Ma reggel kissé nyugtalanul ébredhettek azok, akik a magyar kormánymédiából informálódnak, ugyanis azt hihették a címek alapján, hogy nyakunkon a világvége. Idéznék néhányat, a teljesség igénye nélkül: „Putyin történelmi bejelentése: megállapodtam Trumppal (Mandiner)”, „NATO-főtitkár bejelentése: ezeket a nyugati országokat támadhatja meg Putyin (Magyar Nemzet)”, „Itt van Putyin bejelentése Európa megtámadásáról (szintén Magyar Nemzet)” – és így tovább.

(Képünk illusztráció)

A világ most Tiencsinre figyel, bár az ottani tárgyalások során semmi sem dőlt vagy dől el, ami felől korábban már nem határoztak volna. A Sanghaji Együttműködési Szervezet csúcstalálkozóját (és az azt követő pekingi katonai parádét) a lehető legnagyobb műgonddal készítették elő tehetséges kínai szervezői, így nem is csoda, ha azt mondhatjuk: az esemény a Kínai Népköztársaság apoteózisának nevezhető.

(Képünk illusztráció)

Elgondolkodtató hír jelent meg a Moscow Times hasábjain, nagyon is elgondolkodtató, de mindenkit kérnék, hogy ne essen pánikba, ugyanis egyelőre még nem dőlt el semmi, csak éppen nagyon közel csapkod mihozzánk a sistergős, tüzes istennyila. Könnyen belénk csaphat, ha most nem leszünk észnél – bár a kijózanodásnak semmi jelét nem tapasztalom illetékes körökben.

(Képünk illusztráció)

Vannak olyan helyzetek, amikor az ember nem jut szóhoz. Nem az elragadtatástól: a felháborodástól. Donald Trump elnöki ciklusáról eddig elég sok rosszat el lehetett mondani, és nagyon kevés, vagy inkább semmi jót, de a bevándorlásellenes akciók terén most sikerült ennek a rezsimnek még saját magát is alulmúlnia. Az esetről a The Washington Post számol be, én megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem majd meg.

(Képünk illusztráció)

Nehéz eldönteni így, az ukrajnai harcok idején, ködös távolba és balladai homályba vesző béketárgyalások előtt, hogy Moszkva tulajdonképpen mi a kacskaringós, fűzfán fütyülő rézangyalt akar elérni a Kaukázusban gyakorolt politikájával: az még érthető, hogy én nem bírok rájönni Budapestről, de nem érti a Riddle: Russia elemzője, Roman Csernyikov politológus sem. Lássuk a kétségeit, melyeket ma reggel fejtett ki lapja hasábjain.

(Képünk illusztráció)

Azt, hogy mi történt Brovdi Róbert ügyében, nagyjából mindenki megírta: tudjuk, hogy a legendás háborús hőst tette felelőssé a magyar külügy a Barátság kőolajvezeték elleni támadásért, és kitiltotta Magyarországról, sőt, állítása szerint a teljes schengeni övezetből is, amit azért Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszter kézből megkontrázott. Időközben maga Brovdi is ékes szavakkal teletűzdelt, veretes választ adott Szijjártó Péternek.

(Képünk illusztráció)

Elöljáróban le szeretném szögezni: semmi jót nem tudok mondani Donald Trump szellemi kvalitásairól vagy sajátos lelki alkatáról, de azt meg kell hagynom neki, hogy nem gyáva ember. Ahogy bátor Tulsi Gabbard vagy Laura Loomer is, bár ez inkább az ostobák bátorsága, akik nem mérik fel, hogy a tűzzel játszanak: ez a három személy ugyanis magára haragította a CIA-t.

(Képünk illusztráció)

Hogy a végén kezdjem: Donald Trump akkora ajándékot készül adni Orbán Viktornak, amekkorát az még sosem kapott se tőle, se mástól: a jövő évi választásokat. De részesül majd, méghozzá jóval nagyobb mértékben a fejedelmi jutalomból Vlagyimir Putyin is, ő meg Európát fogja megkapni – vagy legalábbis Európa lelkét és elméjét.

(Képünk illusztráció)

Mint ismeretes, Moszkva e hónap elején felmondta a középhatótávolságú nukleáris fegyverek telepítéséről szóló 1987-es moratóriumot. Ennek az a pikantériája, hogy jóllehet az oroszbarát hírforrások futottak pár kört sikoltozva és hajukat tépve, a realistább elemezés – melyet az alábbiakban mutatok be a The Insider nyomán – kimutatja, hogy nem vesztettünk semmit, ugyanis ők ezt a moratóriumot soha nem is tartották be. Legalábbis a 9M729 típusú rakéta „boncolása” ezt mutatja. Lássuk tehát, miről van szó.

(Képünk illusztráció)

Elöljáróban annyit szeretnék megjegyezni erről a mai írásról, hogy mindenkitől elnézést kérek, de nem fogom tudni visszafojtani a kaján kárörömöt, amivel Markovnak, ennek az üresfejű, rosszindulatú propagandistának a bukásáról számolok be, és ennek oka van.

(Képünk illusztráció)