Forgókínpad

Forgókínpad

Messzi Kína

2018. április 17. - Szele Tamás

Hölgyeim és uraim, legyenek erősek, kapaszkodjanak meg, aki áll, üljön le, így, a választások után jó pár nappal lesújtó hírt kell önökkel közölnöm: nem Magyarország a világ közepe, sőt, a bolygóé sem. Az viszont kétségtelen: annak dacára is ezen a planétán vagyunk, hogy nem körülöttünk forog, így bármi is legyen a magyar választások körül, érdemes odafigyelnünk a világméretű trendekre.

Például azt mondom: Kína. Mi jut róla eszükbe? Rizs, sárkány, kínai büfé, olcsó iparcikkek, Nagy Fal, gazdasági fellendülés? Ja igen, a közhelyek. Idősebbek még emlékezhetnek a nagy Mao elvtársra és a kulturális forradalomra is. Erről azért ne feledkezzünk meg, ugyanis fontos lesz később. Hanem, ha mi panaszkodunk a demokrácia deficitjére és a NER autokratikus voltára, mit szóljanak a kínaiak? Talán elkerülte becses figyelmüket, elvégre csak a világ legnépesebb és gazdaságilag leghatalmasabb államáról van szó, bagatell mihozzánk képest, de nem túl régen Kínában hatalmi átalakulás történt. Hszi Csin-pinget élethosszig tartó vezetéssel ajándékozta meg az Országos Népi Gyűlés, vagyis a Kínai Népköztársaság parlamentje.

Na bumm, tetszenének mondani, eddig nem így volt? Nem, nem így: ciklusonként kellett választani az országos vezetőket, mint mindenhol. Na és Mao? Hát Teng Hsziao-ping pont azért vezette be ezt a demokratikus változást, hogy soha többé ne lehessen maoizmus, személyi kultusz, rémuralom. A „soha többé” mostanáig tartott, a magyar történelemben is ismerünk nagyon rövid lejáratú soha többéket, ez azért mégis kihúzta jó pár évtizedig. A döntés után cenzúraproblémák léptek fel, betiltották Kínában Micimackót, ugyanis a nép ezzel a névvel illeti Hszi Csin-pinget, a másik beceneve paozi, vagyis „húsos táska”. Az még nem tűnt el a vendéglőkből, ugyanis van egy kis pozitív felhangja.

Meg hát korlátozzák az internethasználatot, tudjuk, autokrácia van, viszont nálunk is az van, szóval teljes közöny fogadja a kínai híreket. Tegnap viszont azt hittem, káprázik a szemem, mikor egy volt kollégám (Zsebesi Zsolt) Facebook-posztjában azt olvastam: a nagy Kína olyan internetes oldalt üzemelt be vasárnap, melyen bárki tehet aláírt vagy névtelen feljelentést bárki ellen, aki szerinte veszélyezteti Kína állambiztonságát, egységét vagy politikai rendszerét. A névvel ellátott feljelentéseket bátorítják, éspedig pénzjutalommal, mely az eset fontosságától és súlyától függően tízezer jüantól félmillióig terjedhet. De azért a névtelen vamzolásoknak is utána járnak. Íme, az oldal. (https://www.12339.gov.cn/)

Tessék?

Ráadásul főleg a „gyanús külföldiekre” hívják fel a figyelmet, álláspontom szerint elég feleslegesen, ugyanis egy európai számára kissé problematikus feltűnés nélkül elvegyülni egy kínai tömegben. Van ennek némi akadálya.

Hát, ennek járjunk utána. Először is: mi a hír forrása? A kolléga úr a „Beijing Daily”-említette, csak hát annak nincs online verziója. Akkor talán a China Daily? Abban vannak érdekes adalékok, de nem. Netán a South China Morning Post vagy a szingapúri Straits Times? Sehol a hír. Az ember már leülne a Jangce vizeinél és sírna, mikor előugrik a forrás: a The Telegraph. (https://www.telegraph.co.uk/news/2018/04/16/china-sets-english-language-website-urging-citizens-report-foreign/) Dátum stimmel, tartalom stimmel. Akkor most mi is ez?

Az, kérem, hogy Kínában nem kellett feltalálni a besúgórendszert, mindig is volt. Ők találták fel, mint a világon majdnem mindent. Mi még a kies sztyeppéken vadásztunk a mormotára (nem vicc: a mormota- vagyis tarbagánpörkölt mongol nemzeti eledel, és ha a mongolok eszik, ehettük mi is), mikor Kínában már császári besúgóhivatal működött, főeunuchok irányításával. A huszadik században leginkább a Nagy Proletár Kulturális Forradalom idején dívott az „elhajlók” és „reakciós elemek” névtelen feljelentése, vagy a „tacepaó”-nak nevezett faliújságok névtelen cikkeiben, vagy „forradalmi tömegbírálat” útján, mely azt jelentette, hogy valaki beköpött valakit a vörösgárdistáknál, azok kimentek hozzá miszlikbe zúzták a lakását, úgy megbírálták, hogy csoda volt, ha túlélte, és ha még tudott mozogni, elvitték meghatározatlan időre egy átnevelő táborba. Meg persze a családját és a szomszédait is.

Hát, ilyen a permanens forradalom a gyakorlatban.

És Kínában.

Ahogy nézem, ez a feljelentő-oldal, ami egész ügyes kis fejlesztés, mert szépen végigviszi a felhasználót a szükséges lépéseken ahhoz, hogy szabályszerű feljelentést állítson elő, még a hülye sem tudja elszúrni, szóval ez a digitális aljasság tulajdonképpen a tacepao modern, digitális változata, garantálja a besúgó névtelenségét, pénzzel is jutalmazza, ha a hatóságoknak azért mégis megadja a nevét.

Csodás fejlesztés, fogadjunk, hogy sorban állnak már az adaptálási jogokért.

Na, de miért pont múlt vasárnap vezették be?

kinai_nbh1.jpeg

Mert múlt vasárnap volt Kínában a Nemzetbiztonsági Éberség Napja. Sok kínai ünnepet ismerek, erről mondjuk most hallok először, de majdnem biztos vagyok benne, hogy nem a Szung-korból származik.

A Cina Daily csodálatos albummal emlékezik meg az alkalomról, a gyönyörű fotókat Hszi Csin-ping-idézetek ékesítik. Igazi maoista gyöngyszem.

kinai_nbh2.jpeg

És tessék már belegondolni, mielőtt legyintenek egyet, hogy messze van.

Dehogy van ez messze. Itt van a sarkon, itt van, a téren.

Mibe kerül az ötletet magyarul is alkalmazni? Oldalt indítani, a kormány részéről, ahol az „állam ellenségeit”, a „sorosbérenceket”, a „nyugati ügynököket” fel lehet jelenteni, és a feljelentő neve garantáltan nem jut ki az illetékesek kezéből? (Nem a francokat: a történelem folyamán csak azok a besúgólisták nem kerültek nyilvánosságra hatalomváltások után, amelyeket az új hatalom is fel akart használni – igaz viszont, hogy minálunk az elmúlt száz évben eddig még mindegyiket titkosították, a vázolt okból).

Megmondom, mibe kerül: semmibe.

Az elégtétel és a megtorlás már így is be van ígérve.

A névtelen feljelentés meg nem csak Kína, de Magyarország nemzeti hagyományaiba is szervesen illeszkedik.

Tessék mondani, még mindig olyan messze van Kína?

Ide Mississippi a messze. Meg London.

 

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása