Kezdenek elfogyni a szavak, az ember nem tudja, sírjon vagy nevessen, illetve hol az egyiket teszi, hol a másikat, aztán az egész összefolyik. Moszkvában valami veszélyes, ragályos őrület terjed, nem kapja el mindenki, aki azonban igen, annak azonnal megzavarodik az elméje, hihetetlenül magabiztos lesz és halált megvetően agresszív.

Érdekes módon főleg a sajtómunkások vannak veszélyben. Az egy dolog, hogy huszonhárom esztendő kontraszelekciójának és médiaellenes harcának eredményét látjuk, az Oroszországi Föderációban olyan kevés a valóban független sajtótermék, hogy ami akad, annak is nagy részét külföldön szerkesztik, írják (például a Meduzát) és a mostani háború cenzúrája sem használt, amiatt kellett leállítani a Novaja Gazetát, pedig a főszerkesztője, Dmitrij Muratov pár hónapja kapta meg a Nobel-békedíjat, ha Nobel-díjasokat is elnémítanak (bár Muratovot a napokban még vörös festékkel is leöntötték), az már tényleg a sajtó halála.

De ha az orosz sajtó halott, hogy lehet beteg?

Úgy, hogy nem a valódi sajtó beteg, az vagy meghalt, vagy halálos sebben fekszik, ellenben a kormánymédia virágzik: tulajdonképpen majdnem minden médium a kormány kezében van, ami egyáltalán megjelenhet. Hírügynökségtől gasztroblogig, aki-ami kilóg a sorból, az eltűnik. Én ugyan javasolnám még, hogy esetleg uniformizálják is, legyen összesen egy tévé, egy rádió, egy napilap, egy híroldal, egy hírügynökség, aztán ezeket is olvasszák egybe és az így létrejövő híripari kombinátnak legyen országos monopóliuma a szakmára nézvést – de nem mondok ilyent, mert egyrészt nélkülem is megcsinálják, minden jel arra mutat, hogy ez a cél, másrészt nagyjából nálunk is efelé tartanak a dolgok, csak nálunk még nem egyesült a Kesma, a Mediaworks és az MTVA. De ami késik, nem múlik.

Mi rossz van abban, ha mindenütt ugyanazt a kincstári, kormánypárti tartalmat találja a közönség? Rengeteg és változatos rossz fakad ebből, a kormánymédia munkása nem ismeri a féket, csak a fake-et, nincs önmérséklete és – előbb-utóbb ne szépítsük, megbolondul nagy rajongásában, melyet a rendszer iránt érez.

Tegnapi írásomban említettem a Pravda.ru galamblelkű munkatársnőjét, Ljuba Lulkót, aki nekiállt önhatalmúan országokat kijelölgetni atomcsapás célpontjául, mér megjelent, amit írtam, mikor a moszkvai köztévé sikerült ezt is felülírja, pedig azt hittem, ez már a maximum. A 444 nyomán idézek pár gyöngyszemet, ezek mind adásban hangzottak el.

„Ha úgy döntenek, hogy támogatják Ukrajnát – annak ellenére, hogy Szergej Lavrov azt mondta nekik, hogy ez a III. világháborúhoz vezethet –, semmi sem állíthatja meg őket. Úgy döntöttek, nagyban játszanak… Ezek erkölcstelen szemetek.” (Vlagyimir Szolovjov műsorvezető, akit az orosz Bayer Zsoltnak nevezhetnénk)

„Személy szerint úgy gondolom, hogy a legreálisabb út a III. világháború útja, ami azon alapul, hogy ismerjük magunkat és vezetőnket, Vlagyimir Vlagyimirovics Putyint, tudjuk, hogyan működik itt minden, lehetetlen – nincs esély rá –, hogy feladjuk. Az az elképzelés, „hogy minden atomcsapással fog végződni, számomra valószínűbb, mint a másik kimenetel. Ez egyrészt rémisztő, másrészt tudjuk, hogy ez az, ami.” (Margarita Szimonjan, a Russia Today vezetője)

„De mi a mennybe jutunk, míg ők egyszerűen meg fognak dögleni.” (Szolovjov)

„Egyszer úgyis mindannyian meghalunk.” (Szimonjan)

És hazafelé nem hempergette a két neves tévés személyiséget kátrányba és tollba a nézők dühös tömege, nem is verték őket laposra, holott arról beszéltek, miszerint az emberi civilizációt és általában az emberiséget el kell pusztítani, majd a túlvilágon újra kezdjük. De nem mindenkivel, ugyebár. Ez részben jelentős előrelépés Tyimofej Szergejcev március negyediki írásához képest, mely még csak az ukrán nyelv, nép és lakosság fizikai eltörlését követelte a RIA Novosztyi hasábjain, másrészt kissé abszurd, ugyanis feltételezi, hogy az Oroszországi Föderáció minden lakója azonos felekezetű, így mind a 144 millióan a nagy, közös pravoszláv mennyországba jutnak az atomháború után. Az fel sem merül, hogy Kadirov elnök TikTok-harcosainak másik mennyország dukálna, tubafával, hűs patakokkal és fejenként hetvenkét szűzzel – és a pravoszláv mennyekből Sojgu védelmi miniszter is kimarad, mint buddhista. Sőt, még Margarita Szimonjan is, lévén, hogy örmény, nem pravoszláv. Ellenben Kirill pátriárka nagy főnök lesz ott is, épp úgy, mint ezen a világon.

És mégis, hogy fog kinézni a dolog, megjelenik 144 millió – vagy, mint fentebb jeleztem, jóval kevesebb – orosz állampolgár a Mennyek kapujában, Szent Péter beengedi őket, és azonnal kikiáltják a Mennybéli Népköztársaságot? Aztán expanzióba kezdenek, és a végén az Úristent, a prófétákat és a szenteket meg a korábbi üdvözülteket is a Sátán kell befogadja a régi ismeretség okából, mert az Égben nem lehet maradásuk? Szolovjov eltöprenghetett volna a teológiai vonatkozásokon, mielőtt marhaságokat beszél, főleg, mert pár napja állítólag épp őt akarták volna átsegíteni a Mennybe vagy a Pokolba valamiféle nagyon gonosz neonáci összeesküvők – a nyomozati anyag maga is kabaré, az összeesküvőknél tartott házkutatás alkalmával összekeveredhettek az utasítások, a TASZSZ hírében még három SIM-kártya szerepel, amit náluk találtak volna, az akcióról szóló videóban már három Sims3-játék-DVD-t mutatnak – ennyire lehet igaz a gyilkossági kísérlet vádja is.

De akkor sem értem, a nézők hogyan képesek végighallgatni, ahogy az emberiség teljes kiirtását szorgalmazzák élő adásban, miért nem lepték el Moszkva utcáit az ablakokból kihajigált tévékészülékek?

Mindegy, evezzünk szelídebb vizekre. És azt tetszettek már hallani, hogy Amerikában nyomorog a nép, a Nyugat meg haldoklik? Azért valamivel szebb halála van, mint a pravoszláv mennyország Szolovjovval és Kirill pátriárkával, meg kell hagyni. Ennek részletezését ma a változatosság kedvééért Viktoria Nyikiforova követte el a RIA Novosztyin. Ő volt egyébként az, aki pár hete azt is elmagyarázta, hogy az egész háborút, minden népirtásával, kegyetlenkedésével, nemi erőszakával és aljasságával együtt merő egy emberszeretetből követik el, csak ezt sokan nem értik, mert még nem nőttek fel erre a szintre. Idézzük mai írását is, mert érdemes. Például szörnyű szerinte, hogy a dekadens Amerikában drága a tojás.

„Ma több mint 80 millió amerikai – egyébként a felnőttek egyharmada – küzd azzal, hogy kifizesse a közüzemi számláit.

Vagy egyszerűen csak megnézheti a nagy tekintélyű Washington Post receptrovatát. „A tojás ára emelkedik? Tojás nélküli omlettet készítek! És még néhány olyan étel, ahol nélkülözni is lehet” – vidítja fel az olvasókat a vidám főcím. És ez az ország valamiért még mindig a „világ első számú gazdaságának” nevezi magát.

Az elszegényedés kiváltó oka az Oroszország ellen meghirdetett szankciós háború volt. Rekordnyereséget ígér több amerikai vállalatnak, amely cseppfolyósított gázt exportál Ázsiába és Európába. Az amerikai agrárgazdaság ősszel is szuperprofitra számíthat. Az egyszerű amerikaiak azonban ágyútöltelékké váltak a gazdasági háborúban. Az elmúlt fél évszázadban soha nem éltek olyan rosszul, mint ma.”

Egy reményük lehet: ha az oroszok partra szállnak Alaszkában – nem viccelek, már követelik vissza! – és hamarjában felszabadítják őket. Akkor nem fognak olyan rosszul élni, mint ma, mert sokkal rosszabbul élnek majd. Különben megnéztem a Washington Post illető írását, az kétségtelen, hogy egy tucat tojás ma három dollárba kerül, de nem a dekadencia okából drágult meg, hanem szimplán a madárinfluenza miatt kellett kiirtani sok csirkefarmot. És a tojásmentes bundáskenyér receptje sem szegényházi stílusú: ahhoz, kérem, az elszegényedett amerikaiak kókusztejet, csicseriborsó-lisztet és banánt használnak, szóval mégsem lehet akkora a nyomoruk... de folytassuk a cikket.

„Ahelyett, hogy biztosítaná polgárai számára az alapvető emberi jogokat, az életet és a kenyeret, a Demokrata Párt továbbra is a transzneműek és más veszélyeztetett kisebbségek jogaiért küzd. Honnan jön ez a puhánykodás? Úgy döntöttek, hogy novemberben elszúrják a választásokat, és elveszítik a többségüket a kongresszusban? Hogyan fogják akkor vezetni az országot?”

Ahelyett, hogy Ukrajnáért küzdene, mint az orosz hadsereg. Hát, nem tudom, melyikből származik több kár... mindenesetre a Demokrata Párt küzdelmeibe nem halnak bele azok, akiket „felszabadítanak”. De a szerző nem olvasott elég Orbán Viktort, ugyanis különös kifogásai vannak:

„A hab a tortán a levélszavazás, amely sok államban nemcsak a demokratikus akaratnyilvánítás normáit sérti, hanem a legegyszerűbb józan észt is. A demokratikus államokban például hivatalosan tilos a postán küldött szavazólapokon szereplő aláírások hitelességének ellenőrzése.”

Daragija Viktoria, elmondaná ezt a magyar köztévében is? Magácskának biztos megengedik. De magának dolga lesz, ugyanis tudósít majd az amerikai polgárháborúból.

„Négyszázmillió fegyver van a kezükben, 40 millió ember nyíltan kijelenti, hogy felkelhet, hogy megvédje a választások eredményét. Ha ehhez hozzávesszük az élelmiszerárak robbanásszerű emelkedését, ami ősszel még jobban elszabadulhat... Washington már nagyon régóta fogadásokat köt más országok lázadásaira és kormányainak megdöntésére.”

Hogyne, kérem, mint minden propaganda, ez is érdekesen hangzik, és rémítő lenne – ha így lenne. Csak épp nincs így, viszont a Nyugatnak rohadnia kell a RIA Novosztyin, ha az ég a földdel egybeszakad, akkor is, és mindig jön egy Viktoria Nyikiforova, aki meg is írja pár fillér honoráriumért, hogy rohad. Legfeljebb nem igaz, de ez miért lenne fontos?

Hát nincs már tisztességes írástudó orosz földön? Dehogy nincs, sokan vannak és tehetségesek is. Csak aki újságíró közülük, az vagy börtönben van, vagy emigrációban, vagy álnéven-névtelenül írja az online ellenzéki lapokat. Az írók viszont igen népszerűek – az orosz nép szeret olvasni – sőt, kicsit mintha túl népszerűek is lennének, a Meduza mai híre szerint:

„Jelena Jampolszkaja, a Duma kulturális bizottságának elnöke március 31-én a VKontaktén közzétett egy bejegyzést, amelyben bírálta azokat a boltokat, amelyek továbbra is háborúellenes szerzők – köztük Borisz Akunin, Dmitrij Bykov, Leonyid Parfenov és Dmitrij Gluhovszkij - könyveit árulják. Eddig 45 lájkot kapott a poszt. Április végén azonban a Parlamentskaya Gazeta is felvetette a témát, és ezzel egy időben Alekszandr Basztrkin, a Nyomozó Bizottság elnöke követelte, hogy „ellenőrizzék Dmitrij Gordon ukrán újságíró Oroszországban értékesített könyveit”. Ezt követően a könyvszakmában aktívan beszéltek a cenzúra bevezetésének lehetőségéről.”

Lehet, hogy lesz cenzúra, az is lehet, hogy nem: de amint látom, az Oroszországi Föderáció az ukrajnain kívül vív egy háborút a lakossága ellen is, egy másikat a tulajdon írástudói ellen és egy harmadikat, mindennél súlyosabbat – a Valósággal. Mindhárom harcban vereségre van ítélve.

Ne fölényeskedjünk, ne sajnáljuk le őket.

Mi csak pár évvel vagyunk lemaradva a putyini Oroszországtól, még Sz. Bíró Zoltán Oroszország-szakértő szerint is, és Magyarország nagyon erőlködik, hogy behozza a hátrányát.

Nálunk is kezd elmenni mindenkinek az esze, és a legveszélyeztetettebb réteget nálunk is a kormánymédia sajtómunkásai jelentik: tessék egy kis Pesti Srácokat vagy Mandinert, 888-at olvasni, és meglátják.

Pont ugyanazokat a tüneteket mutatják, mint moszkvai kollégáik: megugró önbizalom, elszabaduló agresszivitás, és gátlások, önuralom nélküli hülyeség.

Oroszosodunk mi is, kérem.

Sőt, még az is lehet, hogy mire az oroszok kigyógyulnak az elmezavarból, mi kerülünk náluk is súlyosabb állapotba.

Szele Tamás