Ez a mai írás hosszú lesz, előre szólok. És félek, felesleges is: nem jutunk általa előrébb, de mégis rögzíteni kell valahogy, valahol, esetleg megmaradó formában, hol tartott Magyarország 2024. június 28-án betű és értelem, hír és információ dolgában. Nos, valahol a török korban lehetünk, vagy bármikor azelőtt, mert később már fontos volt a betű is, a tudás is.

(Képünk illusztráció)

Joggal aggódik a világ az orosz-észak-koreai kölcsönös védelmi szerződés megkötése miatt, hiszen ez újból diplomáciai tényezővé teszi a minden kulturált társaságból már nagyon régóta kitiltott Phenjant. Sokan említik aggályaikat, a The Insider azonban egy Korea-kutatót kérdezett meg Moszkva és Phenjan kapcsolatának alakulásáról. Mit ne mondjak, érdekes dolgok derültek ki, főleg, ha történelmi távlatban vizsgáljuk ezek alakulását.

(Képünk illusztráció)

Egyre különösebb a viszony Irán, az Oroszországi Föderáció, Izrael és a Közel-Kelet többi országa között. A Riddle-ben Ze'ev Khanin, a téma világhírű elemzője megpróbálja elmagyarázni, tulajdonképpen mi történik és mire számíthatunk – egyelőre annyit, hogy nem sok jóra. Érdek és rosszindulat találkozott, mikor Moszkva és Teherán egymásra talált.

(Képünk illusztráció)

Nehéz helyzetben van a krónikás a mai orosz hírekkel kapcsolatban. Természetesen mindenkit a tegnapi-tegnapelőtti, Dagesztánban lezajlott pogromhullám fejleményei érdekelnének, de ilyen hírek szinte egyáltalán nem érkeznek, annak ellenére sem, hogy minden orosz médium beszámol összefoglalójában a történtekről – de pontosan ugyanazt írják, mint tegnap ilyenkor.

(Képünk illusztráció)

Mikor ma reggel felébredtem, azt hittem, hogy átcsúsztam egy párhuzamos világba, amit Mihail Afanaszjevics Bulgakov talált ki. Ugyanis az első hír, amit a Meduzán megláttam, úgy szólt, miszerint: „Június 23-án este Derbentben antiszemita támadás érte a Lenin utcai Boldogságos Szűz Mária Közbenjárásának ortodox templomát.”

(Képünk illusztráció)

Van, amikor az ember nem tudja, hogy sírjon-e vagy nevessen, mindenesetree erről a történetről nekkem a Csinibaba klasszikus mondata jut eszembe: „Tessék mondani, Helsinki, az már Nyugat?” „Momentán az, de már komp jár át Leningrádba”. Hát... Lebegyev elvtárs története arra mutat, hogy Helsinki vagy Nyugat, vagy Kelet, attól függ honnan nézzük.

(Képünk illusztráció)

Hát... izé, ma reggel felébredtem, láttam, kaptam értesítést erről a videóról, mármint az Ungváry Krisztánéról beszélek, megnéztem. Már tegnap is volt egy vitám a jobb- és baloldaliságról a Drágabolgrúrral (Mellesleg: imádom azt az embert, vérprofi, szerintem mikrofonnal a kezében született, ha nem is mindenben értünk egyet, nála nagyobb rádióst alig ismerek, le előtte összes kalapjaimmal).

(Képünk illusztráció)

2013-ban Hszi Csin-ping hivatalosan is a Kínai Népköztársaság elnöke lett. Az azóta eltelt tizenegy év alatt több mint 40 találkozót folytatott Vlagyimir Putyinnal. A két vezető között állítólag szoros kapcsolat alakult ki, és ezt mind Putyin, mind Hszi Csin-ping megerősíti, de azért itt mégis világpolitikáról van szó, a barátkozás ehhez a szövetséghez kevés.

(Képünk illusztráció)

Vagy legalábbis azzal próbálkozik. Mindenesetre Putyin elnök tegnap tartott phenjani tárgyalásai eléggé ijesztő eredménnyel jártak, és félő, hogy a mai, vietnami megbeszélések is ugyanazt a célt szolgálják majd, vagyis a fennálló világrend megdöntését egy formálódó államszövetség útján. De lássuk, mit mond a tegnapi eseményekről az ISW elemzése? Nem sok jót. 

(Képünk illusztráció)

Azt leszögezhetjük, hogy lektűr ide, lektűr oda, az emigrációba kényszerült Borisz Akunyin nélkül nincs kortárs orosz irodalom. Épp ezért fontos az a nagyinterjú, amit a The Insidernek adott, és amelyben választ ad Oroszország legégetőbb kérdéseire.

(Képünk illusztráció)