Nagy fába vágom ma a fejszémet, ugyanis olyan hírt próbálok elemezni, amiről csak minimális ismereteink vannak. Ezek ugyan sok helyen megjelentek, de – részletek híján – képtelenség a történteket értelmezni. És le merném fogadni egy közepes összegbe, hogy nem véletlen ez a szűkszavú tájékoztatás, ez a majdnem-hírzárlat: itt valami nagyon félresikerülhetett. Meglehet az is, hogy szándékosan.

(Képünk illusztráció)

Vegyük az alaphírt, ami tegnap jelent meg a Telexen.

„Egy október 23-ára szerveződő fegyveres akcióra figyelmeztette a magyar hatóságokat az amerikai hírszerzés nagyjából két hete – tudta meg diplomáciai forrásokból a Telex.

Úgy tudjuk, az amerikai titkosszolgálat olyan operatív eszközökkel megszerzett információkkal látta el a magyar szerveket, amelyek arra utaltak, hogy bizonyos személyek fegyveres akcióra készülhetnek az 1956-os szabadságharc évfordulóján.

Bár hivatalosan még nem erősítették meg, de a Telex értesülése szerint a hétvégén a Terrorelhárítási Központ fél tucat fiatalt őrizetbe vett egy budapesti, XVI. kerületi sörözőben. Úgy tudjuk, a rajtaütés során fiúkat és lányokat is előállítottak.

Diplomáciai forrásból úgy tudjuk, a rajtaütés összefüggésben van az amerikai titkosszolgálat korábbi jelzéseivel. Azokat a személyeket állíthatták elő a rendőrök, akikhez a magyar hatóságok az amerikai hírszerzés előzetesen átadott információk alapján juthattak el.

A fiataloknál ugyanakkor tudomásunk szerint éles fegyvert nem, csak airsoft fegyvereket és legalább egy hatástalanított fegyvert találtak.”

Azt még lehet tudni szintén a Telexről, miszerint „Hétvégén a magyar szolgálatok a velük együttműködő amerikai partnerszolgálattól információt kaptak arról, hogy egy online csoportban fiatalok beszélgetést folytattak egy védett személyeket érintő, közeljövőre tervezett akcióról” – válaszolta a Kormányzati Tájékoztatási Központ.

Ehhez a mai délelőtt még hozzátett egy ügyészségi közleményt, mely szerint:

„A Fővárosi Főügyészség a letartóztatását indítványozta annak a férfinak, akit külföldi társhatóság jelzése alapján a Terrorelhárítási Központ hatékony közreműködésével vett őrizetbe a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda.

A férfi megalapozottan gyanúsítható alkotmányos rend elleni szervezkedés bűntettével, amelyet a törvény öttől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel fenyeget.

A nyomozás külföldi társhatóságok jelzése alapján indult meg, a terheltet a Rendőrség a Terrorelhárítási Központtal közös, szakszerű művelet keretében fogta el.

A Fővárosi Főügyészség a gyanúsított letartóztatását indítványozza. A főügyészség álláspontja szerint az elkövetés körülményeire figyelemmel mind a bizonyítás jogellenes befolyásolásának, mind a bűnismétlésnek a veszélye valós, így enyhébb kényszerintézkedés nem jöhet szóba.

A letartóztatás elrendelésének tárgyában a nyomozási bíró várhatóan ma dönt.

Az ügyben több gyanúsított van.”

És nagyjából ennyit tudunk. Nekem még egy rendőrségi körökhöz közel álló, névtelenségét őrző informátor annyit elárult, hogy a „védett személyek” esetében a többes szám vagy téves, vagy egyenesen fejedelmi, ugyanis egyetlen személyről folyt a szó az őrizetbe vettek között, ő viszont Magyarországon jelenleg a legvédettebb – állítólag a miniszterelnök lett volna a célpont.

Ez bizony súlyos dolog. Itt álljunk meg egy pillanatra. Én magam roppant módon helytelenítem a politikai merényleteket, ugyanis nem vallanak úri modorra és nem is oldanak meg semmit – a rossz vagy bűnös politikusokat bíróság elé kell állítani, az megoldás, a megtámadásuk nem sokat segít a dolgokon, főleg olyan országokban, ahol – mint nálunk is – a gondok már rendszerszintűek. És nem is ismerek olyan kollégát, vagy általában, olyan embert, aki ne értene egyet velem a merényletek szigorú elítélésében. Épp ezért kérek minden kommentelőt, hogy nagyon alaposan gondolja meg, vélt vagy valós sérelmek keltette indulatában milyen megjegyzést fűz ehhez az íráshoz, hiszen ez nyilvános, nem egy zárt kör számára készült kiadvány, mindenki olvashatja. Sőt, azt csicsergik a dalos kedvű keselyűk a magasfeszültségű vezetékeken, hogy illetékes körök olvassák is. Szóval ne tessenek félreérthető módon fogalmazni, kérem, mert bajok lehetnek belőle. A kultúrember ura az érzelmeinek is.

Nos, akkor lássuk, miféle visszhangja volt ezeknek az eseményeknek. A kormánymédiában általános a felháborodás, de nem a meghiúsult merénylet miatt, hanem azért, mert az amerikai szolgálatok segítségével derült fény a tervre. A honfikeblek felzúdulását az váltotta ki, hogy miképpen mernek ezek a gumitalpúak tudni arról, ami nálunk történik? Ezeknek a nem túl differenciált gondolkodású hölgyeknek és uraknak fel kell hívnom a figyelmét arra, hogy az említett szolgálatok nem speciálisan nálunk dolgoztak, hanem az egész világon mindenhol. A korszerű terrorelhárítás nem is képzelhető el pusztán nemzetállami szinten, hiszen képzeljék el, ahogy a Moszkva melletti Crocus City Hallban tömegmészárlást elkövető tádzsik állampolgárok ügyét nemzetállami alapon az FSZB átadja a dusanbei tádzsik szerveknek, mert ugyebár első a szuverenitás. Dehogy adták át. A hírszerzés, elhárítás porondja ma már a széles nagyvilág, tehát ha valaki mondjuk Teheránban merényletet tervez tegyük fel egy koppenhágai célpont ellen, és van olyan ostoba, hogy ezt online próbálja tető alá hozni, arról egészen biztosan tudomást szereznek Langleyben, a CIA központjában – de Pekingben és a moszkvai Lubjanka téren vagy Jaszenovóban is (ott a külföldi hírszerzés, az SZVR központja áll). Meg feltehetőleg Tel Avivban, Brüsszelben, Berlinben, szóval sokfelé.

Ez nem beavatkozás egyik vagy másik ország belügyeibe, hanem koordinált, nemzetközi terrorellenes harc. Más kérdés, hogy arról, ami Budapesten történik, a legtöbbet pont nem az amerikaiak szoktak tudni, hanem az oroszok és időnként a kínaiak. Az amerikai szolgálatok különben nem először segítenek nekünk ilyen ügyekben, például tavalyelőtt a radikalizálódott dzsihádista kecskeméti fiatalembert is ők buktatták le a magyar szerveknek átadott információk útján. Szóval ne nagyon tessenek morgolódni, ez hasznos támogatás volt, nem a szuverenitásunk megsértése.

Hanem maga az akció fájdalmasan amatőr szervezést mutat fel. Online cseverésztek a merényletről, egy nyilvános sörözőben akartak személyesen is találkozni, airsoft és hatástalanított fegyvereik voltak csak – mégis, hogyan támadtak volna? Hozzávágják a célszemélyhez a parittyájukat? Vagy paintball lövedéket használnak, amitől festékes lesz? Nálunk nem lehet titkot tartani, soha nem is lehetett: mikor Horthy a második világháborúból való kiugrást tervezte, az ebbe beavatottak az Abbázia kávéházban találkoztak, ahol is a portás minden betérő ismeretlennek jelezte: „Az összeesküvő urak a különteremben gyülekeznek”.

Szóval, a terv eleve kudarcra volt ítélve. Hogy igény volna-é az ilyesmire, azt most ne elemezzük: de az nagyon érdekes, hogy az igen közeli múltban már volt szó egy Orbán Viktor elleni merényletről. Konkrétan az orosz és szerb sajtó hírei alapján. Történt ugyanis, hogy október 9-én megjelent egy interjú, melyet Alekszandr Vulinnal, Szerbia miniszterelnök-helyettesével készített a „Nacionalnaja oborona”, vagyis „Nemzetvédelem” című orosz lap, melyben Vulin (többek között) a következőket mondta:

„Ami pedig éppen a Nyugat számára nemkívánatos politikusok személyi biztonságát fenyegető veszélyeket illeti, meg kell jegyezni – távolról sem véletlen, hogy egy hónapon belül merényletet követtek el Robert Fico szlovák miniszterelnök ellen, merényletet követtek el Ibrahim Raisi iráni elnök ellen, és merényletet követtek el Donald Trump amerikai elnökjelölt ellen. Arról is kaptunk információt, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök ellen is merénylet készül.”

Ez a Vulin egy kivételes jóstehetség, egy valóságos fenomén: olyan két hétre előre látta Belgrádból a tegnap, Budapesten lezajló eseményeket! Ere az interjúra hivatkozott aztán a Kreml egyik leghűségesebb oszlopa, a RIA Novosztyi, amikor a Szijjártó Péterrel készített interjújukban feltették a magyar külügyérnek a kérdést: igaz-e, hogy ez a helyzet? Szijjártó nem tudott róla, tehát azt válaszolta:

„Nem tudok ilyen próbálkozásról, de azt tudom, hogy jogi, pénzügyi és politikai támadások is érik a miniszterelnököt, a kormányt, az országot. Nincs információm a gyilkossági kísérletről.”

Mondjuk ugyanebben az interjúban annyira NATO-ellenes hangot ütött meg, hogy a magyar sajtónak külön üzent később, a szóvivője útján, éspedig azt, hogy „Visszautasítunk minden kísérletet, ami a külügyminiszter szavainak hazug kiforgatására irányul”, de hát nem kellett azokat a szavakat forgatni se ki, se be, világosak voltak. De ez legyen Szijjártó baja. Mi térjünk vissza a jelen eseményeihez.

Figyelem! Ami a továbbiakban következik, merő spekulációm feltételezés, nem bizonyított tény és nincs kőbe vésve!

Látjuk tehát, hogy az orosz külpolitikának nem jönne rosszul (sőt, nagyon is jól jönne) egy sikertelen merénylet a magyar kormányfő ellen. Sőt, a mostani, erősen hullámzó közhangulatban még neki magának is hasznos lehetne, hiszen mindenki sajnálná, ahogy Trump népszerűségét is alaposan megnövelte, amikor rálőttek – csak arról kell gondoskodni, hogy a támadás mindenképpen sikertelen legyen. Ennek az a legtökéletesebb módja, ha nem is kerül rá sor, mert még a szervezés fázisában lelepleződik.

Arra is ügyelni kell, hogy tökéletes amatőrökre és hasznos hülyékre bízzák, akik összetévesztik a konspirációt az inspirációval és a respirációval. Ezek cselekedhetnek pénzért is, de akár ingyen, lelkesedésből is, ha sikerül őket kellőképpen meggyőzni. Az utóbbi hónapokban Európa területén meredeken megnőtt az „alacsony szintű”, tehát képzetlen, online csatornákon toborzott orosz ügynökök által elkövetett szabotázsakciók száma, akik lebukás esetén még a saját rezidensüket sem bírják megnevezni, hiszen nem is ismerik – ezeket neveztem nemrég egy írásomban „olcsó, fröccsöntött, eldobható, egyszer használatos” ügynököknek. Könnyen meglehet, hogy most is ilyesmivel állunk szemben, bár az nem teljesen bizonyos (viszont igen valószínű) hogy moszkvai machinációt látunk. Azonban állhat más is mögötte.

Mindenesetre vagy így történt, vagy másként: de ez is egy lehetséges megközelítése a roppant szűkszavúan közzétett eseményeknek.

Ha majd többet tudunk, elképzelhető, hogy elvetjük ezt az elméletet – de abban egyáltalán nem vagyok biztos, hogy valaha is sokkal többet fogunk tudni erről az elvetélt merényletkísérletről. Hiszen a januári „szkíta puccskísérletről” sem szólnak hírek, a Posta Imre-ügy is aludni látszik.

Mindenesetre elmondható, hogy valami történt – csak azt nem tudjuk eldönteni, micsoda. És azt, hogy fontos-e vagy sem.

Szele Tamás