Mint az köztudott, Roman Sztarovojt, az Oroszországi Föderáció volt közlekedési minisztere öngyilkos lett. Tettét különös kitartással vitte véghez, legalább három egymást követő napon, három különböző alkalommal, mert három az orosz igazság, vagy hogy is van ez – makacs ember lehetett, meg kell hagyni.

(Képünk illusztráció)

Nagyon fontos állításokat fogalmaz meg a Vazsnoje Isztorii mai írása, melyek számunkra különös jelentőséggel bírnak. A magyar kormány körei olyan ügyletekbe bonyolódtak az orosz tényfeltáró lap és a Direkt36 kutatásai szerint, amelyek már-már a korrupción is túlmutatnak. Lássuk, mivel van dolgunk. (Előre szólok: hosszú lesz az írás, de nagy jelentőségű).

(Képünk illusztráció)

Elon Musk és Donald Trump ellentéte azokra az 1980-90-es években forgatott amerikai tévésorozatokra és -filmekre emlékezteti az embert, amelyekben a középiskolai önképzőkört elnöklő kislány összevész a mazsorettek és cheerleaderek vezetőjével, és ebből aztán mindenféle hangyányi bonyodalmak következnek, majd lesz, ami lesz, minden befejezés megfelelő, csak kellőképpen látványos legyen.

(Képünk illusztráció)

Kérem tisztelettel, a magyar kormánymédiába is belébújt az ördög, mással nem magyarázhatom, hogy a Pride előtti héten nem lehetett úgy megnyitni a Pesti Srácokat, hogy legalább napi egy írásban ne foglalkozzanak Ő Sátáni Felségével, bár a tömegdemonstráció hatására átmenetileg kigyógyultak a megszállottságukból, de sebaj, majd újrakezdik – különös tekintettel DJ Jeszyre.

(Képünk illusztráció)

Manapság, amikor napról napra sokasodnak mifelénk is a politikai természetű feljelentések – ó, természetesen csak „szabálysértési eljárásokról” van szó, legalábbis egyelőre – nem árt, ha megnézzük, hogyan művelik ezt a szakterület ügyeiben nálunk sokkal gyakorlottabb szovjet, jaj, bocsánat, orosz elvtársak. Ötletgazdagon, annyit mondhatok – de tekintsük a The Insider által részletesen bemutatott Baburin-ügyet példaként.

(Képünk illusztráció)

Kezd eltűnni a különbség a külpolitikai és belpolitikai újságírás között. Annyi mégis megmaradt, hogy míg a külpolitikai forrásokat angolból, oroszból, kínaiból kell lefordítani, a belpolitikaiakat magyarból. Mármint magyarra. Ugyanis az a nyelv, amin a kormány politikusai beszélnek, amit használnak kétségtelenül magyar ugyan, csak éppen a köz számára érthetetlen.

(Képünk illusztráció)

Van, kérem, a külpolitikai újságírásban China-watching, vagyis a kínai hírek elemzése, van kremlinológia, vagyis ugyanez oroszul, és – igaz, a magyar belpolitikai rovatoknál – van karmelitológia. Mindhárom igen szép művészet (vagy tudomány?), mert azzal foglalkozik, mit jelent egy hír, egy információ, amikor nem azt jelenti, mint ami oda van írva.

(Képünk illusztráció)

Barátaim, rómaiak, földijeim. Figyeljetek reám. Nem mondom, hogy temetni jöttem Caesart, nem dicsérni, mert élő embert nem temetünk, de hogy dicséretről szó sem lesz, abban bizonyosak lehettek, ó, rómaiak. „A rossz, mit ember tesz, túl éli őt; A jó gyakorta sírba száll vele” – mondom Marcus Antoniusszal, és azt szeretném jelezni, hogy Caesar most már gondoskodhatna valami jóról is, amit tett, de azt természetesen nem állítom, hogy egyhamar sírba szállna.

(Képünk illusztráció)

Ma már újból külpolitikával fogok foglalkozni, igaz azonban, hogy az írásnak lesznek komoly magyar vonatkozásai is. A Moscow Timesban megjelent elemzésében ugyanis Alekszandr Sulga, a szociológiai tudományok doktora, az Oroszországi Konfliktustani és Elemző Intézet igazgatója előre jelzi Moszkva várható beavatkozását a 2026-os magyarországi választásokba – addig meg Moldovával lesz elfoglalva a Kreml, ami bizony egyáltalán nem lehetetlen.

(Képünk illusztráció)

Fejre állt tegnap a világ Budapesten, és úgy érzem, igen jól tette. Valahogy mintha így, a feje tetején jobban tetszett volna nekem, nekünk, sőt, meg merném kockáztatni: jobban is működött. Még a végén rájövünk, hogy nem is fejre állt, hanem – helyére billent. Most már csak az a dolgunk, hogy ne engedjük tartósan visszaállni a régi, rossz állapotába.

(Képünk illusztráció)