Nem igazán volt kedvem erről írni, de muszáj, úgy látom, mindenki reménytelenül beragadt a népmesék világába, és most hegyezzük a zabot itt, az Óperencián innen, az üveghegy csak növekszik, a hétmérföldes csizma elvásott, a terülj-terülj asztalkámból kifogyott az elem, az üssed-üssed botocskámat keresgéljük, a szegény ember legkisebb fiából gonosz öreg király lett, és most sokan az ördög ügyvédjét hiszik királyfinak.

Válság, ez éspedig hitelválság – csak nem a szónak abban az értelmében, ahogy azt a világ többi országában használják, nálunk azt jelenti, hogy bárkinek hitelt adunk, feltéve hogy elég durva és nekünk rokonszenves dolgokat beszél, ha lehet, minél egyszerűbb formában. Nem számít, ha arctalan, névtelen, akkor is népi hős lesz belőle, fapados Robin Hood, buhera Naszreddin Hodzsa, sufniban tuningolt Naszreddin. És senkit sem érdekel a faék-egyszerűségű üzenet után az, hogy fogalmunk sincs róla, ki mondja, arról sem, miért: tetszik Málcsi néninek, Pista bácsinak, Műkörmös Micikének, Kockahasú Jóskának, amit hall, és akkor az igaz is lesz a köztudatban.

Akkor is, ha semmi fontossága annak, igaz-e vagy sem.

Akkor is, ha pletykáló halaskofák szintjén mozognak az állítások.

Tegnap előkerült a szeptember óta inaktív Ördög Ügyvédje, és valami nagyot, egész estét betöltőt akart mondani:

„Januártól aktivizálom magam.

Addig is puszilom Varga Juditot, aki csak azért nem rúghatott labdába Novák Katalin mellett – és nem lett köztársasági elnökjelölt –, mert a lányokat (is) szereti, és létezik pár fránya felvétel erről, valamint a Völner-féle korrupciós ügyben betöltött szerepéről.

Tünde és Timi, tőletek előre is bocs.

Hol ropognak a fegyverek, vér is folyik.”

Megvallom, az első szó, ami eszembe jutott a szöveg láttán, a sarki kocsmában is megállta volna a helyét. „Közöm?” Valóban: semmi közöm ahhoz, kivel bújik ágyba Varga Judit, kivel nem, csak velem ne akarjon, mert nekem nem tetszik. Nekem a barátnőm tetszik, bár tekintve koromat és külsőmet, nem fenyeget az a veszély, hogy megáll egy fekete autó a ház előtt és elvisznek, mert V. Judit nyoszolyájába kíván. Mondjuk mást sem fenyeget ilyesmi, az egész egy emeletes marhaság. Szakmailag a Völner-ügyben játszott szerepe érdekesebb volna, csak épp nem hinném, hogy annak létezik olyan részlete, amit az NVSZ nem tud. Ugyanis az illető felvételeket pont az NVSZ, a Nemzeti Védelmi Szolgálat készítette, és ha más is gépészkedett volna a környéken, ők azt halálbiztosan észreveszik. De el is kapják az amatőrt, aki bemerészkedett a profik pályájára.

Szóval, most nem lesz szó V. Judit miniszter nemi orientációjáról és magánéletéről úgy általában, mert ahhoz semmi közünk. Egy másodpercig sem akarom védeni, van neki bűne sok is, nagy is, de a szexuális habitusa alapján nem lehet senkit sem elítélni. Sokan mondják, beesve az Ördög Ügyvédjének csapdájába, miszerint „De ők hozták a homofób törvényt, ez benne a képmutató” – ez mind igaz, de Magyarországon a képmutatást sem bünteti paragrafus. Tele volnának még a fáskamrák is rabokkal. Különben meg V. Judit valódi vétke súlyosabb egy kis pajzánkodásnál, történjen az bárkivel is: ő a Pegasus-ügyben olyasmit követett el, aminek a jogállása vészesen közel áll a hazaáruláshoz. Annyira közel, hogy ügyvéd legyen a talpán, aki képes kimosni belőle.

Tehát nem védem V. Judit minisztert, védje majd őt a Budapesti Ügyvédi Kamara (tanult hölgyek-urak, majd tíz százalékot kérek a közvetítésért), ellenben vizsgálom az Ördög Ügyvédjét, mert tele van a jelenséggel a hócipőm.

Szóval, honnét is ismerjük az urat? (Arról majd később beszéljünk, hogy egy vagy több úrról van-e szó és mennyiben léteznek).

A Borkai-ügyből.

Ő tette közzé a Borkai-videót, a harmadosztályú kéjbárkán tartott neogagyi orgiáról, Tesco-s habzóborokkal és némi másodosztályú kokainnal, mely miatt Borkai mester bukott, mint polgármester és majdnem kinevezték nagykövetnek Pornográfiába. Hanem az az ügy nagyon alaposan dokumentált. És nem a rendőrség dokumentálta – bár lehet, hogy ők is, csak nem kötötték a nyilvánosság orrára – hanem a sajtó. Lássunk csak pár apróságot ebből!

Már a botrány kirobbanása idején, az első kapkodásban kiderült: azzal a videóval jó ideje házaltak a készítői. Zsarolták vele Borkait, eljutottak a Fideszhez – ezért is tudtak a párt vezetésében a botrány lehetőségéről – de még az Indexnek is felajánlották megvételre.

„Az is bizonyos, hogy egy meg nem nevezett „vidéki polgármesterről” ígért felvételeket korábban legalább két médiumnak, köztük az Indexnek is felajánlotta egy ismeretlen. Ami az Indexet illeti, a győri találkozó akkor elmaradt, miután tájékoztattuk az eladót, hogy pénzt nem vagyunk hajlandóak érte fizetni, bármit is kínál megvételre. (Az eladó nem nevesítette, hogy melyik település polgármesteréről van anyaga, de Győrbe kért tőlünk személyes találkozót.)” (Index)

Tehát csak a közönséget lepte meg Borkai mester pajzánkodása szerettei társaságában azon a hajócskán. Senki mást, márpedig itt megjelenik egy csomó bűncselekmény, ami független az Ördög Ügyvédje blogtól. Kezdjük azzal, hogy a felvétel titkos elkészítése meríti ki voltaképpen a tiltott adatgyűjtés fogalmát, aztán jön a személyes adatokkal, arcmással való visszaélés, a zsarolás cselekménye, majd az is jó kérdés, hogy a Fidesz illetékese, esetünkben Kubatov Gábor miért nem tett feljelentést a tudomására jutott zsarolásról? Holott az annyira sikeres volt, hogy Borkaiék még ki is fizettek tízmillió forintot a felvételért egy diósdi férfinak.

A hős „oknyomozó” tehát végighaknizta fél Magyarországot a videóval némi pénz reményében, holott őt csak a köz java mozgatja. Mentse őt, hogy haknija idején vélelmem szerint még nem is létezett.

Idén október elején történt is vádemelés az ügyben, hatalmas totojázások és mellébeszélések után, de olyan vád született, hogy magam is csodálom. Az eredeti ügyben zsarolásról, hűtlen kezelésről, korrupcióról, kábítószer-használatról és -birtoklásról volt szó vagy kellett volna szó legyen, ehhez képest a tisztelt Fővárosi Főügyészség azzal a váddal élt, miszerint az adott blognak nem volt joga terjeszteni a felvételt. Ez körülbelül olyasmi, mintha a vonatrabló Dalton-bandát káromkodás vádjával állították volna törvény elé. Itt a közlemény a vádemelésről, teljesen nyilvánosan olvasható.

Egyébként Czeglédy Csabát vádolnák, akinek véleményem szerint semmi köze a dologhoz, ahogy másoknak sincs, azoknak az önkéntes „hősöknek” főleg nem – kapásból tudnék mondani négyet-ötöt – akik vállalták az Ördög Ügyvédje szerepét, kicsit úgy, mint a hetvenes-nyolcvanas évek terrorhullláma idején. Akkor ugyanis nem robbanhatott fel Bejrútban még véletlenül sem úgy egy gázpalack vagy kuszkuszfőző, hogy ne vállalja érte perceken belül tizenkét terrorszervezet a felelősséget. Kellett nekik a publicitás, ugyebár, ilyenek a mi önjelölt ördögügyvédeink is. De a valóságban annyi közük sincs a jelenséghez, mint egy bejrúti kebabhoz. Ők egy eljövendő, remélt kor parazitái próbálnak lenni jó előre: most intézik, hogy partizánok legyenek később.

Azért álljunk már meg egy pillanatra. A másik, a lehetőségekhez képest jól dokumentált ügy például a Pegasus: azt nem tudjuk, jelenleg hány embert figyelnek meg ezzel az eszközzel (meg a Candiruval, Predatorral és a többi ilyesféle játékkal) de azt nagyon is tudjuk, hogy a Borkai-botrány idején, sőt, már előtte egy évvel is bőven használatban voltak ezek az eszközök. Olyan pedig nincs, hogy például az Indexet ne figyelték volna meg velük. Amiből az következik, hogy a Pegasus világában az Ördög Ügyvédjét maximum egy hét alatt elő lehetett volna keríteni – ha akarták volna. De nem akarták. Esetleg azért, mert tudták, kiről vagy inkább miről van szó.

Bizonyítékaim természetesen nincsenek, de logikai úton a fentiekből az következik, hogy maga az Ördög Ügyvédje, mint egyetlen természetes személy nem is létezik, a név egy csoportot takar. Éspedig magyar vagy nem magyar, de gumitalpú szakemberek csoportját, ugyanis civil bűnözők egészen másképp közelítették volna meg Borkait, nem titkosszolgálati eszközökkel. Azoknak a használatában nem lett volna gyakorlatuk. Mindenesetre az is érdekes, hogy Borkainak végig a kezében volt az aranykulcs a meneküléshez, csak nem használta: elég lett volna annyit mondania, hogy „ez a felvétel hamisítvány, deepfake, nem is én szereplek rajta”. A mai technikai eszközökkel bárki képes bárkiről minimális befektetéssel bármilyen videót előállítani, csodálom is, hogy még egyik politikai oldal sem vetette be ezt a módszert.

A Borkai-ügy motivációja viszont máig homályos, ezt be kell ismernem: nem zárható ki, hogy magyar civil szolgálatok közötti ellentét okozhatta, vagy – valamiféle anyagi érdek.

Akkor most mit látunk? Miért került elő pont most az Ördög Ügyvédje? És miért Varga Judit a célpont?

Megint csak spekulálni tudok, más lehetőségem nincs. Vagy arról van szó, hogy valakire rá akarják varrni az ördögügyvédséget, talán Czeglédyre, talán másra, vagy ez V. Judit miniszter aranyhídja, kifelé a kormányzatból. Mert jóllehet, a szexuális orientáció nem bűncselekmény, nem is büntethető, de ha kellőképpen nagyra dagad a botrány, távozhat miatta a posztjáról. „Meginoghat a belé vetett bizalom”. De miért akarna távozni?

Azért, amiért Völner is inkább vállalta a korrupciót. Nem életszerű, hogy az az ember, aki naponta négy-öt megfigyelési engedélyt ír alá, tehát tisztában van azzal is, hogyan működik ez a rendszer, de azzal is, hogy bíróság szintén adhat engedélyt a megfigyelésre, naponta órákat beszéljen telefonon a bűntársával épp a korrupciós ügyletekről, ráadásul még a bűnözők által szokásosan használt virágnyelvet is mellőzve. Ilyen nincs, Völner tudhatta, hogy a Pegasus-ügy miatt komoly vádat emelhetnek ellene, és ezt megelőzendő úgy döntött: akkor már inkább korrupció miatt váljanak meg tőle és azért fogják perbe, azt könnyebb lesz elkenni. Répássyt, aki a helyére került, még nem üzemelték be, tehát jelenleg a megfigyelések engedélyezésének Magyarországon kétfajta felelőse lehet: vagy valamelyik illetékes bíróság, vagy V. Judit miniszter. És ez nagyon kényelmetlen felelősség választások előtt.

A híresztelés minőségét nem is említem, az egy PornHubon élő elme tipikus fantáziálása, de egyet kérdeznék. Akármilyen bizonyítékot is mutat majd be januárban (ha egyáltalán bemutat bármit, a megosztás első változatában hangfelvételt írt, aztán már csak felvételt, biztos azért javította, mert addigra elkészült a videó is a sufniban), miért hisznek neki?

Kellemes, pajzán képzeteket ébreszt?

Kinek mi a kellemes, de nagy baj volna, ha a szexuális álmok mind valóra válnának.

Jó hinni benne?

A kormánypártiaknak meg a Városháza-ügyben most már teljesen elszabadultan össze-vissza nyilatkozgató, fröccsöntött mű-Anonymous süketelését kellemes elhinni, hiszik is, mint a Szentírást.

Arra sincs semmi bizonyíték, azok a „felvételek” is minimum kétesek.

Csókolom, hová jutottunk? Szélhámosoknak adunk hitelt, mert tetszik a meséjük, de ha a valódi sajtó véres verejtékkel bebizonyít valamit – a Pegasushoz világméretű összefogás kellett például – azt még jó, ha csak egy szinten kezeljük ezekkel a népmesékkel, és nem azzal lökjük félre, hogy „hazudol, mert nem hiszem, és hosszú, nem értem, nem is akarom”?

Válság ez, hitelválság, vagy inkább: a hitelesség válsága.

Én vagyok az utolsó, aki V. Judit minisztert mentegetném, mosdatnám. Meglesz majd neki a pere, és bíróság előtt fog felelni a vádakra.

De ez nem vád, kérem.

Attól tartok: ez inkább aranyhíd.

Ennyit a népi hősökről.

Szele Tamás