Kérem, már megint nem tudom, sírjak vagy nevessek, azt hiszem, hogy inkább kínomban fogok röhögni, mert mást nem tehetek... de először is elnézést kell kérnem attól a kedves és értelmes ismerősömtől, aki tegnap este felhívta a figyelmemet a Trump-Orbán telefonbeszélgetésre. Ugyanis első lendülettel azt mondtam neki, hogy ez komolytalan, ez szamárság, ilyen nincs. Tévedtem, ez úton is szeretnék bocsánatot kérni.
(Képünk illusztráció)
„Ilyen nincs, és mégis van”, mondta egy ennél jóval örömtelibb esetben Török László sportriporter Egerszegi Krisztináról, és én is szívesebben írnék Egérkéről, mint Orbánról, de hát ez jutott. Bizony, utána kellett olvasnom, míg rájöttem, mi is játszódhatott le. Akkor vegyük a tényeket a The Insider nyomán.
„Az Egyesült Államok elnöke, Donald Trump augusztus 18-án, Vlagyimir Zelenszkijjel és európai vezetőkkel folytatott tárgyalások után kapcsolatba lépett Magyarország miniszterelnökével, Orbán Viktorral – írja a Bloomberg, forrásokra hivatkozva. A lap szerint Trump azt akarta megbeszélni, miért blokkolja a magyar miniszterelnök az Ukrajna Európai Unióba való belépéséről szóló tárgyalások megkezdését.
A telefonhívás Trump és az európai vezetők közötti megbeszélések eredményeként jött létre, akik a Fehér Házban gyűltek össze, hogy megoldást találjanak az Oroszország és Ukrajna közötti háborúra. Egy bizonyos ponton arra kérték Trumpot, hogy használja fel befolyását, és győzze meg Orbánt, hogy vonja vissza Ukrajna EU-tagság iránti kérelmével kapcsolatos ellenvetéseit.
Augusztus 19-én, kedden azonban Orbán közzétett egy nyilatkozatot a Facebookon, amelyben kijelentette, hogy az EU-tagság semmilyen módon nem segít Ukrajnán: „Ukrajna Európai Unióhoz való csatlakozása semmilyen biztonsági garanciát nem nyújt. Ezért a tagságot biztonsági garanciákhoz kötni felesleges és veszélyes ötlet.”
A Bloomberg szerint Orbán a Trumppal folytatott beszélgetés során javasolta, hogy Putyin és Zelenszkij Budapesten tárgyaljanak. Korábban a svájci hatóságok is kifejezték abbéli szándékukat, hogy a tárgyalásokat az országukban szervezzék meg, a külügyminiszter még azt is megígérte, hogy nem tartóztatják le Putyint, akinek a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsot adott ki.
Ukrajna az Európai Uniós politikai-gazdasági blokkba való belépést egy biztonsági garanciacsomag részeként szorgalmazza, amelynek célja, hogy megakadályozza Oroszország újabb területi hódításait a fegyverszünet esetén.”
Így már érthetőbb, ugyanis a dealekben gondolkodó trumpi diplomáciába tényleg beleférne, hogy a NATO-tagság elutasítását egy lehetséges, bár nem azonnali EU-tagsággal ellensúlyozza Washington. És ennek egyetlen kerékkötője van: Orbán Viktor. Trump hívása annak a jele, hogy a magyar diplomácia ukránellenes vonulatát ő maga nem kérte soha, meglehet, nem is tudott róla, oda se figyelt arra a sötét gyalogra a sakktáblán, ami viszont most akadályozza a király rosálását, és senki sem tudja, hogyan került oda. Ő nem lépett vele, Putyin sem, Hszi Csin-ping mosolyogva kibicel, más meg nincs a tábla közelében, szóval érthető, hogy felhívta a sötét gyalogot és megkérdezte, mit csámborog olyan helyen, ahol semmi keresnivalója?
Nos, de lássuk, hogyan reagált a helyzetre tegnap délután, az Európai Tanács tagjainak online konferenciája után maga a gyalog, vagyis Orbán Viktor?
„Az Európai Unió 27 tagállamának vezetője ma tanácskozást tartott.
1. Beigazolódott, hogy a harmadik világháború veszélyét csak egy Trump-Putyin találkozóval lehet csökkenteni.
2. Beigazolódott, hogy az elszigetelésre épülő stratégia elbukott.
3. Beigazolódott, hogy az orosz–ukrán háborúnak nincs megoldása a frontvonalon, csak a diplomáciai erőfeszítések hozhatnak megoldást.
4. Beigazolódott, hogy Ukrajna európai uniós tagsága semmilyen biztonsági garanciát nem jelent, ezért a tagság és a biztonsági garanciák összekötése felesleges és veszélyes.
Magyarország üdvözli a Trump-Putyin tárgyaláson megtett lépéseket és támogatja a további tárgyalási folyamatot, különös tekintettel egy második Trump-Putyin találkozóra. Napirenden tartjuk azt a magyar kezdeményezést, hogy az Unió minél hamarabb indítványozzon egy Európa-Oroszország csúcstalálkozót.”
Sag schon, nem az első eset ez az elmúlt harminchat évben, hogy Orbán Viktor kommunikációjának még a kötőszavaival és névelőivel sem tudok egyetérteni, ezen lendüljünk túl, ugyanis az én véleményemnek akkor lenne fontossága, ha én volnék a kormányfő, amitől az Ég óvjon engem is, Magyarországot is. Történt, ami történt, az egzakt adatokat a fentiekben mutattam be. Piciny makula ez a nagy, globális Apokalipszis tablóján.
Hanem amellett nem lehet szó nélkül elmenni, ahogy ezt a kicsiny affért a magyar kormánymédia tálalta. Még ugyan a Magyar Nemzet visszafogottan fogalmazott:
„Donald Trump amerikai elnök hétfőn több európai vezetővel és Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel tárgyalt Washingtonban az orosz–ukrán háború lezárásáról. A megbeszélések után Trump Orbán Viktort is felhívta, hogy az uniós csatlakozási tárgyalások ügyében folytasson megbeszélést. Orbán Viktor azonban világossá tette, hogy nem kíván változtatni az álláspontján.”
Lehet épp „megbeszélésnek” mondani azt, ha az embernek leordítják a fejét, bár a tárgyalás kétoldalú szokott lenni, de ez ízlés kérdése. Hanem a Pesti Srácok hatalmasat alakított (és nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ez már irónia és/vagy paródia...). Az ő írásuknak egyenesen két címe van, ami megesik a szakmában, ha ritka is. A főoldalon még az szerepel, miszerint:
„Trump a hétfői megbeszélés után a magyar miniszterelnök véleményét is kikérte”
ám a belső cím már büszkébb, tele szittya öntudattal:
Tehát Trump azért telefonált Orbánnak, hogy megkérdezze, meg van-e vele elégedve. Nagyjából meg, de azért nem tökéletesen, ahogy Tolna megyében mondanák: „Ejnye... majdnem jó”. Csakhogy az írás folytatódik. Öveket bekötni, rázós útszakasz következik.
„Ha valaki még mindig kételkedne abban, hogy igazából mi magyarok uraljuk a világot és azt állítják el vagyunk szigetelődve, azoknak ajánljuk figyelmükbe, hogy Trump a hétfői megbeszélés után a magyar miniszterelnök véleményét is kikérte. Orbán Viktor alapvetően elégedett volt az elnök munkájával, de azért még vannak kikötései Ukrajnával szemben.”
Belőlem egy Shakespeare-idézet bukott ki elsőre: „Ó, irgalomnak minden angyali / S ti égi szolgák, most őrizzetek!” Mit uralunk mi? A világot? Éhező Szent Nyikifor hitvalló, járj közben érettünk... Augusztus huszadika nem a legjobb alkalom a magyar kicsinység részletezésére, de hát nem én kezdtem – mindenesetre a világuralom és Magyarország viszonya hasonlatos Makó lovag és Jeruzsálem esetéhez... Menjünk tovább.
„Mivel arról beszélni, hogy a magyar kormányfő el van szigetelve a világtól és mindenki megveti már olyan, mintha azt fejtegetnénk, hogyan fejjünk unikornisokat, ezt a részét hagyhatjuk is. Felesleges azt tárgyalni, hogy mennyire jó viszonyban van Trump és Orbán Viktor, mert tudjuk, hogy nagyon jóban, és az amerikai elnök rendszeresen kikéri a magyar kormányfő véleményét.”
Felmerül a kérdés, hogy azért kukorékol-e a kakas, mert pitymallik, vagy azért pitymallik-e, mert a mi kis kakasunk érctorokkal kukorékol. Esetünkben a kukorékolás kéne keltse a Napot.
„Röviden az történt, hogy miután Trump gyorsan lerendezte a hétfői tárgyalást a Brüsszelből és Kijevből delegált biodíszletekkel, felhívta az orosz államfőt és Orbánt is. A magyar miniszterelnöktől igazából csak annyit akart kérdezni, hogy mit gondolunk Ukrajna EU-tagságáról. Ő meg elmondta.”
Remélem, jegyzetelt is Trump, hogy el ne felejtse a megkapott értékes útmutatásokat. Az ne zavarja a szerzőt, hogy a telefonhívás hétfőn, 18-án este kellett történjen, Orbán posztja meg kedden, 19-én délután jelent meg, a videokonferencia után – az amerikai elnök addig csendesen üldögélt, fülén tartva a telefont és az előtte álló monitoron figyelve Orbán Facebook-oldalát, hogy le ne maradjon az igehirdetésről, jobb dolga amúgy sem lehetett, hiszen Orbán Viktor tanácsa nélkül tapodtat sem mozdulhat.
„Orbán elmondta, mi legyen Ukrajnával
Beigazolódott, hogy Ukrajna európai uniós tagsága semmilyen biztonsági garanciát nem jelent, ezért a tagság és a biztonsági garanciák összekötése felesleges és veszélyes
– írta a magyar miniszterelnök a beszélgetésről szóló posztjában. Naszóval. Csak a mihez tartás végett, nézzük a sorrendet: az amerikai elnök lerendez egy gyors tárgyalást a teljesen irreleváns európai politikusokkal (meg Zelenszkijjel, aki se nem európai, se nem politikus). Majd elmondja Putyinnak, hogy mi történt.
És ezután felhívja Orbánt, hogy mit szól a dologhoz. Mindezt azután, hogy már a Putyinnal való tárgyalás előtt is a magyar kormányfő véleményét kérte ki a helyzetről.”
Világos: úgy Ukrajna, mint Európa ügyében Orbán Viktor mondja ki minden esetben a döntő szót, ő határoz: Putyin és Trump csak a Fenséges Akarat végrehajtói. De érjünk az írás végére.
„Aztán most még az is valószínűsödik, hogy Budapesten tartják a háromoldalú tárgyalásokat. Most szeretnék felhívni a figyelmet arra, hogy a jelek szerint Magyarország az egyetlen EU-tag, amit Washingtonban komolyan vesznek. Szerintünk egyébként azért, mert jelenleg mi irányítjuk Washingtont. Meg Moszkvát. Peking egyelőre független, de azért a helyükben ezentúl több PS-t olvasnék, ha ezt így akarják tudni a jövőben is...”
Tartanak itt majd sok mindent, csak épp ezeket a tárgyalásokat nem, és addig jó nekünk, míg ez így van. De hogy foglaljuk össze a látottakat: ezt szerintem maga a szerző sem gondolta komolyan. Más írásaival sem értek egyet, de azokból világosan látszik, hogy nem vádolható tájékozatlansággal. Azt tudom csak elképzelni, hogy kínjában írt egy paródiát, bár jobban teszi, hogy ha a legközelebbi értekezleten kérdőre vonják, azt mondja majd, hogy komolyan gondolt minden szót.
Hogy ő ironizált, az világos, azonban a hozzászólásokból kitűnik, miszerint az olvasók hittek neki. Ami persze a Pesti Srácok olvasótáboráról mond el a szükségesnél és illendőnél is többet, nekem nem is kell részleteznem. Az írott szónak súlya van, megeshet, hogy elhiszik páran, véletlenül vagy tévedésből – most ennek lehettünk a tanúi.
Abba már bele sem merek gondolni, mi van, ha tévedek, és ez egy komoly írás, mert ez esetben azt kell mondanom, hogy ilyen öncélú, élvezettől toporzékoló seggnyalást utoljára Ceaușescut illetően láttam.
Legalább ne augusztus huszadikán közölték volna.
Ugyanis az ember ezen az ünnepi napon körülnéz ez után a nem kissé meglepő írás után, és az jut eszébe, hogy Magyarország jelen pillanatban úgy néz ki, mintha a Feszty-körképet kicsit átfestette volna Hieronymus Bosch.
Mondja ki valaki, hogy ez vicc volt.
Bár viccnek durva lenne.
Lehet, hogy mégis komoly.
De akkor nagy a baj.
Szele Tamás
