Hosszú írás következik – én szóltam előre, senki se reklamáljon! – de annyira abszurd, hogy se Bulgakov, se Szorokin nem lett volna képes ilyent kitalálni. Lesz benne aljas merény, koholt vád, időgép, FSZB, de még sátánfattya püspök is, szóval egyszerre volna jó rém- és kémregénynek egyaránt, ha nem lenne igaz minden szava. Ilyen az orosz valóság, kérem, ezt a Novaja Gazeta Evropa beszámolója is tanúsítja, amiből dolgoztam. Megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem majd meg. Mielőtt belekezdenék, megismétlem: hosszú lesz a történet, de tanulságos és nagyon-nagyon orosz.

(Képünk illusztráció)

„Ajándék lónak ne nézd a fogát” – tartja a magyar közmondás és igazat is mond: csúnya modortalanság hibát keresni abban, amit ingyen, barátságból, szívességből kap az ember. Legyen az akármilyen is, meg kell köszönni. Így lehetett ezzel Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is, aki nagyon szépen megköszönte Donald Trumpnak tegnap, hogy engedélyezte a Patriot légvédelmi rakéták gyártását Ukrajna számára.

(Képünk illusztráció)

Ma meglepő hírre ébredt az ország, illetve maga a hír nem is olyan meglepő, sőt, mulatságosnak sem mondható, viszont érdemes körüljárni azt, amit eddig tudunk a történtekről. Az ugyanis a helyzet, hogy a Megafon egyik volt influencere, az ultrafideszes Szakács István jelenleg a hatóság vendégszeretetét élvezi, és nem önként került gondjaikba.

(Képünk illlusztráció)

Ez a mai írás egyszerre lesz külpolitika és belpolitika, de legvégső soron mégiscsak arról szeretne szólni, hogy mit akarunk valójában. Mert azt nem kétlem, hogy mindenki a legjobbakat szeretné – csak hát nem mindegy, miként kívánjuk ezt megvalósítani. Mert hát a kritika nem harc, csak eszmecsere – mármint abban az esetben, ha egyáltalán van eszme. Más kérdés, hogy szívesebben hívnám eszmeismertetésnek, lévén hogy nincs az az Isten, hogy én kicseréljem a jól kimunkált, alapos nézeteimet mondjuk Bede Zsolttal – úgy hiszem, mindketten rosszul járnánk.

(Képünk illusztráció)

Tegnapi írásomban az oroszországi üzemanyaghiánnyal foglalkoztam, ma tovább boncolnám ezt a kérdést, bár most környezetvédelmi szempontból próbálom körbejárni a problémát a Novaja Gazeta Evropa elemzése nyomán – ugyanis az orosz kormány meglehetősen veszélyes lépésre készül, ami komoly közegészségügyi gondot jelenthet a következő hét-kilenc évben. Oroszország népesedési és halálozási rátája egyébként is borzasztó, de a közeljövőben sokat romolhatnak ezek a mutatók.

(Képünk illusztráció)

Az oroszországi üzemanyag-válságról tud a világ, de szokás szerint mindenki azt tudja, amit tudni akar: a Kreml barátai legyintgetnek rá és bagatellizálják, Kijev pártolói komoly, sőt, talán döntő jelentőségűnek tartják – de mi a helyzet valójában? Ma megpróbálok valamiféle körképet adni arról, hogyan látja a dolgok állását az orosz átlagpolgár, bár ez távolról sem lesz teljes. Adataimat a Novaja Gazeta Evropa és a Vazsnoje Isztorii tudósításai alapján állítottam össze, megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt teszem majd meg, a bekezdések végén.

(Képünk illusztráció)

Különös egy nemzeti ünnep az Egyesült Államokban ez az idei július negyedike: mintha senki sem hatódna meg igazán, senkinek sem volna valódi kedve parádézni, mintha az amerikai büszkeség sem ragyogna a régi fényében – és hát oka van ennek, ahogyan annak is, hogy mivel az amerikai napisajtó mértékadó lapjai – a The New York Times és a The Washington Post – mindez idáig nem közöltek értékelhető írást a nemzeti ünnepről, ezt az elemzést világ csúfjára bár, de a Novaja Gazeta Evropa című orosz ellenzéki lap összeállítása alapján írom. Hej, ha ezt Zsdánov elvtárs megérhette volna...

(Képünk illusztráció)

Aki a kalózkodásban romantikát keres, annak többnyire csalódnia kell: a tengeri rablás mindig fáradságos, nélkülözésekkel teli és nagyon veszélyes életforma volt, ráadásul tizedannyira sem szabad, mint azt a filmek és regények alapján gondolják. Mégis sokakat vitt rá a szükség az elmúlt pár ezer évben, és úgy néz ki, hogy Afrika szarva környékén most újra felvirágzik ez az ősi és nemes mesterség.

(Képünk illusztráció)

Tudjuk, hogy Oroszország jelenleg minimum nehéz, maximum reménytelen helyzetben van, és feltartóztathatatlanul tör a szakadék felé. Jelen helyzetben – különösen a közelgő Duma-választások előtt, de akár még utánuk is – kincset érne Putyinnak bármi, amit sikernek nevezhet, legyen szó akár csak annyiról is, hogy vízilóbébi születik a moszkvai állatkertben. Viszont a legtöbbet mégis egy harctéri siker, egy győztes előrenyomulás jelentene, bár erre nem sok esély mutatkozik.

(Képünk illusztráció)

Sokak szerint a legnagyobb orosz mesemondó Tolsztoj volt, de szerintem ő a fasorban sincs Putyinhoz képest. Épp tegnap írtam arról, hogy Vlagyimir Vlagyimirovics közönséges öntöttvas tömböket is képes volt termonukleáris robbanófejnek nevezni, ma pedig folytatnom kell meséinek bemutatását, éspedig a Meduza szaktanulmánya nyomán, ugyanis sikerült azt állítania, hogy rövidesen működni fog az orosz Starlink, vagyis az Oroszországi Föderáció saját műholdas internet-hálózata.

(Képünk illusztráció)