Nehéz eldönteni így, az ukrajnai harcok idején, ködös távolba és balladai homályba vesző béketárgyalások előtt, hogy Moszkva tulajdonképpen mi a kacskaringós, fűzfán fütyülő rézangyalt akar elérni a Kaukázusban gyakorolt politikájával: az még érthető, hogy én nem bírok rájönni Budapestről, de nem érti a Riddle: Russia elemzője, Roman Csernyikov politológus sem. Lássuk a kétségeit, melyeket ma reggel fejtett ki lapja hasábjain.

(Képünk illusztráció)

Azt, hogy mi történt Brovdi Róbert ügyében, nagyjából mindenki megírta: tudjuk, hogy a legendás háborús hőst tette felelőssé a magyar külügy a Barátság kőolajvezeték elleni támadásért, és kitiltotta Magyarországról, sőt, állítása szerint a teljes schengeni övezetből is, amit azért Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszter kézből megkontrázott. Időközben maga Brovdi is ékes szavakkal teletűzdelt, veretes választ adott Szijjártó Péternek.

(Képünk illusztráció)

Elöljáróban le szeretném szögezni: semmi jót nem tudok mondani Donald Trump szellemi kvalitásairól vagy sajátos lelki alkatáról, de azt meg kell hagynom neki, hogy nem gyáva ember. Ahogy bátor Tulsi Gabbard vagy Laura Loomer is, bár ez inkább az ostobák bátorsága, akik nem mérik fel, hogy a tűzzel játszanak: ez a három személy ugyanis magára haragította a CIA-t.

(Képünk illusztráció)

Hogy a végén kezdjem: Donald Trump akkora ajándékot készül adni Orbán Viktornak, amekkorát az még sosem kapott se tőle, se mástól: a jövő évi választásokat. De részesül majd, méghozzá jóval nagyobb mértékben a fejedelmi jutalomból Vlagyimir Putyin is, ő meg Európát fogja megkapni – vagy legalábbis Európa lelkét és elméjét.

(Képünk illusztráció)

Mint ismeretes, Moszkva e hónap elején felmondta a középhatótávolságú nukleáris fegyverek telepítéséről szóló 1987-es moratóriumot. Ennek az a pikantériája, hogy jóllehet az oroszbarát hírforrások futottak pár kört sikoltozva és hajukat tépve, a realistább elemezés – melyet az alábbiakban mutatok be a The Insider nyomán – kimutatja, hogy nem vesztettünk semmit, ugyanis ők ezt a moratóriumot soha nem is tartották be. Legalábbis a 9M729 típusú rakéta „boncolása” ezt mutatja. Lássuk tehát, miről van szó.

(Képünk illusztráció)

Elöljáróban annyit szeretnék megjegyezni erről a mai írásról, hogy mindenkitől elnézést kérek, de nem fogom tudni visszafojtani a kaján kárörömöt, amivel Markovnak, ennek az üresfejű, rosszindulatú propagandistának a bukásáról számolok be, és ennek oka van.

(Képünk illusztráció)

Sokat beszélünk mostanság arról a jelenségről, amit jobb kifejezés híján amerikai külpolitikának nevezünk és keveset az amerikai belpolitikáról. Pedig érdemes volna és szükséges is, hiszen jövőre Magyarország is választás elébe néz, ami egyben óhatatlanul csalásokat is jelent, és a mostani példából mindenki könnyen megértheti, mi is az a gerrymandering, amire Hunniában is bízvást számíthatunk. A helyzetet Jan Veszelov amerikanista és politológus ismertette a The Insiderben. 

(Képünk illusztráció)

Míg a washingtoni tárgyalások után rövid ideig eluralkodott a világon a „békeláz”, most már csillapodik a lelkesedés, mert úgy tűnik, sok mindenre számíthatunk, csak éppen Putyin és Zelenszkij közötti béketárgyalásokra nem. Úgy tűnik, most már csak egyetlen ember hisz a trumpi béketeremtésben a Föld kerekén, és ez Orbán Viktor. De ő sem hisz benne komolyan.

(Képünk illusztráció)

Forr, pezseg a világ, mindenki az orosz–ukrán háború végét várja, vagy – a borúlátóbbak – más, több, újabb háborúkat, mintha nagy, tektonikus átalakulások zajlanának a geopolitika színpadán, mindenki nyilatkozik, elemez, nincs orosz vagy amerikai alpótsegéd-hátramozdító, aki naponta párszor meg nem váltaná a világot, de érdekes módon ukrán szakértőt ritkán kérdeznek meg a helyzetről, pedig talán ők lennének a legilletékesebbek – nos, a The Insider megtette.

(Képünk illusztráció)

Mindenekelőtt egy nagyon nyomatékos kijelentést kell tennem, akkora betűkkel és olyan kiemelten szedve, amit csak az oldal elbír.

Ez itt egyáltalán nem, ismétlem, NEM egy helyreigazítás.

Helyreigazítást ugyanis akkor közlünk, ha tévedtünk vagy hibáztunk, de esetünkben erről nincs szó. Arról azonban igen, hogy valaki hazudik, mint a vízfolyás. A sajtónak, a magyar választópolgároknak, de még a saját pártmédiájának is. Pontosabban: vagy most hazudik, vagy korábban tett így.

(Képünk illusztráció)