Helyszín: pesti kávéház terasza, por, füst, tájjellegű gázszag, otthonos lárma, valahonnan sziréna süvít. Hacsek a Magyar Nemzetet olvassa és kávézik. Sajó érkezik, hatalmas monoklival, kissé sántítva, szakadt zakóban, a szemüvege is megrepedt.

(Képünk illusztráció)

- Hol járt, Sajókám, hogy egy hete nem láttam, hála az Égnek? És mi történt magával? Megint rajtakapta a Krausz a feleségével?

- A Krausz? Még az én saját feleségemmel sem kapott rajta. Hosszú történet lesz, de elmesélem magának, csak előbb rendelek. Melyik pincérnő dolgozik ma? 

- A Babette. 

- Kocsmárosné, aranyvirág! (Babette odalibben) Hozzon nekem kétszer szto gram vodkát egy szto gram vodkához, bánatos az én szívem, be akarok rúgni... (Babette nagyot néz és ellibben a vodkáért)

- Na mondja, mi az a nagy bánata magának, amibe még a szemüvege is beletört? 

- Tudja, be akartam lépni a Harcosok Klubjába...

- Ja, akkor mindent értek. Most jön az első edzésről vagy foglalkozásról. 

- Nem éppen így fogalmaznék. Megbuktam a felvételin.

- Felvételi is van? És hogy bukott ekkorát? Lóról?

- Van bizony, vizsgáznom kellett. Háromtagú bizottság előtt, az egyik a Georg Spöttle, a másik a DJ Jeszy, a harmadik meg valami Girkin vagy Sztrelkov nevű orosz, kis, röhejes bajusszal.

- Az nincs bezárva?

- Az előbb még nem volt...

- Vagy már nem. De hogy kerül az ide?

- Honnan tudjam? Nem is ismerem. Ki ez?

- Először KGB-tiszt volt, aztán FSZB-tiszt, utána donyecki hadügyminiszter, lelőtt egy maláj utasszállítót, hazarendelték, a mostani háború alatt milblogger lett, vagyis voenkor, aztán Putyin támogatójaként összeveszett Prigozsinnal, aki haragban volt Sojguval, a hadügyminiszterrel, a végén meg lecsukták Girkint, aki Sztrelkov.

- Prigozsin csukatta le? 

- Nem, Prigozsin meghalt, mert túladagolta magának a drogot egy lángoló és zuhanó repülőgépen, minek utána főbe lőtték egy mérgezett kötéllel.

- Esetleg Sojgu?

- Ő sem, őt leváltották és felfele buktatták, most az orosz Biztonsági Tanács titkára.

- Akkor nem leváltották, hanem fel. De ki csukatta le Girkint?

- Putyin.

- Akit támogatott?

- Bizony, de akkor ezek szerint már kint van és újra FSZB-s.

- És hogy tud ordítani! Igaz, a másik kettő is. De őket legalább értettem, Girkint nem.

- Miért kiabáltak?

- Ez, ugye, egy felvételi vizsga volt, előbb Spöttle kérdezett, földrajzból és növénytanból.

- Hogyhogy?

- Megkérdezte, terem-e pálmafa a Donbásszban. Azt mondtam, fogalmam sincs, ennek nagyon megörült és mutatott egy videót, amin az ukránok bombázták orosz felségjelű repülőgépekkel a donyecki pálmaligeteket, Damaszkusz mellett. Azt mondtam, hogy nagyon szép, erre megveregette a vállamat.

- Ez még nem bukás.

- Az később jön. Utána jött a teológia-vizsga Jeszynél. 

- Te-o-ló-gi-a?

- Az. Nagyon érdekelte, mi a véleményem az ördögről. Meg kérdezte, hogy maszturbálok-e. Mondtam, hogy az ördöggel még nem találkoztam, de ha bemutatnak neki, átadom, hogy üdvözli és a nagyságos Ördögné karmocskáit is csókoltatja, maszturbálni meg nem szoktam, ugyanis nős vagyok. Akkor kicsit elkezdett rángatózni a feje, de még megkérdezte, hogy hívják az asszonyt és hova valósi, mert az kell a káderlaphoz. Mondtam, hogy Sajóné, lánykori nevén Ketteöshkereszthy-Kikelethy Küküllő és borsodi. Borsodban hol született? Sáta községben, valamikor övék volt a falu is. Született Sátán. Ekkor a Jeszynek lila lett a feje és azt ordította, hogy én a Sátánnal hentergek minden este, ilyent még nem is látott, bűnök edénye, ami vagyok, alig bírták megnyugtatni szegényt. Már a szája is habzott. 

- És Girkin mit akart?

- Neki már kicsit üveges volt a tekintete, és mikor végre csend lett, azt kérte, hogy énekeljünk el valami szépet együtt, oroszul, amit mindannyian ismerünk. Erre én javasoltam az Internacionálét, bele is kezdtünk, de előugrott a sarokból egy operatőr, aki végig vette a vizsgát, és elrohant a felvétellel. Azt hiszem, a Partizánba vitte.

- Gondolom, senki sem örült. 

- Az nem kifejezés, Spöttle ordított, hogy most bukott meg másodszor egy nap alatt, Jeszy az Istent emlegette emelt hangon meg a hét szentséget, Girkin a szemét és a gyomrát forgatta, aztán egyszer csak nekem estek mindhárman azzal, hogy minden bajnak én vagyok az oka a hülye Internacionálémmal. Azzal védekeztem, hogy hiszen ők is tudták oroszul a szöveget, mire mondták, hogy ez sosem derült volna ki, ha nem jövök én az ötlettel. Végül úgy megvertek, mint szódás a lovát és kihajítottak, most meg itt vagyok. Jeszy még azt is utánam kiabálta, miszerint tesz arról, hogy sose legyek influenza.

- Talán influenszer!

- Úgy is lehet mondani. Most mondja meg, mihez kezdjek magammal? Semmihez sem értek, mindenhez tehetségtelen vagyok, olyan lett volna nekem a Harcosok Klubja, mint a mennyei manna, és oda sem vesznek fel.  

- Van egy rossz hírem: ezek után diplomata sem lehet. 

- Miért? 

- Mert a felvétel bizonyítja, hogy ismeri Spöttlét, és az kizáró ok a diplomata-képzőben. Magát többé nem is érdemes és nem is kell átvilágítani. 

- Pedig nagybátyám röntgenorvos, ez az egy dolog jár nekem potyán az életben... jaj, mi lesz velem, nem lehetek se influmata, se diploenszer... 

- Fordítva.

- Hogyhogy fordítva, mégis lehetek?

- Nem, nem lehet, de diplomata nem lehet és influenszer sem. Hanem mondok én magának valamit. Van nekem egy haverom Teheránban, megsúgta, hogy náluk rövidesen egész csomó vezető pozíció üresedik meg és valakivel be kéne tölteni a helyeket, de nem találnak embert. Maga holnap idejön egy fekete turbánban, megkapja az iratait, kimennek Ferihegyre és este már a sahinsah palotájában vacsorázik, mint legfőbb ajatollah. Pont holnap délben ürül meg a Pávatrón.  

- Hogy én magának mennyire hálás vagyok! Köszönöm! 

- Azért vigyázzon. Nem tűnik nyugdíjas állásnak... épp háború zajlik, könnyen megjöhetnek az izraeliek, és azt mondják majd magának, amit én szoktam.

- Miért, maga mit szokott nekem mondani?

- Nem emlékszik? Mars ki!

Szele Tamás