Ó, csendes éj, szentséges éj, mikor csak a csillagszórók sziporkázása világítja meg a lelkünkbe lopózó megnyugvást és békességet, valamint a szeretet hullámain... na, megy ez nekem. Szívmelengető kis karácsonyi izét kell ilyenkor írni, nem baj, ha giccses, ma nem jó a szokásos módszer, ma nem zaklatjuk, sokkoljuk az olvasóközönséget, ma nyugtatni kell őket.

Hát akkor írjuk. De azért ez mégis napi sajtó, szóval legyen benne híranyag. Akkor keressünk kedves, megnyugtató, jó híreket a Karácsony szellemében.

Hm, úgy már nem is lesz olyan könnyű. Mert mi van? Vagy inkább mi nincs? Jó hír, na, az nincs.

A miniszterelnök például mélyen vallásos ember, mert Szenteste alkalmából is kivont karddal védi a keresztény Európát, hogy miért téveszti össze a pátoszt a szablyával, nem tudom, a dolgozata így maximum kettes alára sikerült, Viktorka, az emberi jogokat nem írjuk idézőjellel, Karácsonykor főleg nem. A többiről már nem is szólva, leülhetsz. Neked is kisüstit fog hozni a Jézuska, ahogy elnézem, már előleget is kaptál belőle. Ezzel olvasót nem kínzunk ma.

Akkor lássuk tovább. Lemondott az egyik kiváló kollegina a főszerkesztői posztjáról, név szerint Kertész Anna, a Vasárnapi Hírektől. Még bizony főnököm is volt, hiszen én oda is dolgozom – egyet biztosan mondhatok, és ez az, hogy ennél a lapnál soha nem akartak beleszólni abba, mit írok és hogyan. Más lapoknál sem, ahova dolgozom, ugyanis van egy titkom: ahol bele akarnak szólni, akár jobbról, akár balról, azoknak én nem dolgozom. Nem a gyors meggazdagodás titka, de vannak ennek is előnyei. Miért állt fel a székéből? Lelkiismereti okokból. Mint írja: „Aljas, uszító propagandahirdetést jelentetett meg a kormány a szeretve és érzékenyen készített ünnepi lapszámunkban, amelynek cikkei – ahogy minden héten – az elfogadás és a szolidaritás jegyében születtek. „Társadalmi célú hirdetéseivel” a kormány pont ezeket az értékeket kívánja eltüntetni a magyar társadalomból.” Valóban: kedves, ultravallásos kormányizék, nem tetszettek átgondolni, hogy ez egy karácsonyi szám, ebbe nem kéne ezt a hirdetést beleerőltetni? Van, aki Karácsonykor nem hajlandó ilyesmire?

Nem, nem tetszett gondolni.

Le a kalapokkal Kertész Anna emberi és szakmai tisztessége előtt, így tesz egy becsületes, gerinces, felelős magyar újságíró, aki valóban újságíró. Hogy most mi lesz? Majd januárban meglátjuk. Remélem, még a karácsonyi szám kimehet. Már csak azért is, mert abban is van anyagom...

Ez mondjuk karácsonyi hír, csak éppen sem nem békés, sem nem megnyugtató. Akkor nézzük tovább, mi történt még?

Az Erzsébet-utalványok jelentős részét nem tudják felvenni az ágyhoz kötött megajándékozottak, a postásnak sem tudnak ajtót nyitni, nemhogy elmenni a hivatalba és személyesen, igazolvánnyal felvenni. Az majd szépen visszamegy, aztán megjelenik egy vezércikk a Magyar Időkben, hogy milyen sok nyugdíjas támogatta a kormányt és a költségvetést az utalványával. Majd lesz sok szép komment is, acsarog majd ellenük, aki csak bír. Acsarogni mindig könnyebb, mint átgondolni, miről van szó. Mindegy, mai számba ez nem illik. Egyéb hír?

Belföldön nem sok. Maximum „Késes bitcoinbűnözőt keres a rendőrség” - írj az Index. Hát ez se ünnepi anyagba való.

Apropó bitcoin, egyre valószínűbb, hogy Észak-Korea bitcoinból fedezi a fegyverkezését, teljesen ellenőrizhetetlen, fittyet hány minden kereskedelmi embargónak, ráadásul a művelt Nyugat és a mesés Kelet a saját, tulajdon kapzsisága miatt maga finanszírozza az ellene készülő atomháborút, szóval ki van ez találva, de ez nem mára való, ezt majd valamikor, egy három-öt flekkes elemzésben megírjuk, már persze, ha addig ki nem tör az inkriminált nukleáris Armageddón. De ezzel végképp nem kéne ma idegeket borzolni.

Orosz tengeralattjárók a távközlési kábelek körül, szakértők azt mondják, annak idején a Tienanmen téren tízezren halhattak meg, nem pár tucatnyian... na, álljunk meg egy szóra.

Édes Jézuska, Kedves Télapó, Dear Santa, vagy aki illetékes vagy velem kapcsolatban.

Tudod, mit kérnék én tőled? Mert eddig semmit sem kértem, úgy voltam vele, ebben a korban már nem kérünk, jusson másnak is. De most olyant kérnék, ami nem kerül pénzbe, de nagyon nagy szükségem volna rá.

Kérlek szépen, küldjél nekem jövőre – idén már késő – egy nappal az ünnep előtt pár békés, megnyugtató, kellemes hírt. Hogy ha már idén nem ment, legalább az elkövetkező években tudjak szívmelengető kis karácsonyi izéket írni. Mert ebből a híranyagból képtelenség.

Mondjuk lehetne az égben dicsőség Istennek és lehetne a földön békesség a jóakaratú embereknek.

Úgy üzemszerűen.

Valahogy kicsit gyakrabban, ne csak ünnep idején, hanem mondjuk mindennap.

Az lenne ám a hír!

Szerintem mindenki más is örülne ennek.

Volna rá igény.

És én is írhatnék szívmelengető kis karácsonyi izét.

Szele Tamás