Mint tudjuk, Moszkvában természetesen nincs Trump-torony, ami azonban nem jelenti azt, hogy nem is lesz. Más kérdés, hogy mi lesz az ára: félő, hogy Ukrajna állami szuverenitásába kerülhet majd, annak ellenére, hogy Ukrajnának a világon semmi köze nincs egy jelenleg még nem is létező moszkvai magasépülethez. De lássuk, hogy függenek össze ezek a dolgok.

(Képünk illusztráció)

Az amerikai közvetítéssel zajló béketárgyalások minden jel szerint a teljes csőd felé közelednek, minek következtében Washington – vagyis inkább maga Trump – már a kilépést fontolgatja belőlük, hogy „rá ne égjen” a kudarc, ami egyébként borítékolható volt. Ez viszont Moszkvának egyáltalán nem érdeke, ugyanis a putyinista rezsim ezen az úton próbál visszakerülni a világpolitika főáramába a korábbi kiközösítésből – ráadásul az Egyesült Államok által is elismert nagyhatalomként, ami ugyan a tények ismeretében erős, barokkos túlzás lenne egy Olaszország GDP-jét is alig elérő ország esetében, de ambícióban sosem volt hiány a Jauza partján. Most tehát szorul a kapca: Putyin nem engedheti, hogy megszakadjanak a tárgyalások, valamit kell kínálnia Trumpnak (és csak neki, nem az Egyesült Államoknak, ilyen az autokraták logikája), de mit?

Ezen fő sok fej és szamovár a Kreml falai között és azon kívül is, és erről számol be a Moscow Times elemzése, melyet a továbbiakban ismertetek.

Miközben Moszkva a Washingtonnal folytatott további. lehetséges tárgyalásokra készül, amelyek célja az ukrajnai teljes körű invázió befejezése, a puszta tűzszünetnél sokkal nagyratörőbb eredményre törekszik: a befolyási szférák globális átrendezésére.

A Kreml szerint egy ilyen megállapodás gyakorlatilag azt jelentené, hogy az Egyesült Államok elismeri az orosz dominanciát a posztszovjet térségben – beleértve Ukrajnát is – és bizonyos mértékig elismeri befolyásukat egész Európában.

E cél elérése érdekében a Kreml most olyan ösztönzők után kutat, amelyekről úgy véli, hogy felkelthetik és fenntarthatják Donald Trump elnök figyelmét, kezdve a ritkaföldfémekkel kapcsolatos megállapodásoktól kezdve az iráni és észak-koreai geopolitikai befolyáson át az elnök által régóta áhított moszkvai Trump-toronyig.

Öt jelenlegi orosz kormánytisztviselő, köztük két diplomata, három Kreml-közeli forrás és három nagy állami vállalat alkalmazottja erősítette meg ezt a The Moscow Timesnak, akik az ügy érzékenységére való tekintettel névtelenségük megőrzését kérték.

„A lényeg az, hogy az amerikaiak ne avatkozzanak bele az ügyeinkbe, és ne mondják meg, hogyan éljünk” – mondta egy magas rangú orosz tisztviselő, aki ismeri a Kreml tárgyalási logikáját. „Hogy ne akadályozzanak bennünket abban, amit művelünk”.

Moszkvában egyesek az elismerés szimbolikus gesztusait is el tudják képzelni egy esetleges megállapodás részeként, például azt, hogy Vlagyimir Putyin elnök Washingtonba látogat, és találkozik Trumppal a Fehér Házban.

„Ha Putyin időnként elmenne Washingtonba, hogy találkozzon Trumppal – az is szép lenne” – mondta egy jelenlegi kormánytisztviselő.

A politikusok azonban mégis elismerik, hogy a hidegháború idején vagy a korai posztszovjet években tartott nagy csúcstalálkozókhoz hasonló események korszakának vége. „Most már nehéz lenne ilyesmire számítani” – tette hozzá a  már említett kormánytag.

Hatáskörök keresése

A Kreml, felismerve tárgyalási pozíciójának korlátait, hivatalnokokat és szakértőket bízott meg azzal, hogy elemezzenek és azonosítsanak minden lehetséges ösztönzőt, amely megragadhatja Trump érdeklődését, és megakadályozhatja, hogy a tárgyalások témaköre beszűküljön.

Trump novemberi választási győzelmét követően a Kreml utasította a nagyvállalatokat, hogy készítsenek részletes javaslatokat a Washingtonnal való gazdasági együttműködésről.

„A munka teljes gőzzel folyt a kormányban, a minisztériumokban és a nagyvállalatoknál, akár éjszaka és hétvégén is: a legfontosabb gazdasági ágazatokban készültek a javaslatok” – mondta a The Moscow Timesnak egy jelenlegi kormánytisztviselő.

„A Roszatom és a Rosznyeft bemutatta kezdeményezéseit, és az aranykitermelő Poljus friss információkat küldött a Kremlnek a lelőhelyekről. A Ruszal és más szervezetek is csatlakoztak” – mondta a tisztviselő, hozzátéve, hogy Makszim Oreskin, az elnöki adminisztráció helyettes vezetője és Kirill Dmitrijev, Putyin különmegbízottja is azok között volt, akik koordinálták ezeket az erőfeszítéseket.

Három nagy állami vállalat munkatársai és egy Kreml-közeli forrás is megerősítette ezt.

Ez az új megközelítés az amerikai–orosz kapcsolatok korábbi modelljének összeomlását mutatja.

A hidegháború idején a szuperhatalmak a „összekapcsolás módszerét” gyakorolták, amelyben látszólag egymástól független kérdések egy nagyobb tárgyalási kereten belüli engedményekké váltak. Hogy nézett ki ez a gyakorlatban?

„Adjatok nekünk gabonát, mi pedig kevesebb radikálist küldünk nektek Latin-Amerikába. Ti adtok nekünk aszpirint, mi adunk nektek Valocordint” – mondta egy magas rangú orosz diplomata. „Ha a kérdések széles skálája kerül az asztalra, könnyebb kompromisszumokat találni és kiegyensúlyozni az aszimmetriákat.”

De a hidegháború korszakával ellentétben Oroszországnak most sokkal kevesebb kártya van a kezében. A stratégiai fegyverzetellenőrzési szerződések, amelyek egykor a párbeszédet meghatározták, a ballisztikus rakétaellenes szerződéstől az új START-ig, felbomlóban vannak. Az Új START 2026 februárjában jár le, és a meghosszabbításáról szóló tárgyalások még el sem kezdődtek.

„Régen csúcstalálkozókat tartottunk, szerződéseket írtunk alá – először a stratégiai fegyverzetkorlátozási tárgyalásokat (SALT), majd a stratégiai fegyverzetcsökkentési szerződést (START). Konzultációk és közös mechanizmusok egész ökoszisztémája épült ki e köré” – emlékszik vissza egy jelenlegi orosz diplomata. „Ez indította el a Moszkva és Washington közötti együttműködés mechanizmusait különböző területeken”.

Ma már nem létezik ez az intézményrendszer, és a fegyverzetellenőrzés csak a Kínával folytatott versengés kapcsán érdekli Trumpot. Ennek eredményeképpen Moszkva és Washington egyre inkább riválisnak, mintsem partnernek tekinti egymást.

„Egymás versenytársai vagyunk az európai szénhidrogénpiacokon, az élelmiszerpiacokon és a fegyvereladásokban. És ez a konfrontáció csak fokozódni fog” – mondta egy orosz kormánytisztviselő.

Ukrajna mint alku tárgya

Mivel Moszkvának már csak kevés mozgástere maradt, az ukrajnai háborút tekinti az alku legütőképesebb eszközének, és a tisztviselők remélik, hogy kihasználhatják Trump törekvését a tűzszünet elérésére.

„A lehető legjobban meg kell fejnünk Trumpot, csaliként lógatva előtte a tűzszünet lehetőségét” – mondta a megbeszélések egyik résztvevője.

Kevés az illúzió ennek a lehetőségnek a törékenységét illetően.

„Az ablak becsapódhat. Trump elveszítheti az érdeklődését, vagy ami még rosszabb, megsértődhet” – értettek egyet a The Moscow Timesnak nyilatkozó diplomaták és tisztviselők.

A külügyminisztériumban és a Kremlben azonban sokan más véleményen vannak.

„Jó úton haladunk. A legfontosabb feladat az Egyesült Államokkal való kapcsolatok újrakalibrálása – ami mindennek nevezhető, csak egyszerűnek nem –, miközben életben kell tartanunk az Ukrajnáról szóló párbeszédet” – mondta egy orosz diplomata. „Onnan kezdve a helyzet diktálja majd a következő lépéseket. Végső soron minden az időről, a türelemről és a kitartásról szól”.

A Kreml hivatalosan jelezte, hogy hajlandó engedményeket tenni.

A Trumppal folytatott márciusi telefonbeszélgetést követően Putyin azt mondta, hogy beleegyezett egy 30 napos moratórium betartásába az ukrán energetikai infrastruktúra elleni csapásokra vonatkozóan. Bár Ukrajna külön közölte, hogy támogatja a tűzszünetet, hivatalos megállapodás aláírására a két fél között nem került sor. Ukrán tisztviselők azóta többször is azzal vádolták Moszkvát, hogy megsértette a fegyvernyugvást.

„Ilyen körülmények között és ebben a szakaszban tűzszünetről beszélni egyszerűen irreális” – mondta Vaszilij Nebenzja, Oroszország állandó ENSZ-képviselője április elején.

A tisztviselők két lehetséges forgatókönyvvel számolnak. Az első az, hogy beleegyeznek egy Trump által közvetített tűzszünetbe, olyan engedményekért cserébe, mint például az Ukrajnába irányuló amerikai fegyverszállítások korlátozása. „Bár ez nem jelenti azt, hogy Európán keresztül ne érkeznének még mindig fegyverek” – figyelmeztetett egy orosz diplomata.

A második: ha a tárgyalások összeomlanak, Kijevet kell hibáztatni. „Ha Oroszország elutasítja a tűzszünetet, akkor készen kell állnunk arra, hogy ismét egy egységes nyugati fronttal kell szembenéznünk, méghozzá egy számunkra még kedvezőtlenebb felállásban” – figyelmeztetett egy másik tisztviselő.

A csali bedobása

Számos ötlet merült fel lehetséges ösztönzőként, hogy Trumpot egyezségre csábítsák, az amerikai–kínai tárgyalások közvetítésétől kezdve a közös Mars-küldetésekig. De a Kremlnek kevés igazi adu ásza van.

A gazdasági javaslatok gyengének tűnnek. Az USA és Oroszország közötti kereskedelem még a legjobb években is alig érte el a 45 milliárd dollárt. A 2024-es évekre ez mindössze 3,5 milliárd dollárra zuhant, ami 1992 óta a legalacsonyabb szint.

Ma Moszkva csak néhány olyan alapanyagot tud kínálni, amelyre az USA-nak még mindig szüksége van: titánt a repülőgépgyártáshoz, uránt az atomenergia előállításához és nehéz nyersolajat az Öböl-menti finomítók számára. De ahogy egy tisztviselő fogalmazott, ezek „nem fogják megmenteni az amerikai kereskedelmi mérleget, így Trump számára nincs értékük”.

Oroszország a ritkaföldfémek, például a szkandium, az ittrium és a lantán jelentős szállítója, amelyek nélkülözhetetlenek az elektronikai és védelmi rendszerekben. De ezek értékét is elégtelennek tartják ahhoz, hogy nagyobb politikai engedményeket lehessen segítségükkel elérni.

A regionális kezdeményezések lehetőségei is korlátozottak. Washington azt szeretné, ha Oroszország leállítaná az Észak-Koreába irányuló fegyverszállításait és betartaná az ENSZ-szankciókat. Moszkva azonban, amelynek szövetsége egyre szorosabb Phenjannal, nem szándékozik visszavonni együttműködését.

Irán is szóba került, mint a kötelezettségvállalás lehetséges csatornája, mivel Oroszország szerepet játszik Teherán kiégett nukleáris fűtőanyagának kezelésében, és támogatja békés célú nukleáris programját. Velük viszont épp tegnap írta alá Putyin a kölcsönös stratégiai partnerségi szerződést. Hogy ennek mi lehetett az oka? „Úgy vélik, hogy Trump bizonyos fokú tisztelettel viseltetik Putyin iránt. És hogy Putyin szava befolyásolhatja az amerikai döntést Iránnal kapcsolatban” – mondta egy orosz kormánytisztviselő.

De még az orosz diplomaták is elismerik, hogy Moszkva szerepe az amerikai-iráni tárgyalásokon a legjobb esetben is marginális lehet.

„Teherán mindig is közvetlenül akart tárgyalni az amerikaiakkal, és attól is félt, hogy egy nagy alkuban »eladjuk« őket” – mondta egy orosz diplomata.

A reálisabb javaslatok az energiaügyi koordinációt és a szimbolikus gesztusokat foglalják magukban. Az egyik javaslat egy humanitárius misszióról szól a Gázai Övezetben, amely az oroszok által Szíriában épített infrastruktúrát használná ki. Egy másik javaslat szerint az olajpiacokon informális együttműködésre kerülne sor az USA, Oroszország és Szaúd-Arábia részvételével.

„Itt három nagy államférfi léphetne színpadra: az USA, Oroszország és Szaúd-Arábia vezetői” – jegyezte meg egy orosz diplomata.

Aztán ott van még a moszkvai Trump-torony ötlete. A tisztviselők egy 150 emeletes Trump-torony építésén gondolkodtak Moszkvában, a főváros üzleti negyedében. A projektet gyorsan el lehetne indítani, és maga Trump is részt vehetne az alapkőletételen.

„Gyorsaság, jó hatásfok és hivalkodás: ezek olyan dolgok, amelyeket Trump intuitíve értékel” – mondta egy Kremlhez közeli forrás. Annál is inkább, mivel Trump csapata és egyes orosz tisztviselők már korábban is tárgyaltak erről a projektről – tette hozzá.

Afrika, amely sokáig az amerikai külpolitika perifériájára szorult, valószínűleg nem fogja megragadni Trump érdeklődését. Egy közös Mars-expedíciót sem tartanak reálisnak.

Mindezen javaslatok kapcsán egyetlen axióma vezérli a Kremlt: a kezdeményezéseknek Trump személyére szabottnak, egyetlen cikluson belül megvalósíthatónak és erős médiavonzatúaknak kell lenniük. „Enélkül” – mondta egy magas rangú orosz tisztviselő – „naivitás bármilyen előrelépést várni.”

Tulajdonképpen a mostani helyzet nem különbözik sokban attól, amikor Jurij Danyilovics moszkvai nagyfejedelem ajándékok árán vásárolta meg az Aranyhorda kánjától a Tver és Novgorod feletti uralmat, igaz, neki el kellett vennie Üzbég kán nővérét, Koncsakot is a „dealhez”, de hát végső soron Putyin is nőtlen még. A tverieket és a novgorodiakat pedig a kutya sem kérdezte, mit szólnak az üzlethez.

Szóval most is ajándékokat kell adni Donald kánnak. A nővéréről szerencsére nincs szó, a hölgy tavalyelőtt elhunyt, 86 éves korában – de mit kapjon Washington kánja? A vodka itt nem elég, a blinyi vagy a pelmenyi is kevés ehhez, a Matrjoska-baba semmire se jó, táncosnők már voltak, az orosz föld kincsei nem elég értékesek... nincs mit tenni, meg kell kapnia a moszkvai Trump-tornyot. Még ha az így, százötven emeletesen magasabb is lesz, mint a hét Moszkvában álló sztálini felhőkarcoló, a Hét Nővér együttvéve, egymás tetejére állítva.

Azért még soha és sehol nem kapott ekkora, monumentális emlékművet a korrupció. Rég itt volt már ennek az ideje!

Szele Tamás