Forgókínpad

Forgókínpad

Tillaárom haj!

2020. október 03. - Szele Tamás

Nem kéne annyit olvasnom, főleg nem Arany Jánost és kormánypárti oldalakat, egymás után különösen kerülendő az ilyesmi, mert óhatatlanul arra jutok a költővel, hogy Bezzeg, de nem megy nékem / Tillaárom haj!
/Ez az én mesterségem, / Tillaárom haj!”
Megy viszont nekik, csak ha azt nézem, hogyan, miképpen, hát tényleg nem tudom, sírjak-e vagy nevessek.

mindenszo_szar.jpg

Én, ugyebár, tudok írni erről-arról, néha még utána is sikerül járni pár dolognak, de teljes, átfogó világképet nem adok az olvasóimnak, többek között azért sem, mert nem is szeretnék, Nem vagyok én se politikus, se próféta, nem zavar, ha másként szeretik a pacalpörköltet, mint én, sőt, nagy pogányságomban az sem zavar, ha egyáltalán nem szeretik, mert legfeljebb több marad nekem. Nem is lesz belőlem potentát sohasem.

Ezzel szemben a már sokszor elemzett Minden Szó egyszerre adta meg ma a rajongóinak a politikai világkép teljességét és oldotta meg mintegy mellesleg a magyar sajtó összes gondját. Másfél flekkben ráadásul. Ha közben még trombitálnának és kötélen is táncolnának, világszám lenne belőlük bármelyik cirkusz porondján. Sosem leszek én ilyenre képes, azért is csodálom őket. No, de lássuk a medvét!

Továbbra is állítjuk: az EU egy rakás sz… Ki kell lépni! HUXIT!

Mindig is ez volt a véleményünk!”

Hát, nektek talán, turultojáskáim. De jó pár millió magyarnak, konkrétan a nagyon nagy többségnek meg nem, és ezt még Orbán Viktor is tudomásul veszi, pedig ritka dolog az olyasmi, amit nem ő talált ki, és mégis elfogadja. Épp egy hete nyilatkozta a Reutersnek, hogy

Bátor döntés volt az Egyesült Királyság távozása az Európai Unióból, de Magyarország nem fogja ezt az utat követni. Az Európai Unió támogatottsága a számos vitás kérdés, például a migráció vagy a jogállamiság ügye ellenére is rendkívül magas Magyarországon.”

No, de ha a Minden Szó pápább a pápánál, az ő dolga. És hogyan tetszik képzelni ezt a kilépést? Azt egyelőre nem mondják, hanem megemlékeznek tulajdon vérzivataros éveikről, mind a háromról, mióta fennáll ez a valami. A végén majd mondom, miért is valami és miért nem lap.

Először is néhány szó rólunk, a mindenszo.hu -ról. 2017-es „berobbanásunk” után a HVG egyik cikkében megjegyezte, hogy mi a „Fidesz ökle” vagyunk. Megtámadt minket a HVG, a 24.hu, az egykori Heti Válasz (Stumpf Andriska szidalmazott minket), a magyarhang.org, és az index.hu is. Jót mosolyogtunk, szórakoztunk mindegyik sivalkodáson. A magyarhang.org odáig is elment, hogy feljelentett minket az NMHH-nál, de bebukták a sztorit, mindent rendben találtak. Libernyák tempó. A HVG, meg a többi említett libernyák hulladék, függetlennek tartja magát, ami nyilvánvaló hazugság, hiszen úgy ballibsi az összes – ha tetszik, libernyák –, ahogy van!

Ismételjük: független újságírás nincs! Nem létezik! Az újságíró, a főszerkesztő, a szerkesztő világlátása, véleménye benne van a véleménycikkekben, tehát nem lehet független egyik politikai oldaltól sem. Valahova húz. Vagy azért húz ide, mert innen kapja a pénzt, vagy azért húz oda, mert ott találja meg azt a politikát, amit magáénak vall maga a szerző is. Nem vagyunk pártoknak tagjai, nem finanszíroz minket egyik párt, vagy alapítvány sem, viszont véleményünk van a világról, ami a kormánypártokéhoz áll a legközelebb. Ez van.”

Na akkor, ha már szakmázunk. Ezt a tirádát az a valami vágja a sajtószakma képébe, ami – ha már az ominózus Magyar Hang-féle esetet emlegetjük – az NMHH szerint nem sajtótermék. Szóval, az úgy esett, hogy mivel ennek a csodának nincs impresszuma, az elérhetősége összesen egy mail- cím és tökéletesen úgy néz ki, mint az üzleti célú álhíroldalak (jóllehet politikai célú), a Magyar Hang megkérdezte az NMHH-tól (Nemzeti Média és Hírközlés Hatóság), hogy a Minden Szónak miért szabad megkerülni a híroldalakra kötelező szabályokat? A válasz az volt, hogy:

A domain használója által megküldött nyilatkozat értelmében a MindenSzó.hu nem minősül sajtóterméknek. Erre tekintettel az NMHH megállapította, hogy a médiatörvény alapján a tartalmat impresszum-feltüntetési kötelezettség nem terheli. Jogsértés hiányában tehát általános hatósági felügyeleti eljárás megindítása nem indokolt.”

Magyarul: azért nem vonatkozik rá a sajtótörvény, médiatörvény, mert se nem sajtó, se nem média. Ez lett a verdikt, nem az, hogy „mindent rendben találtak”. Ami a függetlenséget illeti: attól, hogy ők még nem látták, még létezik. A Dózse-palotát sem látták, pedig tanúsíthatom, hogy máig áll, sőt, mielőtt láttam volna, sem hittem, hogy nincs, csak azért, mert még nem került a szemem elé.

Ezek a sajtósdit játszó házmesterek nem látnak ki a szuterénjük pókhálós ablakán, azt hiszik, hogy azért, mert ők fityingekért zsoldoskodnak, mindenki más is martalóc, aki kardot visel. Ha ugyan kapnak egy vasat is, mert ha kormány volnék, az ilyeneket meg nem fizetném, akármennyire is „egyetértenek velem történetesen”. Halált megvető bátorság azért ritkán kell ahhoz, hogy pont a regnáló kormánnyal értsen egyet valaki. De lássuk már, mi a bajuk az Unióval, mert sosem jutunk a végére.

Az EU meglátásunk szerint egy libernyák szarhalom. Ki kell lépni belőle, ahogy a briteknek! Példás, és rendkívüli, ahogy Orbán Viktor küzd Brüsszelben, és képviseli a magyarok érdekeit. Felemelő, ahogy felszólal hazánk érdekében, amikor egy támadás ér minket. Egészen különleges kitartásra utal, hogy képes ilyen ellenszélben helyt állni a miniszterelnök nyugaton. Hatalmas elismerés ezért neki. De mi akkor sem látjuk értelmét, hogy ennek az ócska, ostoba, halálkultuszt támogató, keresztény-, és emberellenes, halálpárti, abortuszpárti, gyerekmegrontó, illegális bevándorlást támogató ócska szar brancsnak a tagjai legyünk. „Ezek ugyanazok”, mondta Szakács Árpád. És ez igaz a nyugatra is, arra a nyugatra, amelyiknek köszönhetjük Trianont. Akkor sem szerettek minket, előtte sem szerettek minket, most sem szeretnek minket, és soha nem is fogják a magyar népet igazán kedvelni, csakis akkor, ha számukra egy behódoló, migránsbarát, kifosztásbarát, globalogazdi seggét nyaló kormány uralkodik hazánkban.”

Kövezzenek meg, de én ebben az epeömlésben egyetlen szó indoklást nem találok. Nincs. Ez kocsmai trágárkodás, kocsmai rágalmazás, kocsmai hőzöngés, és mivel kocsmai ügyekben járatos vagyok, tudom, hogy az a kedves vendég, aki így viselkedik a csapszékben, igen hamar a helyiség előtt találja magát, a flaszteren, betört orral. Valami „sértést” emlegetnek egyedül a kilépés indokaként, amiről most is vitatkoznak, de az bizony csak Orbánra és a rendszerére vonatkozott, nem Magyarországra. A többi jelzőről csak annyit, hogy nagy munka lehetett, míg összerakták a szószedetet, nem tartom kizártnak, hogy külön ember gyűjti náluk ezeket a nyelvszépségeket, mégpedig a többi kormánypárti lapból, mert így az életben nem beszél senki. De még részegen sem.

Ja, és azt, hogy „Ezek ugyanazok” nem Szakács Árpád mondta, hanem Bródy János énekelte, még 2011-ben, Szakács is tőle vette. Még ha Bródy tán nem is neki szánta.

Viszont, hogy mondjak valami jót is róluk, ez a kis fogalmazás tényleg megvalósítja a tartalom és forma egységét, és akkor még finoman fogalmaztam.

Mit mond tehát ez a nagyívű véleménycikk, ha lehántjuk róla a felesleges sallangot?

Tulajdonképpen csak annyit, hogy

A magyar sajtó pocsék és libernyák, úgy, ahogy van, kivéve minket, mi viszont nagyon szeretjük a Gazdit, csóváljuk a farkunkat és ki akarunk lépni az Unióból, mert azt hisszük, hogy ő is ki akar, lesz jutalomfalat?”

Nem lesz. Fogalmatok sincs a politikáról, a diplomáciáról pláne, amit ti annak hisztek az csak a valódi események és törekvések most épp nemzetiszínű máza, cikornyával, sallanggal. Ilyen terv nincs és nem is lesz. Ha esetleg valaha kilépnénk, mindenkit, aki utána azzal dicsekszik, hogy ezt ő kívánta, és éljen a kormány, meghempergetnének kátrányban és tollban, úgy zavarnák ki a világból is azok, akik ezzel a lépéssel sokat vesztenének – márpedig nagyjából mindenki sokat vesztene. Nincs magyar család, amelyiknek ne volna külföldön dolgozó tagja, rokona, barátja, atyafisága. Nincs dolgozó magyar család, amelyiknek ne függne a megélhetése, léte, jóléte az uniós gazdaságtól. Nagy bajban lennének ezek az euroszkeptikusok is egy kilépéstől, de hát ők azok, akik soha nem tehetnek semmiről, velük mindig az az átkozott sors mostoha, mint Koppánnyal, őket mindig elárulják, olyan nincs, hogy ők tévedjenek. Mondjuk ebből a szempontból valóban egy családba tartozik a miniszterelnök és a Minden Szó, fogják is egymást kézen és sétáljanak el a Pokolba, mindenki jól járna és ők is végre hazatalálnának.

De nem gondolják meg ezek az emberek, mit írnak le? Csak szajkózzák, amit a hivatalosabb kormánylapokban olvasnak? Még az is lehet, hogy nem is olvasnak, csak a Kossuth rádiót hallgatják. Elképzelek náluk egy felvételi beszélgetést:

- Jó napot kívánok, az álláshirdetésre jöttem.

- Foglaljon helyet. Van valami sajtószakmai múltja vagy tapasztalata, előtanulmánya?

- Nekem, kérem, semmi a világon.

- Biztos, hogy nincs meg a megfelelő képzettsége?

- Kérem, én igazolni tudom, hogy teljesen iskolázatlan vagyok!

- Az nálunk kevés, beláthatja.

- De emellé van bizonyítványom az alapfokú műveletlenségről is.

- Ez már jobban hangzik, vannak referenciái?

- Kérem, engem a teljes középiskola előtt nevezett az igazgató a legostobábbnak a tanintézetben annak idején, mikor tizenhat tárgyból buktam, pedig csak tizenkettőt oktattak. Ezt igazolhatom is.

- Ilyesmit akárki mondhat... késsel-villával tud enni?

- Még csak az kéne. A kanál is bonyolult időnként.

- Maga tulajdonképpen rokonszenves. Milyen a helyesírása?

- Az nekem nincs. Analfabéta vagyok, a Google szövegfelismerőjével diktálom a Facebook-hozzászólásaimat.

- És mivel olvassa, amihez hozzászól?

- Minek elolvasni?

- Uram: fel van véve!

Körülbelül ez lehet a helyzet. És ez a „szellemi műhely” szidja, mocskolja, árulózza a magyar sajtó többi részét. Ezek az önkéntes poroszlók, vármegye hajdúi, perzekútorai. Ha ezek mondják meg, mi a sajtó és milyen kell legyen, csizmadiának állok inkább, Arany János nyomán, ha már ők nem maradtak a kaptafájuknál.

Merthogy Arany írta, tán épp a korabeli Minden Szó olvasása után:

Ne volnék csak ilyen vén!
Tillaárom haj!
Írótollam letenném,
Tillaárom haj!
S beszegődném maholnap
Csizmadia inasnak.
Tillaárom haj!”

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása