Most, hogy már kicsit távolodunk a magyarországi választásoktól, érdemes azokat világpolitikai összefüggéseikben szemlélni, és kicsit utánanézni annak a The Insider elemzése alapján, hogy melyik erősebb: az Orbán-átok vagy Trump mérgező ölelése? Mert a jelek szerint egyik sem veszélytelen.

(Képünk illusztráció)

Ünnep van ma a volt kormány sajtójában, ha kicsit könnyes-bús is, de ünnep: ne is irigyeljük tőlük ezt a kis örömöt, amúgy se sok okuk van mostanság a jókedvre. Úgy ünneplik Rumen Radevet, igaz, kis késéssel, hiszen már eltelt egy pár – három – nap, mióta megnyerte a bolgár parlamenti választásokat, mintha maga Orbán Viktor győzött volna Szófiában – vagy Radev Budapesten. Mulatozzanak csak, ne sajnáljuk tőlük, de azért ennél nagyobb örömük ne legyen.

(Képünk illusztráció)

Mint április 12-éig naponta ezer forrásból értésünkre adták, össze kell fognia a nemzetnek, mert jönnek a pomogácsok, és ha nem fogunk össze, nem tömörülünk azonnal Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon zászlaja alatt, akkor rettentő háborúba sodródunk velük, lesz még sittyegés-suttyogás is. Végső soron lett valamiféle összefogás, csak nem a pomogácsok ellen, és jelenleg Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon azon mereng, hogy nem tudja, miből fog megélni májustól. Nekünk mindegy, csak ne a mi nyakunkon tegye, mint eddig, itt, a Négyszögletű Kerek Erdőben. Meg adja vissza, amit elszedett.

(Képünk illusztráció)

Mindenki várja manapság a változásokat, főleg a sajtószakma, mégis akadnak olyan hívei az előző kormányzatnak, akik akár a hallucinációkig és a nyílt hazugságokig is elmennek, csak azért, hogy minden maradjon a régiben. Nem tudom, miként maradhatna: a választások törvényesen lezajlottak, a vesztes gratulált a győztesnek és nem tiltakozott az eredmény miatt, de mégis vannak olyan propagandamédiumok, amelyek nem is várják, hanem egyenesen követelik a „csodát”.

(Képünk illusztráció)

Mint az ismeretes, magyar idő szerint az éjszakai, keleti parti idő szerint az esti órákban merényletkísérletet követtek el Donald Trump, felesége és adminisztrációjának tagjai ellen a Washington Hilton hotelben, a Fehér Házi Tudósítók Szövetségének vacsoráján. A támadót kivéve senki sem sérült meg, ám az eset több, mint különös. Következzenek a részletek a The New York Times tudósításai alapján. Megjegyzéseimet szokás szerint a bekezdések végén, csillag alatt teszem meg.

(Képünk illusztráció)

Ma különös kérdést fogunk boncolgatni a Novaja Gazeta Evropa nyomán, éspedig azt, hogy lehetnek-é a földönkívüliek ortodox felekezetű angyalok, avagy mégsem, és inkább démoni természetűek? Lehetne mondani, hogy soha nagyobb dilemmával ne szembesüljünk, de akárhogyan is, ez legalább olyan száztíz millió pravoszláv számára igenis sarkalatos probléma.

(Képünk illusztráció)

Alig több, mint egy hónapja foglalkoztam ezeken a hasábokon a jóslatpiac veszélyeivel, melyek már akkor jól láthatóak voltak, és most nyakunkon is van az első komolyabb botrány. Illetve – a második, mert az első Emanuel Fabian izraeli újságíró esete volt, akit a fogadók tudósítása visszavonására akartak kényszeríteni, de végül a rendőrségen végezték. Akkor még „csak” egy rakéta találatának kérdése forgott kockán, most már világpolitikai jelentőségű eseményekről van szó.

(Képünk illusztráció)

Ma egy kicsit megint külpolitikai, sőt, globális kérdésekkel foglalkozom, mert ha nagy a lárma a ház előtt, érdemes kinézni és megtudni, mi történt. És most elég nagy a lárma: a világsajtó részben megdöbbenéssel, részben felháborodással reagált a Palantir techóriás minap megjelent kiáltványára, sokan a „tech-fasizmus” alapvetésének nevezik, és szó, ami szó: ha kicsit elemezzük, elég riasztó dolgokat találunk benne.

(Képünk illusztráció)

Ma megint a sajtószakmáról lesz szó, sajnos a kérdés és a probléma, melyet bemutatok, megkerülhetetlen, de ígérem, hogy legalább nem lesz unalmas ez a pár sor. Bár arról lehetne vitatkozni, mennyire sajtómunkás a propagandista és mennyiben tér el az ő szakmája a miénktől, vagyis az újságírástól – ég és föld a különbség, még akkor is, ha ezt ők kikérik maguknak.

(Képünk illusztráció)

Ebben a mai világban ne is csodálkozzon az ember, ha mindenféle rosszakat álmodik. Nekem például olyan álmom volt, hogy az már valóság is, merthogy inkvizítorokkal álmodtam. Bizony, eljött hozzám a két jó dominikánus atya, Heinrich Kramer és Jacob Sprenger, Kramert más néven Institorisnak is hívták – ők írták a Malleus Maleficarumot, vagyis a Boszorkányok Pörölyét.

(Képünk illusztráció)