Ma megint a sajtószakmáról lesz szó, sajnos a kérdés és a probléma, melyet bemutatok, megkerülhetetlen, de ígérem, hogy legalább nem lesz unalmas ez a pár sor. Bár arról lehetne vitatkozni, mennyire sajtómunkás a propagandista és mennyiben tér el az ő szakmája a miénktől, vagyis az újságírástól – ég és föld a különbség, még akkor is, ha ezt ők kikérik maguknak.

(Képünk illusztráció)

Ebben a mai világban ne is csodálkozzon az ember, ha mindenféle rosszakat álmodik. Nekem például olyan álmom volt, hogy az már valóság is, merthogy inkvizítorokkal álmodtam. Bizony, eljött hozzám a két jó dominikánus atya, Heinrich Kramer és Jacob Sprenger, Kramert más néven Institorisnak is hívták – ők írták a Malleus Maleficarumot, vagyis a Boszorkányok Pörölyét.

(Képünk illusztráció)

Mivel csak este kezdődnek az új tárgyalások a Hormuzi-szoros ügyében, elővehetünk egy méltatlanul keveset tárgyalt kérdést, éspedig azt, hogy mit szól Kína az Irán elleni háborúhoz? Röviden: a Pokolba kívánja, ám a hagyományos kínai kultúrához méltón mosolyogva, de legalábbis közömbösséget álcázva teszi ezt. Pont a legrosszabbkor jött ez a konfliktus, ami sokat árthat az amerikai–kínai viszonynak. A helyzetet a The Washington Post elemzése alapján mutatom be, saját megjegyzéseimet pedig szokás szerint a bekezdések végén, csillag alatt teszem meg.

(Képünk illusztráció)

Nálunk múlt vasárnap lezajlottak a választások, kinek végre, kinek valahára, sokak örömére, mások bánatára, Bulgáriában ma következnek, és nagy a tétjük. Nem csupán az ország népe számára fontosak: az is eldől ma, hogy legalább részben átveheti-e a vezetéssel együtt Orbán Viktor eddigi, az Európai Unióban játszott szerepét Rumen Radev. A helyzetet a The Washington Post összefoglalója alapján mutatom be, megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén lehet majd megtalálni.

(Képünk illusztráció)

Akárhogyan is nézem, csak kezd kiesni a tervezett dugini-multipoláris „új világ” feneke. Egymás után jelentkeznek az üzemzavarok az illiberális-szuverenista autokráciákban. Orbán Viktorra mostanság divatos kifejezéssel élve „ráomlott” a saját maga – illetve jól fizetett szakértői – által tervezett választási rendszere, ami a kis győzelmet is elsöprő diadalként jutalmazta, csak azt felejtették el belekalkulálni, mi lesz akkor, ha kicsit sem győznek. Trump is kezd ennen dugájába dőlni – saját hazugságrendszerét, konteó-királyságát, legendáriumát fordítják ellene, mégpedig tulajdon aktuális és volt hívei.

(Képünk illusztráció)

Tudhattuk előre, hogy Moszkva nem fog belenyugodni a magyar kormányváltásba, de főleg annak következményei ellen lesznek nagyon komoly kifogásai. Nos, az első, nem kicsit zsaroló jellegű kifogás már meg is érkezett: magán viseli az orosz „diplomácia” összes jegyét, a szándékos sértődéstől az alig burkolt fenyegetőzésig, akad benne példaszerű maszkirovka is, szóval helyben vagyunk.

(Képünk illusztráció)

Ritka az olyan helyzet, amikor én tanácstalan vagyok, és rendszerint hivatali ügyintézés közben szokott bekövetkezni, amikor kiderül, hogy tizennyolc évvel ezelőtt nem töltöttem ki egy nyomtatványt, aminek messzemenő következményei lesznek abban az esetben, ha mondjuk be akarom magamat oltatni beriberi vagy elefantiázis ellen. Ilyenkor néz egyet az ember és nem oltatja be magát, vagy elmegy egy magánklinikára.

(Képünk illusztráció)

Nehéz teljesen elszakadni a hazai hírektől így, választások után, de ez a mai írás már inkább lesz külpolitikai jellegű, bár erős és magyaros zamattal bír majd. Arról van szó ugyanis, hogy Orbán Viktor bukásával Brüsszelben megüresedett az Európai Unió Címzetes Főárulójának és Érdemes Muszkavezetőjének pozíciója, márpedig ez tűrhetetlen – ez a kulcsfontosságú pozíció nem maradhat betöltetlen.

(Képünk illusztráció)

Ma még a magyarországi választásokkal foglalkozom, de már külpolitikai sőt, amerikai szempontból, viszont holnaptól, ha csak nem történik valami rendkívüli, elmúlnak az ünnepek, fába szorulnak a férgek, ahogy a KFT mondaná, és visszatérek a megszokott kerékvágásba, tehát többet foglalkozom majd a világpolitika napi eseményeivel, mint a honiakkal.

(Képünk illusztráció)

Hölgyeim, uraim: egy korszak véget ért.

Nehéz idők jártak, gonosz világ volt ez, aggodalmakkal, áldozatokkal teli.

(Képünk illusztráció)