Radikális oktatási reform készülődik az Oroszországi Föderációban – aminek beláthatatlan következményei lehetnek. Ezzel a kérdéssel foglalkozik Vlagyimir Ruvinszkij a Moscow Timesban és érdemes odafigyelni arra, amit mond, ugyanis mintha a magyar oktatásügy is kezdene ilyen irányt venni.

(Képünk illusztráció)

Mint Vlagyimir Megyinszkij, Vlagyimir Putyin ideológiai tanácsadója közölte: az iskolában töltött időt „tömöríteni kell”, vagyis le kell rövidíteni, hogy versenyképes legyen Oroszország. De – mint igazi közszereplő – nem mondta el a lényeget: azt, hogy a középfokú oktatás már most is hogyan változik, és ami fontos, hogy miért változik.

„A korszellem a középfokú oktatás időtartamának csökkentését diktálja, az, hogy 11 évig tart, elfogadhatatlan luxus” – mondta Megyinszkij szeptember végén egy fiatalokkal tartott találkozón Murmanszkban. – „Mintha a 19. században élnénk.”

Az iskolai oktatást „tömöríteni kellene” – magyarázta a Kreml júniusban létrehozott állami humánpolitikai osztályának felügyelője –, hogy a végzősök „korábban lépjenek be a szakképzés szférájába”, és „ne 19 évesen kezdjenek el azon gondolkodni, hogy mi legyen a foglalkozásuk”.

Véleménye szerint az elkövetkező évtizedekben az egyetemeken öt-hat évig tartó klasszikus oktatás is meg fog szűnni. Aki nem fog 10 évente valami újat tanulni, új képzést kapni, az versenyképtelenné válik – vonta le a következtetést Megyinszkij (aki egyébként korábban oktatásügyi miniszter is volt, és több tankönyv szerzője).

Egy kísérleti léggömb

Másnap a Kreml vezetőjének szóvivője komenntált vagy inkább támogatta Vlagyimir Putyin „az orosz társadalom szellemi és erkölcsi alapjainak megerősítéséről” szóló beszédét.

„Változnak az idők, változnak az oktatási módszerek, változnak a személyzeti igények. Természetesen az oktatási rendszernek is alkalmazkodnia kell ehhez” – mondta Dmitrij Peszkov, leszögezve, hogy egyelőre csak „szakértői vitáról” van szó, amely azonban „több mint indokolt”.

Vlagyimir Megyinszkij érvelése a nyilvánosság előtt az orosz oktatásban bekövetkező változásokról nem egyéb, mint a már hivatalos koncepció szondázása, tesztelése a közvéleményben, amit az Oktatási és Tudományos Minisztérium egyik kiemelt tisztségviselőjének nyilatkozatai is alátámasztanak. Ezek viszont összhangban vannak Vlagyimir Putyin téziseivel: az oktatásnak „rugalmasnak” és „gyakorlatorientáltnak” kell lennie.

Ha nem lenne a társadalmi háttér olyan, amilyen – benne Oroszország borzalmas, már majdnem három éve tartó totális háborújával Ukrajna ellen, és Oroszország munkaerőhiányával a hadiipari komplexumban -, azt hihetnénk, hogy mindezek az emberek valami progresszív dologról beszélnek, hasonlóan az Alibaba alapítójának, Jack Ma-nak a megjegyzéseihez, miszerint az oktatási rendszereknek alkalmazkodniuk kell a gyorsan változó világhoz és az új technológiákhoz.

De az orosz katonai és politikai vezetés számára az orosz iskolák tantervének megváltoztatása, mint ötlet egyáltalán nem a szolgáltatásról, az ügyfelekről és a versenyről szól. Hanem az állami indoktrinálásról álhősi és katonai-bűnügyi zsargonnal, sőt, az ok-okozati összefüggések megsértéséről is – a gondolkodás és a tudás modern formájának dekonstrukciójáról: az állam monopolizálja és a gondolattalaan, mechanikus előadás szintjére redukálja az oktatást.

Hogyan kezdődött ez az egész?

Az 1990-es évek elején a depolitizálás és az ideológiamentesítés elveit vezették be az orosz oktatásban, beleértve az iskolai oktatást is. Akkoriban a reformerek megpróbáltak elszakadni a szovjet pedagógiától, amelynek a tömegek tudatának formálásában majdnem nagyobb hatalma volt, mint az SZKP Központi Bizottsága Politbürójának.

Ugyanakkor a piaci reformok meggyengítették azt a fő feladatot, amelyet az állam az általános közoktatással oldott meg – a munkások reprodukcióját. A hangsúly végül (ahogy akkoriban tűnt) az egyénre, annak vágyaira és értékeire helyeződött át. A versenyképesség feladataihoz a diákok önmegvalósításának és jólétének kérdései is hozzáadódtak.

Ezt megkönnyítette a 2011-ben elfogadott oktatási törvény, amely lehetővé tette, hogy minden iskola maga alakítsa ki a tantervét, és a programhoz illő tankönyveket válasszon. Az iskolák sajnos nem nagyon éltek ezzel a lehetőséggel. Oroszországban a tanárok és az iskolaigazgatók általában egy nagyon konformista, a hatóságoktól függő kört alkotnak. De Oroszország legjobb egyetemeiről sok fiatal diplomás szívesen ment tanítani, hogy változtasson ezen.

Persze sok iskola és tanár, akiknek nagy múltjuk volt az opportunizmusban (a „helyes” szavazás megszervezése a választásokon sokat ér), egyszerűen alkalmazkodott az új trendekhez. Mindazonáltal a kilencvenes és kétezres évek liberális reformjai a legfontosabbat adták a középiskoláknak: a választási lehetőséget és a versenyt. Ez a poroszos oktatás általános hagyományával szemben valóban erős középiskolák kialakulásához vezetett.

A meggondolatlanság iskolája

A Nemzeti Kutatóegyetem Közgazdasági Felsőoktatási Intézete számításai szerint az oroszországi diákok a nulladik és a tizedik évfolyam teljes ideje alatt általában jó ismereteket mutattak fel az iskolai tananyaggal kapcsolatban, de kevés hajlandóságot mutattak arra, hogy ezt a tudást alkalmazzák. Ez különösen azért van így, mert az iskolai oktatás berögzült rendszere az anyag bemagolására és a helyes, de mechanikus válaszokra törekedett a jó osztályzatok érdekében.

Három évvel Ukrajna teljes körű megszállása előtt, 2019-ben az adatelemzésen alapuló kutatás az önálló döntések meghozatalára képtelen oroszok 60 százalékát az 55-65 éves és a 16-24 éves kor közöttiek generációiban találta. Vagyis az oroszoknak csak 40, illetve 10 százaléka volt képes ezekben a csoportokban a modern technológiák felhasználásával gondolkodni és elérni céljait.

Az új oktatási programok lényege az volt, hogy segítsék az iskolások kreativitásának és szabad gondolkodásának fejlődését. A gyerekek és a tizenévesek azonban csak azokat az értékeket tanulták meg, amelyek valóban szabályozzák a társadalmi viszonyokat, tiszteletben tartják és megvédik őket – és ez nem a tananyag része, hanem sokkal gyakoribb, hogy az alkalmazkodási képesség, konformizmus és a kettős gondolkodás kifejlesztése szükséges ezek elsajátításához.

Ilyen körülmények között szavazták meg 2020-ban az oroszok, bár nagy szabálytalanságokkal, Putyin alkotmányát, amely kifejezetten kimondja: „A gyermek az állami politika legfontosabb prioritása. A nemzeti vezető javaslatára az oktatási törvény jóváhagyta a pedagógia állami ideologizálását. Putyin pedig nemrég úgy döntött, hogy az óvodával kezdi. Azért, hogy – ahogy Lev Davidovics Trockij, a Forradalmi Katonai Tanács elnöke száz évvel ezelőtt mondta – „új embert formáljunk”. Csak épp ne szocialista, hanem valamiféle, „hazafias” társadalmat építsen.

Konzervatív fordulat

Alekszej Levinson, a Levada Központ szociológusa azt írta, hogy az orosz állam korábban az iskolai intézmények révén elvette a gyerekeket a társadalomtól, a családoktól, és saját maga számára nevelte őket. Amit az iskola nem tett meg, azt a szakiskolák, a hadsereg és a büntetőintézetek egészítették ki. Miután Medvegyev és Putyin 2012-ben megnövelte Putyin hatáskörét, az állam erőteljesen elkezdte kiszorítani a nevelésből az ellenőrizhetetlen versenytársakat – a szülőket, a pedagógusokat és a társadalmi egyesületeket.

Putyin döntése az ukrajnai teljes körű orosz invázióról felgyorsította és súlyosbította ezeket a folyamatokat. A 2023/2024-es tanévtől kezdve már az úgynevezett szövetségi oktatási programok lépnek életbe – valójában az egész ország számára egységes tantervről van szó – mondja Szergej Csernyisov, a Novokollege és a Novoszkola alapítója, a bochumi Ruhr Egyetem kutatója.

Formálisan minden iskola megválaszthatja a saját tantervét, de nem adhat kevesebbet a diákoknak, mint ez a szövetségi program. A gyakorlatban ez oda vezet, hogy az iskolák mindent szabványosan választanak majd, mondja Csernyisov: ha ezek szerint tanul valaki, könnyebben átmegy a vizsgákon. Az igazgatóknak nem kell sokat gondolkodniuk, egyszerűen csak ellátják a feladataikat, és nem viselnek semmiféle felelősséget.

Ez az egységesítés utolérte az állami oktatási programokat is. Az iskolákban már jelen van az „Elsők Mozgalma” – a szovjet úttörőmozgalom analógiája, amelyre a 2025-ös szövetségi költségvetés legalább 20,33 milliárd rubelt biztosít. Ezen mozgalom sejtjeinek minden iskolában ott kell lenniük, és az iskoláknak végre kell hajtaniuk minden kezdeményezésüket. A mozgalom alkalmazottja az oktatási igazgató tanácsadója, aki az ideológiai munka kurátorának szerepét tölti be.

Ezért vonulnak hát ki tömegesen a gyerekek, hogy gratuláljanak Putyinnak 72. születésnapja alkalmából. A rendetlenség és az elhajlások megelőzésére pedig az Oktatási Minisztérium „0-tól 18-ig” programot dolgoz ki – ajánlásokat a szülőknek, hogyan neveljék gyermekeiket a mindennapokban.

Ugyanez történik a tankönyvekkel is. Csernyisov szerint az iskolákat és a főiskolákat arra utasítják, hogy meghatározott szervezetektől vásároljanak tankönyveket: konkrétan a Prosvecsenyije kiadóvállalat termékeit, amelynek monopóliuma van az orosz oktatási irodalom piacán – 2023-ban 56%-os marginális haszonkulccsal –, és amelynek részvényesei között van Putyin barátja, Arkagyij Rotenberg, és most már a VEB.RF állami vállalat, a Szberbank és más nagyvállalatok is. Az Ukrajnával folytatott háború kultuszával vegyes leegyszerűsítések és a politikai propaganda kiszorítja a tudományos ismereteket.

És mi a helyzet magukkal a tanárokkal? Sokaknak nem tetszik, ami történik. A Putyin rendelete által „A tanár és a mentor évének” nyilvánított 2023-ban 193 500 tanár, vagyis az 1,347 millió iskolai tanár 14%-a ( a vezetőket és a kisegítő személyzetet nem számítva) mondott fel. 93%-uk ráadásul önszántából. Leggyakrabban az általános iskolai osztályok tanítói, az orosz nyelv, a biológia (akik Darwin evolúciós elméletét tanítják, amelynek betiltását most a moszkvai pátriárka és a csecsenföldi orosz ortodox egyház képviselői követelik) és a matematika tanárai távoztak.

A leggyakoribb okok között szerepel az alacsony fizetés és a megnövekedett munkaterhelés, az adminisztratív nyomás, az új iskolai programokkal szembeni vonakodás, valamint a diákok, szülők és kollégák feljelentéseitől való félelem. Az OVD-Info emberi jogi projekt szerint az ukrajnai invázió kezdete óta legalább 106 adminisztratív és 23 büntetőügyet indítottak tanárok ellen. Ennek ellenére az iskolák tanárainak többsége a helyén maradt. „Minden valószínűség szerint tetszik nekik, ami történik” – sugallja Csernyisov.

A Kreml válasza a tanárok elégedetlenségére tipikus volt: először is nem adott nekik pénzt (a szövetségi költségvetés oktatásra fordított kiadásai 2025-ben szinte változatlanok maradnak), másodszor pedig megpróbálta adminisztratív úton javítani a státuszukat. 2023 decembere óta az oktatási törvény külön rögzíti a tanárok emberi méltóságának tiszteletben tartásához való jogát, 2024-ben pedig a kormány Putyin utasítására rendeletet készít a tanárok lejáratásának büntetéséről – hasonlóan a hadsereg lejáratásának büntetéséhez. Úgy tűnik, ezt el fogják fogadni – és sokan lesznek, akiknek tetszeni fog egy ilyen állami előjog a méltósághoz.

Kire és miért van szükség?

A Kreml hamar rájött, hogy a csúcstechnológia tökéletesen összefér az ellenőrzéssel és üldözéssel, valamint a szabad akarat semmibe vételének és a hűtlenség büntetésének tekintélyelvű gyakorlatával.

Ukrajna teljes körű lerohanása nemcsak a legbrutálisabb modern háborúnak bizonyult, hanem egy high-tech háborúnak is, cyberpunk elemekkel. Végül úgy tűnik, a kormánynak és a Kremlnek végleges elképzelése van arról, hogyan képzelik el a középfokú oktatást.

A kormány által jóváhagyott 2025-2027-es hároméves szövetségi költségvetés tervezete azt mutatja, hogy a Kreml a hadigazdaságban érdekelt. Összességében a hadsereg és a biztonsági erők 2025-ben a szövetségi költségvetés 40 százalékát, azaz 16,7 billió rubelt „emésztenek” majd fel, ami több, mint az összes szociális kiadás.

Ennek megfelelően a középiskolát:

– az állam ismét elsősorban a munkaerő forrásának tekinti;

– a végzősök alkalmazásának fő szférája olyan vállalatoknál lesz, amelyek így vagy úgy a katonai-ipari komplexum pályáján működnek;

– ezekre az erőforrásokra gyorsan és valószínűleg hosszú időre van szükség.

A Kremlben azon gondolkodnak, hogyan lehetne a megfelelő szakmákkal rendelkező tanulókat minél korábban kibocsátani a munkaerőpiacra, és Vlagyimir Megyinszkij vagy Dmitrij Peszkov azt mondja, hogy az iskoláztatás csökkentése még mindig csak ötlet. De egy ilyen jellegű projekt már 2022 óta működik a „szakfőiskolákon”; a neve „Profizmus”.

A „szakfőiskolákon” – ezek a szakiskolák utódai – a 9. vagy 11. osztályos tanulók 389 szakmában és szakterületen kapnak képzést. Ők főként szakmunkások és a vállalkozások alkalmazottai lesznek. Sok szakmát kevesebb mint két év alatt meg lehet tanulni, ha a kilencedik osztály után lépnek be. A „Profizmus” pedig lehetővé teszi, hogy a hosszú képzési időt majdnem a felére csökkentsék: eddig például négy év volt a képzés, most már csak kettő.

A projekt azon az elképzelésen alapul, hogy a szakfőiskolán vannak szükséges tantárgyak, amelyek lehetővé teszik a munkaerőpiacra való belépést, és vannak felesleges tantárgyak – orosz nyelv és irodalom, matematika, történelem, természettudományok, Csernyisov elborzad: a kormány számára mindez valami ostobaság, ami a munkaerőpiac számára, ahogy ők elképzelik, nem szükséges. Ezért minden felesleges dolgot el lehet hagyni, és ennek rovására lerövidíthető a tanulmányi idő. Így tervezik oktatni a profi műszerészeket vagy szerelőket.

A kormánynak van egy másik, szuperinnovatívnak számító ötlete is: a tinédzsereket konkrét munkakörökre (például drónkezelő) képeznék ki, egyfajta ügyintéző-közvetítőként működve a munkaerőpiac és a középfokú oktatási rendszer között. Ahhoz, hogy megállapítsa, kiket kell képezni, a kormány saját adatai szerint 84 000, összesen 12 millió embert foglalkoztató vállalkozást kérdezett meg. A vonatkozó nemzeti szintű „Személyzeti program” nevű projektet 2025-ben tervezik elindítani.

Mi a teendő?

Az oktatás nem véd meg az önkényuralmi vezetők megjelenésétől, és nem akadályozza meg a förtelmes bűncselekményeket, amint azt a világtörténelem is mutatja. Annál kevésbé véd, minél inkább szolgálja az ország politikai és gazdasági szerkezetének és vezetőinek hatalmi érdekeit.

Az orosz vezetők számára ez nagyon kényelmes: egy gyerek 15 évesen bekerül a szakfőiskolára – két évig tanul, és 18 évesen már tudja, hogy kicsoda ő és hol fog dolgozni. Háborús körülmények között nincs miért ambiciózusnak lenni – aki nem megy a frontra, az a termelésbe kerül vagy szülni fog. Így nem piaci kapitalizmust kell kiépíteni, hanem egy párhuzamos hadigazdaságot lehet létrehozni.

Ez jó az államnak – tudja, hogyan, kivel és mivel érdemes megoldania a termelést. De az iskolások számára ez a megközelítés nagyon káros, mert nem szabad összekeverni a képzést és az oktatást. A középfokú oktatás, akárcsak a felsőoktatás, nem csak a szakma megszerzése és a munkaerőpiac, hanem az emberi jólét miatt is fontos. Egy kialakulatlan világképpel és szűk látókörrel pedig nehéz önállóan következtetéseket levonni, sőt, végül is szinte lehetetlen megtervezni az életet.

Sok autokratához és diktátorhoz közel áll az az elképzelés, hogy a fiataloknak nem évekig, hanem hónapokig kell tanulniuk. Sztálin például szintén úgy vélte, hogy az oktatásnak gyorsnak, gyakorlatiasnak kell lennie, és arra kell irányulnia, hogy felkészítse az embereket az ország előtt álló feladatok teljesítésére. Mao is erről beszélt.

Ez közelebb áll az orosz katonai-politikai vezetéshez, mint az átmeneti spekulációk a mindenki számára rugalmas oktatásról a high-tech korszakban, versenykörülmények között. Az orosz vezetés nyilvánvalóan a gondolkodók és döntéshozók szerepét osztotta magára a többiek helyett.

„Szakfőiskolák”? Muzsik-képzők, szakbarbár-képzők? Ma Moszkva, holnap Budapest?

Ha megérjük, meglátjuk.

Szele Tamás