lumpur mellett zátonyra futott egy tartályhajó. Ezért is gyűlölte őket annyira a kormány és csürhéje: véleményeket lehet vitatni, de tényeket csak hazugság árán. Márpedig az Indexben tényekről volt szó. Mindig.

Ahogy a nagyobb, még független online lapok is erre törekednek meg a kisebbek is. Keveseknek sikerül. Miért?

Azért, hölgyeim és uraim, kedves barátaim, mert a hír a legdrágább műfaj. Az nem úgy működik igazából, ahogy a legtöbb helyen csinálják, miszerint fogjuk azt a ki... cirkalmazott MTI-t, kijelöljük, aztán bemásoljuk, kész a hírrovat. Annak a hírnek utána kell járni, ellenőrizni kell, három független forrásból, de kettőből legalább, megnézni a hátterét, az esetleges következményeit, ha nagyon fontos, személyesen is utána menni. Ehhez mi kell?

Ehhez ember kell, tehetséges újságíró, aki nyelveket is beszél, feltalálja magát a legtöbb helyzetben, nagy a munkabírása, és becsületes. És mi kell az ilyen embernek?

Eltalálták: fizetés, az kell neki, ugyanis éhesen, nyomorogva csak ideig-óráig lehet lapot csinálni, azt is csak az olvasókra való tekintettel, amelyik laptulajdonos arra büszke, hogy „milyen olcsón hozza ki a lapot”, az bolond, mert maga ellen dolgozik. Az Indexnél volt fizetés. Nem adtak óriási béreket, de a mai magyar sajtóhoz képest, ahol sok helyen szó szerint elvárnák, hogy ingyen dolgozzon az ember, merő egy lelkesedésből és hazafiságból, elkötelezettségből, mégis igen tisztességes pénzt kaptak a munkatársak. Akikből sokra volt szükség. Sokra, mert a hír is rengeteg: nem véletlen, hogy a kis online lapok nem képesek mindenre kiterjedő, komoly hírszolgáltatást nyújtani, rovatokra bontva, egészen egyszerűen nincs rá kapacitás. Ahhoz egy minimum húszfős hírrovat kéne, napi három váltásban, rendesen megfizetve, hogy érdekeltek legyenek a sikerben. A legtöbb kis lapot viszont vagy három-négy ember rakja össze, vagy egy.

Én is írnék nagyon szívesen tudósításokat Kelet-Ázsiából, mondjuk Burmából vagy Dél-Koreából (Kínába már nem hiszem, hogy kapnék vízumot), de Európa más részeiből is, egy normális világban ez lenne a dolgom. Csakhogy nem normális világban élünk. Marad a napi két jegyzet. Ugyanis annak nincsenek járulékos költségei. Csak azoknak is utána kell járni, szóval még ennyi is bűvészmutatvány, de legalább minden nap be kell mutatni.

Ezért mondom tehát: az Index vége a megbízható és független hírszolgáltatás végét is jelent nagyjából Magyarországon. Tudta a kormány, tudta a Fidesz-KDNP mit csinál, mikor az MTI alapszolgáltatását ingyenessé tette 2010-ben. Tévék, rádiók, kormánymédia de még a spórolós ellenzéki lapok is abból szedik a híreket, akármilyen befolyásolt, szedték még az Indexből is, csak az már nincs, szóval marad majd a kormány csöcse, lehet abból szívni a hírt. A független és ellenzéki (a kettő nem ugyanaz) sajtó visszaszorul a vélemény-műfajba, és állandó perekben fog állni majd, hiszen a véleményekből már lehet sajtóper. Jó, elvileg nem lehetne, de ez Magyarország, itt lehet és lesz is. Ahol egy alpolgármester amiatt nyer pert, mert valaki fasznak nevezte egy Facebook-kommentben, tehát még csak nem is sajtótermékben, ott minden nézet képezheti kereset tárgyát.

Micsoda, kicsoda okozta az Index vesztét?

Mindenki keresi jó magyaros szokás szerint a vétkest, vagy inkább bűnbakot, és ennek a mindenkinek mondanám: ilyen személy nincs. Lehet vádolni ezzel vagy azzal az utolsó hónap folyamán feltűnő szereplőket és kereplőket, de a lap végét igazából a nagyon rossz cégstruktúra okozta, ami szerint az Index.hu olvasottsága miatt érkező reklámbevétel nem az alapítványi tulajdonú (már ez is szükségmegoldás volt) laphoz folyt be, mint minden tisztességes kapitalista vállalkozásban, hanem a – többek között – hirdetésmarketinggel foglalkozó Indamediához, amelyben könnyű volt kívülről tulajdonrészt szerezni, pláne, ha valaki annyira akarta, amennyire a kormányközeli befektetők. De még ennek a cégstruktúrának a kialakítása sem volt „árulás”. Kapásból nem tudnám megmondani, én hogyan szerveznék meg egy olyan céget, ami egyszerre foglalkozik lapkiadással, videoforgalmazással, blogokkal és általában mindennel, ami a nyilvánossággal, médiával kapcsolatos, a kétezres években ezt úgy oldották meg, hogy több cégre bontották a százkarú óriást. Ha már mindenáron hibáztatni akarunk valamit a magyar kormányon kívül – mert valójában az áll minden mögött – akkor hibáztassuk azt a lehetetlen átszervezési tervet, amit valóban képtelenség lett volna elfogadni, ugyanis a munkát tette volna lehetetlenné. De alapvetően: ez nem a bűnbakkeresés ideje, és ha fejét is veszi a nép bárkinek, attól nem kapjuk vissza az Indexet.

A független hírszolgáltatáson kívül még mit vesztettünk?

Rengeteget, a magyar blogszféra majdnem felét, ha nem többet. Az Indexhez az Indamedián keresztül tartozó blog.hu jelen pillanatban 9 658 magyar blognak biztosít felületet. Gyakorlatilag magyar blogpiac nagyobbik részének. Ha ez megszűnik, Forgókínpadtól Örülünk, Vincentig, a radikálisan kormánypárti Bircahangtól a sajtószakmai-elméleti fontosságú Médianaplóig de akár a Rockstationig vagy a Lemilig mindent visz a Semmibe. Szóval nem annyiról van szó, hogy eltűnik a „Micike csipkés bugyogója és egyéb huncutságok” című orgánum, hanem majdnem minden eltűnik. Már persze, ami nem a kormány blogstar nevű, hasonló jellegű szolgáltatójánál van, mint mondjuk Bayer Zsolt blogja, a Bádog (épp most látom az ő verzióját a történtekről, hogy úgy mondjam, egyelőre nulla tetszést aratott, szóval Zsoltika nyűgös lesz és fogyni fog a kisüsti). Na ja, de oda eljutni nem lehet, oda születni kell. És ha lehet is, nem érdemes.

A független sajtó már nem menekülhet a blogszférába - mert nem lesz blogszféra.

Hogyan reagál a szakma és a közönség a történtekre?

Vegyesen. A közönség legnagyobb része jól látja a helyzetet, közülük kerültek ki a tegnapi tüntetők is. Mások örvendeznek, nekik nagyobb örömük sose legyen az életben. Ilyen például a sajtóterméknek bírói határozat miatt nem nevezhető Minden szó, amely gyomorforgató módon kötelességének érezte, hogy rúgjon egyet a halott óriásba a következő veretes szavakkal:

Végre! Megy a kukába az egész Index! A teljes szerkesztőség felmondott!

Van Isten!

Támogatjuk az index.hu megszűnését!”

Istent az ő helyükben nem emlegetném, ugyanis ha Ő van, van neki nyila is, és tudja, mibe üssön azzal. Hogy ez mekkora cég? Hát, kérném tisztelettel: csak az én múlt vasárnapi írásomat félmillióan olvasták, az náluk olyan éves forgalom... attól, hogy győzelmi táncot járnak, még nem fognak megtanulni írni.

A kormánymédia nagyobb hajói (ennél szinte csak nagyobbak vannak) vagy óvatosan hallgatnak, vagy összeesküvés-elméleteket terjesztenek (régi és új indexesek hatalmi harca zajlott le, ellenzéki párt szerezte meg az Indexet, stb.). Az MTI óvatos: az egész ügyről hallgatott, csak a tegnapi tüntetésről számoltak be, arról is csak tegnap este 22:46-kor, mire már biztosan vége volt. Hogy a kutya se olvassa, bár ez kormányoldalon szándék nélkül is így van. A propagandagyárak termékeire magától senki sem kíváncsi.

Itt jutunk el az alapkérdéshez.

Miért kellett beszántani az Indexet?

A válasz egyszerű. A kormánynak valóságos kényszerképzete a „balliberális médiatúlsúly”. Hogy ez számszakilag szemenszedett hazugság, majdnem minden az övék már, azért létezik a KESMA? Övék biza, csak épp sikertelen. Miért sikertelen? Mert olvashatatlan. Azokat a papagájszövegeket, amiket ők megkövetelnek a szolgáiktól, vajmi kevesen olvassák maguktól. Amire rátették a kezüket, annak mind meredeken csökkent az olvasottsága, valósággal kergetik a fogyasztót a független médiumokhoz. Az Index kilövésével átmenetileg és a számok szintjén, tehát statisztikai alapon – és tudjuk, náluk minden a statisztika – az ő orgánumaik olvasottsága ugyan nem fog nőni, de eltűnik a mutatók közül egy csomó bosszantó szám, ami azt mutatja, hogy a függetleneket mennyivel többen olvasták.

Arról már bizony ők tehetnek, hogy például a valamikor nagy hírű Magyar Hírlapot már auditálni sem lehet kvantummechanikai okokból, ugyanis olyan alacsony az olvasottsága, hogy évek óta mérni sem lehet, amikor utoljára lehetett, akkor adtak el belőle napi hatezret, de azóta félő, hogy a mérőeszközök is befolyásolnák az eredményt, mert az auditáló cégnek küldött köteles példány mondjuk napi száz százalékkal emelné a forgalmat. És ez csak egy példa: a kormány most úgy akar olvasottsági versenyt nyerni, vesztes pozícióból, hogy az élmezőnyt felrobbantja, a középmezőnyt lelövöldözi, aztán, ha már csak az ő versenyzői maradnak a pályán, rajtuk kívül tényleg nem nyerhet más.

Miért teszi ezt?

Azért, mert minden politikus monomániás utcalány, aki nem az elveivel, hanem saját magával kereskedik. Török Gábor tegnapi elemzésével általában nem értek egyet, de van benne egy értékes gondolat: az, miszerint az, hogy:

A hatalomgyár számára a média kizárólag politikai kérdés, nem hisznek abban, hogy létezhet a politikától független (értsd: nem a politikai logikát alkalmazó) újságírás.”

A valódi újságírásnak van köze a politikához, konkrétan annyi, hogy arról is beszámol, de nem több – ezt a politikusok oldalfüggetlenül sosem fogják felfogni, ugyanis ők a médiát eszköznek tekintik. Akinek kalapács van a kezében, mindent szögnek lát. Ami nem akar szög lenni, azt nem beverik, hanem szétverik.

Mi lesz most?

Több forgatókönyv elképzelhető.

1. Hétfőig forr a közhangulat, növekszik a nyomás, hétfőn visszaveszik Dull Szabolcsot és az Index újraindul, százszor keserűbben és gyanakvóbban a politika iránt, mint eddig. Ez lenne a legjobb, de épp ezért ennek körülbelül nulla az esélye, ha nem mínusz egy. Odáig fajult a helyzet, hogy a kormány már nem tűrhetne meg egy ennyire felpaprikázott és népszerű médiumot.

2. Az Index más néven, de a régi szerkesztőség munkatársaival újraindul. Ehhez nagyon sok pénz kéne, de esetleg – legyünk optimisták – nincs kizárva.

3. Így vagy úgy, de lehetetlenné teszik egy „új” Index indulását, létrejöttét, sőt, a volt munkatársak munkavállalását is, régi, fideszes módszer, volt benne részem. Ez esetben nem nyernek semmit, csak pár statisztika fog valamivel szebben kinézni. De lesz sok új haragosuk, romlani fog a közhangulat, méghozzá alaposan.

Alapvetően az Index elleni hadjárat a kormány számára csak kontraproduktívan sülhet el, kár volt elkezdeni, ők most bevonultak egy mocsaras területre, elpusztítani mindent, ami a szemük elé kerül – de kivonulni innen komoly presztízsveszteség és saját erőkben esett károk nélkül lehetetlen lesz.

Ők kezdték.

Persze, mondhatja erre bárki a szokott honi fölényeskedéssel, hogy „mit kell ennyit rugózni ezen, ha van Index, akkor sem lesz olcsóbb a kenyér”, csak épp ez nem így van. Ha ugyanis drágul a kenyér, azt eddig megtudhatta az ember az Indexből és tiltakozhatott ellene. Ezentúl a boltban fogjuk megtudni, ha drágul és ott már késő lesz tiltakozni.

Hírszolgáltatás, éspedig független hírszolgáltatás, szabad sajtó nélkül nincs demokrácia.

Anélkül Oroszország van, Kína van, Törökország van.

Aki ilyen helyen akar élni, az ne tiltakozzon.

Aki nem: az tegye meg minden rendelkezésére álló eszközzel.

Én a magam részéről az Index mellett állok, ha nincsenek is velem nagyon kisegítve, történjék bármi is a jövőben.

Remélem, nem egyedül.

Ne hallgassunk.

 

Szele Tamás