A világ behódolni látszik az Oroszországi Föderáció fegyveres hatalmának, az Egyesült Államok leállította az Ukrajnának folyósított katonai támogatást, Európa kezdi úgy látni, hogy csak saját magára számíthat, a NATO tulajdon feloszlásától tart, és úgy tűnik, semmi akadálya annak, hogy a kozákok a La Manche-csatornából itassák maholnap a lovaikat.
(Képünk illusztráció)
Az elmúlt két nap teljesen átalakította Ukrajna lehetőségeit a most zajló háború harcaiban és az esetleges béketárgyalások során is. Ne szépítsük: nagyon sokat romlott Kijev helyzete annak köszönhetően, hogy az amerikai nép inkompetens vezetőket választott, akik most sarlatán módon avatkoztak a nemzetközi diplomáciába.
(Képünk illusztráció)
Előre lehetett tudni, hogy Trump és Zelenszkij találkozójának rossz vége lehet – rossz vége is lett. De senki sem lepődött meg ezen. Az már meglepőbb vagy inkább sokkolóbb volt, hogy miként futott zátonyra a tárgyalás. Úgy, hogy nekivezették, partra futtatták. Zelenszkij egy előkészített kötekedés áldozata lett, és ha megalázkodik, akkor sem ért volna el semmit, legfeljebb még alaposabban felmossák vele a padlót és Ukrajna még hátrányosabb helyzetbe kerül.
(Képünk illusztráció)
Nem azért mondom, de Donald Trump a külpolitkai újságírás rémálma. Egyik nap ezt mondja, másik nap azt, harmadik nap megint egészen mást, mire az első kijelentéséből levonhatnánk valami következtetést, az már nem érvényes – sőt, nem napokon, hanem órákon belül is 180 fokokat képes változtatni a véleményén bármiről. És közben jókat röhög a világon.
(Képünk illusztráció)
Talán kissé korai ezt a címet adnom a mai írásnak, mert ez az akta annyira nincs lezárva, hogy jogi értelemben még csak tegnap nyitották meg – de legalább létezik. Ami már eredmény, már hivatalos bevallása annak, hogy Romániában létezik nacionalista szélsőjobboldal és igenis veszélyt jelent az államra nézve. Főként, mert Moszkvából irányítják és Washingtonból támogatják.
(Képünk illusztráció)
Pocsék, ködös, esős reggelre ébredtünk, nálunk sem jó az élet a szó egyetlen értelmében sem, de az még Magyarországról is látszik, hogy sosem volt olyan sötét és viharfelhős az ég Kijev fölött, mint most – kivéve talán a háború első napjait. Ukrajnát versengve árulja el, aki éri, és már nem is szégyenkeznek emiatt a magas diplomáciai körök.
(Képünk illusztráció)
Meglehetősen sajátos és mérhetetlenül kellemetlen látvány, ahogyan a Trump-adminisztráció szó szerint leépíti az Amerikai Egyesült Államok közigazgatását, hadseregét, igazságszolgáltatását és általában véve, magát az államot mindenestől. Az eddig többnyire megbízható szakemberek által vezetett intézmények élére veszélyes futóbolondok kerülnek, akik egyetlen érdemük a hűség Trump elnök iránt.
(Képünk illusztráció)
A mai írásom témája nem sokakat fog meglepni, ugyanis már három napja látom keringeni a hírt a világhálón mindenféle formában és színezettel, miszerint Donald Trump a szovjet KGB beszervezett ügynöke volt, esetleg át is vette valamelyik utódszolgálat, tehát máig az. Amennyiben ez így van, le a kalappal az orosz szolgálatok előtt, sikerült túldobniuk korábbi rekordjukat, melynek során a brit hírszerzés vezetőségébe sikerült belesegíteniük hűséges ügynöküket, Kim Philbyt. (Figyelem: „hosszú” írás következik).
(Képünk illusztráció)
A mai nap legfontosabb híre kétségtelenül a németországi előrehozott választások végeredménye – lesz. Csakhogy ezekről még elfogadható részeredményekkel sem rendelkezünk, így nem szabad előre inni a medve bőrére (amint azt a kormánymédia teszi, nézetem szerint elhamarkodottan), maximum esélyeket lehet latolgatni.
(Képünk illusztráció)
Kérem, ezt mindenképpen meg kell írni, ugyanis minket tökéletesen hülyének néznek. Ez általánosságban is igaz, viszont most véletlenül meg is van annak az embernek a neve, aki szellemi fogyatékosnak tekinti a magyar olvasóközönséget és pillanatnyi politikai érdekei mentén egyenesen belehazudik az arcunkba.
(Képünk illusztráció)
