Mindenekelőtt szeretném jelezni, hogy bár igen sok érdekes téma adódott volna a mai napon is, a minnesotai lövöldöző elfogásától a Konsztantyin Malofejev „ortodox oligarcha” által rendezett konferenciáig, ma mégis az iráni helyzettel kell foglalkoznom, egyszerűen azért, mert az ottani események fontosabbak lehetnek számunkra, mint a többi hír – sajnos a sajtóban időnként választani kell a témák között.

(Képünk illusztráció)

Azt is meg kell azonban jegyeznem, hogy nincs könnyű dolga az embernek a rengeteg – gyakran tendenciózusan – félrefordított, félreértett információ között, épp ezért szokás szerint úgy döntöttem, hogy az ISW-CTP napi jelentését használom forrásként, ami ugyan azzal jár, hogy a legfrissebb hír is tegnap esti belőle, viszont minden információ gondosan ellenőrzött. Akkor lássuk, mi történt tegnap az iráni harcok során.

A legfontosabb hírek röviden:

• Irán a jelentések szerint fenntartotta megalkuvást nem ismerő álláspontját a nukleáris egyeztetések kapcsán, ami azt jelenti, hogy még nem áll készen arra, hogy tárgyalásokat folytasson az Izraellel folytatott háború befejezéséről. Más jelentések szerint Irán engedményeket tehet, ha teljes mértékben visszavághat Izraelnek.

• Az Egyesült Államok további erőket telepít a Közel-Keletre, hogy „biztosítsa az amerikai eszközök és érdekek védelmét”. Ezek az erők magukban foglalnak egy repülőgép-hordozó csapásmérő csoportot és nagyszámú utántöltő tanker repülőgépet is.

• A NAÜ jelezte, hogy az izraeli csapások valószínűleg több ezer centrifugát rongáltak meg vagy semmisítettek meg a natanzi atomlétesítményben. A Fordow-i telephely azonban a NAÜ szerint nagyrészt sértetlen maradt.

• Irán rakéta-hadműveletekre való képessége valószínűleg romlott. Az IDF valószínűleg megsemmisítette az iráni rakétaindító állomások mintegy harmadát. Irán az Izraelt elérő rakétáinak egyharmadát és felét is bevetette.

• Az IDF csapást mért az IRIB iráni központjára, ami valószínűleg csökkentette az iráni propagandaképességet és az információs környezet alakítását. Ez azután történt, hogy az IDF a rezsim más intézményeit és az energetikai infrastruktúrát kezdte el támadni.

Irán az izraeli hadjárat idején is fenntartotta álláspontját a nukleáris programjával kapcsolatban, ami azt jelenti, hogy egyelőre nem hajlandó tárgyalni az iráni-izraeli háború befejezéséről. A nyugati média június 16-án arról számolt be, hogy Irán „a feszültségek de-eszkalálására” törekszik, és arab tisztviselőket idézett, akik szerint iráni tisztviselők azt mondták, hogy Teherán nyitott a tárgyalásokhoz való visszatérésre, ha az Egyesült Államok nem csatlakozik a támadáshoz. Arab »közvetítők« szerint azonban Irán „nem hajlandó engedményeket tenni a nukleáris tárgyalások során.” Az iráni vezetők publikus nyilatkozatai az arab közvetítők állítását támasztják alá. Maszúd Pezeskhian iráni elnök továbbra is „súlyos” válaszlépésekkel fenyegetőzött, ha az Egyesült Államok nem fogja vissza Izraelt, és külön védelmébe vette Irán „jogát” a békés célú atomenergiához és nukleáris kutatáshoz. Az iráni parlament is elkezdte kidolgozni az atomsorompó-szerződésből való kilépésre vonatkozó javaslatát. Ezek a válaszlépések feltehetően nem jelentenek akadályt az Egyesült Államok és Izrael számára. Egy meg nem nevezett izraeli tisztviselő a csapások előtt azt mondta, hogy Iránnak legalább az urándúsítást be kell fejeznie, és ezt az álláspontot a Trump-kormányzat is fenntartotta a tárgyalások során.

Más jelentések vitatni látszanak az említett arab illetékesek állításait. Egy meg nem nevezett regionális forrás és egy „a Perzsa-öböl menti arab kommunikációval kapcsolatban tájékozott” tisztviselő azt állította, hogy Irán visszatérne a nukleáris tárgyalásokhoz, ha tűzszünet születne, és ha Iránnak megengednék, hogy „megadja válaszát” az izraeli csapásokra. Egy meg nem nevezett iráni vezető azt is mondta, hogy Irán „hajlandó a tárgyalásokon rugalmasan viselkedni”. Ezek a követelések a gyakorlatban arra szólítják fel Izraelt, hogy vonuljon vissza és védekezzen egy végső iráni támadás ellen anélkül, hogy Iránnak izraeli válaszcsapással kellene szembenéznie. Nem világos, hogy Izrael miért egyezne bele egy ilyen megállapodásba.

Egy meg nem nevezett iráni diplomata megosztott egy személyes, nem hivatalos üzenetet egy iráni diaszpóra-kiadvánnyal, amely azt állította, hogy az iráni vezetők hajlandóak „feladni az urándúsítást a rezsim megmaradása érdekében.” Ezek a nyilatkozatok nem tükrözik a hivatalos iráni kormányzati álláspontot. A diplomata azt állította, hogy az Artesh és az IRGC „elvesztette az irányítást a helyzet fölött”, és hogy a rezsim „kész tárgyalni”, ha sikerül „arculatmentő megoldásokat” elérnie. Jelezte azonban, hogy nem az iráni kormány képviselőjeként beszélt.

Irán valószínűleg azzal számol, hogy megterhelheti Izraelt az Irán elleni izraeli hadjárat áldozataival, de az iráni támadások eddig többnyire hatástalanok voltak, és úgy tűnik, nem befolyásolják az izraeli döntéshozatalt. Iráni tisztviselők továbbra is „súlyos válaszlépésekkel” fenyegetnek az izraeli csapások miatt. Úgy tűnik, hogy az iráni illetékesek ezeket a nyilatkozatokat Izrael elrettentésére szánták, azt sugallva, hogy Irán károkat okozhat Izraelnek, de az iráni sikerek hiánya a tényleges megvalósításban idővel feltehetően csökkenteni fogja a nyilatkozatok elrettentő hatását. Az Izrael elleni iráni rakéta- és dróntámadások nem értek el olyan stratégiai hatást, amely befolyásolná az izraeli döntéshozatalt.

Irán számításai a háború folytatásával kapcsolatban változhatnak az elkövetkező hetekben, ahogy az izraeli csapások kiterjednek és egyre jobban fenyegetik a rezsimet. Egy izraeli hírügynökség arról számolt be, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök közölte az iráni legfelsőbb vezetővel, hogy az iráni rendszer fennmaradása veszélyben van. Putyin a Donald Trump amerikai elnökkel folytatott, az Irán és Izrael közötti orosz közvetítésről szóló beszélgetés után telefonált Khameneinek. Az izraeli csapások a közelmúltban kiterjedtek az iráni belbiztonsági és társadalmi ellenőrző intézményekre, ami veszélyeztetheti a rezsim stabilitását. A jelenlegi izraeli csapások valószínűleg a legkomolyabb fenyegetést jelentik a rezsim fennmaradására nézve, amellyel az iráni rendszer 1979 óta szembesült. A legfelsőbb vezető és szövetségesei arra a következtetésre juthatnak, hogy engedményeket kell tenni és be kell fejezni akár az urándúsítást is, ha ez megmenti őket.

Az Egyesült Államok új erőket telepít a Közel-Keletre a közel-keleti erőfejlesztés részeként, hogy közelebb kerüljön a régióhoz, és „biztosítsa az amerikai eszközök és érdekek védelmét.” Egy amerikai tisztviselő június 16-án a nyugati médiának azt mondta, hogy az USS Nimitz repülőgép-hordozó csapásmérő csoportja úton van a Közel-Keletre a Dél-kínai-tengerről, és a tervezettnél korábban érkezik.Az amerikai légierő egy amerikai tisztviselő szerint „nagyszámú” légi utántöltő repülőgépet is áthelyez Európába, hogy közelebb legyenek a Közel-Kelethez. A június 15-i légiforgalmi adatok megerősítették, hogy legalább 21 tanker elhagyta az Egyesült Államokat és elindult Európa felé.

A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) harci kárfelmérései szerint az izraeli csapások valószínűleg több ezer centrifugát rongáltak meg vagy semmisítettek meg Natanzban. Műholdfelvételek megerősítették, hogy az izraeli légicsapások megsemmisítették a kísérleti üzemanyag-dúsító üzemet (PFEP), és megrongálták az elektromos alállomásokat és az áramellátás szempontjából kritikus fontosságú támogató épületeket az egész létesítményben.Rafael Grossi, a NAÜ főigazgatója a BBC-nek azt mondta, hogy „nagy a valószínűsége” annak, hogy az egyik földalatti csarnokban található mintegy 14 000 működő centrifuga „súlyosan megsérült, ha ugyan nem semmisült meg teljesen” a „külső tápellátás hirtelen elvesztése miatt.” Grossi kijelentette, hogy Fordowban viszont „nagyon kevés vagy semmilyen kár nem keletkezett”. A fordowi telephely különösen védett a csapásokkal szemben, mivel a létesítmény nagy része mélyen a föld alatt helyezkedik el.

Az izraeli légicsapások állítólag Irán ballisztikus rakétakészleteinek és indítóállványainak körülbelül egyharmadát megsemmisítették. Az Izraeli Védelmi Erők (IDF) szóvivője, Effie Defrin kijelentette, hogy az IDF megsemmisítette Irán ballisztikus rakétaindító készleteinek egyharmadát. Az IDF légiereje közölte, hogy az izraeli hadműveletek kezdete óta több mint 120 rakétaindítót pusztított el. Izraeli tisztviselők azt is közölték, hogy Irán június 16-án 10:12 órakor (ET) összesen 370 ballisztikus rakétát lőtt ki Izraelre, minden egyes sortűzben körülbelül 30-40 rakétát.Iránban a jelentések szerint a konfliktus előtt 750 és 1000 között volt az Izrael elleni támadásra alkalmas ballisztikus rakéták száma, ami arra utal, hogy ennek a ballisztikus rakétakészletnek közel a felét vagy egyharmadát elhasználták. Irán rakétatámadásai jelentősen kisebbek, mint az előző, 2024 októberében Izrael ellen indított akciója, amikor Irán körülbelül 100 rakétát lőtt ki sorozatonként. A rakétaindítók és bázisok elleni izraeli támadások valószínűleg akadályozzák Iránt abban, hogy nagy támadásokat indítson.

A június 13-i és 15-i izraeli csapások nem okoztak észrevehető károkat a Fars tartománybeli Sirázban lévő rakétalétesítményekben. A június 15-én rögzített, kereskedelmi forgalomban kapható műholdképek aktív tüzeket és égett növényzetet mutattak a rakétalétesítményben és környékén. A műholdfelvételeken nem látszik, hogy a helyszíneken megsemmisült épületek vagy járművek lennének. A shirazi rakétalétesítményekben állítólag iráni ballisztikus rakétákat gyártottak, javítottak és tároltak.

Izrael június 14-én és 15-én csapást mért a sirazi elektronikai létesítményre is. A június 15-én rögzített, kereskedelmi forgalomban kapható műholdképeken nagy fekete füstfelhők látszanak a létesítmény felett gomolyogni. A létesítmény állítólag radar- és elektronikai berendezéseket gyárt az iráni hadsereg számára, többek között a Qamar 3-D kereső és irányító radarrendszert, amely a léginavigációs rendszerekhez és az elektronikus hadviseléshez szükséges.

Izrael június 13-án csapást mért az Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC) Kermanshahban (Kermanshah tartomány) lévő rakétalétesítményeire. A június 15-én rögzített, kereskedelmi forgalomban elérhető műholdképek több rakétatároló épület és járműalagút bejáratának sérülését mutatják, amelyeket valószínűleg ballisztikus rakéták és más kapcsolódó berendezések tárolására használtak. Kermanshah Irán egyik legrégebbi ballisztikusrakéta-bázisa.

Izrael június 13-án és 14-én csapást mért a Teherán tartományban található Bid Ganeh rakétalétesítményre is. A június 15-én rögzített, kereskedelmi forgalomban elérhető műholdképek azt mutatják, hogy az izraeli csapások több épületet is leromboltak a létesítményben. A Bid Ganeh-i telephelyen valószínűleg közepes hatótávolságú ballisztikus rakétákat tároltak egy rakétaszakértő szerint. A Bid Ganeh-ről készült műholdfelvételeken a teherautókra szerelt konténerek közül néhány 17 méter hosszú, ami elég hosszú ahhoz, hogy számos közepes hatótávolságú ballisztikus rakétát szállítsanak bennük.

Izrael június 14-én csapást mért a Lorestan tartománybeli Khorramabadban lévő Khorramabad rakétabázisra úgyszintén. Egy izraeli elemző június 16-án műholdas felvételeket tett közzé, amelyeken látható, hogy az izraeli csapás több raktár-, rakétaindító és adminisztratív épületet is megrongált a bázison. A helyszínen állítólag több indítóállás és tárolóalagút volt ballisztikus és cirkálórakéták számára.

Az IDF célba vette az Iráni Iszlám Köztársaság Műsorszolgáltató (IRIB) központját Teherán tartományban június 16-án. A csapás nem sokkal azután történt, hogy az IDF evakuálási figyelmeztetést adott ki Teherán 3. városi körzetére, ahol az IRIB központja található. Az online felvételeken látszik, amint a műsorvezető az adás közepén menekül, miközben a stúdió megtelik törmelékkel és füsttel. Az IRIB egyik alkalmazottja azt állította, hogy legalább négy bomba találta el a főépületet.Izrael Katz izraeli védelmi miniszter az IRIB épületét ért csapás előtt kijelentette, hogy az „iráni propaganda” és „uszítás” szócsöve „úton van megsemmisülés felé”. Ali Khamenei legfelsőbb vezető közvetlenül nevezi ki az IRIB igazgatóit, ami hangsúlyozza a műsorszolgáltató magas szintű állami propagandaeszközként betöltött szerepét. 2013-ban az amerikai pénzügyminisztérium szankciókkal sújtotta az IRIB-et, és vezetőit felvette a különlegesen minősített személyek (SDN) listájára.

Izrael június 16-án folytatta az IRGC és az Artesh légierő állásainak támadását Teherán tartományban. Az IDF június 16-án célba vette az IRGC egyik állását a Teherán északnyugati részén fekvő Chitgarban. Az IDF külön támadást intézett iráni F–14 Tomcatek ellen, amelyek június 16-án a Mehrabad repülőtéren tartózkodtak.Valószínűleg az Iran Helicopter Support and Renewal Company (PANHA) volt a célpontja, amely az iráni védelmi minisztérium alá tartozik, és az Iran Aerospace Industries Organization részét képezi. Az Egyesült Államok 2018-ban szankciókkal sújtotta a PANHA-t, amiért karbantartási, nagyjavítási és gyártási támogatást nyújtott az iráni fegyveres erők által használt katonai helikopterekhez.

Az IRGC-hez kötődő média június 16-án arról számolt be, hogy az IDF megtámadta az IRGC és az Artesh állásait Markazi és Qom tartományokban. Az iráni média jelentette, hogy a Markazi tartománybeli Khomeinban lévő Hazrat-e Ruhollah egységet ért izraeli csapás hat IRGC-s és két Basij-fegyverest ölt meg. A csapás az Artesh Hazrat-e Masoumeh légvédelmi csoportjának öt tagját és az IRGC légvédelmi erőinek három tagját is elpusztította. A Hazrat-e Masoumeh légvédelmi objektum a Fordow nukleáris létesítmény védelméért felelős, és nagyjából 16 km-re keletre található a Fordow üzemanyag-dúsító üzemtől (FFEP). Az iráni média korábban, június 13-án arról számolt be, hogy az IDF csapása megölte az Artesh két tagját a Hazrat-e Masoumeh légvédelmi objektumban.Az iráni média továbbá azt is jelentette, hogy június 15-én egy izraeli légicsapás megölte az Artesh két légvédelmi tisztjét a Khondab légvédelmi csoportnál, a Markazi tartománybeli Khondabban. Ez az egység valószínűleg a közeli IR–40 nehézvízreaktor védelmével van megbízva. A Khatam ol Anbia légvédelmi parancsnokság vezetője, Alireza Sabahi Fard dandártábornok és az IRGC légierő korábbi parancsnoka, Amir Ali Hajizadeh dandártábornok előzőleg április 24-én ellenőrizte a Khondab légvédelmi csoportot. Az iráni média külön beszámolt arról, hogy az IDF június 16-án végrehajtott legutóbbi csapásaiban az iráni fegyveres erők 22 tagja halt meg Lorestan tartományban.

Az IDF folytatta az iráni katonai és fegyveres infrastruktúra támadását Irán-szerte, valószínűleg azért, hogy tovább rontsa Irán megtorló képességeit. Az IAF a jelentések szerint megelőző csapásokat hajtott végre olyan rakétaindítók ellen, amelyeket Irán az Izrael elleni közelgő csapásokhoz tervezett felhasználni. Csapást mértek egy járműre, amely ballisztikus rakétákat és más, nem részletezett fegyvereket szállított a Teherán-Kom autópályán.A CTP-ISW korábban június 15-én jelentette, hogy az IDF június 15-én lecsapott egy rakétaüzemanyag-gyártó létesítményre is a Szemnan tartománybeli Garmsarban. A Mojahedin-e Khalq (MEK) iráni disszidens szervezet korábban azt állította, hogy Irán titkos nukleáris tevékenységet folytat ebben a létesítményben.

Irán két ballisztikus rakétatámadást hajtott végre Izrael ellen. Az első támadás során Irán állítólag tíz-tizenkét ballisztikus rakétát indított Észak-Izrael, köztük Haifa irányába. Ez a támadás kisebb volt, mint a korábbi iráni támadások, amelyek jellemzően 30-40 rakétát tartalmaztak. A támadás azért is kisebb mértékű lehetett, mivel az IDF az iráni mobil indítóállomások és statikus indítóberendezések jelentős részét már elpusztította. Az izraeli légvédelmi rendszerek az összes iráni rakétát elfogták a nyílt forrásokat használó megfigyelők szerint. Egy iráni rakéta maradványai az észak-izraeli Safed városára zuhantak, de nem okoztak veszteségeket.

Irán június 15-én csapást mért a haifai Bazan olajfinomítóra, három ember halálát okozva és megrongálva a létesítmény csővezetékeit. Új műholdképek egy olajvezeték egy szakaszának sérülését mutatták két iráni ballisztikus rakétatámadás után június 15-én. A csapások ezt követően a Bazan Csoport szerint az olajfinomító összes berendezését leállították. Korábbi jelentések (és a magyar sajtó hanyagabbik része) szerint két iráni rakéta csapódott be a Haifai Erőműben. Ez valószínűleg a Bazan olajfinomítót ért csapásokra utalt.

Az IRGC szóvivője szerint Irán június 13. óta több mint 545 drónt indított Izrael ellen. A CTP-ISW nulla drónbecsapódást regisztrált Izraelben. Irán június 13-án eredetileg mintegy 100 drónt indított Izrael felé, amelyek egyike sem lépett be az izraeli légtérbe. Az IDF június 16-án több olyan drónt is elfogott, amelyek behatoltak az izraeli területekre. Néhány drónt a Golán-fennsík felett lőttek le egy izraeli katonai tudósító szerint. Nem világos, hogy ezeket milyen csoport indította. A ballisztikus rakétákat és lassabban mozgó drónokat kombináló csapáscsomagok célja, hogy a lassabb drónok eltereljék az izraeli légvédelem figyelmét, így a sokkal gyorsabb és nehezebben lelőhető ballisztikus rakéták áthatolhatnak a légvédelmi hálózaton. Oroszország hasonló taktikát alkalmaz Ukrajna ellen.

Az IDF június 16-án megsemmisített egy Jemenből indított ballisztikus rakétát, mielőtt az belépett volna az izraeli légtérbe. A houthik több drónnal és ballisztikus rakétával is megtámadták Izraelt azóta, hogy Izrael június 12-én először intézett támadást Irán ellen. Június 13. óta több houthi vezető is felszólította az arab országokat, hogy támogassák az iráni válaszcsapásokat. A houthi támadások nem jelentenek fordulatot vagy új korlátot Izrael légvédelmi rendszerének sávszélességében, mivel a houthik 2024 novembere óta rendszeresen támadják Izraelt drónokkal és rakétákkal. Ezek a támadások azonban az iráni támadásokkal együtt tovább korlátozzák az izraeli légvédelem kapacitását. A houthik egyelőre még nem vállalták a június 16-i támadást.

Az iraki média és nyílt forrású elemzők arról számolnak be, hogy az Egyesült Államok két egyirányú támadó drónt tartóztatott fel június 15-én az iraki Kurdisztánban található erbíli amerikai konzulátus közelében. Egyelőre nem világos, hogy a drónok a konzulátust célozták-e meg, vagy más célpontnak, például Izraelnek szánták őket. Irán az izraeli légi hadjárat június 12-i kezdete óta folyamatosan támadja Izraelt kamikaze-drónokkal. Mostanáig egyik dróntámadásért sem vállalta a felelősséget egyetlen csoport sem. Donald Trump amerikai elnök június 15-én kijelentette, hogy az amerikai hadsereg „teljes erőbedobással” fog reagálni, ha Irán megtámadja az Egyesült Államokat. Az Irán által támogatott iraki Harakat Hezbollah al Nujaba milícia egyik tisztségviselője június 16-án azt mondta, hogy az „ellenállás” nem fogja „tétlenül nézni”, ha Izrael csapást mér Iránra. A tisztviselő nyilatkozata azután hangzott el, hogy az Irán által támogatott iraki Kataib Hezbollah milícia azzal fenyegetőzött, hogy megtámadja az amerikai erőket és más, meg nem nevezett célpontokat a régióban, ha az Egyesült Államok beavatkozik a konfliktusba.

Összegezzük tehát: Izrael stratégiája is, taktikája is világos. Az ellenséges csapásmérő erők teljes megsemmisítésére törekszik, minimális emberáldozatok árán – hiszen láthatjuk, még a támaszpontokat érő csapásokban is csak pár tucatnyian vesztik életüket. Irán álláspontja azonban kissé zagyvának tekinthető, hiszen az ajatollahok még most is kitartanak amellett, hogy csak akkor hajlandóak az urándúsítás ügyéről egyáltalán tárgyalni, ha Izraelt lefegyverzik, majd kikötözik egy céltáblához, ahol aztán kedvükre szitává lőhetik. Erre a büdös életben nem fog sor kerülni, és ha öt nap alatt sikerült Irán rakétakapacitásának egyharmadát megsemmisíteni, nem fog kelleni a másik kétharmadhoz tíz nap. Lassan kezdhetnek búcsúzni a Pávatróntól, és remélhetőleg bukásukban komoly része lesz a sokat szenvedett és sok nemzetiségű iráni népnek is.

Egyszóval: ha ez lóverseny volna, bolond lenne, aki Teheránra fogadna. De ez nem lóverseny, hanem lőverseny.

Szele Tamás