Nehéz lehet kiigazodni azon, mit forgat a fejében Donald Trump elnök, szerencsére nekem csak a tetteivel kell foglalkoznom, nem az indítékaival, de elég a fejfájáshoz az is. Ember nem érti, hogy miért ígért segítséget az iráni tüntetőknek, ha aztán egy mondvacsinált indokkal megtagadta azt, és ha már megtagadta, akkor most meg miért küldte oda mégis azt a csapásmérő flottacsoportot, aminek a szerepéről és összetételéről szó lesz az alábbiakban. Az írás Vjacseszlav Epureanu tanulmánya alapján készült, mely a The Insiderben jelent meg, de szokás szerint hozzáfűzöm saját megjegyzéseimet is csillag alatt, a bekezdések végén.

(Képünk illusztráció)

Az orosz elméleti sajtóban gyakran jelennek meg olyan tanulmányok, amelyek méltóak a szovjet hagyományokhoz, úgy a fentebb stíl, mint az eszmei tartalom szempontjából. Az ember időnként várja, hogy mikor találkozik bennük Majakovszkij „nadrágba bújt felhőjével” vagy Hlebnyikov valamelyik merészebb képével. Ma egy ilyen eszmei alapvetést mutatok be, ha már minálunk tombol a választási kampány, ugyanis a magyar kormánymédia fájóan hanyagolja: pedig arról szól, mitől felsőbbrendű az illiberális társadalmi rendszer a liberálisnál. És hát mifelénk is valami ilyesmiről folyik a vita. Megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem meg.

(Képünk illsztráció)

Hosszú és nem mindig könnyen érthető történet következik, melyet bonyolultsága miatt sűrűn el kell majd látnom magyarázó jegyzetekkel: előre jelzem, hogy akinek nincs elég ideje, energiája vagy kedve, itt hagyja abba az olvasást és ne utólag panaszkodjon, hogy lopom azt a nagyon drága idejét. Ez a kérdés bizony mindenképpen megérdemli a figyelmet.

(Képünk illusztráció)

Most, amikor az amerikai „armada” (inkább csapásmérő flottacsoport, bár Trump azt állítja róla, hogy nagyobb, mint amekkorát Venezuela ellen vetettek be, de ez így is van rendjén, hiszen ott nem kellett tartani haditengerészeti ellenállástól) elérte az iráni felségvizeket, érdemes egy pillantást vetni Ze'ev Khanin szempontjából Teherán viszonyára nagy barátjával, Moszkvával, és arra is, mit szól a dolgok alakulásához Ukrajna. A szerző, aki egyébként az izraeli Bar-Ilan egyetem politológia-professzora és a Begin-Szadat Stratégiai Kutatóközpont tudományos munkatársa, a Moscow Timesban tette közzé tanulmányát e tárgyban, melyet az alábbiakban mutatok be, természetesen saját megjegyzéseimmel, melyeket szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszek meg.

(Képünk illusztráció)

A szombati Pretti-gyilkosság különös visszhangjaként világszerte valóságos áldozathibáztatási hullám söpört végig a közösségi oldalakon, ami nem is csoda, hiszen maga Donald Trump indította el és részt vettek benne kormányzatának prominens tagjai is. Ez olyan fáradhatatlan lovat adott a fanatikus trumpisták alá, mely mintha képtelen volna megállni: mit lovat, egész ménest! Sajnos Magyarországon is tapasztalhatjuk ennek hatásait.

(Képünk illusztráció)

Minneapolisban már a második civilt lövik agyon az ICE ügynökei „tisztázatlan” körülmények között. Azért az idézőjel, mert már az első gyilkosságról is készültek videofelvételek, a mostaniról pedig több is rendelkezésre áll, melyek különböző szögekből készültek, ezek alapján elmondható, hogy nem önvédelemről volt szó, hanem kivégzésről.

(Képünk illusztráció)

A „Zavaros idők” (oroszul Смутное время, kiejtve Szmutnoje vremja) az orosz történelem egyik legkalandosabb, és meglehetősen borzalmas periódusát jelentik, azt az alig tizenöt évet, ami Rettegett Iván utódja, I. Fjodor halála (1598) és a Romanov-dinasztia trónralépése (1613) között telt el. Köteteket lehetne róla írni, írtak is nálam e témában avatottabbak, az a lényeg, hogy a polgárháborúkkal és külföldi megszállással bőségesen tarkított válságot a trónutódlás zavara okozta – kis túlzással minden második nyírfácska árnyékában ült egy ál-cárevics. Aztán Minyin és Pozsárszkij végül az asztalra csaptak és elcsitultak a harcok, mivel megkoronázták Mihail Romanovot. Tehát sem valódi, sem hamis rurikida cárevics nem került a moszkvai állam élére, nevezzük azt akárhogyan is.

(Képünk illusztráció)

Hogy szokás szerint a végén kezdjem: Donald Trump Davosban túlteljesítette a tervet. Ami eleve nem az volt, hogy elérjen valamiféle megegyezést Grönlanddal kapcsolatban, az vagy lesz, vagy nem, és ha lesz is, bármikor kedve szerint felrúghatja. Nem, a valódi terv természetesen a „Béketanács” létrehozása volt, hiszen keresve sem találhatott volna jobb alkalmat erre a csúcstalálkozónál, ahol majdnem mindegyik jelöltje személyesen megjelent. Élükön természetesen Orbán Viktorral.

(Képünk illusztráció)

Elöljáróban annyit szeretnék javasolni minden felebarátomnak és félig sem barátomnak, hogy mielőtt elkezd rajongani bármely politikusért, olvassa el annak bármely beszédét. Nem, ne hallgassa meg, az másféle figyelmet igényel: olvassa. És ha olvasás után is rajongani fog, ám felőlem tegye, de ne feledjük, az írott szövegben sokkal jobban meglátszanak az ostobaságok, ellentmondások és hazugságok. Persze sokak épp ezt kedvelik – gratulálok az ízlésükhöz.

(Képünk ilusztráció)

Davoson a világ szeme, pontosabban a Világgazdasági Fórumon, ahol sokkal több minden dőlhet el, mint általában ezen a találkozón szokott – magam is hajlok arra, hogy a huszonegyedik század egyik fordulópontján állunk és mindannyiunk jövőjét meghatározó események tanúi lehetünk a mai és talán a holnapi nap folyamán. Annál viszont, hogy csendben drukkolunk és imádkozunk a dolgok jobbra fordulásáért, többet nem nagyon tehetünk.

(Képünk illusztráció)