Forgókínpad

Forgókínpad

Kabuli sakkorgiák

2021. szeptember 18. - Szele Tamás

Az afganisztáni hírek közül egy sem jó, mind vagy tragikus, vagy rossz: az új hatalom a maga módján próbálja újraindítani az országot, csak azt hagyja figyelmen kívül, hogy húsz év alatt abból már ló nélküli kocsi lett: suhogtathatják az ostort, amennyit akarják, nafta kell már annak, nem a kocsis nógatása, üzemanyag nélkül nem fog elindulni. De azért erőltetik keményen.

afgan_sakk.jpg

Az első hír, amelyről kötelességem beszámolni ráadásul nem is nekik szégyenletes, hanem az Egyesült Államoknak: annyi csak a becsülendő, hogy tegnap a Pentagon őszintén beismerte, miszerint a kabuli repülőtér elleni bombatámadás után sajnos nem egy ISIS-K-terrorista autóját semmisítették meg egy drónról indított speciális, tévesen „nindzsabombának” is nevezett Hellfire rakétával, hanem ellenkezőleg: egy segélyszervezetnél dolgozó, teljesen ártatlan civil elektromérnököt, Zemad Ahmadit találtak el, majdnem teljes családjával együtt.

Mi okozta a tragikus hibát? Több tényező is. Egyrészt – itt mutatkoznak meg a felderítés hiányosságai – arról tudtak, hogy Ahmadi járt egy olyan épületben, ami az információk szerint az ISIS-K-hez volt köthető, ott beszélt is valamit valakivel, de azt már nem tudták, mit. Teljesen civil, ártalmatlan beszélgetés volt, mint mostanra kiderült. Az autó valóban tele volt műanyag ballonnal, csak azokban nem robbanóanyag volt, hanem ivóvíz... És tegyük hozzá most már magunktól: Ahmadi, szegény nagyon rossz helyen lakott, a repülőtértől szinte látótávolságban, egyenes úton, nagyon gyorsan lehetett volna a házától elérni autóval a beléptető kaput és az ott táborozó tömeget. Ezt a három tényezőt vette figyelembe az, aki elrendelte a támadást.

Valamint azt – nem árt felidéznünk a pár hete történteket – hogy a repülőtérre előzőleg kilőttek öt rakétát az ISIS-K részéről, és ezt még Zabihullah Mudzsáhid szóvivő is megerősítette, tehát tényleg éles harci helyzetről volt szó – csak épp egy nagyváros kellős közepén. A tragikus tévedés az én véleményem szerint egyszerre volt „köszönhető” a nem elég pontos felderítésnek, a szerencsétlen körülményeknek és a parancsnokság pattanásig feszült idegeinek. Sosem volna szabad megismétlődnie, bár sajnos lesz még ilyesmi... de azért ne feledjük el, hogy korábban a rakétákat viszont távolról sem civilek és gyerekek indították a légikikötő ellen. Mindenesetre a Pentagon pénteken hivatalosan is elismerte, hogy tragikus hiba volt az augusztus 29-i, az amerikai hadsereg kivonulása előtti utolsó dróntámadás.

A mi házunk előtt akkor már söpörtünk, söpörjünk máshol is. Mi a helyzet a Pandzsir-völgyben?

buru_a_pandzsir-volgyben.jpg

Valószínűleg minden olvasóm meglepődne, ha most pontosan, időpontokkal, helység- és személynevekkel dokumentált tudósítás következne – természetesen erről szó sincs. A Panjshir Observer egy, a völgyben harcoló ellenálló, bizonyos Mirwais Mohmand tweetje alapján azt írta három órával ezelőtt, hogy az NRF átfogó ellentámadásra készül, már csak Maszúd parancsára várnak, csak az mintha nem érkezett volna meg. A Tolo News viszont teljes abszurditásában mutatja be a helyzetet, csak tudni kell olvasni az ázsiai sajtót.

Közel 20 nap után újra megnyitották a Pandzsir tartományba vezető utakat, és helyreállt a távközlési szolgáltatás – erősítették meg az ügyvezető kabinet tisztviselői és a tartomány lakói.

A helyi lakosok elmondták, hogy az áramszolgáltatás még nem állt helyre a tartományban.

Mohammad Wasi Almas, egy helyi újságíró elmondta: „A távközlési hálózatok tegnap óta működnek. A komoly kihívást az áramkimaradás jelenti, amelyet még nem sikerült megoldani”.

Néhány panjshiri lakos szerint a helyiek kilencven százaléka elhagyta otthonát és a hegyekbe menekült a tálibok és az Ellenállási Front erői közötti összecsapások után az elmúlt hetekben, nekik komoly problémákkal kell szembenézniük.

Pandzsir helyi hivatalnokai szerint azonban a helyzet normális a tartományban. „A nők, a gyerekek és az emberek védelme a mi kötelességünk. Minden probléma, például az áram és az élelmiszer hiánya hazugság” – mondta Mawlawi Sana Sangin Fatih, egy helyi biztonsági tisztviselő.” (Tolo News)

Akkor olvassuk úgy, hogy értelme is legyen. Tehát a közutakat megnyitották, és már nem blokkolják a távközlést. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki számára elérhető is – hiszen nincs áramellátás, ami szintén érdekes dolog, ugyanis tudtommal ott minden falunak saját kis vízi- vagy szélerőművei voltak, akkor ezeket szétlőtték volna? A New York Times helyszíni tudósítása ilyesmiről nem beszél, sőt, azt írja, hogy meglepően kevés kár érte az épületek nagy részét. Maga a tudósítás különben világlap ide, világlap oda, nem egy nagy szakmai teljesítmény, érdemesebb lett volna olyan embert odaküldeni, akinek szeme is van, esze is van az újságíráshoz. Mert apró részletektől eltekintve csupa olyasmit mond el, amit én Pestről is tudtam. De nem végzett náluk sokkal alaposabb munkát az Al-Dzsazira sem, ők azért egy jó címet legalább kicsikartak egy helyi tálib tisztviselőből:

„Óránként változhat a helyzet”.

Egyelőre annyi biztos, hogy van ugyan távközlés a völgyben, viszont csak azok számára, akiknek van áramellátása is. A lakosságnak meg csak egy tizede maradt a falvakban, a többiek a hegyek között bujkálnak a harcosokkal, szóval nem dőlt még el ott semmi.

Kabulban viszont eldőlt, mi a csoda az a rejtelmes Dawat-u-Ershad minisztérium, amiről a kormányalakításkor nem tudtuk mi lehet – így utólag elárulhatom, Afganisztánt megjárt veteránoktól és a téma nemzetközi szinten elismert szakértőitől is kérdeztem, de ők sem voltak megmondhatói. Valami olyasmit jelenthet a név, hogy „a Jónak a Rossztól való elválasztása”, de létezik ilyen néven egy muzulmán hittérítő szervezet is, szóval vallás- és propagandaügyi minisztériumnak néztem.

Hát, majdnem eltaláltam, de csak majdnem.

Az, kérem, a tálib erkölcsrendészet. De igen szép a teljes neve:

Az ima és az útmutatás minisztériuma, az erény előmozdításáért és az erkölcstelenségek megakadályozásáért.”

erkolcsminiszterium.jpg

Szóval erény- és erkölcstelenségügyi minisztérium. De foglalkozik bűnmegelőzéssel is. Izgalmas lenne ott dolgozni, azonban kellemes csak az erkölcstelenség-ügyi osztály volna. De hol van?

A korábbi Nőügyi Minisztérium épületében.

Már ez arcul csapása minden korábbi tálib ígéretnek, gesztusértékű, amint az is, hogy a korábbi minisztérium korábbi hölgyalkalmazottait nem engedték vissza dolgozni – egyfelől tényleg nem ennek a szervnek voltak az alkalmazottai, de másfelől a sok új szakállas tisztviselő lehet ugyan nagyon megbízható, de arra nem esküdnék meg, hogy mindegyikük emellé írástudó is. Derült már ki kabuli rendőrtisztekről, hogy analfabéták. Szóval, jobb volna megbecsülni a korábbi adminisztrációt, de ezt Sheikh Mohammad Khalid, a miniszter kell eldöntse. Ennek a minisztériumnak különben létezett egy jogelődje 1996-2001 között, úgyhogy sejthető, mivel fog foglalkozni. Lesz nekik egy erkölcsrendőrségük, aminek semmi köze a hagyományos bűnüldözéshez, külön szervezet. Ez az erkölcsrendőrség előző fennállása idején olyan feladatokat látott el, hogy például:

  • Megverték azokat a nőket, akikről úgy vélték, hogy „szemérmetlenül” öltözködtek, vagy akik férfi kísérő nélkül tartózkodtak a szabadban. A lányokat az általános iskola után nem engedték továbbtanulni – ezt az intézkedést a csoport állítólag mostanra újra bevezette.

  • Betiltották a zenét és a táncot, és olyan tevékenységeket, mint a sakkozás vagy a sárkányeregetés. Az imaidőket szigorúan betartatták mindenkivel, a férfiaknak szakállat kellett növeszteniük, bár a nyugati stílusú hajvágást elnézték.

  • Bárkit, aki megszegte a szabályokat, keményen megbüntettek – nem volt ritka a korbácsolás, a verés, a csonkítás és a nyilvános kivégzés sem.

Körülbelül ez lesz most is a főtevékenységük, amit az is jelez, hogy az Al-Dzsazira szerint hétfőtől újraindul az országban az oktatás, de csak a fiúk számára. A lányok nem mehetnek iskolába.

Tragikomikus, de elképzelek egy orgiát egy fülledt, kabuli vagy kandahári éjszakán, ahol férfiak és nők gyűlnek össze erkölcstelenkedés céljából, majd, mikor mindenki megérkezett, eldöntik, melyik bűnös élvezetnek hódolnak: sakkoznak vagy sárkányt eregetnek? Azonban jön a kommandó és jaj nekik.

Közben viszont kevésbé rossz hírek is érkeznek. Mint a minap írtam egy másik lapban, 11 és fél millió tonna kiaknázatlan rézérc hever Kabultól negyven kilométerre, délkeleti irányban, Mesz Ajnakban. A település neve „kis rézforrást” jelent, bár ez rézforrásnak nem is olyan nagyon kicsi. Sőt, az egyik legnagyobb a világon. Ennek a kitermelésébe Kína már beleölt egy közepes tengernyi pénzt – csak a kitermelési jogot három milliárd dollárért vették bérbe az előző kormánytól – de nem lehetett megkezdeni a munkát, ugyanis kiderült, hogy egy 2200 éves, Selyemút-kori buddhista város romjai fekszenek az érctelepen. 2015-ig folyt a leletmentő munka, több mint kétezer műtárgyat vittek a kabuli múzeumba, amit meg nem lehetett beszállítani, azt ideiglenes menedéken helyezték el Mohammad Agha körzetben. Közben legalább ötször ennyi relikviát loptak el a kincsvadászok, és állandó fegyveres őrizetet kellett adni az ásatások mellé, ugyanis az előkerülő emlékek – buddhisták voltak, az olyant a rendes tálib felrobbantja, mint Bámiijánban a Buddha-szobrokat. Aztán azért nem kezdődhetett meg a bányászat, mert nem épült meg az infrastruktúra, szóval el van átkozva az a Mesz Ajnak ilyen szempontból, vigyáznak rá a föld alól a kétezer éves Buddhák.

mesz_ajnak_buddha_karton.png

Illetve, mint szintén az Al-Dzsazira jelenti, mégis meg akarják kezdeni a kitermelést. De valahogy úgy, hogy a Buddhák is maradjanak, a réz is kijöjjön, szóval egyelőre nem világos, hogyan képzelik ezt a tálibok – szerintem ők maguk sem tudják – azt viszont tudni, mi lesz a Buddhákkal. Egyelőre nem törik őket össze, nem is robbantják fel (hátha lesz rájuk vevő), hanem eltakarják vastag kartonpapírral. Az is megoldás, nem mondom... íme a rövidfilm a jelenlegi állapotokról:

Ha valaki azt mondaná ezek után, hogy Afganisztánban veszni látszik minden remény, annak csak részben lesz igaza. Nagyon életrevalóak ám az ottani emberek, aminek ékes bizonyítéka az Ehtesab alkalmazás, amit már 2018 óta fejlesztenek, és ami arra jó – eddig ötezren töltötték le – hogy egyelőre Kabulban, később még négy nagyobb városban jelezze a felhasználónak:

  • hol van nyitva bank, hol tud pénzt felvenni

  • milyen utak járhatóak, melyek vannak lezárva

  • hol zajlanak éppen tüntetések vagy erőszakos cselekmények

  • hol volt öngyilkos merénylet

  • a város mely része ég az adott pillanatban

ehtesab_app.jpg

Megfékezni nem tudják a tébolyt, amibe csöppentek, de legalább megpróbálják kezelni a helyzetet... és igen, azért fejlesztik már három éve, mert akkor is voltak öngyilkos merénylők és fanatikusok.

Szóval, Afganisztán lakói élni akarnának, nagyon is, kérdés, hogy vezetőik mennyire teszik ezt számukra lehetővé a jövőben.

Híradásainkat folytatjuk.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása