A világpolitika egyik legfogósabb jelenlegi kérdése az, hogy ki gyakorolja most az ellenőrzést a Hormuzi-szoros felett. Ugyanis az Egyesült Államok szerint nyitva áll, Irán szerint nem áll nyitva, korábban mindkét fél pénzt kívánt szedni az áthaladásért, ettől később Washington visszalépett, Teherán viszont még mindig kitartana az ötlet mellett – viszont, és ez az, ami a legfontosabb, azon az útvonalon mostanság még van der Decken kapitány, a Bolygó Hollandi sem akarna átkelni, pedig ő már körülbelül négyszáz éve halott, tehát nem sokat kockáztatna.

(Képünk illusztráció)

Hiób-hír érkezett, kérem, vészhozó, baljós. Vörös jelek gyúlnak a Hadak Útján: eljutott hozzám egy videó, melyben Bayer Zsolt közli, miszerint letészi a lantot. Ó, Irgalom Atyja, ne hagyj el, mi lesz vélünk nélküle? Ahogy elnézem ezt a pórias világot, azt kell mondanom: semmi különös, legfeljebb kicsit jobban fogjuk magunkat érezni. Elleszünk valahogy, mint a hal bicikli nélkül.

(Képünk illusztráció)

Kezdjük azzal, hogy a mai Magyarországon is akadnak, akik elégedetlenek a választások eredményével, csalást emlegetnek, a komolyabb konteó-hívők egész legendáriumot terjesztenek arról, hogy „tulajdonképpen a Fidesz nyert, csak Soros kicserélte számítógéppel a címkéket, így a fideszes szavazatok a Tiszára mentek és viszont” – meg fogom kérdezni Soros Györgyöt, hogyan csinálta, mert én elképzelni sem tudom ennek a módját, igaz, csak tizenhat éves korom óta foglalkozom számítógépekkel, ami röpke negyvenkét év.

(Képünk illusztráció)

Ha már tegnap elemeztem kicsit a Perzsa-öböl menti helyzetet, ma még folytatom ezt a témát, annál is inkább, mert a birtokomba került az IranWire és az Iran International útján egy nagyon érdekes és eredetileg titkos tanulmány – magyarul talán hangulatjelentésnek nevezhetnénk, mely az iráni kormány számára készült az ország aktuális állapotáról.

(Képünk illusztráció)

Érdemes pillanatfelvételt bemutatnom az Irán elleni háború jelenlegi állapotáról, mert eléggé abszurd a helyzet. Irán kesztyűt vetett Trump elé, mikor megtámadta a Hormuzi-szoroson átkelni kívánó hajókat és az Egyesült Államok jordániai támaszpontjait, Trump felvette a kesztyűt és bombázni kezdte Dél-Iránt, tehát olyan tartós lett a tűzszünet, amilyen mindegyik szokott lenni a Közel-Keleten. Ez helyi sajátosság, couleur locale, melyet sajnos az amerikai erők nem vettek figyelembe.

(Képünk illusztráció)

A következő elemzés magyarul megmondva Donald Trump esze tokjáról, kicsit udvariasabban fogalmazva, az amerikai elnök tárgyalási taktikájának hibáról szól. Külön érdekessége az írásnak, hogy eredetijét Daniel Fried, az Egyesült Államok korábbi külügyminiszter-helyettese közölte a The Insiderben, aki az európai és eurázsiai ügyekért felelt, de az amerikai külügyminisztérium szankciópolitikájának korábbi koordinátora is volt – épp emiatt a nyelvezete meglehetősen diplomatikus, de én majd, ahol szükséges, szokás szerint a bekezdések végén, csillag alatt közölt megjegyzéseimben lefordítom majd udvariaskodástól mentes magyar nyelvre azt, „mire is gondolt a költő”.

(Képünk illusztráció)

Ma újból kérést teljesítek, ugyanis napok óta jelzik az olvasók igényüket, miszerint magyarázzam már el, mi a csoda zajlik Fedorov volt hadügyminiszter körül Ukrajnában. Erősen eltúlzott hírek keringenek tüntetésekről a lemondott hadügyi tárcavezető mellett, a volt magyar kormány sajtója – valószínűleg megszokásból, mert ezt már senki sem fizeti ki nekik – nagy élvezettel csámcsog a „krízisről” érkező információkon, holott a helyzet egészen más.

Nem, Ukrajnában nem zajlik forradalom, nem „lázadt fel a nép Zelenszkij ellen” és nem várható a front összeomlása. Az várható a legkevésbé, szóval a vatnikok ne kezdjenek el örülni. A hibát a legtöbben ott követik el, hogy az ukrajnai kormányválságot a magyar politikai rendszer szerint értelmezik.

(Képünk illusztráció)

Sokan kérik, hogy mint a (földrajzi) területen járatos egyén, magyarázzam már el, mi is zajlott le Orbán János Dénes körül. Mindenkit ki kell ábrándítsak: a történet legnagyobb részéről nekem is alig van fogalmam, amennyit mégis tudok, azt elmondom – és nem lesz vidám, szórakoztató mese. Elöljáróban csak annyit, hogy ne általánosítsunk: egy szélhámos nem azonos egymillió emberrel.

(Képünk illusztráció)

Ma egy eléggé obskurus hírről lesz szó – illetve a hír maga rövid és egyszerű, de az elemzése egészen megdöbbentő, és bulgakovi történeteket tár elénk. Előre bocsátanám: senki vallásos érzéseit nem szeretném megsérteni, de a történet jellegéből fakadóan képtelenség felhagynom pikírt megjegyzéseimmel, melyeket szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszek majd meg.

(Képünk illusztráció)

Két napja kering a világban Mahmud Ahmedinezsád volt iráni elnök szenzációs története, mely szerint az Iszlám Köztársaság volt államfője a legmélyebb titokban átállt volna az izraeli titkosszolgálat oldalára, sőt, ügynökként is segítette munkájukat, annak reményében, hogy ezért cserébe majd ő lehet Irán vezetője. Ha ez igaz, akkor nagyon meglepő.

(Képünk illusztráció)