Tegnap minden a belföldi hírekről kellett szóljon, ma már ez nem annyira fontos: megírhatom azt a kesernyés elemzést is – a The New York Times véleményrovata alapján – aminek számunkra is sok tanulsága lehet, lehetne. És azért ennek is lesz belpolitikai, sőt, kelet-európai vonatkozása.

(Képünk illusztráció)

Október huszonharmadikán vezércikket írni mindig kínos, idén különösen az. Harmincöt év alatt mindent leírt a magyar sajtó erről a napról is, a forradalomtól és szabadságharcról is. Azt is, ami igaz volt, azt is, ami nem. Szóval meglepetésekkel csak az aktuális események kapcsán szolgálhat az ember.

(Képünk illusztráció)

Én nem szeretem ezt leírni, ugyanis nem jósnak szerződtem, hanem újságírónak, de bizony megmondtam. Előre megmondtam, még vasárnap, hogy elmaradhat a budapesti Trump-Putyin csúcstalálkozó. Nem azt mondtam, teljes bizonyossággal, hogy el is fog maradni mindenképpen, de adtam rá egy komoly esélyt az akkori állapotok miatt.

(Képünk illusztráció)

Nem kis megdöbbenéssel értesültem a tényről, miszerint Ákos rockzenész – ezt a státusát ne vitassuk el tőle – megállapította, miszerint Freddie Mercury sátánista volt. Nos, ez már csak azért is abszurdum, mert ez esetben mondjuk Ozzy Osbourne meg maga a Sötétség Hercege kellett volna legyen, holott... egyszerű, esendő ember volt, mint mindannyian.

(Képünk illusztráció)

Kérem, mielőtt nekikezdenék ennek a távolról sem rövid, ám annál izgalmasabb írásnak, előre figyelmeztetnék mindenkit: nehogy komolyan tessék venni. Szó nincs arról, hogy ez egy komoly beruházás, komoly terv lenne, ez egy orosz diplomáciai trükk, amit Putyin időnyerés céljából vetett be Trumpnál, csak mivel az amerikai elnök ugyan teljesen járatlan a geopolitikai ügyekben, annál járatosabb az ingatlanügyekben, és épp ezért még ő sem veszi komolyan az Alaszka és Csukotka közötti alagút ötletét.

(Képünk illusztráció)

Nos, mivel a magyar sajtó alig foglalkozott a dologgal, megkísérlem elmondani, miért is fő most Orbán Viktor feje. Csak azért, hogy el ne maradjon a neki oly fontos, mások számára talán kevésbé vagy más szempontok miatt lényeges budapesti csúcstalálkozó. Ugyanis minden esély megvan arra, hogy Vlagyimir Putyin ne jöjjön el, már elő is készítette saját maga számára az aranyhidat, amin visszavonuljon.

(Képünk illusztráció)

Nem csoda, hogy tegnap este senki sem sietett tudósítani a Donald Trump és Volodimir Zelenszkij közötti tárgyalások eredményeiről, ugyanis nem lett volna miről beszámolni. Nem voltak értékelhető, néven nevezhető eredmények. Még üvöltözés sem volt a Fehér Házban, pedig az nagyon várhatták az orosz és a magyar kormánymédia munkatársai. De az is elmaradt.

(Képünk illusztráció)

Kérem, rajtunk a világ szeme, és már kezdjük megszokni ezt az állapotot. Mármint a globális közfigyelmet. Múlt héten Krasznahorkai László kapott irodalmi Nobelt (a kormánymédia máig sem heverte ki a csapást), tegnap este pedig kiderült, hogy Budapesten rendezik Donald Trump és Vlagyimir Putyin következő csúcstalálkozóját, éspedig olyan két-három héten belül. Sok ez nekünk a jóból.

(Képünk illusztráció)

Titkos háborúkról tudunk, voltaképpen a hírszerző és elhárító szolgálatok közötti örök harcot szokás így nevezni de van, amikor abszurdba fordul a helyzet, és a titok már nem titok, de titkolják, ellenben oly módon, hogy nyilvánosan közzéteszik, miáltal az ellenfél nem tudja, mit higgyen, törni kezdi a fej, és amikor teljesen összetörte, akkor már le lehet győzni.

(Képünk illusztráció)

Hosszú lesz ez az írás és bonyolult, de meg kell írni, míg még lehet. Arról van szó, hogy ha nem is vette még észre mindenki, az emberi szabadság fogalma szinte teljesen átalakult az elmúlt év folyamán. És nem épp a javára... tulajdonképpen ezt H. esete juttatta eszembe, akit persze nem H.-nak hívnak, sőt, még ellenkezőleg sem, de kevés ember árultak el ennyire aljas módon mint őt.

(Képünk illusztráció)