Ezen a héten ma már a negyedik félkész külpolitikai elemzést dobom ki azért, mert kis (és nagy) honi ügyeink pillanatnyilag és számunkra fontosabbá válnak a világszintű folyamatoknál. Ezúton kérem tisztelettel a honi politikus hölgyeket és urakat, hogy álljanak le egy kicsit, mert annyi munkát adnak, hogy attól nem lehet dolgozni. Mármint: nem lehet tisztességes munkát is végezni. Pihenjenek pár napot, nekik is jót tenne, a közönségnek is, nekem meg pláne.

(Képünk illusztráció)

A Szijjártó-ügy folytatódik. Fenntartom: Szijjártó-ügyről van szó és nem Panyi-ügyről, sőt, nem is arról a nyomozásról, amit az informatikusok ellen indítottak, az esetünkben csak „zavaró repülés”, a valódi kérdés az most, hogy áruló-e Redl ezredes, bocsánat, a magyar külügyminiszter, avagy sem.

(Képünk illusztráció)

Egyszer s mindenkorra szögezzük le: az úgynevezett „Panyi-ügy” nem létezik. Szijjártó-ügy létezik, Panyi Szabolcs senkit sem hallgatott le és senki lehallgatását nem segítette elő, ellenben őt viszont lehallgatták. Szóval kabátlopási ügyről van szó, amiben a vétkes vádolja az áldozatot jó orosz szokás és módszer szerint. Épp ezért hazugság a kormánymédia minden állítása, mely szerint „Panyi mosakodik”.

(Képünk illusztráció)

Azzal kell kezdenem, hogy Lavrentyij Berija forog a sírjában. Ugyan nem volt ő sem egy lumen, de ilyen gyengén összerakott rágalmakkal, mint amikkel most Panyi Szabolcsot illetik, még ő sem élt volna. De lássuk, ha lehet áttekinthetően, mi ez a botrány, amit az egyik legkiválóbb magyar oknyomozó és tényfeltáró (a kettő nem ugyanaz) újságíró körül kavartak.

(Képünk illusztráció)

Különös és meglátásom szerint fontos jelenségről lesz ma szó, egészen pontosan a jóslatpiacról – egyelőre nincs kanonizált magyar neve, de bármibe lefogadom, hogy nagyon hamar lesz, mert világjelenségről, feltörekvő üzletágról van szó. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy bizonyos tőkeerős platformokon szó szerint bármire lehet fogadni. A platform kockázatelemzést végez, ad egy esélykalkulációt, és hölgyeim, uraim, máris megtehetik tétjeiket.

(Képünk illusztráció)

Előre jelezném, hogy igen kényes természetű írás következik. Igazságtartalmára garancia a forrása, vagyis a The Washington Post, de magyar nyelvű közlése – jóllehet a 24.hu már szemlézte, de csak néhány bekezdésben – nem fog mindenkinél osztatlan tetszést aratni. Főként nem fog tetszeni a magyar kormánypárt elkötelezett híveinek. Ők így jártak.

(Képünk illusztráció)

Mossunk fel, takarítsunk, rakjunk rendet, sikáljuk le az ablakokat is, seperjük fel a lépcsőházat, mert bármelyik pillanatban betoppanhat vizitbe JD Vance amerikai alelnök. A feltételes mód jogos, mivel nem tudni, mikor jön és az sem, hogy egyáltalán jön-e, mivel a Reuters tudósítása egészen homályosan fogalmaz.

(Képünk illusztráció)

Közismert tény, hogy Kuba nagyon komoly válsággal küzd, főként a kőolaj- és a földgáz-ellátás terén, melynek enyhítésére Moszkva ugyan tett ígéretet, de szerintem ha alaposabban megvizsgálnánk mondjuk az Ural hegységet, azt tapasztalnánk, hogy annak alapja nem geológiai, hanem az Oroszország által tett és be nem tartott ígéreteket lepte be a föld és kerültek rá sziklák.

(Képünk illusztráció)

Ellentmondásos hírek szállingóznak az Irán ellen zajló jelenlegi háború és a kurdok kapcsolatáról. Egyesek tudni vélik, hogy „a kurdok” már hadba is szálltak (azért az idézőjel, mert ilyen szempontból nem beszélhetünk semmiféle nemzeti egységről), más források esküsznek rá, hogy megőrzik semlegességüket. Lássuk, mit mond erről Karina Olikova a The Insider hasábjain megjelent elemzésében. Megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem meg.

(Képünk illusztráció)

Kérem, tegnap megütötte a szememet Lázár János egyik bátor kijelentése Kalocsán, amit idéznék is.

„Normális ember most az oroszoktól próbál olajat szerezni. Most oldják fel az oroszokkal szemben a szankciók egy részét az amerikaiak.”

(Képünk illusztráció)