Tegnap kettős, politikai indíttatású gyilkosság történt Minnesotában és a merénylő egyelőre még szabadlábon van: a bűncselekmény felveti a kérdést, hogy mennyire általános az ilyen mértékű, feltehetően vallásos radikalizálódás a mai Egyesült Államokban? Egyáltalán, vallásról van szó, vagy politikáfról, netán mindkettőről? Egyelőre lássuk, éspedig a Washington Post nyomán, mit tudunk.

(Képünk illusztráció)

Magányos fegyveres végzett egy vezető demokrata törvényhozóval és férjével Minnesotában, miután a hajnali órákban megsebesített egy másik törvényhozót és annak feleségét. A hatóságok által célzott támadásnak nevezett támadás elkövetője után széles körű hajtóvadászat indult.

A hatóságok az 57 éves Vance Luther Boeltert nevezték meg a gyanúsítottként, aki egy magánkézben lévő védelmi cég honlapján a „biztonsági járőrszolgálat vezetőjeként” szerepel. A tisztviselők szerint rendőrnek álcázta magát, mielőtt megölte Melissa Hortman képvislőt, az állam nyugalmazott házelnökét és házastársát, majd gyalog elmenekült, hátrahagyva egy terepjárót, amelyben a rendőrség egy halállistát talált. A nagyjából 70 nevet tartalmazó névsorban az abortuszhoz való jogot és más liberális ügyeket támogató demokraták szerepeltek.

A hatóságok azt mondták, hogy egyelőre nem tudják, mások is részt vettek-e a támadásban, amely felzaklatta az országot, és egy általában nyugodt középnyugati közösséget egy gyötrelmes napra zárlat alá helyezett. Tim Walz minnesotai demokrata kormányzó „politikai bűncselekménynek” nevezte a vérontást.

A támadó először John Hoffman állam szenátor és felesége, Yvette otthonára sújtott le hajnali 2 óra körül, Minneapolis külvárosában, Champlinben – közölték a hatóságok. A házaspár több lőtt sebet szenvedett el, és jelenleg is kórházban ápolják őket, állapotuk stabil.

Ezután a gyanúsított, aki rendőrjelvényt és fekete testpáncélt viselt, vélhetőleg továbbhajtott Hortman és férje, Mark öt mérföldnyire, a Brooklyn Parkban lévő rezidenciájához, és agyonlőtte őket – közölte a város rendőrfőnöke a sajtó képviselőivel.

A terepjárója hasonlított egy megkülönböztető jelzésekkel ellátott „rendőrségi járműre” – jegyezték meg a helyszínre kiérkező rendőrök. De azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy a Hortman ajtajában álló férfi nem kollégájuk volt, amikor „rögtön tüzet nyitott a rendőrökre” – mondta Mark Bruley, a Brooklyn Park rendőrfőnöke.

Ezután megkezdődött a lövöldözés. A gyanúsított egy környékbeli golfpálya felé menekült, és ezzel megindult a hajtóvadászat. Az FBI 50 ezer dolláros jutalmat ajánlott fel a merénylő elfogásához vezető információkért.

A rendőrség felszólította a lakosokat, hogy maradjanak otthon és zárkózzanak be. Ne vegyenek tudomást az ajtóban álló rendfenntartó erőkről; a valódi rendőrök mindig párban dolgoznak.

Figyelmeztették a lakosságot, hogy kerüljék a demonstrációkat is, beleértve a szombatra tervezett „No Kings” tüntetést a St. Paul-i parlament épülete előtt. A szervezők bejelentették, hogy a rendezvényt lemondják, miután a rendőrség „No Kings” szórólapokat talált a gyanúsított elhagyott járművében, ami felvetette az aggodalmat, hogy a gyanúsított célba veheti a megjelenőket.

Mégis több százan jelentek meg, „Ellenállunk” és „Mi vagyunk a nép” feliratú táblákkal (Pontosabban: mivel ez országos tüntetés volt, az egész Egyesült Államokban több százezren demonstráltak, a „több száz fős” létszám erre az egy rendezvényre vonatkozik).. A hangulat mégis komornak tűnt, amint a helyszínről tudósító egyik helyi televíziós riporter beszámolt róla. Megkérdezte a résztvevőket, hogy vannak, és azt mondta, válaszadáskor „könnyeket látott a szemükben”.

Hortman, aki májusban töltötte be 55. életévét, ügyvéd volt, aki két évtizeden át szolgált az állami törvényhozásban. A minnesotai képviselőház elnöke volt hat éven át, amely januárban ért véget. Szenvedélyesen támogatta az oktatást, a környezetvédelmet és a reproduktív jogokat, mondták kollégái a róla szóló megemlékezésben. A kétgyermekes édesanya, aki az Instagramja szerint imádta a kiskutyákat, a politikai életben Al Gore és John F. Kerry munkatársaként kezdte pályafutását. Férjével 31 évig voltak házasok.

„Kiváló közszolga volt, Minnesota kormányzatának egyik oszlopos tagja és nagy formátumú, meghatározó alakja” – fogalmazott Walz.

Al Giraud, a veteránok ügyvédje, aki gyakran dolgozott együtt Hortmannal, a The Washington Postnak azt mondta, hogy a törvényhozó mindig „őszintén és átláthatóan” viselkedett, és a pártokon átívelő munkára összpontosított. Majd feltette a kérdést:„Hogyan jutottunk idáig?”

Minnesota államtitkára, Steve Simon úgy emlékezett Hortmanra, mint „ragyogó személyiségre”. Együtt jártak jogi egyetemre, mielőtt 2004-ben mindketten bekerültek az állami törvényhozásba.

A támadásokban feleségével együtt megsérült másik törvényhozó életmentő műtéten esett át. Hoffman és házastársa, Yvette „súlyos állapotban” voltak, mondta állapotukról Drew Evans, a minnesotai bűnügyi hivatal főfelügyelője, de „van ok óvatos optimizmusra, reméhető, hogy felgyógyulnak”.

Szombaton – ritka kétpárti gesztusként – a teljes minnesotai kongresszusi küldöttség közös nyilatkozatot adott ki, amelyben elítélték a lövöldözést.

„Ma egységesen szólalunk fel, hogy kifejezzük felháborodásunkat, gyászunkat és elítéljük a közalkalmazottak elleni szörnyű támadást” – fogalmaztak a törvényhozók. „A mi demokráciánkban nincs helye a politikai indíttatású erőszaknak”.

Minnesota idei törvényhozási ülésszaka a demokraták és a republikánusok közötti dominanciaharc jegyében telt. A választók mindkét pártból egyenlő számú képviselőt választottak az állami képviselőházba, de egy bíró úgy ítélte meg, hogy az egyik demokrata jelölt nem teljesítette a körzetében való győzelemhez szükséges lakóhelyi követelményeket, a republikánusok pedig szoros versenyben támadták meg a választási eredményeket. A képviselőházbe bejutott demokraták bojkottálták az ülésszak kezdetét, amíg az állam legfelsőbb bírósága nem döntött az ügyben. Hortman ekkor sikeresen közvetített egy hatalommegosztási megállapodás ügyében a felek között.

Donald Trump elnök és mindkét párt kongresszusi vezetői azonnal elítélték az erőszakot, amely véget vetett az életének.

Charles E. Schumer szenátusi kisebbségi vezető szerint a cselekmények „nemcsak szörnyűek voltak”, hanem „a politikai szélsőségesség cselekményei és támadást jelentettek a demokrácia ellen”. John Thune szenátusi többségi vezető azt mondta, hogy „elborzadt”, és imádkozik az áldozatok családtagjaiért. Mike Johnson képviselőházi elnök felszólította az összes politikai vezetőt, hogy „egyértelműen ítéljék el” a lövöldözést.

„Az ilyen szörnyű erőszakot nem tűrjük el az Amerikai Egyesült Államokban” – tette közzé Trump a Truth Socialon, hangsúlyozva, hogy az igazságügyi minisztérium „a törvény teljes szigorával lesújt mindenkire, aki ebben részt vett”.

Boelter az otthoni biztonsági szolgáltatások, valamint az élelmiszeripar területén jártas üzletemberként hirdette magát. A nyomozók elmondták, hogy vizsgálják a Boelter által betöltött szerepet a Praetorian Guard biztonsági szolgálatnál, aminek révén ismerhette a támadás során felhasznált taktikákat és háttérinformációkat. A cég honlapján Boelter a vezetőségi csapat tagjaként szerepel, és azt írja, hogy „részt vett biztonsági vészhelyzetek megoldásában Kelet-Európában, Afrikában, Észak-Amerikában és a Közel-Keleten, beleértve Ciszjordániát, Dél-Libanont és a Gázai Övezetet”.*

*Itt kissé ki kell igazítanom a Washington Postot, éspedig a WIRED alapján: a gyanúsított a jelek szerint a Praetorian Guard Security Services biztonsági járőrszolgálat igazgatójaként egy Minneapolis és St. Paul övezetét kiszolgáló biztonsági céget működtet, amelyet feleségével, Jennyvel alapított. A cég, amely Boeltert, egy volt rendőrtisztet és Boelter unokatestvérét is a biztonsági kiképzés vezetőjeként tünteti fel, lakossági biztonsági járőrözést és egyenruhás biztonsági őrjáratokat hirdet. "Kizárólag fegyveres biztonsági szolgálatot kínálunk. Ha fegyvertelen őröket keres, kérjük, dolgozzon más szolgálattal, amely jobban megfelel az igényeinek„ – áll a cég honlapján. A weboldal azt is állítja, hogy „őreik” a „legjobb személyi védőfelszerelést viselik, amit pénzért lehet vásárolni”. Tény, hogy a testpáncélja kiállta a rendőrökkel vívott lövöldözés próbáját... Sőt, a feltételezett lövöldöző a LinkedIn-profilja szerint az élelmiszeripar valamikori szakértőjeként dolgozott a Johnsonville Sausage, a Del Monte és az ír Greencore készételgyártó cégeknél is; nemrég azt írta, hogy szeretne visszatérni ebbe az ágazatba.

Boelter saját állítása szerint járt a Kongói Demokratikus Köztársaságban is, méghozzá misszionáriusként, és azt mondta, hogy a kereszténységet igyekezett terjeszteni az „iszlám militánsok” körében – derül ki a nevét és képét tartalmazó LinkedIn-profiljából, valamint az online tevékenységének egyéb nyomaiból.**

**Itt is árnyaltabb a kép: Boelter profilján látható volt, hogy több evangélikus missziós szervezetet „kedvel”, valamint Reinhard Bonnke német pünkösdi evangélistát is, aki több afrikai országban végzett misszióiról ismert, és Smith Wigglesworth brit evangélistát, aki nagy hatással volt a pünkösdista mozgalomra. „Kedvelte” az Alliance Defending Freedomot is, amely egy konzervatív jogi érdekvédelmi szervezet: az abortusz és az LMBTQ-jogok elleni keményvonalas álláspontjáról ismert. Sőt, a gyanúsított egy ideig a Revoformation Ministries elnökeként szolgált. A minisztérium honlapjának egy 2011-ben rögzített verziója egy olyan életrajzot tartalmaz, amely szerint 1993-ban szentelték fel. Saját állítása szerint missziós munkája során a második intifáda idején Gázába és Ciszjordániába utazott, ahol a honlap szerint „felkereste a militáns iszlamistákat, hogy megossza velük az evangéliumot, és elmondja nekik, hogy az erőszak nem megoldás”.

Később a Red Lion Group vezérigazgatója is volt, amely a weboldalának egy archivált példánya szerint a Kongói Demokratikus Köztársaságban az olajfinomítás, a fakitermelés és az üveggyártás területén folytatott üzleti tevékenységet. A WIRED által áttekintett 2023-as prédikációban, amelyet az állítólagos lövöldöző a Kongói Demokratikus Köztársaságban, az Angolával határos Matadiban tartott, az abortusz ellen prédikált, és felszólította a különböző keresztény egyházakat, hogy váljanak „eggyé”. Istennek különös csodái vannak: nem nevezhető egyébnek, mint mirákulumnak, hogy sem a gázaiak, sem a kongóiak nem csapták agyon. De ami késik, nem múlik: a mostani hajtóvadászatot már biztosan nem ússza meg.

Minnesota kormányzói, köztük Walz, kétszer is kinevezték Boeltert az állami munkaerő-fejlesztési tanácsba, a feljegyzések szerint először még 2019-ben, amikor nem fizetett tanácsadói szerepet töltött be.

A kormányzó hivatala több ezer embert nevezett már ki mindkét pártból testületekbe és bizottságokba; a testületnek, amelyben Boelter szolgált, 60 tagja volt. Walz nem is ismerte őt személyesen – állította egy kormányzóhoz közeli forrás. Boelter azonban az egyik áldozattal, Hoffmannal együtt szolgált a testületben, mint az az állami nyilvántartásból kiserült.

Órákkal azután, hogy a hatóságok gyanúsítottként megjelölték Boeltert, a férfi SMS-t írt az egyik lakótársának abban a minneapolisi házban, ahol szobát bérel. „Ez egy tragédia. Csak ennyit tudok mondani” – mondta a címzett, David Carlson egy rövid telefonbeszélgetésben a The Washington Postnak. „Tragédia minden szempontból.” Carlson korábban a nap folyamán felolvasta a híradóknak az általa kapott sms tartalmát, amelyben Boelter azt írta, hogy „egy időre el fog tűnni”.

Minneapolis polgármestere, Jacob Frey (D) az X-en közzétett bejegyzésében közölte, hogy a város további rendőri állományt rendelt ki, hogy gondokodjanak az esetlegesen veszélyben lévő köztisztviselők biztonságáról. A témadó listáján szereplő egyik név Tina Smith szenátoré volt – jelentette be Charlotte Hoffman, a sajtótitkára.

„Szörnyű dolog, hogy a köztisztviselőknek ilyen kézzelfogható és ijesztő módon kell szembenézniük a személyes biztonságuk veszélyeztetésével” – mondta Smith az NPR-nek.

A gyanúsított utoljára világos cowboykalapot, sötét színű galléros inget vagy kabátot és világos nadrágot viselt, és egy sötét táska volt nála – közölték a hatóságok. A nyomozók szerint a férfi megpróbálhatott elmenekülni Twin Citiesből, és arra biztattak mindenkit, aki bármilyen információval rendelkezik, hogy hívja a hatósági tanúvonalat.

Ennyit lehet tudni egyelőre a történtekről, és ez édeskevés. Nem ismerjük a gyanúsított valódi élettörténetét, igazi motivációját és természetesen hollétét: az viszont egészen biztos, hogy ilyen életrajz nincs, ezt Boelter úgy hazudta össze vagy képzelte be magának, ahogy a kamaszos fantáziájából kipattant. Az például hétszentség, hogy nem járt soha a Közel-Keleten vagy Kongóban, de még Kelet-Európában is csak maximum turistáskodhatott.

Bár a csoda tudja.

Ha egy amerikai hazudik magának ilyen múltat, elhiszik neki minden bizonyíték nélkül, és engedélyezik, hogy biztonsági-védelmi céget alapítson.

Ha ugyanezt Kelet-Európában teszi valaki, szintén elhiszik neki bizonyíték nélkül, kinevezik „biztonságpolitikai szakértőnek” és felveszik a kormánymédiához. Sőt, ha kiderül róla, hogy orosz ügynök, akkor sem lesz semmi baja és továbbra is alkalmazzák.

Csak lesz valami köze ennek a Boelternek a mi környékünkhöz.

Lehet, hogy errefelé tanulta a hazudozást. Esetleg nem is tanulta, hanem kiképezték rá.

Az ügy esetleges fejleményeiről természetesen tudósítani fogunk.

Szele Tamás