Hölgyeim és uraim, meg kell mondanom, Szájer József okos ember. Buta ember ugyanis képtelen lett volna akkora, ügyes, logikusan felépített demagógiát megszerkeszteni, mint ő a Magyar Idők tegnapi számában. Ehhez bizony ész kell – okos ember, de nem bölcs. A bölcs ugyanis tudja, hol hibázik a gondolatmenete, tudja, hogy aki hazudik, rajtakapják.

Lássuk magát az írást (http://magyaridok.hu/velemeny/az-unio-sorsa-forog-kockan-2500015/). Hát, tulajdonképpen egy hűségesküről van szó a kormány jelenlegi politikája mellett – mondjuk, ha változna a helyzet, és a kormány politikája megfordulna száznyolcvan fokkal, Szájer annak is ugyanilyen ügyesen esküdne hűséget. De egyelőre adott az irányvonal, azt kell dicsérni. Meg a nemzeti konzultáció intézményét, mint a demokrácia csúcsát.

Legalábbis azon kezdi a legény, hogy annál demokratikusabb intézmény nincsen. És akinek ez nem tetszik: demofób. Idézzünk, kérem.

„A modern demofób fél a néptől. Úgy gondolja, hogy a sokaság, mivel vele ellentétben nem képes a széles összefüggéseket átlátni, nem igazán alkalmas a kormányzásra. Az általa megválasztottak sem jobbak, mert azok meg nem a jó döntésekre, hanem a tömeg kegyeinek a kiszolgálására törekszenek. A többség zsarnoksága rendre elnyomja a kisebbségeket, korlátozza az egyén jogait, intoleráns et cetera, bizonyos helyzetekben ezért korlátozni kell. Minél inkább, annál jobb, annál kisebb a diktatúraveszély.”

Igazán, édes úr? Akkor megmondaná nekem, mi a jó fityfenének van szükségünk alkotmányokra, alaptörvényekre, intézményekre? Nem lenne egyszerűbb minden fontosabb döntést demokratikusan, népszavazás útján eldönteni, a kevésbé fontosakat meg a bíróságok kezelnék a törvények alapján? És ha már a demos mindenek felett, egyáltalán, miért nem módosíthatóak a törvények regionálisan? Ha valakiknek mondjuk nem tetszik, hogy a községben az út menetirány szerinti jobb oldalán járnak a kocsik, miért nem módosíthatják ezt a bal oldalra? Hiszen – mondjuk – ezt kívánja a falu népe, és akaratát konzultáció útján ki is nyilvánítja.

Ja, hogy balesetek következnének be. Hát, az igaz, de a népakarat nem sérülne, érvényre jutna. Meg hogy konzultálni csak arról lehet, amiről kérdeznek, és erről nem kérdez a kormány.

Hohó. Hát itt is van az első Achilles-sarok az érvelésben! Lesz még, ez a szájeri gondolatsor ugyanis inkább százlábú, mint bármi más, de ez a legfőbb. Tehát azt tetszik mondani, miszerint:

„A nemzeti konzultáció jóval több és más is, mint egy közvélemény-kutatás, hiszen az emberek aktív részvételét teszi lehetővé. De nem azonos a többnyire egy kérdésre leegyszerűsített népszavazással sem, hiszen a véleményük jóval részletesebb kifejtésére, nagyobb beleszólásra ad módot a polgároknak.”

Annyiban több, hogy nem egy kérdés kerül elő, és annyiban más, hogy csak a kormány kérdezhet. Azt már nem is mondom, hogy a kérdések úgy vannak megfogalmazva, hogy ellenvélemény nem létezik rájuk - bolond, aki válaszol.

Ugyanis rossz kérdésre csakis rossz válasz adható. Ez a mostani magyar belpolitikai helyzet tökéletes magyarázata: hét éve folyamatosan belemegyünk abba, hogy rossz kérdéseket tegyenek fel nekünk, és rendre rossz válaszokat is adunk.

Ha egyszer jó válasz nincs.

Ilyen helyzetben mindig az nyer, aki a rossz kérdést felteszi, az sem véletlen, hogy a közbeszédet, közpolitikát mindig a kormány offenzívája határozza meg, mindenki más csak vagy melléállhat, vagy tiltakozhat. Lejöttünk a játszótérre focizni, és már vagy hét éve fogócskázunk helyette, mert az ügyes kis kormány állandóan ránk kiált: „te vagy a fogó!” Megfogjuk, abban a pillanatban ő is visszafog, és megint mi vagyunk a fogók.

A büdös életben nem fogunk mi így focizni.

Na, de mondjuk, valahogy keresztülverek egy lehetőséget arra, hogy indítsunk egy nem kormánypárti nemzeti konzultációt. És egy évig kutatom a közvéleményt, hogy mik azok a legégetőbb gondok, amikre a magyar népesség megoldást szeretne találni. Hát kérem, a „migráció” az első tízbe se jutna, pedig a kormány csak ezt látja, csak erről beszél. Nem jutna be, mert menekült alig van az országban, az átlagember nem találkozik velük, aki van, azt is hét lakat alatt őrzik. Hogy azért nincs, mert nem engedjük be? Inkább azért, mert eszük ágában sem volna idejönni, nem ránk, nem ide vágynak. A migráció csak a kormány mumusa. Egy valódi nemzeti konzultáción inkább gazdasági, egészségügyi, oktatásügyi, szociális, egzisztenciális kérdések kéne eldőljenek. Azok sokkal fontosabbak és azokat érezzük nap, mint nap a bőrünkön. Csakhogy ilyen konzultáció nincs, és nem is lehet.

Akkor tehát mi a nemzeti konzultáció jelenlegi formájában?

Nem más, mint egy olyan rendszer, melyben a kormány postai úton érdektelen hülyeségeket kérdez tőlünk és nekünk szabad vele postai úton egyetérteni.

Ez tehát Szájer szerint a demokrácia csúcsa. A gondolatmenet veleje ez volna, valamint az, hogy Magyarország a béke, stabilitás és erős kormányzat szigete a nyomorgó, lázongó Unióban. Hát, ez az állítás sem annak szól, aki ért bármilyen idegen nyelven vagy járt már más országban is, mint a miénk. De lássuk a maga szépségében.

„Ha végignézünk ma Európán, szinte alig találunk erős, cselekvőképes kormányokat. Itália? Egy éve átmeneti kormány. Nagy-Britannia? Törékeny koalíció, belül megosztott kormányzó párt. Németország? Épp kormány sincs. Spanyolország? Kisebbségi kormány, Katalónia. Franciaország? Belül népszerűségét rohamosan vesztő, ezért külpolitikában hiperaktívan kompenzáló elnök. Hollandia? Fél évig tartott, míg összehoztak egy koalíciót. Magyarország a stabilitás szigete, erős kormánnyal.”

Mindjárt elkezdek apróbb örömtüzeket gyújtani, és körbeugrálom őket boldogságomban... jó az erős kormányzati rendszer egy prosperáló államban, hogyne, de nálunk minden van, csak nem prosperitás. Nálunk egyre fokozódó, letagadott válság van. Nem hiszed, öcsém? Na, szaladj le, hozz tíz tojást!

A mi helyzetünkben örülni az erős kormánynak annyi, mintha a házunkat a termékeny síkság vagy a folyópart helyett a Vezúv kráterébe építenénk. Mert a síkságon nagy szél jöhet, a folyó is kiönthet, de a kráterbe még az ellenség sem meri betenni a lábát. És milyen szép, erős valami az a tűzhányó!

Kicsit meleg és büdös, az igaz. Meg alulról bármikor feljöhet az eleven tűz.

De ez a mi házunk, ide építettük, ilyenre, köteles mindenki imádni!

Amondó volnék, jobb lenne szétszedni és kellemesebb helyre rakni, okosabban.

Ehhez még konzultálni se kéne, olyan büdös kénkőszag van, hogy mindenki orrát facsarja.

Ja, csak hát ez az én véleményem, amit senki sem kérdezett. Majd akkor pofázzak, ha kérdeznek, nemzeti konzultáció útján.

Ez ugyanis az orbáni, szájeri demokrácia.

Nem vigasztalnék senkit, hogy egyszer majd jobb lesz: míg ők és csakis ők kérdezhetnek, maradunk itt a remegő talajú, meleg, büdös kráterben.

A Vezúv kitörni készül.

Szele Tamás