Míg tegnap teljes sötétségben tapogatózott a világsajtó az alaszkai tárgyalásokon elhangzott orosz és amerikai javaslatokkal kapcsolatban, ma már inkább csak erős homályról beszélhetünk – de még így sem árt fenntartásokkal fogadni az állítást, hogy Putyin a Donbássz átadása fejében hajlandó lenne valamiféle békekötésre vagy fegyverszünetre.

(Képünk illusztráció)

Lássuk először is, mit tudunk erről – a Meduza nyomán. A megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt teszem meg, a bekezdések alján.

Vlagyimir Putyin azt követeli Ukrajnától, hogy vonja ki csapatait a Donbásszból. A Bloomberg forrásai szerint erről Donald Trump amerikai elnök tájékoztatta Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt és az európai vezetőket azután, hogy tárgyalt Putyinnal. A közzétett információk szerint a donyecki és luhanszki régiókról van szó; Oroszország állítólag már nem követeli a zaporizzsjai és herszoni területeknek azokat a részeit, amelyeket nem ellenőriz.*

*Ami igen szép tőle, ugyanis eddig követelte. Olyan ez, mint a régi vicc, amiben Kohn bácsi utolsó kívánsága, hogy újra szeretne eltölteni egy tüzes éjszakát Taylor Swifttel. „Miért, már volt erre példa?” „Nem, de egyszer már szeretem volna, most újra szeretnék.” Putyin is így van az el nem foglalt herszoni és zaporizzsjai részekkel: eddig már szerette volna őket, most kicsit vár, míg újra szeretné.

A Financial Times négy forrása szerint a tárgyalások során Putyin világossá tette, hogy Ukrajna lemondása a Donbásszról az egyik legfontosabb követelése, amelynek teljesülése esetén hajlandó befagyasztani a frontvonal többi részét (így viszont Oroszország ellenőrzése alatt maradnak a herszoni és zaporizzsjai területek elfoglalt részei).*

*Tehát csak az egészről mond le, a részeket megtartaná. Hogy az egészet sosem sikerült ellenőrzése alá vonnia? Az igaz, de tekintsük ajándéknak, hogy nem követeli, amit meg sem tud szerezni.

Ugyanakkor Putyin a FT forrásai szerint világossá tette, hogy nem mond le az általa a konfliktus „eredeti” okainak nevezett tényezők – többek között a NATO keleti bővítése – megszüntetésének követeléséről sem.*

*Itt van a kutya elásva, kérem, ez lesz a következő orosz támadás ürügye, casus bellije.

Donald Trump a tárgyalások után azt mondta a Fox Newsnak adott interjúban, hogy „most minden Zelenszkij elnökön múlik”. Az amerikai elnök nyilvánosan nem beszélt a feltételezett megállapodás tartalmáról, de valószínűleg éppen Ukrajna esetleges területi engedményeiről van szó – Trump a Zelenszkijjel és az európai vezetőkkel folytatott telefonbeszélgetések során hangsúlyozta, hogy Ukrajnának magának kell eldöntenie, mihez kezd a területével.

Putyin nemrégiben tartott találkozója után Trump küldöttével, Steven Witkofffal, Zelenszkij azt mondta, hogy „az ukránok nem fogják ajándékba adni földjüket az agresszoroknak”. Az anchoragei tárgyalások utáni nyilatkozataiban Zelenszkij nem tért ki erre a témára. A Reuters forrásai szerint azonban Zelenszkij telefonbeszélgetésében elutasította Trump erre vonatkozó javaslatát.

A Zelenszkijjel és az európai vezetőkkel folytatott telefonbeszélgetés során Trump arra is felszólította őket, hogy ne követeljenek azonnali tűzszünetet Moszkvától. Putyinnal való találkozása előtt Trump maga is kijelentette, hogy nem lesz elégedett, ha a tárgyalások nem vezetnek tűzszünethez, és megígérte, hogy ebben az esetben „nagyon komoly következményekkel” kell számolnia Moszkvának. A csúcstalálkozó után azonban kijelentette, hogy egyetért Putyinnal abban, hogy békeszerződésről kell megállapodni, nem pedig fegyverszünetről, „mert ezeket gyakran nem tartják be”.*

*Ugyanakkor abban a valószínűtlen esetben, ha Ukrajna mégis belemenne a területcserébe (később látni fogjuk: ez abszurdum) mégis, hogyan képzeli a régiók átadását részükről fegyverszünet nélkül: tűz alatt, menekülésnek is nevezhető visszavonulás útján?

A CNN munkatársa, Claire Sebastian véleménye szerint Trump retorikájának változása Putyin kezére játszik, mivel lehetővé teszi számára, hogy folytassa a tárgyalási folyamatot anélkül, hogy leállítaná a hadműveleteket. Ezt a véleményt közvetve megerősíti az orosz volt elnök, Dmitrij Medvegyev is, aki fontos eredménynek nevezte a csúcstalálkozót, mert „a tárgyalások előfeltételek nélkül és a különleges katonai művelet folytatása mellett is lehetségesek”.*

*Viszont ez esetben a tárgyalásoknak nem a megegyezés, hanem a tárgyalási periódus elhúzása a céljuk.

Az Egyesült Államok készen áll arra, hogy más nyugati országokkal együtt biztonsági garanciákat adjon Ukrajnának – mondták az európai vezetők Trumppal folytatott beszélgetésük után. Az olasz miniszterelnök, Giorgia Meloni a garanciák témáját nevezte a tárgyalások „legérdekesebb hírének”. Szerinte olyan garanciákról van szó, amelyek „ihletet merítettek” a NATO-alapokmány ötödik cikkéből.

„A javaslat kiindulópontja a kollektív biztonságról szóló cikk feltételeinek megfogalmazása, amely lehetővé teszi Ukrajnának, hogy minden partnerének támogatására számítson, beleértve az Egyesült Államokat is, amelyek készek fellépni mellette egy új támadás esetén”

– mondta Meloni. Egyes források szerint a NATO nem vesz részt a garanciákban. Meloni szavaiból nem derül ki, hogy Trump közvetlenül beszélt-e Putyinnal a Nyugat azon szándékáról, hogy ilyen garanciákat adjon Ukrajnának, azonban Putyin a tárgyalások utáni sajtótájékoztatón kijelentette, hogy „egyetért Trump elnökkel abban, hogy Ukrajna biztonságát feltétlenül biztosítani kell”, és hogy Oroszország „kész ezen dolgozni”. Az Agence France-Presse diplomáciai forrásra hivatkozva közölte, hogy az Egyesült Államok által javasolt „az ötödik cikkhez hasonló, de NATO-n kívüli garanciák” ötletét „feltehetően egyeztették Putyinnal”. Hasonló információt közölt az „Ukrajinszka Pravda” egy névtelen forrása is.*

*Mint Mátyás király és az okos lány esetében: jönnek is, meg nem is, adnak is garanciákat, meg nem is. Minek következtében lesz is béke vagy fegyverszünet, meg nem is.

Zelenszkij augusztus 18-án találkozik Trumppal Washingtonban. Hogy sor kerül-e háromoldalú találkozóra Ukrajna, Oroszország és az Egyesült Államok vezetői között, egyelőre nem világos. Szombat reggel az ukrán elnök kijelentette, hogy támogatja egy ilyen találkozó megtartását; Trump úgy távozott a csúcstalálkozóról, hogy biztos volt benne: Putyin beleegyezik a háromoldalú tárgyalásokba, írja a CNN. Ugyanakkor Putyin tanácsadója, Jurij Usakov azt mondta, hogy a tárgyalásokon nem esett szó ilyen találkozóról.*

*Igen, ez Európa és Ukrajna politikai háttérbe szorítása, amiért majd nagy árat fognak fizetni a mostani hatalmaskodók – ha nem is azonnal.

Trump és Zelenszkij augusztus 18-i találkozójára európai vezetők is meghívást kaptak, írja a The New York Times forrásokra hivatkozva.

Zelenszkij szombat délután bejelentette, hogy az elkövetkező napokban Oroszország részéről „az ukrán pozíciók elleni nyomás és támadások fokozódására” számít, aminek az a célja, hogy „kedvezőbb politikai körülményeket” teremtsen a tárgyalásokhoz. Állítása szerint az ukrán katonák „második napja” sikereket érnek el „néhány rendkívül nehéz szakaszon a Donyecki Területen, Dobropillja és Pokrovszk irányában”. Augusztus közepén arról érkeztek hírek, hogy az orosz hadsereg áttörte az ukrán védelmi vonalat Pokrovszk északkeleti részén; a Meduza elemző részlegének értékelése szerint az áttörés „helyi behatolás volt viszonylag kis létszámú orosz erők részéről”.

Akkor most vegyük elő a The Insidert, és vizsgáljuk meg Vjacseszlav Epureanu elemzése alapján, lehetséges volna-e egyáltalán a területcsere. (Itt jelezném, hogy a továbbiakban az ukrajnai tartományok nevét nagybetűvel írom, ha az egészükről, a teljes oblasztyról van szó, mint közigazgatási egységről, és kisbetűvel, ha a földrajzi tájegység vagy a régió kerül szóba).

Röviden: nem.

Zelenszkij és az ukránok többsége ellenzi, hogy bármiféle területet is átadjanak Oroszországnak, viszont a Kremlnek nem lesz ereje a közeljövőben erőszakkal elfoglalni az erődvárosokat, Szlavjanszkot és Kramatorszkot. Ha Putyin nem mond le követeléseiről, a fegyverszüneti tárgyalások kudarcra vannak ítélve.

2023 októbere óta az orosz csapatok szinte megállás nélkül folytatják a támadást, és egyértelműen övék a katonai kezdeményezés. Az eddigi sikerek azonban egyáltalán nem állnak arányban az azok elérésére fordított anyagi és emberi erőforrásokkal.

A háborút követő leghitelesebb térképészeti forrás, az ukrán DeepState szerint 2022 után, amikor az orosz és az ukrán fegyveres erők több nagy offenzívát hajtottak végre, amelyek során viszonylag rövid idő alatt több ezer négyzetkilométernyi területet foglaltak el, a területek ellenőrzésének változásai legjobb esetben is csak néhány száz négyzetkilométert tesznek ki havonta.

Mi a jelenlegi helyzet?

Jelenleg, 2025. augusztus 17-én az orosz csapatok 114 479 négyzetkilométert tartanak megszállva Ukrajna nemzetközileg elismert határain belül. Az elmúlt két évben (2023. augusztus 1-jétől) alig több mint 5,6 ezer négyzetkilométert foglaltak el. Összehasonlításképpen: a Donyecki Területen 6,5 ezer négyzetkilométer, a Zaporizzsjai Területen 7,3 ezer négyzetkilométer, a Herszoni Területen 7,9 ezer négyzetkilométer maradt az Ukrán Fegyveres Erők ellenőrzése alatt. Az egyetlen olyan régió, amelyet Oroszország 2022 októberében hivatalosan annektált, és egyúttal szinte teljes egészében elfoglaltak az orosz fegyveres erők, a Luhanszki Terület, ahol az ukrán hadsereg mindössze körülbelül 160 négyzetkilométert, vagyis az övezet teljes területének 0,6%-át tartja ellenőrzése alatt.

Valójában az elmúlt két év folyamán a térképen szabad szemmel látható orosz előrenyomulás szinte teljes egészében a Donyecki Területre koncentrálódik. A Zaporizzsjai Területen az általuk kontrollált övezet két év alatt alig több mint 150 négyzetkilométerrel bővült, míg a Herszoni Területen egyáltalán nem történt változás, mivel a szemben álló feleket a Dnyeper folyó elválasztja egymástól.

Ugyanakkor az orosz fegyveres erők több elszigetelt hídfőállást hoztak létre Szumi és Harkiv körzetében, valamint egy meglehetősen nagy, Luhanszkhoz közeli hídfőt a Harkivi Területhez tartozó Kupjanszk környékén. Ezenkívül sikerült elfoglalniuk Dnyipropetrovszk területének egy kis részét a donyecki határ mentén. Végül, az orosz katonaság már a háború legelejétől kezdve ellenőrzi a Mikolajivi Terület egy kis, 137 négyzetkilométernyi részét – ez a Kinburn-félsziget egy része, amely fizikailag a Herszon székhelyű terület bal partjához csatlakozik.

Így az orosz fegyveres erők területi ellenőrzése az ukrán harci övezetben a harcok jelenlegi szakaszában a következő kategóriákba sorolható:

– szinte teljes egészében elfoglalt régió, ami megfelel a Kreml politikai elképzeléseinek – ilyen a Luhanszki Terület;

– területüknek körülbelül 75%-át elvesztő régiók, ahol objektív lehetőség van a közeljövőben támadó műveletek végrehajtására az adminisztratív határok elérésének céljából – ilyenek a Donyecki és Zaporizzsjai Területek;

– területének valamivel több mint 70%-át elvesztett régió, ahol nincs objektív lehetőség az adminisztratív határ elérésére (mivel ehhez a Dnyeperen át történő partraszállási műveletre lenne szükség) – ez a Herszoni Terület;

– kis „darabok” a régiókban, amelyekre a Kreml formálisan nem terjesztette ki a szuverenitás elismerésére vonatkozó követeléseit – ilyeneket látunk a Szumi, Harkivi, Dnyipropetrovszki és Mikolajivi régiókban.

Hogyan nézne ki egy területcsere?

Annak ellenére, hogy Donald Trump megígérte az európai vezetőknek és Volodimir Zelenszkijnek, miszerint nem fogja megvitatni a „területcsere” lehetőségét a Vlagyimir Putyinnal Alaszkában tartott találkozón, éppen ez a kérdés váltotta ki a leghevesebb vitákat. Valójában Trump maga indította el a diskurzust, amikor valamiféle jövőbeli „cseréről” beszélt. Az amerikai elnök már az Alaszkába tartó repülőgépen pontosította álláspontját: a területi ellenőrzésről mégis tárgyalni fognak, de a döntés az ukrán hatóságoké marad.

Összességében az ország felosztásának jelenlegi lehetőségei a már bejelentett, Ukrajna és európai szövetségesei által elfogadható frontvonal befagyasztásától egészen Vlagyimir Putyin maximalista követeléseiig terjednek, amelyek 2024 júniusa óta változatlanok, és magukban foglalják a 2022 októberében formálisan annektált négy régió teljes ellenőrzését: a Luhanszki, Donyecki, Zaporizzsjai és Herszoni Területek közigazgatási határain belül.

Amennyire meg lehet ítélni, kialakulhatna egyfajta (a Kreml szempontjából) „kompromisszumos” változat is, úgy. hogy az ukrán csapatok teljes egészében elhagynák a Donyecki Területet, cserébe az orosz katonák kivonulnának a Szumi, Harkivi és valószínűleg a Dnyipropetrovszki és Mikolajivi Területekről.

Minden valószínűség szerint a Zaporizzsjai és a Herszoni Területen marad a jelenlegi helyzet, de még ez sem biztos, mivel Trump különmegbízottja, Steve Witkoff félreérthette Putyint legutóbbi személyes találkozójukon Moszkvában, amely pedig kiindulópontja volt az alaszkai tárgyalásoknak.

Milyen esélyek mutatkoznak?

Zelenszkij részéről a Donyecki Területről való lemondás valószínűtlennek tűnik, mivel az nem csak méretében nem egyenértékű (6,5 ezer négyzetkilométer, szemben az orosz fegyveres erők által elfoglalt területekkel – a szumi, harkivi, dnyipropetrovszki és mikolajivi régiókban lévő, orosz kézre jutott területek összesen körülbelül 1,5 ezer négyzetkilométert tesznek ki), hanem teljesen aránytalan katonai előnyt is biztosít az ellenségnek.

Az oroszok által Bahmut és Avdiivka ellen indított támadások, valamint a Csasziv Jar és Toreck körül zajló harcok példái jól mutatják, hogy milyen véres és elhúzódó műveletek lehetnek szükségesek a Donyeck-medence erődített városainak elfoglalásához. A Wagner-csoport belső dokumentumainak korábbi kiszivárgása megmutatta, hogy a 327 napig tartó bahmuti harcokban legalább 19,5 ezer ember vesztette életét.

Az „avdiivkai húsdarálóban” (amely csaknem fél évig tartott) az orosz fegyveres erők körülbelül 16 ezer embert és csaknem 700 katonai járművet vesztettek. A Csasziv Jarért és Toreckért folytatott csaták 2024 áprilisában és júniusában kezdődtek, és még mindig nem értek véget. Ezenkívül éppen az Ukrán Fegyveres Erők egységei által elfoglalt donyecki területen található a kelet-ukrajnai védelmi vonalba beépített műszaki létesítmények jelentős része.

Másként fogalmazva, várható-e, hogy Ukrajna feladja a terület védelmét, amely hónapokig (ha nem évekig) képes feltartóztatni az orosz csapatokat és több tízezer fős veszteséget okozni nekik, hogy átadják a már felépített műszaki akadályokat, és visszavonulnak a hevenyészett állásokba a Harkivi és Dnyipropetrovszki Területeken, cserébe a határ menti régiókban található, katonai vagy politikai-diplomáciai szempontból értéktelen kis övezetekért? Nem szabad figyelmen kívül hagyni Szlavjanszk szimbolikus jelentőségét sem, ahonnan 2014-ben az ukrán katonaság visszavonulásra kényszerítette Igor Girkin csapatát.

Az ilyen engedmények vagy cserék jóváhagyásához Volodimir Zelenszkijnek legalább ugyanolyan nagyszabású visszavonulást kell elérnie az orosz fegyveres erők részéről, például a Zaporizzsjai Területen, és valamely stratégiailag fontos objektum, például a zaporizzsjai atomerőmű visszahelyezését ukrán ellenőrzés alá, ami teljesen ellentétes Putyin álláspontjával a „négy új régió” kérdésében és máris katonai előnyt biztosítana az ukrán fegyveres erőknek a déli hadműveleti övezetben, ahol a hírhedt „szárazföldi híd” vezet a Krímbe – amennyiben a harcok újra kiújulnának.

Egyébként a Donbássz teljes átadása a meglévő védelmi vonalak megsemmisülésével is járna, hiszen természetes akadályok nélküli szabad síkság nyílna meg az orosz csapatok előtt, már csak ezért is képtelenség elfogadni Putyin követelését, ígérjen bármit, írjon alá akármit is.

Összefoglalva: az alaszkai csúcstalálkozó azért nevezhető külpolitikai szempontból eredménytelennek, mert Putyin az orosz diplomácia hagyományainak szellemében két lehetetlenséget kért: a NATO keleti bővítésének visszavonását (igen, ez ránk is vonatkozna), és a területcserét. Pontosan tudta, hogy ebbe nem fog belemenni még Trump sem – ahogyan tudta 2021 karácsonyán is, hogy képtelenséget követel, mikor olyan ultimátumot adott az euroatlanti világnak, melyben ehhez nagyon hasonló pontok szerepeltek.

Az orosz diplomácia azért szokott lehetetlent követelni, hogy utána háborút indíthasson, ha nem kapja meg, amit akar.

Ne tessék egyhamar békére számítani: Moszkva harcolni akar, tehát harcolni is fog.

És valószínűleg nem csak Ukrajnával.

Szele Tamás