Az idei év – nyugodtan elmondható – sok szempontból minden korábbinál pocsékabb volt, a harci cselekményeket (melyekben nem szűkölködött a világ) leszámítva főként azért, mert igen sok országban tartottak ilyen, olyan vagy amolyan választásokat. Melyeket minden korábbinál több demagógia és hazug propaganda kísért. A mi Kelet-Európánkat (Közép-Európát 2010 óta nem merek írni, sőt, lassan már Balkán vagyunk) sem kímélte ez az átok, elemezzük egy kicsit – az ukrán Detector Media nyomán – ennek a térségnek az idei és választási nyavalyakórságait.
(Képünk illusztráció)
A 2024-es év történelmi pillanatnak számít a globális demokrácia történetében. A világtörténelem legtöbb választásával teletűzdelt évben 78 országban tartottak különböző szavazásokat, köztük 21 népszavazást és 119 egyéb választási eseményt. Az Election Guide szerint világszerte közel egymilliárd ember vett részt ezeken. A „választások éve” azonban a demokráciák stabilitásával kapcsolatos növekvő aggodalmakat is megerősítette világszerte.
Oroszországban 2024 egy újabb megrendezett „választást” hozott, amikor Vlagyimir Putyin egy szigorúan ellenőrzött és erősen manipulált eljárás révén újabb mandátumot szerzett. Eközben Ukrajnában a hadiállapot miatt elhalasztották az elnökválasztást. Ezzel szemben számos, Ukrajnával szomszédos és Kijev számára stratégiailag fontos országban választásokat tartottak, amelyek jelentős hatással voltak Ukrajna jövőjére.
Anton Sehovcov ukrán politológus és a szélsőjobboldali mozgalmak szakértője kifejtette, hogy Moszkva „A-terve” magában foglalja a kompromisszumok keresését a kulcsfontosságú politikai szereplőkkel geopolitikai érdekeinek előmozdítása érdekében. Ilyen szövetségre lehet példa a magyar Orbán Viktor, a szlovák Robert Fico és a szerb Aleksandar Vučić. Ha ez nem sikerül, Moszkva áttér a „B-tervre”, azaz a szélsőjobboldali és szélsőbaloldali populistákkal való kapcsolatépítésre, ahogyan azt az Alternatíva Németországért (AfD) párt esetében láthattuk.
Ez az írás Oroszország információs befolyását vizsgálja a 2024-es választásokra Moldovában, Grúziában és Romániában. Ezen kelet-európai országok mindegyike egyedülálló fontosságú szerepet játszik Kijev számára, és külpolitikai döntéseik jelentősen befolyásolhatják Ukrajna európai pályáját és hosszú távú győzelmét.
Az elszakított trió
Moszkva Moldovára és Grúziára - más volt szovjet tagköztársaságokhoz hasonlóan - a „közel-külföld” részeként tekint, és igyekszik fenntartani az Oroszországtól való függőségüket, miközben akadályozza a Nyugattal való integrációjukat. Moldova és Grúzia Ukrajnával együtt „társult triót” alkot, egy olyan regionális szövetséget, amely mélyebb európai integrációra és esetleges EU-tagságra törekszik.
Amikor a szövetség 2021-ben létrejött, az EU bővítésének potenciális hullámát képviselte, amely Moszkva azon törekvéseit fenyegette, hogy feltámassza szovjet korabeli befolyási övezetét. Oroszország célja az volt, hogy kisiklassa a trió európai törekvéseit, lejárassa Európa-párti programjaikat, és megerősítse az oroszbarát erőket a határaikon belül – különösen a politikai instabilitással járó választási időszakokban.
Grúzia választási zűrzavara Október 26-án Grúziában széles körű csalásokkal és szabálytalanságokkal terhelt parlamenti választásokat tartottak. A Moszkvával kötött szövetségéről ismert, kormányzó Grúz Álom párt győzelmet aratott. Salome Zurabisvili grúz elnök „orosz” jellegűnek ítélte a választásokat, szisztematikus csalásra és a választók tényleges jogfosztására hivatkozva. Országos tüntetések törtek ki, a tüntetők a választások megismétlését követelték. Az Európai Parlament a választásokat a demokrácia további aláásásaként bírálta, nem nevezte sem szabadnak, sem tisztességesnek, és nemzetközi felügyelet mellett új választásokat követelt.
A kampány során a Grúz Álom a Kreml propagandáját hangoztatta, azt sugallva, hogy a Nyugat célja, hogy Grúziát háborúba sodorja Oroszországgal. A párt egyik központi üzenete az „Ukrajnához hasonló” forgatókönyvtől óvta a választókat. Az orosz Biztonsági Tanács elnökhelyettese, Dmitrij Medvegyev táplálta ezeket a félelmeket, azt állítva, hogy Grúzia részvétele egy nyugati vezetésű konfrontációban Oroszország ellen katasztrofálisan végződne. A tüntetéseket az orosz tisztviselők újabb „színes forradalomként” utasították el.
Maria Zakharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője tovább erősítette ezt a narratívát, azt állítva, hogy a grúzoknak „maguknak kell eldönteniük”, ki vagy mi jelenti a valódi fenyegetést. A Carnegie Europe Center szerint a Grúz Álom kampányában a voksolás béke és a háború közötti választásként való ábrázolása nagyobb visszhangot váltott ki a választókból, mint az ellenzék által képviselt, Oroszország és az EU közötti választásként való jellemzés.
A Kreml befolyása a választás napján túl is érvényesült. November végén Grúzia miniszterelnöke bejelentette az uniós tárgyalások felfüggesztését és az uniós támogatások 2028-ig történő elutasítását, ami újabb tömegtüntetési hullámot váltott ki. A hatóságok erőszakkal válaszoltak, miközben az orosz propaganda fokozta a tüntetések és a grúzok Európa-barát érzelmeinek lejáratására irányuló erőfeszítéseket.
Grúzia ismételten elszenvedte a Kreml agresszióját, beleértve területe egyes részeinek megszállását. Ennek ellenére a hivatalos Tbiliszi egyre inkább Moszkva befolyási övezetébe kerül. Az orosz propaganda Grúzia esetét sikertörténetként tünteti fel, azt állítva, hogy a posztszovjet államoknak nincs életképes alternatívája az orosz dominanciával szemben.
A narratíva az orosz agresszióval való „megbékélést” hirdeti az „erőszakmentességért” cserébe, ami gyakorlatilag normalizálja a Moszkva programjának való alávetettséget.
Moldova: harc az európai integrációért
Október végén és november elején Moldovában elnökválasztást és az uniós tagságról szóló népszavazást tartottak. Mindkettőt orosz beavatkozási kísérletek nehezítették. Maia Sandu nyugatbarát elnök elsöprő győzelmet aratott az oroszbarát szocialista jelölt, Alexandru Stoianoglu felett, de az EU-integrációról szóló népszavazáson csak csekély többséggel támogatták a csatlakozást.
Moszkva a folyamat kisiklatására irányuló erőfeszítései középpontjában az úgynevezett „Sor-hálózat” állt, amelyet a szökésben lévő oroszbarát oligarcha, Ilan Sor vezetett. Az EU 2023 májusában a Moldovai Köztársaság destabilizálása miatt szankciókat szabott ki rájuk, mivel a hálózat szavazatvásárlásokat szervezett és EU-ellenes propagandát terjesztett. A moldovai hatóságok leleplezték ezt a taktikát, és kiderült, hogy csak 2024 szeptemberében több mint 130 000 moldovai kapott összesen több, mint 15 millió dollárt készpénzben Oroszországtól a szavazatok befolyásolására.
„Ezt a választást Oroszország és ügynökei példátlan mértékű beavatkozása és megfélemlítése mellett bonyolították le, amelynek célja a moldovai demokratikus folyamatok destabilizálása volt” - mondta Peter Stano, az EU szóvivője. A jelentések részletesen beszámoltak a széles körű szavazatvásárlásról, a szervezett szállítással elősegített szavazásokról és a választókat célzó dezinformációs kampányról. Cristina Gerasimova moldovai miniszterelnök-helyettes kijelentette, hogy Oroszország közel 100 millió eurót fektetett be az elnökválasztás és a népszavazás megzavarására, hangsúlyozva ezzel a Kreml érdekeltségét egy Moszkva-barát kormány felállításában, amely megkönnyítené az Ukrajna elleni háborús törekvéseit.
Az Egyesült Államok és az EU figyelmeztetett Oroszország kampányára, amely Moldova euroatlanti integrációjának megakadályozására irányul. Közben Maria Zaharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője Sandu győzelmét és a moldovai uniós népszavazás eredményét „nyugati beavatkozásnak” minősítette, és azzal vádolta a Nyugatot, hogy Moldovát „oroszgyűlölő NATO-függelékké” változtatja.
Oroszország kettős stratégiája – a grúziai uralkodó elit befolyásolása („A terv”) és a moldovai ellenzéki erők behálózása („B terv”) – vegyes eredményeket hozott. Az átfogó cél azonban továbbra is világos: a társult trió európai integrációjának kisiklatása. Ha Moszkvának sikerülne akár csak egy tagot is letérítenie az EU-hoz vezető útról, a többiek előrelépése is veszélybe kerülne. Mivel az uniós tagság gyakran egy „csomagként” felfogott megközelítésen múlik, az egyik partner elpártolása mindhárom nemzet közös törekvéseit szétzilálhatja.
Románia: választási káosz és digitális manipuláció
A közelmúltban lezajlott romániai választások sokkoló eredményt hoztak, amikor Calin Georgescu, egy viszonylag ismeretlen, oroszbarát nézeteket valló szélsőjobboldali jelölt megnyerte az elnökválasztási verseny első fordulóját. Georgescu, aki korábban a nacionalista Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) nevű szervezethez kötődött, azzal az ígérettel kampányolt, hogy leállítja az Ukrajnának nyújtott támogatást, és Ukrajnát egy amerikai katonai cégek által manipulált, kitalált államnak minősítette. Vlagyimir Putyin iránti nyílt csodálata és a befolyásos ortodox egyházhoz való kötődése jelentős támogatottságot szerzett neki.
Georgescu kampánysikerének nagy részét a TikTok stratégiai használatának köszönhette, ahol üzenetei a fiatalabb szavazók körében nagy visszhangra találtak. Néhány nappal a szavazás második fordulója előtt azonban a román alkotmánybíróság a Legfelsőbb Védelmi Tanács bizonyítékaira hivatkozva érvénytelenítette az első forduló eredményét. A bizonyítékokból kiderült, hogy Georgescu kampányát külső (vagyis orosz) erők erősen manipulálták.
Válaszul az Európai Bizottság hivatalos eljárást indított a TikTok ellen, mivel a közösségi oldal nem kezelte megfelelően a választások integritását fenyegető rendszerszintű kockázatokat, különösen a romániai elnökválasztás során. A Meta emellett a választási eredmény befolyásolására irányuló, összehangolt dezinformációs kampányok szervezésében is érintett volt. Mindkét platform tagadta a gondatlanságát, de a vizsgálat aláhúzza a közösségi médián keresztül történő külföldi beavatkozás növekvő veszélyét.
Miközben Oroszország továbbra is kihasználja a demokratikus folyamatokat Moldovában, Grúziában és Romániában, stratégiája az Ukrajna gyengítésére és az európai projekt destabilizálására irányuló szélesebb körű erőfeszítést mutatja. A propaganda, a dezinformáció és a választási manipuláció kihasználásával Moszkva a kelet-európai demokráciák alapjainak lerombolására törekszik.
December elején hírszerzési jelentésekből kiderült, hogy a romániai Központi Választási Bizottság szervereit 85 000 kibertámadás érte az elnökválasztás első fordulójának napján. Bár a jelentések egy „állami szereplőt” jelöltek meg valószínűsíthető elkövetőként, nem nevezték meg közvetlenül Oroszországot. Moszkva, ahogyan az várható volt, tagadta, hogy bármi köze lenne az ügyhöz.
Siegfried Mureșan román európai parlamenti képviselő, az Európai Néppárt európai parlamenti alelnöke az X közösségi médiaplatformon elítélte a beavatkozást. „Az orosz beavatkozás nem ismer határokat” - jelentette ki, és összefüggésbe hozta azt a szélsőséges és populista jelölt felemelkedésével a romániai választások második fordulójában.
Az „elszigetelődési övezet”
Geostratégiai szemszögből Moldova, Grúzia és Románia egyedi összefüggésein túlmutatva az orosz beavatkozás átfogóbb mintázata rajzolódik ki. Moszkva akcióinak célja az európai integráció aláásása, annak megakadályozása, hogy ezek a nemzeteknek hivatalosan csatlakozzanak au EU-hoz és a társult trió koordinációjának megzavarása.
Románia különösen fontos szerepet játszik Ukrajna alapvető partnereként. Bukarest jelentős, bár gyakran alábecsült katonai támogatást nyújtott, megkönnyítette az ukrán mezőgazdasági exportot a területén keresztül, és nagyszámú ukrán menekültet fogadott be. Amennyiben az oroszbarát erők hatalomra jutnak Romániában, kérdéses, hogy az ország továbbra is segítséget nyújt-e Kijevnek.
Oroszország tágabb célja egyértelmű: Ukrajna bekerítése egy kelet-európai „izolációs övvel”, amely meggyengíti Kijev szövetségeseit és elvágja támogató hálózatát
A választásokba való beavatkozással Moszkva arra törekszik, hogy Kelet-Európa demokratikus intézményeibe vetett bizalmat aláássa. Ezek a nemzetek aztán kénytelenek megvédeni magát a demokráciát – ez az amúgy is monumentális feladat, amelyet megnehezít, hogy a tekintélyelvű provokációkra válaszul be kell tartani a jogi kereteket. Ha a választásokat megzavarják, és a közvélemény bizalma a folyamat iránt megingott, a hit helyreállítása nehéz harccá válik.
A Kreml végcélja az, hogy Kelet-Európát a bukott demokratikus átmenet „szürke zónájává” változtassa. Az orosz propaganda a régióban a demokratizálódást hatástalannak állítja be, és a tekintélyelvű kormányzáshoz való visszatérést sürgeti, mint az egyetlen életképes alternatívát.
Oroszország különböző taktikák kombinációjával éri el céljait Kelet-Európában: nyílt területi hódításokkal, melyekhez bábkormányok társulnak, a helyi politikusok ügynökként való felhasználásával, valamint a demokratikus folyamatok meghackelésével a kormányzás destabilizálása érdekében. A választási zűrzavar és az intézményi bénultság elősegítésével Moszkvának az a célja, hogy megtörje ezeket a demokráciákat, és elterelje a nyugati szövetségesek figyelmét Ukrajna védelméről. A választási beavatkozásból való gyors kilábalás és a további támadások visszaverésének képessége nemcsak Moldova, Grúzia és Románia stabilitása, hanem Európa tágabb értelemben vett biztonsági struktúrája szempontjából is kulcsfontosságú.
Hogy ebből jövőre mi lesz, azt nehéz lenne megjósolni, mindenesetre erősen javallott volna az Európai Unió védelmét minden szempontból megerősíteni, ideértve az informatikai és hírszerzési-elhárítási lépéseket is – és most az egyszer nem kéne hónapokig totojázni és vitatkozni azon, mit is jelentsenek ezek. Putyin ante portas, most jobb valamit megtenni és utána elnézést kérni, ha szükséges, mint kihagyni a cselekvés lehetőségét.
Háború készülődik, és ez még csak a jeges előszele: ami propagandával és befolyásolással kezdődik, rakétákkal végződik.
Szele Tamás