Bombaként robbant tegnap este a The Insider leginkább Pintér Sándorról és a Fidesz első választási győzelmének hátteréről szóló tényfeltáró írása a közösségi oldalak magyar nyelvű szegmensében, de érdekes módon nem ütötte át a magyar sajtó ingerküszöbét. Ez nem véletlen: nagyon kockázatos dolog ilyesmivel foglalkozni mostanság és Magyarországon.

(Képünk illusztráció)

Kérem, a mai a Külföldi Befolyások Napja. Mi több: fordított nap, ugyanis két fontos tényező befolyásolja ezen a napon a magyarországi választásokat, az egyik orosz, a másik amerikai. És különös módon – ilyen sem volt még! – az orosz az örvendetes, az amerikai lehet a veszélyes. Nem hittem volna, hogy valaha így alakul a helyzet, valaha is ez lesz a véleményem, de a Kárpátok alatt ezek szerint semmi sem lehetetlen.

(Képünk illusztráció)

Húsvétkor tojásra szokás vadászni, nem bombára, de ez most egy ilyen ünnep, ez jutott nekünk. Zeng is tőle a sajtó, bár a történet eléggé gyanúsan hangzik, el kell ismernünk, van pár olyan pontja, ami kissé különös. De lássuk, miről is van szó, mert egyelőre kevés konkrétumot tudni az esetről, annak ellenére, hogy hatalmas körülötte a hírverés.

(Képünk illusztráció)

Utóbbi időben kissé elterelődött a figyelem az orosz–kínai barátságról és szövetségről. Írhatnék testvériséget is, de nehéz eldönteni, melyik testvér erősebb: az biztos, hogy Kína a gazdagabb. Így aztán az már biztos, hogy végül Kína fog jól járni, a kérdés csak az, hogy mennyire. Valószínűleg nagyon: ezt járja körül a Moscow Times aktuális elemzése.

(Képünk illusztráció)

Belpolitikai szempontból botrányról botrányra evickél ez a hét, a sajtómunkás lelke zokog, hiszen más, békésebb időkben ennyi leleplezésből, ha takarékosan beosztjuk, évekig megélnénk, de most egyszerre zúdul ránk a skandalumok pergőtüze. Aztán van köztük olyan, ami valóban vérlázító, és van olyan is, amit nagy kínok közepette pumpáltak fel bolhából elefánttá. A kettő között nem árt különbséget tenni.

(Képünk illusztráció)

Örömmel jelenthetem, hogy az amerikai Artemis II holdkerülő expedíció nem csak sikeresen elindult útjára, de némely apróbb problémáktól eltekintve első napját is problémamentesen teljesítette. Az apróbb gond ugyan elvileg nem veszélyezteti a küldetés sikerét, de nagyon kellemetlenné teheti a hátralévő kilenc napot, melyet az űrhajósok természetesen a fedélzeten kell töltsenek.

(Képünk illusztráció)

Ha valaki február 27-én megkérdezi tőlem, létezik-e olyan – valamilyen, akármilyen, sőt, bármilyen – politikai lépés, amivel az iráni-amerikai kapcsolatokon, sőt, Irán és a világ többi részének viszonyán még rontani lehetne, megnyugtattam volna, hogy ilyesmi nem létezik, ezek a relációk már annyira rosszak, hogy képtelenség őket még jobban elmérgesíteni.

(Képünk illusztráció)

Ritkán használok mottót, most mégis ide kívánkozik egy Esterházy Péter-idézet: „Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot”. Igen, a Gundalf-ügyről van szó, amiről szó szerint mindenkinek van véleménye, de senki sem látja át teljesen. Sőt, még részben sem: változatok csatáját látjuk a közbeszédben, de még abban sincs konszenzus, hogy ezek egyáltalán minek a változatai.

(Képünk illusztráció)

Meglehetősen világvége-hangulat uralkodik jelenleg határon innen és túl. Nekünk a választási kampánnyal van tele a fejünk és egyéb testrészeink, a világ többi része pedig a háborúk és gazdasági válságok kimenetelét találgatja. Ahogy két hét múlva, a választások után mi is fogjuk: ne feledjük, akármilyen is lesz a következő magyar kormány, alkalmazkodnia kell a geopolitikai helyzethez és ez nem lesz könnyű feladat.

(Képünk illusztráció)

Mivel csak délután kezdődik Orbán Viktor választási gyűlése, melyet Békéscsabán tartanak, és ilyenkor még a tituskik is csak a boxerüket fényesítik, ma van időnk kinyitni az ablakot, kinézni rajta a külvilágra, egyszóval egy kis külpolitikával foglalkozni. Értem én, hogy van nekünk elég bajunk házon belül is, de azért nem kéne megfeledkezni a házon kívüli konfliktusokról sem.

(Képünk illusztráció)