Az, hogy Minneapolisban a helyi lakosság igen elégedetlen az ICE-ügynökök tevékenységével, mondhatni kézenfekvő. Korábban ugyanis nem volt szokás arrafelé, hogy ártatlan embereket elhurcoljanak és civileket lelövöldözzenek nyílt utca során. Az viszont érdekes, ha nem is túl meglepő, hogy maguk az ICE ügynökei sem elégedettek a kialakult helyzettel.

(Képünk illusztráció)

Aranyszobrot állítani politikai vezetőknek valószínűleg a világ legostobább pénzkidobása: rengetegbe kerül (akkor is, ha nem színaranyból van, hanem aranyozott bronzból, mint a legtöbb ilyen) és semmi haszna vagy értelme, ráadásul ezek többnyire igen randák is. Ettől függetlenül nagyon gyakran előfordult az ilyesmi a történelem folyamán, Nabukodonozortól a hatalmas Szaparmurat Türkménbasiig és Kim Ir Szenig. Ne kerteljünk: rövidesen Donald Trump is kap egy ilyen monumentális emlékművet.

(Képünk illusztráció)

Nagyon pontos és, ha lehet, még annál is terjedelmesebb elemzést közölt a The Insider a Perzsa (vagy Arab)-öböl menti államok aktuális viszonyairól, melyek – túlzás nélkül állíthatom – komoly odafigyelés nélkül bárkit képesek volnának őrületbe kergetni. Az ott élőket is, valószínűleg ezért is olyan arrafelé a helyzet, amilyen. Ezt ismertetem az alábbiakban, de terjedelme miatt kivételesen nem fűzök hozzá sem megjegyzéseket, sem magyarázatokat – így is elég hosszú lesz, bár kifejezetten lényegre törő. Akkor vágjunk is bele.

(Képünk illusztráció)

Van, amit egészen egyszerűen nem lehet sem megindokolni, sem megérteni. Ilyen az, amikor ártatlanokat, asszonyokat, de főleg gyermekeket tipor maga alá egy politikai rendszer vagy irányzat: ezt sehogyan sem lehet ki- vagy megmagyarázni. Márpedig az ICE pontosan ezt teszi, sőt, mint a The Washington Post tényfeltáró riportjából kiderül, nem is mostanság kezdték el a családok és kiskorúak módszeres üldözését.

(Képünk illusztráció)

Trump elnök még az Egyesült Államok történelmében is példátlanul szerteágazó külpolitikát folytat, és nem véletlenül hányják a szemére egyes választói (köztük a konteó-királynő Laura Loomer is), hogy így néz hát ki a híres „America First”, vagyis „Amerika az első” elvének alkalmazása? Trumpnál így, és akinek nem tetszik, menjen jeget aszalni.

(Képünk illusztráció)

Kevés akkora rákfenéje van a korszerű technológiának, mint a biometrikus felismerőrendszerek. Lehetnek hasznosak, szükségesek, a repülőtéri alkalmazásukat én is jogosnak találom, de ahogy egy-egy autokrácia kezébe kerülnek, azonnal rosszra használják őket. Hogyne, hiszen alkalmasak nagy mennyiségű ember nyilvántartására, és ha valaki kimegy az utcára akármilyen céllal, mondjuk bevásárolni, nem hagyhatja otthon sem az arcát, sem az ujjlenyomatát.

(Képünk illusztráció)

Nehéz lehet kiigazodni azon, mit forgat a fejében Donald Trump elnök, szerencsére nekem csak a tetteivel kell foglalkoznom, nem az indítékaival, de elég a fejfájáshoz az is. Ember nem érti, hogy miért ígért segítséget az iráni tüntetőknek, ha aztán egy mondvacsinált indokkal megtagadta azt, és ha már megtagadta, akkor most meg miért küldte oda mégis azt a csapásmérő flottacsoportot, aminek a szerepéről és összetételéről szó lesz az alábbiakban. Az írás Vjacseszlav Epureanu tanulmánya alapján készült, mely a The Insiderben jelent meg, de szokás szerint hozzáfűzöm saját megjegyzéseimet is csillag alatt, a bekezdések végén.

(Képünk illusztráció)

Az orosz elméleti sajtóban gyakran jelennek meg olyan tanulmányok, amelyek méltóak a szovjet hagyományokhoz, úgy a fentebb stíl, mint az eszmei tartalom szempontjából. Az ember időnként várja, hogy mikor találkozik bennük Majakovszkij „nadrágba bújt felhőjével” vagy Hlebnyikov valamelyik merészebb képével. Ma egy ilyen eszmei alapvetést mutatok be, ha már minálunk tombol a választási kampány, ugyanis a magyar kormánymédia fájóan hanyagolja: pedig arról szól, mitől felsőbbrendű az illiberális társadalmi rendszer a liberálisnál. És hát mifelénk is valami ilyesmiről folyik a vita. Megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem meg.

(Képünk illsztráció)

Hosszú és nem mindig könnyen érthető történet következik, melyet bonyolultsága miatt sűrűn el kell majd látnom magyarázó jegyzetekkel: előre jelzem, hogy akinek nincs elég ideje, energiája vagy kedve, itt hagyja abba az olvasást és ne utólag panaszkodjon, hogy lopom azt a nagyon drága idejét. Ez a kérdés bizony mindenképpen megérdemli a figyelmet.

(Képünk illusztráció)

Most, amikor az amerikai „armada” (inkább csapásmérő flottacsoport, bár Trump azt állítja róla, hogy nagyobb, mint amekkorát Venezuela ellen vetettek be, de ez így is van rendjén, hiszen ott nem kellett tartani haditengerészeti ellenállástól) elérte az iráni felségvizeket, érdemes egy pillantást vetni Ze'ev Khanin szempontjából Teherán viszonyára nagy barátjával, Moszkvával, és arra is, mit szól a dolgok alakulásához Ukrajna. A szerző, aki egyébként az izraeli Bar-Ilan egyetem politológia-professzora és a Begin-Szadat Stratégiai Kutatóközpont tudományos munkatársa, a Moscow Timesban tette közzé tanulmányát e tárgyban, melyet az alábbiakban mutatok be, természetesen saját megjegyzéseimmel, melyeket szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszek meg.

(Képünk illusztráció)