Keveseknek jelent újdonságot, hogy az Ukrajnát megszálló orosz alakulatok nagy többsége egyáltalán nem orosz. Burjátok, szahák, dagesztániak harcolnak és esnek is el a Kreml parancsára – főként azért, mert a szülőföldjüket Moszkva mesterséges szegénységben, nyomorban tartja, és a katonáskodás náluk talán az egyetlen megélhetési forrás.

(Képünk illusztráció)

Erről írt néhány megfontolandó sort Marija Vjuskova kisebbségkutató a Moscow Times hasábjain – nézzük, ő hogyan látja a helyzetet?

Amikor a hírek arról szóltak, hogy észak-koreai csapatokat küldenek Oroszországba, hogy Ukrajna ellen harcoljanak, egyes források azt állították, hogy ezeket a katonákat a burjátföldi Ulan-Udéban lévő katonai bázison képezték ki, hogy aztán „burjátoknak álcázva” (mivel a koreaiak és a burjátok egyaránt ázsiaiak, és állítólag nehéz őket megkülönböztetni) az ukrán frontvonalra küldjék.

A burjátok egy mongol eredetű szibériai őslakos nép, amelyről köztudott, hogy jelentősen felülreprezentált mind az Ukrajnába behatoló orosz megszálló erők, mind a háború orosz oldalon elesett áldozatai között.

„Putyin tárgyalt arról, hogy a KNDK-ból (Észak-Korea) származó koreaiak harcoljanak Ukrajnában burjátoknak álcázva – írja a média. Ez egy újabb megerősítése annak, hogy bárki kiadhatja magát burjátnak. A 'burjátok' sajnos egy kollektív képet jelentenek (bármely ázsiai katonáról) ennek a háborúnak a kontextusában.”

– közölte Alekszandra Garmazsapova, neves burját újságíró, a Szabad Burjátföld Alapítvány elnöke. Egy héttel később a Szabad Burjátföld Alapítvány egy karikatúrát tett közzé, amelyen Vlagyimir Putyin elnök két koreai katonát oktat: „Koreai elvtársak, az a feladatotok, hogy burjátoknak adjátok ki magatokat, akik donbásszi szénbányászoknak adják ki magukat!”. Ez arra utal, hogy a burját csapatokat, más orosz erőkkel együtt, „donbásszi milícia” fedőnéven vetették be az ukrajnai háborúba .

„A történelem furcsa módon ismétli önmagát” – mondja Dr. Sayana Namszarajeva, burját tudós, a Cambridge-i Egyetem Mongóliai és Belső-Ázsiai Tanulmányok Csoportjának vezető munkatársa, akinek legújabb kutatási területe a burjátok és más szovjet-ázsiaiak részvételére összpontosít az 1950-1953-as koreai háborúban, amelyben burjátokat, szahákat, tuvaiakat és más szovjet-ázsiaiakat vetettek be, hogy kínai önkénteseknek álcázva harcoljanak Észak-Korea oldalán.

Valóban, nem lehet nem észrevenni a párhuzamot a két háború között. Másrészt a koreai háborúban való titkos szovjet részvétel és Oroszország donbásszi háborúban játszott szerepe közötti hasonlóság is nyilvánvaló, mivel mindkettőben burját etnikumú csapatok vettek részt. Bár a szovjet csapatok koreai háborúban való részvételét a szovjet kormány mindig is tagadta, és minden, a konfliktusban részt vevő szovjet katonának titoktartási nyilatkozatot kellett aláírnia bevetés előtt, a helyzet a posztszovjet Oroszországban megváltozott.

A szovjet-ázsiai katonák részvételét a koreai háborúban hivatalosan elismerték, és történeteikről a helyi médiában Burjátföldön, Szahában (Jakutföldön) és Tuvában is beszámoltak. Ezek a beszámolók azonban kevés figyelmet kaptak, és a burjátok részvétele a koreai háborúban továbbra is kevéssé tanulmányozott, sőt, nagyrészt kimaradt a kollektív emlékezetből, valódi nagyságrendje továbbra is ismeretlen.

Miért pont a burjátokat emlegetik? A köztársaság az orosz-észak-koreai határ közelében fekszik, számos katonai támaszponttal és jelentős ázsiai népességgel rendelkezik. Bár saját régiójukban kisebbségben vannak (a lakosság 30%-a), a burjátok mégis az egyik legnagyobb szibériai őslakos csoportot alkotják, a második helyen állnak a szahák után. Burjátföldön találhatóak a legnagyobb koncentrációban katonai támaszpontok a népesség számához viszonyítva. A fenti tényezők valószínűleg hozzájárultak ahhoz, hogy Burjátföld szerepet játszott mind a koreai háborúban, mind Oroszország ukrajnai háborújában.

A régió gazdaságilag nehéz helyzetben van, ami a katonai szolgálatot versenyképes munkalehetőséggé teszi a helyi férfiak számára. Ez a két tényező vezetett ahhoz, hogy az orosz hadsereg szerződéses katonái között az orosz–ukrán háború kezdetekor, 2014-ben, amikor is burját katonákat vezényeltek Burjátföldről Donbásszba, ázsiai megjelenésükkel leleplezték Oroszország aktív katonai szerepvállalását a konfliktusban. Akkoriban az etnikai burjátok felülreprezentáltak voltak az orosz hadseregben.
Az orosz oldali áldozatok gyászjelentésének elemzése azt mutatja, hogy az ukrajnai teljes körű orosz invázió áldozatai között is jelentősen felülreprezentáltak az etnikai burjátok. Ez valószínűleg abból adódik, hogy mind Burjátföldön, mind a bajkáli régióban nagy a katonai bázisok koncentrációja, és hogy az orosz katonai vezetés a burját egységeket feláldozhatónak tekintette.

Ráadásul az ukrán közbeszédben a „burját” kifejezés az ázsiai kinézetű orosz katonák gyűjtőfogalmává vált, függetlenül azok tényleges etnikai hovatartozásától. Tekintettel arra, hogy az orosz inváziós erők között az olyan ázsiai etnikumok, mint a tuvaiak, kazahok és altájiak is erősen túlreprezentáltak, az ukrán média hajlamos jelentősen túlbecsülni a burjátok háborúban való részvételének mértékét.

Ez olyan sztereotip állításokhoz is vezetett, amelyek szerint a burjátok felelősek az olyan háborús bűnökért, mint például a bucsai mészárlás. Ugyanakkor minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy az oroszországi Pszkov városából érkező, szinte kizárólag orosz nemzetiségű ejtőernyősök voltak felelősek az ukrán civilek megkínzásáért és tömeges meggyilkolásáért abban a városban. Ennek ellenére a „megszálló burjátok Bucsában” mítosza továbbra is fennáll, és a „vérszomjas burját vadember” mítoszát olyan prominens közéleti személyiségek terjesztették, mint Ferenc pápa. (Azonban ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az alakulat parancsnoka, Azatbek Omurbekov alezredes burját volt, ha maguk a katonák oroszok is).

Mindezek alapján nem meglepő, hogy Putyin és tábornokai megpróbálják az észak-koreai csapatokat burjátoknak beállítani, annak ellenére, hogy állítólagos létszámuk messze meghaladja a háborúban valaha is részt vevő burját katonák létszámát. Ez segíthet az orosz félnek eltitkolni az észak-koreai részvétel valódi mértékét a háborúban.

Az iStories és a Conflict Intelligence Team által augusztusban közzétett tanulmány szerint a 2023 és 2024 eleji katonai toborzási kampány Burjátföldön nem biztosított annyi katonát, mint amennyit vártak. A 2022 februárjában a hadseregben szolgáló szerződéses katonák magas halálozási aránya, valamint a 2022. szeptember-októberi aránytalan mozgósítás azt eredményezte, hogy sokkal kevesebben voltak hajlandóak belépni a hadseregbe, még a régió átlagjövedelméhez képest hihetetlenül bőkezű bérezés ígérete ellenére is. Az észak-koreai csapatok tehát valószínűleg bizonyos értelemben „pótlást” jelentenek, amelyek ezt a burjátföldi újonchiányt pótolják.

Mindkét történet – a Sztálin által a koreai háborúba küldött burját katonák és az Ukrajna elleni harcban „burjátoknak” álcázott észak-koreai csapatok – valójában ugyanannak a történetnek két epizódját jelentik: egy őshonos kisebbséget látunk, amelyet egy imperialista hatalom kizsákmányol a birodalmi háborúiban. Nemcsak ágyútöltelékként használják fel a burját férfiakat ezekben a háborúkban, hanem a nevükkel és identitásukkal is visszaélnek, hogy a valódi bűnösök elfedjék tetteiket.

Az világos, hogy a nyomor hajtja a frontra a szibériai őslakosokat (és más nemzeti kisebbségeket), de gondoljunk bele: micsoda ördögi terv elszegényíteni több teljes régiót csak azért, hogy a lakosságát katonának kényszerítsék... ezért valamikor, valakik felelni fognak.

Bár – mivel az Oroszországi Föderációról van szó – az is könnyen meglehet, hogy soha és senki nem felel majd. Csak lassan eltűnik pár kis nép a világból.

Szele Tamás