„Óh, az én próféta lelkem” – sóhajtozom Hamlettel, és minden okom meg is van rá. Ugyanis mikor ez év február 22-én először foglalkoztam Donald Trump tervezett pekingi látogatásával, már jeleztem, hogy az akkor közzétett, március 31-re kitűzött időpont nem lesz megfelelő a kínai vendéglátók számára, mert zavaróan ütközik a Csingming-ünneppel, mely idén április negyedikére esett (ez egy mozgó ünnep egyébként).

(Képünk illusztráció)

Mozgalmas idők járnak, bár szerencsére már nem mozgalmiak: ma arra ébredt ez a kis lángoktól ölelt, hogy megszűnt sokak egyetlen eszmei-politikai iránytűje, ami még többek számára az előző, hazug és romlott rendszer jelképe és esszenciája volt: nem lesz többet Tények című hírműsor a TV2-n. Ennek nagyon szép okát adták hivatalosan: „erodálódott a brandje”.

(Képünk illusztráció)

Máskor is említettem már, hogy az elmúlt tizenhat év folyamán ahányszor csak megláttam egy magyar vonatkozású hírt a nemzetközi sajtóban (főleg, ha címlapon, vezető anyagként láttam meg) elkezdett ráncolódni a homlokom és közeledett egymáshoz a két szemöldököm – mert ez szinte soha nem jelentett jót. Maximum a sporthírekben lehetett rólunk jót mondani, külpolitikában semmiképp sem.

(Képünk illusztráció)

Trójaiak, azt mondom én tinéktek, a jó Laokoónnal, hogy timeo danaos et dona ferentes, félek a görögöktől, főleg, mikor ajándékokat hoznak. Ezt Laokoón akkor mondta, amikor a görögök cselből elhajóztak, és Trója falai előtt ott hagytak áldozati ajándékként egy igen nagy falovat. Laokoón pedig, a Városvédő Apollón papja lévén, saját hatáskörében jelezte, miszerint ez a ló gyakorlatilag semmire sem alkalmas, haszna nulla, de kára még lehet, tessék békében hagyni, esetleg szétszedni, de felégetni sem lenne ostobaság.

(Képünk illusztráció)

Ma egyelőre nem találni olyan falrengető belpolitikai híreket, amelyekkel részletekbe menően érdemes lenne foglalkozni, így egy roppant érdekes afrikai, közelebbről nigériai jelenséget mutatok be. Ami azonban bárhol máshol is előfordulhat – arról lesz szó, hogyan változik a banditizmus elleni népi mozgalom terrorizmussá. Erről, vagyis a Lakurawa-csoportról közölt részletes tanulmányt a Jamestown Alapítvány, melyet az alábbiakban mutatok be, megjegyzéseimet pedig szokás szerint a bekezdések végén, csillag alatt teszem meg.

(Képünk illusztráció)

Donald Trump ideológiája elvileg egyszerű volna – az Amerikai Egyesült Államok az első számára, és ez a hatalmas állam szerinte azt is megengedheti magának, hogy ne foglalkozzon a világ többi részének gondjával-bajával, mert hiszen mindenből önellátó. Ebből következően folyamatosan a külpolitikával foglalkozik, főként abból a célból, hogy más területek erő- és nyersanyagforrásait megszerezze.

(Képünk illusztráció)

Aki felületesen vagy moszkovita szempontból tekinti az új orosz törvényt, melyet a Moscow Times írása alapján elemezni fogok, azt mondhatná: ez orosz belügy. A törvényt a Duma hozta, orosz állampolgárokra vonatkozik, nincs itt semmi látnivaló, oszoljunk. Ennél nagyobbat nem is lehetne tévedni: ugyanis ebben a törvényben az orosz állampolgárok csupán érintettek, de alapvetően külföldi bíróságok határozatai ellen szól és háborús ürügyeket hivatott teremteni. De lássuk, miről beszélek – megjegyzéseimet szokás szerint a bekezdések végén, csillag alatt teszem meg.

(Képünk illusztráció)

Ha olyasmit írunk meg, amiről más nem tud, abból hír lesz. Ha azonban olyasmit, amiről más is tud, de mi is, sőt, mások a szempontjaink, abból elemzés. Ez a mai írás is inkább elemzése az elmúlt nap eseményeinek, nagy újdonságok ugyan nem lesznek benne, de komoly, eddig nem tárgyalt összefüggések igen. Természetesen a volt kormány „médiájának” látványos haldoklásáról van szó.

(Képünk illusztráció)

Most, hogy már kicsit távolodunk a magyarországi választásoktól, érdemes azokat világpolitikai összefüggéseikben szemlélni, és kicsit utánanézni annak a The Insider elemzése alapján, hogy melyik erősebb: az Orbán-átok vagy Trump mérgező ölelése? Mert a jelek szerint egyik sem veszélytelen.

(Képünk illusztráció)

Ünnep van ma a volt kormány sajtójában, ha kicsit könnyes-bús is, de ünnep: ne is irigyeljük tőlük ezt a kis örömöt, amúgy se sok okuk van mostanság a jókedvre. Úgy ünneplik Rumen Radevet, igaz, kis késéssel, hiszen már eltelt egy pár – három – nap, mióta megnyerte a bolgár parlamenti választásokat, mintha maga Orbán Viktor győzött volna Szófiában – vagy Radev Budapesten. Mulatozzanak csak, ne sajnáljuk tőlük, de azért ennél nagyobb örömük ne legyen.

(Képünk illusztráció)