Vannak a politikában furcsa dolgok, rímelő helyzetek, alkalminak tűnő párhuzamok, egybeesések, összecsengő (disz)harmóniák, és ezekre mindig érdemes odafigyelni, mert szinte soha nem a véletlen játékaival van dolgunk – vagy legalábbis nincs nagyobb szerepe bennük a vak sorsnak, mint bármelyik más esetben. Ilyen volt tegnap a munkácsi falfirkák története.
(Képünk illusztráció)
Kérem, nehéz idők járnak, válságos idők, veszélyben a Haza, ilyenkor nincs sem helye, sem ideje a szószaporításnak, kertelésnek, köntörfalazásnak, mondjuk ki magyaros egyenességgel: jönnek a britek, jönnek a britek!
(Képünk illusztráció)
Ma megint olyasmiről lesz szó, ami látszólag külpolitikai vonatkozású, valójában viszont nagyon is a magyar belpolitika része. Konkrétan az új rendeletről, mely elvileg – hangsúlyoznám, elvileg! – a Magyarországra látogató magas (és alacsony, mert mondjuk Putyin nem egy óriás) külföldi vendégek biztonságára vonatkozik, gyakorlatilag azonban mindenre jó, mint a svájci bicska.
(Képünk illusztráció)
Úgy gondolom, elenyészően kevés annak az esélye, hogy a magyar külügyminisztérium az én írásaimat olvasgassa akár hivatalból, akár szórakozásból, bár mondjuk nem járnának rosszul velük. Arra még kevesebb a lehetőség, hogy netán hallgassanak is rám, pedig sok tévedéstől menekülnének meg – most is olyasmi következik, amit Európa összes külügyminisztériuma számára kötelező olvasmánnyá kéne tenni, de minálunk valószínűleg még említeni is eretnekségnek számít.
(Képünk illusztráció)
Valósággal a régi Róma viszonyai jutnak az ember eszébe, ha az aktuális washingtoni ármánykodásokról és cselszövényekről szóló híreket olvassa. Az már biztos, hogy műsorváltozás lesz a Colosseumban, az még nem, mennyire fog ez majd tetszeni a tomboló, vérre szomjazó ultima plebsnek, alantas tömegnek, de hogy a cirkusz nekik szól, őket kívánja megnyerni, az tény.
(Képünk illusztráció)
Vannak munkakörök, amiket az ember néha irigyel, például én nem haragudnék meg, ha egyszerű, kétkezi, tunya és dekadens maharadzsa kéne legyek egy gyémántban gazdag indiai vidéken, bár a smaragd és a rubin is jöhet, ebben igazán nem vagyok válogatós. De vannak olyan emberek is, akikkel a világon semmiért nem cserélnék, ilyen mondjuk Alekszandr Dugin vagy Szergej Karaganov.
(Képünk illusztráció)
Mint tudjuk, tegnapelőttről tegnapra virradó éjjel gyújtogatás történt a palágykomoróci, tehát kárpátaljai görögkatolikus templomban, melynek során két erősen magyarellenes feliratot is hagytak a falon az elkövetők. A sekrestye ajtaja súlyosan megsérült, de egyéb anyagi kár nem keletkezett és emberéletben sem esett kár, sőt, senki sem sérült meg. A tüzet a közelben járőröző ukrán határőrök észlelték, akik azonnal értesítették a tűzoltókat, ezért nem történt nagyobb baj. Az ügyben vizsgálat folyik.
(Képünk illusztráció)
A burmai helyzetről botorság lenne azt állítani, hogy egyszerű és könnyen érthető. Mivel a nyugati közönség egyrészt ritkán lát ottani híreket, és ha lát, azok is extrém és borzalmas eseményekről szólnak, ilyen volt például a rohingyák lemészárlása vagy a katonai junta visszaállítása, hajlamos „jó” és „rossz” fiúkat keresni az ottani polgárháborúban. Van egy rossz hírem: a helyzet egyáltalán nem ennyire egyszerű.
(Képünk illusztráció)
Nagy idő jön, kérem, akárki meglássa, már csapkodnak a villámok a láthatáron, már hallatszik a mennydörgések robaja. Donlad Trump népszerűsége megrendülni látszik, az Egyesült Államok konteó-hívői baljósan morognak: nincsen meg az Epstein-lista – és más hibák is mutatkoznak a kréta körül. A paranoiára épülő MAGA-világkép düledezik.
(Képünk illusztráció)
Az ebben az írásban szereplő adatok és információk a The Times tegnapi könyvajánlójából származnak, mely részleteket közöl a német Handelsblatt által kiadott oknyomozó riportkötetből. Ez a Tesla anomáliáival foglalkozik. Most jelent meg angolul, magyar nyelven még nem hozzáférhető, és képzelhető, hogy ha a részletei ennyire penetráns botrányokat árulnak el Elon Musk vállalkozásáról, mi minden lehet a teljes kötetben – és milyen lehet a valóság.
(Képünk illusztráció)
