Mikor augusztus 25-én beszámoltam ezeken a hasábokon Markov orosz propagandista „külföldi ügynökké” nyilvánításáról, kétségtelen kárörömmel tettem: van annak némi fekete humora, amikor a hóhért akasztják. Azonban most már egy hónapon belül az orosz állami vezetés második oszlopa kaapja meg ezt a címet, egy második, feltétlenül hűséges, bár kissé enyveskezű propaganda-huszár, és én kezdek attól tartani, hogy ez már tendencia.

(Képünk illusztráció)

Kérem, kissé gátlásosan írom ezeket a sorokat, mert engem még úgy neveltek, hogy úriember nem mutatja ki az indulatait. Próbálok ennek jegyében fogalmazni, de azért nehezen tudom magamat mérsékelni: tegnap este megtekintettem Szijjártó Péter és Georg Spöttle beszélgetését az Ultrahangon. Haragot ébresztett bennem, az ital is csak kopott, kopott, ma reggel újra meg kellett nézni, már tiszta fejjel.

(Képünk illusztráció)

Sokat lehetne azon vitatkozni, ki lehet a világ legkevésbé népszerű politikusa. Azon is, melyik a legnépszerűbb, olyan ez, mint a szépségverseny: szubjektív, még ha léteznek is közvélemény-kutatások. Sőt: szépségversenyt még csak-csak lehet rendezni, ha nincs is egzakt eredménye, de rondaságversenyt nehéz volna. Mégis, elmondható egy politikusról, hogy minden eddigi népszerűtlenségi rekordot megdöntött.

(Képünk illusztráció)

Minden jel arra mutat, hogy az Oroszországi Föderáció Fegyveres Erői új fegyvernemet vezettek be, jelesül a vezetékes gyalogságot. Mivel már a harmadik esetben hallani a bevetésükről, érdemes foglalkozni a jelenséggel a Vazsnije Isztorii írása nyomán, bár meg kell vallanunk, nem lehet sem túl kellemes, sem túl biztonságos egy gázvezetékben rohamozni vagy egy ilyen irdatlan csőkígyóban kúszni-mászni, netán állomásozni akár napokon keresztül is. Lássuk, miről van szó.

(Képünk illusztráció)

Kérem szépen, a Kreml soha nem látott mértékben növeli a külföldi propagandára és az orosz határokon kívül élő sajtómunkásai képzésére fordított összeget. Nem tudok mást mondani: legfőbb ideje volt már ennek. Ugyanis az valóban botrányos, hogy a magukat oroszbarátnak nevező állítólagos újságírók többnyire egy vak hangot sem tudnak – pont oroszul.

(Képünk illusztráció)

Elég sok minden történik a világban ahhoz, hogy az európai ember figyelmét lekösse, de nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy míg mi az itteni problémákra ügyelünk, Afrikában nagyon komoly hatalmi átrendeződés zajlik, melynek nyertese könnyen az Oroszországi Föderáció lehet, amelynek ölébe hullhat a kontinens összes nyersanyagkészlete, míg mi itt, a kávéházban vitatkozgatunk egymással.

(Képünk illusztráció)

Kicsit különösen érzem magamat, mert a ma elemzésre kerülő írással még félig sem értek egyet, azonban mivel értékes információkat tartalmaz, és a szerzője, Doris Vogl egyetemi tanár és az ICEUR Politikai Előrejelzési Iskola professzora, továbbá világszerte elismert sinológus, mégis bemutatom, legfeljebb majd vitatkozni fogok vele. Maga a tanulmány a The Insiderben olvasható. Kifogásaimat, megjegyzéseimet most is csillag alatt teszem meg, a bekezdések végén.

(Képünk illusztráció)

Mivel tegnap délután és este újabb légiriadót kellett elrendelni Lengyelország, sőt, Románia területén is az orosz drónrajok támadása miatt, érdemes elgondolkodnunk azon, hogy ha ezek az esetek megsokasodnak, miféle következményeik lehetnek, mármint azon kívül, hogy a fejünkre szakad a háztető, és az oroszok majd „navigációs hibára” hivatkoznak, ha egyáltalán kérdőre vonják őket.

(Képünk illusztráció)

Ez az írás tulajdonképpen egy reflexió lenne egy hírre, ami – hogy is mondjam csak – kicsit meglepett. A Transtelexben olvastam, de más forrásokban is utána néztem, hogy a szatmárnémeti két tannyelvű Samus óvodában az évnyitót, hogy is mondjam csak... Nicolae Ceaușescu szellemében tartották. De hát, az Ég szerelmére, kisgyerekeknek?

(Képünk illusztráció)

Oroszország szomszédai és általában a volt szocialista államok joggal tartanak az orosz befolyástól. Azonban különbséget kell tennünk a szabotázs- és hírszerzőtevékenység és a „soft power” között. Ez utóbbi inkább a célországok kulturális és belpolitikai életét célozza meg, azt próbálja meg irányítani, ily módon mintegy megágyazva a valódi akcióknak és végső soron az ország irányításának megszerzésével próbálkozik.

(Képünk illusztráció)