Kérem, itt vannak a medvék. A viceházmester néni esztendeje még azért nézett be az ágy alá lefekvés előtt, hogy nem lapul-e alatta migráns, pár hónapja a civileket, pár hete a hajléktalanokat kajtatta ugyanott, most már medvére vadászik a porcicák között. Nincs mit szépíteni a helyzeten: megszálltak minket a medvék, és át fogják venni a hatalmat. Még szerencse, hogy a kormány megvéd minket.

Vagy a fene tudja. Az az álláspont magyar ember számára elfogadhatatlan, miszerint a medve egy igen okos vadállat, melynek nincs köze sem a magyar kormányhoz, sem a magyar ellenzékhez, sem Soros Györgyhöz, se pro, se kontra, ilyen jelenség ugyanis a magyar glóbuszon nem létezik, a magyar természet borzad az űrtől, itt ehhez a három dologhoz mindennek van, kell legyen köze. Tűznek, víznek, földnek, levegőnek, medvének is – a medve esetünkben az ötödik őselem, de ne csússzunk át mélyelemzésbe: a medve létezik, tehát, mint minden létezőnek, neki is kell legyen köze a Három Ősokhoz, vagyis a kormány-ellenzék-Soros triászhoz.

Az idei nyár első jelei például sorosbérencként mutatták be a medvét, konkrétan Sanyit, a Szent Anna-tó Maci Laciját, aki ugyanis szó szerint az elemózsiás kosarakra specializálódott, mint vérbeli hegyi haramia és martalóc. Ebből akkor lett majdnem egyház- és államközi konfliktus, mikor Sanyi a csíksomlyói búcsú idején megharapott egy zarándokhölgyet, aki nem adta neki oda az elemózsiát. Azért a vizsgálat érdekes dolgokat derített ki, lássuk csak! (http://www.maszol.ro/index.php/szajtato/96517-frissitve-reszletek-derultek-ki-a-szent-anna-tonal-tortent-medvetamadasrol)

„A Szent Anna-tó és a Mohos-tőzegláp természetvédelmi terület őrzője, Gavril Hădâmbaş szerint a zarándokra támadt medvét jól ismerik a környéken. Kétéves, játékos, de ha közel mennek hozzá, nyugtalanná válik.

„Úgy értesültem a helyszínen levő emberektől, hogy el akarta venni a nő kezéből a táskáját, és mivel ő nem adta oda, megharapta. (...) A medvét Sanyikának hívják, kétéves és nagyon játékos, általában játszani akar, de az emberek nem értik meg, hogy nem szabad közel menniük hozzá, és próbálnak szelfit készíteni vele. (...) Egymagában levő emberre soha nem támad rá, csak oda megy, ahol embercsoportot lát” – magyarázta. Hozzátette, a figyelmeztető táblák ellenére az emberek sokszor etetik az állatot. „Úgy viselkednek vele, mintha őzike lenne, nem pedig medve, amely veszélyt jelenthet rájuk” – mondta.” (Maszol)

Hát kérem, ki medvével szelfizik, bottal indul haza, tartja a régi mondás, és amilyen igaza van. A sok okos és hogy úgy mondjam, nem teljesen tiszta fejű turista gondolhatta volna, hogy ez egy vadállat, még ha nyugodtan sétálgat is az emberek között: azért olyan nyugodt, mert tudja, hogy egyrészt erősebb, másrészt őt úgysem szabad bántani. A kaját meg elveszi, mert kényelmes, és jobb szereti a készételt, mint ha neki kéne árkon-bokron át kajtatnia utána. Ezt ugyan minden épeszű hat éves gyermek tudja olyan helyeken, ahol van medve és minden épeszű felnőtt is elgondolhatná, ha rászánná azt a fél másodpercet, de nem gondolja. Nem szánja rá, ő látta a rajzfilmben Maci Lacit és Bubut, az, kérem, dokumentarista műalkotás, a medve olyan. És semmiképpen sem másféle. Ő tudja.

Mindegy is, az elszemtelenedett Sanyikát farba lőtték egy altatólövedékkel, és elvitték a zernyesti medverezervátumba, ahol nincs turista, most is ott nyalogatja a száműzöttek keserű lépesmézét.

Hanem ahogy elültek a Sanyi-ügy hullámai, jött Robi. Robi ugyan inkább Roberta, mert nőstény, méghozzá tíz éves, úgyhogy hívjuk csak Bertának, de ő már Magyarországot forgatta fel fenekestől, éspedig északról délre haladva. Ha a szegény Bertát el nem fogják Sándorfalvánál, még eljut a déli határig is, szétkapja a drótkerítést – az medvének gyerekjáték, főleg, ha tudjuk, milyen állapotban van pár helyen – eltűnik a Balkánon és lám, akadálytalanul özönölhet be Magyarországra az a heti egy vagy két eltévedt afgán, aki még nem hallott arról, milyen kormányunk van nekünk. Szóval Berta nemzetbiztonsági tényező volt, az Unió keresztény kultúráját fenyegette, ha úgy vesszük – amint Sanyi pedig szent zarándoklatot zavart meg, szóval gyanús, nagyon gyanús, ezeket a medvéket valahol kiképezték. Ezt mutatja az is, hogy Berta, amint elengedték a szlovák határ közelében, lekapta magáról a nyomkövető nyakörvet, és elindult visszafelé, legutóbb Sajókeresztúron filmezték le, mely település stratégiai fontosságát senki sem vitathatja, ámde nagyobb a baj annál, mint hinnénk.

Ugyanis a sajókeresztúri kalanddal egy időben (!!!) Miskolcon is láttak medvét! A dolgok természetéből következően, mely tiltja a medvék fénysebességgel való közlekedését, vagy legalábbis igen kevés ilyen esetről tudunk, valamint azért, mert egy medve két helyen csakis nagyon különleges kvantumfizikai körülmények együttállása esetén lehetséges, ez a medve nem az a medve. Meg hát Berta kisebb is volt, a miskolci fenevad, mely senkit sem bántott és ha nem cseszegetik, nem is fog, jóval nagyobb, legalább kétszáz kiló, ráadásul – boccsal van. Ami azt mutatja, hogy szintén nőstény, viszont támadás vagy közeledés esetén tényleg sokkal ingerlékenyebb lehet.

A medvét videóra vették egy országút mellett, mindenki láthatja, és az elhangzó párbeszéd valóságos gyöngyszeme a medveészlelő akadémikusok szakzsargonjának.

Idézzük is, megérdemli:

- Azt a büdös kurva eget, geci, itt a medve, he!
- Menjél, menjél, nyugodtan.
- Jó, de ha meg ráizél, ugrik a kocsira, bazdmeg?
- Nem fog ráugrani, jobban fél ez.
- Gyorsan sem szabad menni mellette, mert megijedhet.
- Persze
- Mi van medve?
- Ne kiabálj már!
- Azt a kurva!
- Azt a büdös kurva eget, geci! Azt a kurva eget!

Legyünk tárgyilagosak, forduljunk szakértőhöz. Mit mond a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága hivatalos kommünikéjében?

„2018. június 17-én hajnalban Miskolcon készült egy telefonos felvétel, amelyen jól látható, hogy egy medve sétál a négysávos úton. A lakosság és a medve biztonsága érdekében a Bükki és Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai tegnaptól folyamatosan kint vannak a területen és figyelemmel kísérik a Sajó mentét, viszont arra kérik a lakosságot, ha medvét látnak, jelezzék a természetvédelmi őrszolgálat +36 30 861-3808 ügyeleti telefonszámán.

Az elmúlt nap után úgy tűnik, hogy a Miskolc környékén lévő medve nem azonos a néhány nappal ezelőtt elengedett medvével, éjszaka a járőröző természetvédelmi őrök ugyanis Szirmabesenyő határában több helyen látták a medve kisbocsát is.”

Amondó vagyok, vége a világnak. De Borsod-Abaúj-Zemplén megyének mindenképp. Jönnek a medvék, amit mi sem bizonyít jobban, mint a saját képességeit is messze túlszárnyaló Origo tartalmas írása: „Így élheti túl a medvével való találkozást”! Várok még pár tanulmányt abban a tárgykörben, mihez kezdjek számum, lavina vagy gejzírfeltörés esetén, de egyelőre azt is jó tudni, hogy mikor nem bánt a medve. (Általában, ha nem cseszegetem, ingerlem, és tudom, hogy ő az erősebb, semmikor).

Emberek, jönnek a medvék, megállíthatatlanul, el akarják rabolni a kultúránkat, munkahelyeinket, először a filozófusok jöttek (van-e, aki még emlékszik a nyolc évvel ezelőtti esetre?), aztán az IMF, aztán az Unió, aztán az egyetemisták, aztán a migránsok, aztán a Soros, aztán a civilek, aztán az értelmiségiek, aztán a hajléktalanok (elnézést, sokakat kihagytam), most a medvék jönnek. Vége Magyarországnak, finis Hungariae, Ha csak a kormány meg nem állítja őket, mint Brüsszelt. Már hallom, már hallom vérfagyasztó indulójukat, a Rákóczi úton közelednek!

„Fürtös, láncos, táncos, nyalka,
aj de szép a kerek talpa!
Hova vánszorogsz vele?
Fordulj a szép lány fele!
Brumma, brumma, brummadza.

Híres, drága bunda rajtam,
húsz körömmel magam varrtam.
Nyusztból, nyestből, mókusból,
kutyából meg farkasból.
Brumma, brumma, brummadza.”

(József Attila: Medvetánc)

Van mitől félnünk, véreim, mindig jön valaki. Mindig ellenünk, mindig tőlünk akar elvenni valamit. És a kormánynak mindig sikerül megállítani, két keresztbe tett szalmaszállal. Olyan ügyesen meg tudja válogatni az ellenségeit ez a kormány. Egyik sem erősebb az árnyékánál, biztos is az örökös győzelem.

Most a medvék jönnek.

No, ha medvék jönnek, medvéktől félünk, medvékkel harcolunk, a közénk befurakodott álruhás medvéket leplezzük le.

De mi lesz, ha egyszer elmennek a medvék?

Kitől félünk, kivel harcolunk majd?

Brumma, brumma, brummadza!

Szele Tamás