Forgókínpad

Forgókínpad

Szele Tamás: A Holdfény-szonáta

2024. július 02. - Szele Tamás

Ez az írás most kicsit személyes hangvételű lesz, elnézést is kérek emiatt, Orbán Viktor kijevi útját majd akkor elemezzük, ha hazaért Damaszkuszból, addig nincs is értelme foglalkozni a dologgal. Remélem, megmutatják neki Bucsát, de ha nem, hát nem. Mindenesetre most nem róla beszélek.

zongora2_julius_2_2024.jpg

(Képünk illusztráció)

Tovább

Szele Tamás: Lengyel, orosz nem jó barát

Tény, hogy Lengyelország történelmi okokból minden joggal érez ellenszenvet egy-két szomszédja iránt, melyek közül pillanatnyilag az Oroszországi Föderáció örvend nagyobb közutálatnak, bár Németországért sem rajonganak arrafelé. Ennek ellenére komoly kémbotrány kezd kitörni a lengyel belpolitikában, mely a legmagasabb kormányköröket is érinti.

lengyel_arulok1_junius_30_2024.jpg

(Képünk illusztráció)

Tovább

Szele Tamás: Orbán és a szerkesztés

Esküszöm, én ma megint külpolitikai témával szerettem volna foglalkozni, jelesül az Afrikában növekvő orosz befolyás kulcsszereplőivel, de hát szegény ember szándékát boldog Isten bírja, a magyar miniszterelnök írt vezércikknek egy dolgozatot a Magyar Nemzetbe, ami ennél fontosabb (legalábbis magyar nyelvterületen), tehát inkább azt elemezgetjük ma.

orban_a_szerkesztosegben1_junius_29_2024.jpg

(Képünk illusztráció)

Tovább

Szele Tamás: Pistike, Jancsika meg a sajtó

Ez a mai írás hosszú lesz, előre szólok. És félek, felesleges is: nem jutunk általa előrébb, de mégis rögzíteni kell valahogy, valahol, esetleg megmaradó formában, hol tartott Magyarország 2024. június 28-án betű és értelem, hír és információ dolgában. Nos, valahol a török korban lehetünk, vagy bármikor azelőtt, mert később már fontos volt a betű is, a tudás is.

labda2_junius_28_2024.jpg

(Képünk illusztráció)

Tovább

Szele Tamás: Korea és a hintapolitika

Joggal aggódik a világ az orosz-észak-koreai kölcsönös védelmi szerződés megkötése miatt, hiszen ez újból diplomáciai tényezővé teszi a minden kulturált társaságból már nagyon régóta kitiltott Phenjant. Sokan említik aggályaikat, a The Insider azonban egy Korea-kutatót kérdezett meg Moszkva és Phenjan kapcsolatának alakulásáról. Mit ne mondjak, érdekes dolgok derültek ki, főleg, ha történelmi távlatban vizsgáljuk ezek alakulását.

korea_junius_27_2024.jpg

(Képünk illusztráció)

Tovább

Szele Tamás: Irán és Oroszország – rokonszenv vagy kényszer?

Egyre különösebb a viszony Irán, az Oroszországi Föderáció, Izrael és a Közel-Kelet többi országa között. A Riddle-ben Ze'ev Khanin, a téma világhírű elemzője megpróbálja elmagyarázni, tulajdonképpen mi történik és mire számíthatunk – egyelőre annyit, hogy nem sok jóra. Érdek és rosszindulat találkozott, mikor Moszkva és Teherán egymásra talált.

kozel-kelet_junius_26_2024.jpg

(Képünk illusztráció)

Tovább

Szele Tamás: Egy elhúzódó háború esélyei

Nehéz helyzetben van a krónikás a mai orosz hírekkel kapcsolatban. Természetesen mindenkit a tegnapi-tegnapelőtti, Dagesztánban lezajlott pogromhullám fejleményei érdekelnének, de ilyen hírek szinte egyáltalán nem érkeznek, annak ellenére sem, hogy minden orosz médium beszámol összefoglalójában a történtekről – de pontosan ugyanazt írják, mint tegnap ilyenkor.

haboru_junius_25_2024.jpg

(Képünk illusztráció)

Tovább

Szele Tamás: A dagesztáni pogrom

Mikor ma reggel felébredtem, azt hittem, hogy átcsúsztam egy párhuzamos világba, amit Mihail Afanaszjevics Bulgakov talált ki. Ugyanis az első hír, amit a Meduzán megláttam, úgy szólt, miszerint: „Június 23-án este Derbentben antiszemita támadás érte a Lenin utcai Boldogságos Szűz Mária Közbenjárásának ortodox templomát.”

dagesztan_junius_24_2024.jpg

(Képünk illusztráció)

Tovább

Szele Tamás: Heiskanen, a Lebegyev

Van, amikor az ember nem tudja, hogy sírjon-e vagy nevessen, mindenesetree erről a történetről nekkem a Csinibaba klasszikus mondata jut eszembe: „Tessék mondani, Helsinki, az már Nyugat?” „Momentán az, de már komp jár át Leningrádba”. Hát... Lebegyev elvtárs története arra mutat, hogy Helsinki vagy Nyugat, vagy Kelet, attól függ honnan nézzük.

lenin1_junius_23_2024.jpg

(Képünk illusztráció)

Tovább

Szele Tamás: Oldaliságokról

Hát... izé, ma reggel felébredtem, láttam, kaptam értesítést erről a videóról, mármint az Ungváry Krisztánéról beszélek, megnéztem. Már tegnap is volt egy vitám a jobb- és baloldaliságról a Drágabolgrúrral (Mellesleg: imádom azt az embert, vérprofi, szerintem mikrofonnal a kezében született, ha nem is mindenben értünk egyet, nála nagyobb rádióst alig ismerek, le előtte összes kalapjaimmal).

villanykorte1_junius_22_2024.jpgű

A műsorban volt egy vitánk a Magyar Hangos kollégával, aki nem mulasztotta el kétszer is megjegyezni, hogy ő jobboldali, én meg nem mulasztottam el kétszer is megjegyezni, hogy ennek a mai világban semmi, azaz semmi értelme. A legjobb barátságban váltunk el, ugyanis nézetem szerint ennek a jobb-bal felosztásnak olyankor, mikor nagy baj közeleg, csak kára lehet, s nem haszna. Ha Ungváry Krisztián konzervatív - történész létére mi egyéb is lehetne - ám vele tartok.

Hogyan is volt?

Drágabolgárúr (ez a tisztelet hangja, pillanatig sem a gúnyé) elmondta, hogy a baloldal elvileg az Egyenlőséget képviselné az emberi társadalomban. Ezzel egyet is értek. Arra nem jutott adásidő, hogy elmndjam: a jobbb- és szélsőjobboldal ezzel szemben a Testvériséget preferálja - ó, persze, nemzeti vagy osztály-alapon, ide tartozik a szélsőbal is - míg az olyan szegény polgárok, mint én (és mindenki más) tulajdonképpen a Szabadságot.

Valójában tehát mindannyian jakobinusok vagyunk, csak ki így, ki meg amúgy (a szélsőségeseket nem számolnám ide). Nekem a szabadság a fontos, másnak az egyenlőség, megint másnak a testvériség. De csak egy farkas tejét szoptuk, rómaiak.

Ezért tisztelem és ajánlom Ungváry Krisztiánt. Mindent, amit tesz.

Egyszer, amikor véget ér ez a rémálom, le kell majd üljünk EGY asztalhoz, mi jobboldaliak, baloldaliak és polgári szabadelvűek, és meg kell egyeznünk. Az van, hogy míg olyan konzervatívok vannak, mint Ungváry Krisztián vagy a tegnapi kolléga: ennek semmi akadálya, hiszen mindannyian a legjobbat akarjuk.

Mindenkinek.

Joszif Viszárionovics Sztálin (mozgalmi fedőnevén Koba) például nem végeztette ki Mihail Afanaszjevics Bulgakovot. Ez azért történt, mert Bulgakov írt egy jó regényt (azzal a címmel, hogy "A Fehér Gárda") és abban a fehéreket értelmes, sőt, okos embereknek ábrázolta, Sztálin megközelítésében ez jobb volt, mint a majakovszkiji hozzáállás, miszerint a fehérek szőrös, kődobáló emberevők lettek volna.

Na, de akkor nem lett volna kunszt legyőzni őket!

Viszont kunszt volt.

Emiatt aztán Sztálin a végső nyomorban élő Bulgakovot kinevezte a Kis Színház dramaturgjává, éjszakánként felhívta telefonon és ajándékoket küldött neki.

Mihail Afanaszjevics meg menet közben megírta a Mester és Margaritát. Nehéz nem ráismerni Sztálinra a Hegemónban - vagy bármely hegemónra, zsarnokra amikor állandóan fáj a feje.

Persze, hogy fájt a feje. Hát hogyne fájt volna: rosszul használta.

Hitler rémtetteiről itt nem is beszélnék, Beszél eleget Ungváry Ktisztián. Én csak annyit mondanék: emberek volnánk. Földig lóg lábunk, füülünk közé szorult a fejünk.

Én azt hinném, ha hihentém, hogy valójában,”nagyítás nékül és igazánk kimondva” nincs sem jobboldaliság, sem balodaliság,

Emberek vannak, akik hol ezt, hol azt féltenek.

Nekem meg kétségeim vannak..

Hát, így állunk a világgal. Remélem, mások jobban.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása