Nagy nap a mai, Orbán Viktor sokadik moszkvai zarándoklatának napja. Illenék ilyenkor elérzékenyülni, csak mód nincs rá, mert én már tudom, igazából miért megy oda, sőt, azt is, mi az, amiben nem is nagyon reménykedhet, és nemsokára az olvasó is tudni fogja. Nem mondom, hogy nagy lesz a meglepetés, de csúnya ügyre derül fény, annyi biztos. Ráadásul nyilvános forrásokból.
(Képünk illusztráció)
Egy hete már, hogy nyilvánosságra került a sok vihart kavaró, akkor még huszonnyolc pontos „béketerv” az orosz–ukrán háború lezárása ügyében, mely a tudomány mai állása szerint már csak tizenkilenc pontból áll, ugyanis kilenc elolvadt belőle, és csak azt tudjuk bizonyosan, hogy Moszkvának kedvez, minden egyéb bizonytalan, a Witkoff (Usakov)-beszélgetések nyilvánosságra kerülése óta.
(Képünk illusztráció)
Már a legelején pontosítással kell kezdenem: ezek tulajdonképpen inkább Usakov-beszélgetések, de úgyis mindenki Witkoff nevéhez fogja kötni őket. Arról van szó, hogy a Bloomberg hírügynökségen keresztül kiszivárgott két telefonbeszélgetés, amely a múlt heti „béketerv” előkészítésével volt kapcsolatos, és a tartalmuk – minimum felháborító.
(Képünk illusztráció)
Bolond ember volna, aki ebben a pillanatban a legújabb béketerv részleteivel foglalkozna, hiszen csak tegnap leolvadt belőle kilenc pont, Kijevnek már jó, Moszkvának nagyon nem az, készülődnek a bojárok Abu Dzabiba, hogy tárgyaljanak a kozákokkal, azokat meg Budanov atamán vezeti, aki kemény ember, még ha mellé is adták Driscoll hadügyi államtitkárt: egyszóval csak az a bizonyos, hogy semmi sem bizonyos.
(Képünk illusztráció)
Ma is a különféle béketervekről lesz szó, hiszen már napok óta ezekkel foglalkozunk, most az ISW egzakt adatai segítségével, de előtte jeleznék néhány dolgot. Elsőként azt, hogy nem véletlen, miszerint az első „béketervet” nem „amerikainak”, hanem „állítólag amerikainak” hívom, ugyanis adataim szerint ahhoz az Egyesült Államok adminisztrációjának csak annyi köze volt, hogy Witkoff tudott az irat létezéséről.
(Képünk illusztráció)
Azzal kell kezdenem, hogy játszom a gondolattal, miszerint ezentúl szombati napokon vagy nem írok külpolitikáról, vagy nem lottózok. Ennek nem vallási okai vannak, hanem sokkal inkább az, hogy az embert megüti a laposguta, amikor azt látja, hogy a külpolitikai prognózisai nagy pontossággal beteljesülnek, korábban is, mint hitte volna, de azt az átkozott öt számot képtelen eltalálni.
(Képünk illusztráció)
Hej, nagy a vigalom a magyarországi oroszbarát sajtóban. Nógrádi „Raguza” György azt állítja, hogy „Zelenszkij sorsát fedi fel Trump béketerve”, a második bizonyítottan orosz ügynök (az első KGBéla volt), Georg Spöttle „brüsszeli könnyekről és Zelenszkij végnapjairól” vizionál, egyáltalán, úgy viselkedik a díszes lakájbanda, mintha már orosz harckocsioszlopok vonulnának Kijev főutcáján, a Krecsatikon. Mindezt azért teszik, mert töretlenül hisznek a 28 pontos és betarthatatlan amerikai „béketerv” sikerében, főként, mivel Trump elnök tegnap megfejelte azt egy igen szűkre szabott határidővel és egy izmos zsarolással.
(Képünk illusztráció)
Igen nagy a hejehuja a magyar kormánymédiában, úgy mulatnak, hogy mindjárt kirúgják a csűr oldalát. Aki nem a magyar Szabad Európa megszűnését ünnepli, az Zelenszkij vesztét követeli, de mind együtt koccintanak a tegnap este megjelent, Ukrajnára oktrojálni kívánt amerikai „béketervre”. Egyszerre mindennel nem lehet foglalkozni, ma a béketervet veszem elő, mert az érint több embert: de ne feledjük, minden összefügg mindennel.
(Képünk illuszráció)
Most, amikor Donald Trump amerikai elnök aláírta az összes Epstein-akta nyilvánosságra hozataláról szóló törvényjavaslatot, érdekes helyzet alakult ki: nem Trump győzött (hiszen ő el is akarta titkolni ezeket az adatokat), hanem legfontosabb szövetségese, QAnon. És távolról sem biztos, hogy ez hasznos lesz most Trump számára, holott a választási győzelmét kifejezetten ennek a nem létező személynek köszönhette.
(Képünk illusztráció)
Nagyon gonosz dolgok készülődnek Afrikában. Míg néhány éve még úgy tűnt, hogy a kontinens jövőjét leginkább az orosz és kínai neokolonializmus fenyegeti, idén fordult a kocka: előretört a szalafita dzsihádizmus, főként a Száhel-övezetben. Szudán helyzete elviselhetetlen, Al-Fashir elesett és a majdnem háromszázezres lakosság (akiknek fele kiskorú) lemészárlása még most is tart, Csádban csak reménytelen a helyzet, ellenben Mali fővárosának, Bamakónak eleste bármelyik pillanatban várható, és ha ez bekövetkezik, az egész ország az Al-Kaida uralma alá kerülhet. A The Insider összefoglalta a mali állapotokat, ezt mutatom be, megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem meg.
(Képünk illusztráció)
